Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 1 Corinthiens 7:20

New Testament
Chapter
Verses
1
Περὶ δὲ ὧν ἐγράψατε, καλὸν ἀνθρώπῳ γυναικὸς μὴ ἅπτεσθαι·

Perì dè hō̂n egrápsate, kalòn anthrṓpōi gynaikòs mḕ háptesthai:

2
διὰ δὲ τὰς πορνείας ἕκαστος τὴν ἑαυτοῦ γυναῖκα ἐχέτω, καὶ ἑκάστη τὸν ἴδιον ἄνδρα ἐχέτω.

dià dè tàs porneías hékastos tḕn heautoû gynaîka echétō, kaì hekástē tòn ídion ándra echétō.

3
τῇ γυναικὶ ὁ ἀνὴρ τὴν ὀφειλὴν ἀποδιδότω, ὁμοίως δὲ καὶ ἡ γυνὴ τῷ ἀνδρί.

tē̂i gynaikì ho anḕr tḕn opheilḕn apodidótō, homoíōs dè kaì hē gynḕ tō̂i andrí.

4
ἡ γυνὴ τοῦ ἰδίου σώματος οὐκ ἐξουσιάζει ἀλλὰ ὁ ἀνήρ· ὁμοίως δὲ καὶ ὁ ἀνὴρ τοῦ ἰδίου σώματος οὐκ ἐξουσιάζει ἀλλὰ ἡ γυνή.

hē gynḕ toû idíou sṓmatos ouk exousiázei allà ho anḗr: homoíōs dè kaì ho anḕr toû idíou sṓmatos ouk exousiázei allà hē gynḗ.

5
μὴ ἀποστερεῖτε ἀλλήλους, εἰ μήτι ἂν ἐκ συμφώνου πρὸς καιρὸν ἵνα σχολάσητε τῇ προσευχῇ καὶ πάλιν ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἦτε, ἵνα μὴ πειράζῃ ὑμᾶς ὁ Σατανᾶς διὰ τὴν ἀκρασίαν ὑμῶν.

mḕ apostereîte allḗlous, ei mḗti àn ek symphṓnou pròs kairòn hína scholásēte tē̂i proseuchē̂i kaì pálin epì tò autò ē̂te, hína mḕ peirázēi hymâs ho Satanâs dià tḕn akrasían hymō̂n.

6
τοῦτο δὲ λέγω κατὰ συγγνώμην, οὐ κατ’ ἐπιταγήν.

toûto dè légō katà syngnṓmēn, ou kat’ epitagḗn.

7
θέλω δὲ πάντας ἀνθρώπους εἶναι ὡς καὶ ἐμαυτόν· ἀλλὰ ἕκαστος ἴδιον ἔχει χάρισμα ἐκ θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως.

thélō dè pántas anthrṓpous eînai hōs kaì emautón: allà hékastos ídion échei chárisma ek theoû, ho mèn hoútōs, ho dè hoútōs.

8
Λέγω δὲ τοῖς ἀγάμοις καὶ ταῖς χήραις, καλὸν αὐτοῖς ἐὰν μείνωσιν ὡς κἀγώ·

Légō dè toîs agámois kaì taîs chḗrais, kalòn autoîs eàn meínōsin hōs kagṓ:

9
εἰ δὲ οὐκ ἐγκρατεύονται γαμησάτωσαν, κρεῖττον γάρ ἐστιν γαμῆσαι ἢ πυροῦσθαι.

ei dè ouk enkrateúontai gamēsátōsan, kreîtton gár estin gamē̂sai ḕ pyroûsthai.

10
τοῖς δὲ γεγαμηκόσιν παραγγέλλω, οὐκ ἐγὼ ἀλλὰ ὁ κύριος, γυναῖκα ἀπὸ ἀνδρὸς μὴ χωρισθῆναι

toîs dè gegamēkósin parangéllō, ouk egṑ allà ho kýrios, gynaîka apò andròs mḕ chōristhē̂nai

11
– ἐὰν δὲ καὶ χωρισθῇ, μενέτω ἄγαμος ἢ τῷ ἀνδρὶ καταλλαγήτω – καὶ ἄνδρα γυναῖκα μὴ ἀφιέναι.

– eàn dè kaì chōristhē̂i, menétō ágamos ḕ tō̂i andrì katallagḗtō – kaì ándra gynaîka mḕ aphiénai.

