Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 1 Corinthiens 3:7

New Testament
Chapter
Verses
1
Κἀγώ, ἀδελφοί, οὐκ ἠδυνήθην λαλῆσαι ὑμῖν ὡς πνευματικοῖς ἀλλ’ ὡς σαρκίνοις, ὡς νηπίοις ἐν Χριστῷ.

Kagṓ, adelphoí, ouk ēdynḗthēn lalē̂sai hymîn hōs pneumatikoîs all’ hōs sarkínois, hōs nēpíois en Christō̂i.

2
γάλα ὑμᾶς ἐπότισα, οὐ βρῶμα, οὔπω γὰρ ἐδύνασθε. ἀλλ’ οὐδὲ ἔτι νῦν δύνασθε,

gála hymâs epótisa, ou brō̂ma, oúpō gàr edýnasthe. all’ oudè éti nŷn dýnasthe,

3
ἔτι γὰρ σαρκικοί ἐστε. ὅπου γὰρ ἐν ὑμῖν ζῆλος καὶ ἔρις, οὐχὶ σαρκικοί ἐστε καὶ κατὰ ἄνθρωπον περιπατεῖτε;

éti gàr sarkikoí este. hópou gàr en hymîn zē̂los kaì éris, ouchì sarkikoí este kaì katà ánthrōpon peripateîte?

4
ὅταν γὰρ λέγῃ τις, ’Εγὼ μέν εἰμι Παύλου, ἕτερος δέ, ’Εγὼ ’Απολλῶ, οὐκ ἄνθρωποί ἐστε;

hótan gàr légēi tis, ’Egṑ mén eimi Paúlou, héteros dé, ’Egṑ ’Apollō̂, ouk ánthrōpoí este?

5
τί οὖν ἐστιν ’Απολλῶς; τί δέ ἐστιν Παῦλος; διάκονοι δι’ ὧν ἐπιστεύσατε, καὶ ἑκάστῳ ὡς ὁ κύριος ἔδωκεν.

tí oûn estin ’Apollō̂s? tí dé estin Paûlos? diákonoi di’ hō̂n episteúsate, kaì hekástōi hōs ho kýrios édōken.

6
ἐγὼ ἐφύτευσα, ’Απολλῶς ἐπότισεν, ἀλλὰ ὁ θεὸς ηὔξανεν·

egṑ ephýteusa, ’Apollō̂s epótisen, allà ho theòs ēýxanen:

7
ὥστε οὔτε ὁ φυτεύων ἐστίν τι οὔτε ὁ ποτίζων, ἀλλ’ ὁ αὐξάνων θεός.

hṓste oúte ho phyteúōn estín ti oúte ho potízōn, all’ ho auxánōn theós.

8
ὁ φυτεύων δὲ καὶ ὁ ποτίζων ἕν εἰσιν, ἕκαστος δὲ τὸν ἴδιον μισθὸν λήμψεται κατὰ τὸν ἴδιον κόπον.

ho phyteúōn dè kaì ho potízōn hén eisin, hékastos dè tòn ídion misthòn lḗmpsetai katà tòn ídion kópon.

9
θεοῦ γάρ ἐσμεν συνεργοί· θεοῦ γεώργιον, θεοῦ οἰκοδομή ἐστε.

theoû gár esmen synergoí: theoû geṓrgion, theoû oikodomḗ este.

10
Κατὰ τὴν χάριν τοῦ θεοῦ τὴν δοθεῖσάν μοι ὡς σοφὸς ἀρχιτέκτων θεμέλιον ἔθηκα, ἄλλος δὲ ἐποικοδομεῖ. ἕκαστος δὲ βλεπέτω πῶς ἐποικοδομεῖ·

Katà tḕn chárin toû theoû tḕn dotheîsán moi hōs sophòs architéktōn themélion éthēka, állos dè epoikodomeî. hékastos dè blepétō pō̂s epoikodomeî:

11
θεμέλιον γὰρ ἄλλον οὐδεὶς δύναται θεῖναι παρὰ τὸν κείμενον, ὅς ἐστιν ’Ιησοῦς Χριστός.

themélion gàr állon oudeìs dýnatai theînai parà tòn keímenon, hós estin ’Iēsoûs Christós.

