Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 1 Corinthiens 11:19

New Testament
Chapter
Verses
1
μιμηταί μου γίνεσθε, καθὼς κἀγὼ Χριστοῦ.

mimētaí mou gínesthe, kathṑs kagṑ Christoû.

2
’Επαινῶ δὲ ὑμᾶς ὅτι πάντα μου μέμνησθε καὶ καθὼς παρέδωκα ὑμῖν τὰς παραδόσεις κατέχετε.

’Epainō̂ dè hymâs hóti pánta mou mémnēsthe kaì kathṑs parédōka hymîn tàs paradóseis katéchete.

3
θέλω δὲ ὑμᾶς εἰδέναι ὅτι παντὸς ἀνδρὸς ἡ κεφαλὴ ὁ Χριστός ἐστιν, κεφαλὴ δὲ γυναικὸς ὁ ἀνήρ, κεφαλὴ δὲ τοῦ Χριστοῦ ὁ θεός.

thélō dè hymâs eidénai hóti pantòs andròs hē kephalḕ ho Christós estin, kephalḕ dè gynaikòs ho anḗr, kephalḕ dè toû Christoû ho theós.

4
πᾶς ἀνὴρ προσευχόμενος ἢ προφητεύων κατὰ κεφαλῆς ἔχων καταισχύνει τὴν κεφαλὴν αὐτοῦ·

pâs anḕr proseuchómenos ḕ prophēteúōn katà kephalē̂s échōn kataischýnei tḕn kephalḕn autoû:

5
πᾶσα δὲ γυνὴ προσευχομένη ἢ προφητεύουσα ἀκατακαλύπτῳ τῇ κεφαλῇ καταισχύνει τὴν κεφαλὴν αὐτῆς· ἓν γάρ ἐστιν καὶ τὸ αὐτὸ τῇ ἐξυρημένῃ.

pâsa dè gynḕ proseuchoménē ḕ prophēteúousa akatakalýptōi tē̂i kephalē̂i kataischýnei tḕn kephalḕn autē̂s: hèn gár estin kaì tò autò tē̂i exyrēménēi.

6
εἰ γὰρ οὐ κατακαλύπτεται γυνή, καὶ κειράσθω· εἰ δὲ αἰσχρὸν γυναικὶ τὸ κείρασθαι ἢ ξυρᾶσθαι, κατακαλυπτέσθω.

ei gàr ou katakalýptetai gynḗ, kaì keirásthō: ei dè aischròn gynaikì tò keírasthai ḕ xyrâsthai, katakalyptésthō.

7
ἀνὴρ μὲν γὰρ οὐκ ὀφείλει κατακαλύπτεσθαι τὴν κεφαλήν, εἰκὼν καὶ δόξα θεοῦ ὑπάρχων· ἡ γυνὴ δὲ δόξα ἀνδρός ἐστιν.

anḕr mèn gàr ouk opheílei katakalýptesthai tḕn kephalḗn, eikṑn kaì dóxa theoû hypárchōn: hē gynḕ dè dóxa andrós estin.

8
οὐ γάρ ἐστιν ἀνὴρ ἐκ γυναικός, ἀλλὰ γυνὴ ἐξ ἀνδρός·

ou gár estin anḕr ek gynaikós, allà gynḕ ex andrós:

9
καὶ γὰρ οὐκ ἐκτίσθη ἀνὴρ διὰ τὴν γυναῖκα, ἀλλὰ γυνὴ διὰ τὸν ἄνδρα.

kaì gàr ouk ektísthē anḕr dià tḕn gynaîka, allà gynḕ dià tòn ándra.

10
διὰ τοῦτο ὀφείλει ἡ γυνὴ ἐξουσίαν ἔχειν ἐπὶ τῆς κεφαλῆς διὰ τοὺς ἀγγέλους.

dià toûto opheílei hē gynḕ exousían échein epì tē̂s kephalē̂s dià toùs angélous.

11
πλὴν οὔτε γυνὴ χωρὶς ἀνδρὸς οὔτε ἀνὴρ χωρὶς γυναικὸς ἐν κυρίῳ·

plḕn oúte gynḕ chōrìs andròs oúte anḕr chōrìs gynaikòs en kyríōi:

12
ὥσπερ γὰρ ἡ γυνὴ ἐκ τοῦ ἀνδρός, οὕτως καὶ ὁ ἀνὴρ διὰ τῆς γυναικός· τὰ δὲ πάντα ἐκ τοῦ θεοῦ.

hṓsper gàr hē gynḕ ek toû andrós, hoútōs kaì ho anḕr dià tē̂s gynaikós: tà dè pánta ek toû theoû.