12
Τοῖς δὲ λοιποῖς λέγω ἐγώ, οὐχ ὁ κύριος· εἴ τις ἀδελφὸς γυναῖκα ἔχει ἄπιστον, καὶ αὕτη συνευδοκεῖ οἰκεῖν μετ’ αὐτοῦ, μὴ ἀφιέτω αὐτήν·

Toîs dè loipoîs légō egṓ, ouch ho kýrios: eí tis adelphòs gynaîka échei ápiston, kaì haútē syneudokeî oikeîn met’ autoû, mḕ aphiétō autḗn:

13
καὶ γυνὴ εἴ τις ἔχει ἄνδρα ἄπιστον, καὶ οὗτος συνευδοκεῖ οἰκεῖν μετ’ αὐτῆς, μὴ ἀφιέτω τὸν ἄνδρα.

kaì gynḕ eí tis échei ándra ápiston, kaì hoûtos syneudokeî oikeîn met’ autē̂s, mḕ aphiétō tòn ándra.

14
ἡγίασται γὰρ ὁ ἀνὴρ ὁ ἄπιστος ἐν τῇ γυναικί, καὶ ἡγίασται ἡ γυνὴ ἡ ἄπιστος ἐν τῷ ἀδελφῷ· ἐπεὶ ἄρα τὰ τέκνα ὑμῶν ἀκάθαρτά ἐστιν, νῦν δὲ ἅγιά ἐστιν.

hēgíastai gàr ho anḕr ho ápistos en tē̂i gynaikí, kaì hēgíastai hē gynḕ hē ápistos en tō̂i adelphō̂i: epeì ára tà tékna hymō̂n akáthartá estin, nŷn dè hágiá estin.

15
εἰ δὲ ὁ ἄπιστος χωρίζεται, χωριζέσθω· οὐ δεδούλωται ὁ ἀδελφὸς ἢ ἡ ἀδελφὴ ἐν τοῖς τοιούτοις· ἐν δὲ εἰρήνῃ κέκληκεν ὑμᾶς ὁ θεός.

ei dè ho ápistos chōrízetai, chōrizésthō: ou dedoúlōtai ho adelphòs ḕ hē adelphḕ en toîs toioútois: en dè eirḗnēi kéklēken hymâs ho theós.

16
τί γὰρ οἶδας, γύναι, εἰ τὸν ἄνδρα σώσεις; ἢ τί οἶδας, ἄνερ, εἰ τὴν γυναῖκα σώσεις;

tí gàr oîdas, gýnai, ei tòn ándra sṓseis? ḕ tí oîdas, áner, ei tḕn gynaîka sṓseis?

17
Εἰ μὴ ἑκάστῳ ὡς ἐμέρισεν ὁ κύριος, ἕκαστον ὡς κέκληκεν ὁ θεός, οὕτως περιπατείτω· καὶ οὕτως ἐν ταῖς ἐκκλησίαις πάσαις διατάσσομαι.

Ei mḕ hekástōi hōs emérisen ho kýrios, hékaston hōs kéklēken ho theós, hoútōs peripateítō: kaì hoútōs en taîs ekklēsíais pásais diatássomai.

18
περιτετμημένος τις ἐκλήθη; μὴ ἐπισπάσθω. ἐν ἀκροβυστίᾳ κέκληταί τις; μὴ περιτεμνέσθω.

peritetmēménos tis eklḗthē? mḕ epispásthō. en akrobystíāi kéklētaí tis? mḕ peritemnésthō.

19
ἡ περιτομὴ οὐδέν ἐστιν, καὶ ἡ ἀκροβυστία οὐδέν ἐστιν, ἀλλὰ τήρησις ἐντολῶν θεοῦ.

hē peritomḕ oudén estin, kaì hē akrobystía oudén estin, allà tḗrēsis entolō̂n theoû.

20
ἕκαστος ἐν τῇ κλήσει ᾗ ἐκλήθη ἐν ταύτῃ μενέτω.

hékastos en tē̂i klḗsei hē̂i eklḗthē en taútēi menétō.

21
δοῦλος ἐκλήθης; μή σοι μελέτω· ἀλλ’ εἰ καὶ δύνασαι ἐλεύθερος γενέσθαι, μᾶλλον χρῆσαι.

doûlos eklḗthēs? mḗ soi melétō: all’ ei kaì dýnasai eleútheros genésthai, mâllon chrē̂sai.