12
εἰ δέ τις ἐποικοδομεῖ ἐπὶ τὸν θεμέλιον χρυσόν, ἄργυρον, λίθους τιμίους, ξύλα, χόρτον, καλάμην,

ei dé tis epoikodomeî epì tòn themélion chrysón, árgyron, líthous timíous, xýla, chórton, kalámēn,

13
ἑκάστου τὸ ἔργον φανερὸν γενήσεται, ἡ γὰρ ἡμέρα δηλώσει· ὅτι ἐν πυρὶ ἀποκαλύπτεται, καὶ ἑκάστου τὸ ἔργον ὁποῖόν ἐστιν τὸ πῦρ [αὐτὸ] δοκιμάσει.

hekástou tò érgon phaneròn genḗsetai, hē gàr hēméra dēlṓsei: hóti en pyrì apokalýptetai, kaì hekástou tò érgon hopoîón estin tò pŷr [autò] dokimásei.

14
εἴ τινος τὸ ἔργον μενεῖ ὃ ἐποικοδόμησεν, μισθὸν λήμψεται·

eí tinos tò érgon meneî hò epoikodómēsen, misthòn lḗmpsetai:

15
εἴ τινος τὸ ἔργον κατακαήσεται, ζημιωθήσεται, αὐτὸς δὲ σωθήσεται, οὕτως δὲ ὡς διὰ πυρός.

eí tinos tò érgon katakaḗsetai, zēmiōthḗsetai, autòs dè sōthḗsetai, hoútōs dè hōs dià pyrós.

16
οὐκ οἴδατε ὅτι ναὸς θεοῦ ἐστε καὶ τὸ πνεῦμα τοῦ θεοῦ οἰκεῖ ἐν ὑμῖν;

ouk oídate hóti naòs theoû este kaì tò pneûma toû theoû oikeî en hymîn?

17
εἴ τις τὸν ναὸν τοῦ θεοῦ φθείρει, φθερεῖ τοῦτον ὁ θεός· ὁ γὰρ ναὸς τοῦ θεοῦ ἅγιός ἐστιν, οἵτινές ἐστε ὑμεῖς.

eí tis tòn naòn toû theoû phtheírei, phthereî toûton ho theós: ho gàr naòs toû theoû hágiós estin, hoítinés este hymeîs.

18
Μηδεὶς ἑαυτὸν ἐξαπατάτω· εἴ τις δοκεῖ σοφὸς εἶναι ἐν ὑμῖν ἐν τῷ αἰῶνι τούτῳ, μωρὸς γενέσθω, ἵνα γένηται σοφός.

Mēdeìs heautòn exapatátō: eí tis dokeî sophòs eînai en hymîn en tō̂i aiō̂ni toútōi, mōròs genésthō, hína génētai sophós.

19
ἡ γὰρ σοφία τοῦ κόσμου τούτου μωρία παρὰ τῷ θεῷ ἐστιν· γέγραπται γάρ, ‘Ο δρασσόμενος τοὺς σοφοὺς ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτῶν·

hē gàr sophía toû kósmou toútou mōría parà tō̂i theō̂i estin: gégraptai gár, ‘O drassómenos toùs sophoùs en tē̂i panourgíāi autō̂n:

20
καὶ πάλιν, Κύριος γινώσκει τοὺς διαλογισμοὺς τῶν σοφῶν ὅτι εἰσὶν μάταιοι.

kaì pálin, Kýrios ginṓskei toùs dialogismoùs tō̂n sophō̂n hóti eisìn mátaioi.

21
ὥστε μηδεὶς καυχάσθω ἐν ἀνθρώποις· πάντα γὰρ ὑμῶν ἐστιν,

hṓste mēdeìs kauchásthō en anthrṓpois: pánta gàr hymō̂n estin,

22
εἴτε Παῦλος εἴτε ’Απολλῶς εἴτε Κηφᾶς εἴτε κόσμος εἴτε ζωὴ εἴτε θάνατος εἴτε ἐνεστῶτα εἴτε μέλλοντα, πάντα ὑμῶν,

eíte Paûlos eíte ’Apollō̂s eíte Kēphâs eíte kósmos eíte zōḕ eíte thánatos eíte enestō̂ta eíte méllonta, pánta hymō̂n,

23
ὑμεῖς δὲ Χριστοῦ, Χριστὸς δὲ θεοῦ.

hymeîs dè Christoû, Christòs dè theoû.