13
ἐν ὑμῖν αὐτοῖς κρίνατε· πρέπον ἐστὶν γυναῖκα ἀκατακάλυπτον τῷ θεῷ προσεύχεσθαι;

en hymîn autoîs krínate: prépon estìn gynaîka akatakálypton tō̂i theō̂i proseúchesthai?

14
οὐδὲ ἡ φύσις αὐτὴ διδάσκει ὑμᾶς ὅτι ἀνὴρ μὲν ἐὰν κομᾷ ἀτιμία αὐτῷ ἐστιν,

oudè hē phýsis autḕ didáskei hymâs hóti anḕr mèn eàn komā̂i atimía autō̂i estin,

15
γυνὴ δὲ ἐὰν κομᾷ δόξα αὐτῇ ἐστιν; ὅτι ἡ κόμη ἀντὶ περιβολαίου δέδοται [αὐτῇ].

gynḕ dè eàn komā̂i dóxa autē̂i estin? hóti hē kómē antì peribolaíou dédotai [autē̂i].

16
Εἰ δέ τις δοκεῖ φιλόνεικος εἶναι, ἡμεῖς τοιαύτην συνήθειαν οὐκ ἔχομεν, οὐδὲ αἱ ἐκκλησίαι τοῦ θεοῦ.

Ei dé tis dokeî philóneikos eînai, hēmeîs toiaútēn synḗtheian ouk échomen, oudè hai ekklēsíai toû theoû.

17
Τοῦτο δὲ παραγγέλλων οὐκ ἐπαινῶ ὅτι οὐκ εἰς τὸ κρεῖσσον ἀλλὰ εἰς τὸ ἧσσον συνέρχεσθε.

Toûto dè parangéllōn ouk epainō̂ hóti ouk eis tò kreîsson allà eis tò hē̂sson synérchesthe.

18
πρῶτον μὲν γὰρ συνερχομένων ὑμῶν ἐν ἐκκλησίᾳ ἀκούω σχίσματα ἐν ὑμῖν ὑπάρχειν, καὶ μέρος τι πιστεύω.

prō̂ton mèn gàr synerchoménōn hymō̂n en ekklēsíāi akoúō schísmata en hymîn hypárchein, kaì méros ti pisteúō.

19
δεῖ γὰρ καὶ αἱρέσεις ἐν ὑμῖν εἶναι, ἵνα [καὶ] οἱ δόκιμοι φανεροὶ γένωνται ἐν ὑμῖν.

deî gàr kaì hairéseis en hymîn eînai, hína [kaì] hoi dókimoi phaneroì génōntai en hymîn.

20
Συνερχομένων οὖν ὑμῶν ἐπὶ τὸ αὐτὸ οὐκ ἔστιν κυριακὸν δεῖπνον φαγεῖν,

Synerchoménōn oûn hymō̂n epì tò autò ouk éstin kyriakòn deîpnon phageîn,

21
ἕκαστος γὰρ τὸ ἴδιον δεῖπνον προλαμβάνει ἐν τῷ φαγεῖν, καὶ ὃς μὲν πεινᾷ, ὃς δὲ μεθύει.

hékastos gàr tò ídion deîpnon prolambánei en tō̂i phageîn, kaì hòs mèn peinā̂i, hòs dè methýei.

22
μὴ γὰρ οἰκίας οὐκ ἔχετε εἰς τὸ ἐσθίειν καὶ πίνειν; ἢ τῆς ἐκκλησίας τοῦ θεοῦ καταφρονεῖτε, καὶ καταισχύνετε τοὺς μὴ ἔχοντας; τί εἴπω ὑμῖν; ἐπαινέσω ὑμᾶς; ἐν τούτῳ οὐκ ἐπαινῶ.

mḕ gàr oikías ouk échete eis tò esthíein kaì pínein? ḕ tē̂s ekklēsías toû theoû kataphroneîte, kaì kataischýnete toùs mḕ échontas? tí eípō hymîn? epainésō hymâs? en toútōi ouk epainō̂.