22
ὁ γὰρ ἐν κυρίῳ κληθεὶς δοῦλος ἀπελεύθερος κυρίου ἐστίν· ὁμοίως ὁ ἐλεύθερος κληθεὶς δοῦλός ἐστιν Χριστοῦ.

ho gàr en kyríōi klētheìs doûlos apeleútheros kyríou estín: homoíōs ho eleútheros klētheìs doûlós estin Christoû.

23
τιμῆς ἠγοράσθητε· μὴ γίνεσθε δοῦλοι ἀνθρώπων.

timē̂s ēgorásthēte: mḕ gínesthe doûloi anthrṓpōn.

24
ἕκαστος ἐν ᾧ ἐκλήθη, ἀδελφοί, ἐν τούτῳ μενέτω παρὰ θεῷ.

hékastos en hō̂i eklḗthē, adelphoí, en toútōi menétō parà theō̂i.

25
Περὶ δὲ τῶν παρθένων ἐπιταγὴν κυρίου οὐκ ἔχω, γνώμην δὲ δίδωμι ὡς ἠλεημένος ὑπὸ κυρίου πιστὸς εἶναι.

Perì dè tō̂n parthénōn epitagḕn kyríou ouk échō, gnṓmēn dè dídōmi hōs ēleēménos hypò kyríou pistòs eînai.

26
Νομίζω οὖν τοῦτο καλὸν ὑπάρχειν διὰ τὴν ἐνεστῶσαν ἀνάγκην, ὅτι καλὸν ἀνθρώπῳ τὸ οὕτως εἶναι.

Nomízō oûn toûto kalòn hypárchein dià tḕn enestō̂san anánkēn, hóti kalòn anthrṓpōi tò hoútōs eînai.

27
δέδεσαι γυναικί; μὴ ζήτει λύσιν· λέλυσαι ἀπὸ γυναικός; μὴ ζήτει γυναῖκα.

dédesai gynaikí? mḕ zḗtei lýsin: lélysai apò gynaikós? mḕ zḗtei gynaîka.

28
ἐὰν δὲ καὶ γαμήσῃς, οὐχ ἥμαρτες· καὶ ἐὰν γήμῃ ἡ παρθένος, οὐχ ἥμαρτεν. θλῖψιν δὲ τῇ σαρκὶ ἕξουσιν οἱ τοιοῦτοι, ἐγὼ δὲ ὑμῶν φείδομαι.

eàn dè kaì gamḗsēis, ouch hḗmartes: kaì eàn gḗmēi hē parthénos, ouch hḗmarten. thlîpsin dè tē̂i sarkì héxousin hoi toioûtoi, egṑ dè hymō̂n pheídomai.

29
τοῦτο δέ φημι, ἀδελφοί, ὁ καιρὸς συνεσταλμένος ἐστίν· τὸ λοιπὸν ἵνα καὶ οἱ ἔχοντες γυναῖκας ὡς μὴ ἔχοντες ὦσιν,

toûto dé phēmi, adelphoí, ho kairòs synestalménos estín: tò loipòn hína kaì hoi échontes gynaîkas hōs mḕ échontes ō̂sin,

30
καὶ οἱ κλαίοντες ὡς μὴ κλαίοντες, καὶ οἱ χαίροντες ὡς μὴ χαίροντες, καὶ οἱ ἀγοράζοντες ὡς μὴ κατέχοντες,

kaì hoi klaíontes hōs mḕ klaíontes, kaì hoi chaírontes hōs mḕ chaírontes, kaì hoi agorázontes hōs mḕ katéchontes,

31
καὶ οἱ χρώμενοι τὸν κόσμον ὡς μὴ καταχρώμενοι· παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου.

kaì hoi chrṓmenoi tòn kósmon hōs mḕ katachrṓmenoi: parágei gàr tò schē̂ma toû kósmou toútou.

32
θέλω δὲ ὑμᾶς ἀμερίμνους εἶναι. ὁ ἄγαμος μεριμνᾷ τὰ τοῦ κυρίου, πῶς ἀρέσῃ τῷ κυρίῳ·

thélō dè hymâs amerímnous eînai. ho ágamos merimnā̂i tà toû kyríou, pō̂s arésēi tō̂i kyríōi:

33
ὁ δὲ γαμήσας μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῇ γυναικί,

ho dè gamḗsas merimnā̂i tà toû kósmou, pō̂s arésēi tē̂i gynaikí,

34
καὶ μεμέρισται. καὶ ἡ γυνὴ ἡ ἄγαμος καὶ ἡ παρθένος μεριμνᾷ τὰ τοῦ κυρίου, ἵνα ᾖ ἁγία [καὶ] τῷ σώματι καὶ τῷ πνεύματι· ἡ δὲ γαμήσασα μεριμνᾷ τὰ τοῦ κόσμου, πῶς ἀρέσῃ τῷ ἀνδρί.

kaì meméristai. kaì hē gynḕ hē ágamos kaì hē parthénos merimnā̂i tà toû kyríou, hína ē̂i hagía [kaì] tō̂i sṓmati kaì tō̂i pneúmati: hē dè gamḗsasa merimnā̂i tà toû kósmou, pō̂s arésēi tō̂i andrí.

35
τοῦτο δὲ πρὸς τὸ ὑμῶν αὐτῶν σύμφορον λέγω, οὐχ ἵνα βρόχον ὑμῖν ἐπιβάλω, ἀλλὰ πρὸς τὸ εὔσχημον καὶ εὐπάρεδρον τῷ κυρίῳ ἀπερισπάστως.

toûto dè pròs tò hymō̂n autō̂n sýmphoron légō, ouch hína bróchon hymîn epibálō, allà pròs tò eúschēmon kaì eupáredron tō̂i kyríōi aperispástōs.

36
Εἰ δέ τις ἀσχημονεῖν ἐπὶ τὴν παρθένον αὐτοῦ νομίζει ἐὰν ᾖ ὑπέρακμος, καὶ οὕτως ὀφείλει γίνεσθαι, ὃ θέλει ποιείτω· οὐχ ἁμαρτάνει· γαμείτωσαν.

Ei dé tis aschēmoneîn epì tḕn parthénon autoû nomízei eàn ē̂i hypérakmos, kaì hoútōs opheílei gínesthai, hò thélei poieítō: ouch hamartánei: gameítōsan.

37
ὃς δὲ ἕστηκεν ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ ἑδραῖος, μὴ ἔχων ἀνάγκην, ἐξουσίαν δὲ ἔχει περὶ τοῦ ἰδίου θελήματος, καὶ τοῦτο κέκρικεν ἐν τῇ ἰδίᾳ καρδίᾳ, τηρεῖν τὴν ἑαυτοῦ παρθένον, καλῶς ποιήσει·

hòs dè héstēken en tē̂i kardíāi autoû hedraîos, mḕ échōn anánkēn, exousían dè échei perì toû idíou thelḗmatos, kaì toûto kékriken en tē̂i idíāi kardíāi, tēreîn tḕn heautoû parthénon, kalō̂s poiḗsei:

38
ὥστε καὶ ὁ γαμίζων τὴν ἑαυτοῦ παρθένον καλῶς ποιεῖ, καὶ ὁ μὴ γαμίζων κρεῖσσον ποιήσει.

hṓste kaì ho gamízōn tḕn heautoû parthénon kalō̂s poieî, kaì ho mḕ gamízōn kreîsson poiḗsei.

39
Γυνὴ δέδεται ἐφ’ ὅσον χρόνον ζῇ ὁ ἀνὴρ αὐτῆς· ἐὰν δὲ κοιμηθῇ ὁ ἀνήρ, ἐλευθέρα ἐστὶν ᾧ θέλει γαμηθῆναι, μόνον ἐν κυρίῳ.

Gynḕ dédetai eph’ hóson chrónon zē̂i ho anḕr autē̂s: eàn dè koimēthē̂i ho anḗr, eleuthéra estìn hō̂i thélei gamēthē̂nai, mónon en kyríōi.

40
μακαριωτέρα δέ ἐστιν ἐὰν οὕτως μείνῃ, κατὰ τὴν ἐμὴν γνώμην, δοκῶ δὲ κἀγὼ πνεῦμα θεοῦ ἔχειν.

makariōtéra dé estin eàn hoútōs meínēi, katà tḕn emḕn gnṓmēn, dokō̂ dè kagṑ pneûma theoû échein.