23
’Εγὼ γὰρ παρέλαβον ἀπὸ τοῦ κυρίου, ὃ καὶ παρέδωκα ὑμῖν, ὅτι ὁ κύριος ’Ιησοῦς ἐν τῇ νυκτὶ ᾗ παρεδίδετο ἔλαβεν ἄρτον

’Egṑ gàr parélabon apò toû kyríou, hò kaì parédōka hymîn, hóti ho kýrios ’Iēsoûs en tē̂i nyktì hē̂i paredídeto élaben árton

24
καὶ εὐχαριστήσας ἔκλασεν καὶ εἶπεν, Τοῦτό μού ἐστιν τὸ σῶμα τὸ ὑπὲρ ὑμῶν· τοῦτο ποιεῖτε εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν.

kaì eucharistḗsas éklasen kaì eîpen, Toûtó moú estin tò sō̂ma tò hypèr hymō̂n: toûto poieîte eis tḕn emḕn anámnēsin.

25
ὡσαύτως καὶ τὸ ποτήριον μετὰ τὸ δειπνῆσαι, λέγων, Τοῦτο τὸ ποτήριον ἡ καινὴ διαθήκη ἐστὶν ἐν τῷ ἐμῷ αἵματι· τοῦτο ποιεῖτε, ὁσάκις ἐὰν πίνητε, εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν.

hōsaútōs kaì tò potḗrion metà tò deipnē̂sai, légōn, Toûto tò potḗrion hē kainḕ diathḗkē estìn en tō̂i emō̂i haímati: toûto poieîte, hosákis eàn pínēte, eis tḕn emḕn anámnēsin.

26
ὁσάκις γὰρ ἐὰν ἐσθίητε τὸν ἄρτον τοῦτον καὶ τὸ ποτήριον πίνητε, τὸν θάνατον τοῦ κυρίου καταγγέλλετε, ἄχρις οὗ ἔλθῃ.

hosákis gàr eàn esthíēte tòn árton toûton kaì tò potḗrion pínēte, tòn thánaton toû kyríou katangéllete, áchris hoû élthēi.

27
῞Ωστε ὃς ἂν ἐσθίῃ τὸν ἄρτον ἢ πίνῃ τὸ ποτήριον τοῦ κυρίου ἀναξίως, ἔνοχος ἔσται τοῦ σώματος καὶ τοῦ αἵματος τοῦ κυρίου.

῞Ōste hòs àn esthíēi tòn árton ḕ pínēi tò potḗrion toû kyríou anaxíōs, énochos éstai toû sṓmatos kaì toû haímatos toû kyríou.

28
δοκιμαζέτω δὲ ἄνθρωπος ἑαυτόν, καὶ οὕτως ἐκ τοῦ ἄρτου ἐσθιέτω καὶ ἐκ τοῦ ποτηρίου πινέτω·

dokimazétō dè ánthrōpos heautón, kaì hoútōs ek toû ártou esthiétō kaì ek toû potēríou pinétō:

29
ὁ γὰρ ἐσθίων καὶ πίνων κρίμα ἑαυτῷ ἐσθίει καὶ πίνει μὴ διακρίνων τὸ σῶμα.

ho gàr esthíōn kaì pínōn kríma heautō̂i esthíei kaì pínei mḕ diakrínōn tò sō̂ma.

30
διὰ τοῦτο ἐν ὑμῖν πολλοὶ ἀσθενεῖς καὶ ἄρρωστοι καὶ κοιμῶνται ἱκανοί.

dià toûto en hymîn polloì astheneîs kaì árrōstoi kaì koimō̂ntai hikanoí.

31
εἰ δὲ ἑαυτοὺς διεκρίνομεν, οὐκ ἂν ἐκρινόμεθα·

ei dè heautoùs diekrínomen, ouk àn ekrinómetha:

32
κρινόμενοι δὲ ὑπὸ [τοῦ] κυρίου παιδευόμεθα, ἵνα μὴ σὺν τῷ κόσμῳ κατακριθῶμεν.

krinómenoi dè hypò [toû] kyríou paideuómetha, hína mḕ sỳn tō̂i kósmōi katakrithō̂men.

33
ὥστε, ἀδελφοί μου, συνερχόμενοι εἰς τὸ φαγεῖν ἀλλήλους ἐκδέχεσθε.

hṓste, adelphoí mou, synerchómenoi eis tò phageîn allḗlous ekdéchesthe.

34
εἴ τις πεινᾷ, ἐν οἴκῳ ἐσθιέτω, ἵνα μὴ εἰς κρίμα συνέρχησθε. Τὰ δὲ λοιπὰ ὡς ἂν ἔλθω διατάξομαι.

eí tis peinā̂i, en oíkōi esthiétō, hína mḕ eis kríma synérchēsthe. Tà dè loipà hōs àn élthō diatáxomai.