Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 1 Jean 2:15

New Testament
Chapter
Verses
1
Τεκνία μου, ταῦτα γράφω ὑμῖν ἵνα μὴ ἁμάρτητε. καὶ ἐάν τις ἁμάρτῃ, παράκλητον ἔχομεν πρὸς τὸν πατέρα, ’Ιησοῦν Χριστὸν δίκαιον·

Teknía mou, taûta gráphō hymîn hína mḕ hamártēte. kaì eán tis hamártēi, paráklēton échomen pròs tòn patéra, ’Iēsoûn Christòn díkaion:

2
καὶ αὐτὸς ἱλασμός ἐστιν περὶ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν, οὐ περὶ τῶν ἡμετέρων δὲ μόνον ἀλλὰ καὶ περὶ ὅλου τοῦ κόσμου.

kaì autòs hilasmós estin perì tō̂n hamartiō̂n hēmō̂n, ou perì tō̂n hēmetérōn dè mónon allà kaì perì hólou toû kósmou.

3
Καὶ ἐν τούτῳ γινώσκομεν ὅτι ἐγνώκαμεν αὐτόν, ἐὰν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ τηρῶμεν.

Kaì en toútōi ginṓskomen hóti egnṓkamen autón, eàn tàs entolàs autoû tērō̂men.

4
ὁ λέγων ὅτι ῎Εγνωκα αὐτόν, καὶ τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ μὴ τηρῶν, ψεύστης ἐστίν, καὶ ἐν τούτῳ ἡ ἀλήθεια οὐκ ἔστιν·

ho légōn hóti ῎Egnōka autón, kaì tàs entolàs autoû mḕ tērō̂n, pseústēs estín, kaì en toútōi hē alḗtheia ouk éstin:

5
ὃς δ’ ἂν τηρῇ αὐτοῦ τὸν λόγον, ἀληθῶς ἐν τούτῳ ἡ ἀγάπη τοῦ θεοῦ τετελείωται. ἐν τούτῳ γινώσκομεν ὅτι ἐν αὐτῷ ἐσμεν·

hòs d’ àn tērē̂i autoû tòn lógon, alēthō̂s en toútōi hē agápē toû theoû teteleíōtai. en toútōi ginṓskomen hóti en autō̂i esmen:

6
ὁ λέγων ἐν αὐτῷ μένειν ὀφείλει καθὼς ἐκεῖνος περιεπάτησεν καὶ αὐτὸς περιπατεῖν.

ho légōn en autō̂i ménein opheílei kathṑs ekeînos periepátēsen kaì autòs peripateîn.

7
’Αγαπητοί, οὐκ ἐντολὴν καινὴν γράφω ὑμῖν, ἀλλ’ ἐντολὴν παλαιὰν ἣν εἴχετε ἀπ’ ἀρχῆς· ἡ ἐντολὴ ἡ παλαιά ἐστιν ὁ λόγος ὃν ἠκούσατε.

’Agapētoí, ouk entolḕn kainḕn gráphō hymîn, all’ entolḕn palaiàn hḕn eíchete ap’ archē̂s: hē entolḕ hē palaiá estin ho lógos hòn ēkoúsate.

8
πάλιν ἐντολὴν καινὴν γράφω ὑμῖν, ὅ ἐστιν ἀληθὲς ἐν αὐτῷ καὶ ἐν ὑμῖν, ὅτι ἡ σκοτία παράγεται καὶ τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν ἤδη φαίνει.

pálin entolḕn kainḕn gráphō hymîn, hó estin alēthès en autō̂i kaì en hymîn, hóti hē skotía parágetai kaì tò phō̂s tò alēthinòn ḗdē phaínei.

9
ὁ λέγων ἐν τῷ φωτὶ εἶναι καὶ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ μισῶν ἐν τῇ σκοτίᾳ ἐστὶν ἕως ἄρτι.

ho légōn en tō̂i phōtì eînai kaì tòn adelphòn autoû misō̂n en tē̂i skotíāi estìn héōs árti.

10
ὁ ἀγαπῶν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ ἐν τῷ φωτὶ μένει, καὶ σκάνδαλον ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν·

ho agapō̂n tòn adelphòn autoû en tō̂i phōtì ménei, kaì skándalon en autō̂i ouk éstin:

11
ὁ δὲ μισῶν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ ἐν τῇ σκοτίᾳ ἐστὶν καὶ ἐν τῇ σκοτίᾳ περιπατεῖ, καὶ οὐκ οἶδεν ποῦ ὑπάγει, ὅτι ἡ σκοτία ἐτύφλωσεν τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ.

ho dè misō̂n tòn adelphòn autoû en tē̂i skotíāi estìn kaì en tē̂i skotíāi peripateî, kaì ouk oîden poû hypágei, hóti hē skotía etýphlōsen toùs ophthalmoùs autoû.

12
Γράφω ὑμῖν, τεκνία, ὅτι ἀφέωνται ὑμῖν αἱ ἁμαρτίαι διὰ τὸ ὄνομα αὐτοῦ.

Gráphō hymîn, teknía, hóti aphéōntai hymîn hai hamartíai dià tò ónoma autoû.

13
γράφω ὑμῖν, πατέρες, ὅτι ἐγνώκατε τὸν ἀπ’ ἀρχῆς. γράφω ὑμῖν, νεανίσκοι, ὅτι νενικήκατε τὸν πονηρόν.

gráphō hymîn, patéres, hóti egnṓkate tòn ap’ archē̂s. gráphō hymîn, neanískoi, hóti nenikḗkate tòn ponērón.

14
ἔγραψα ὑμῖν, παιδία, ὅτι ἐγνώκατε τὸν πατέρα. ἔγραψα ὑμῖν, πατέρες, ὅτι ἐγνώκατε τὸν ἀπ’ ἀρχῆς. ἔγραψα ὑμῖν, νεανίσκοι, ὅτι ἰσχυροί ἐστε καὶ ὁ λόγος τοῦ θεοῦ ἐν ὑμῖν μένει καὶ νενικήκατε τὸν πονηρόν.

égrapsa hymîn, paidía, hóti egnṓkate tòn patéra. égrapsa hymîn, patéres, hóti egnṓkate tòn ap’ archē̂s. égrapsa hymîn, neanískoi, hóti ischyroí este kaì ho lógos toû theoû en hymîn ménei kaì nenikḗkate tòn ponērón.

15
Μὴ ἀγαπᾶτε τὸν κόσμον μηδὲ τὰ ἐν τῷ κόσμῳ. ἐάν τις ἀγαπᾷ τὸν κόσμον, οὐκ ἔστιν ἡ ἀγάπη τοῦ πατρὸς ἐν αὐτῷ·

Mḕ agapâte tòn kósmon mēdè tà en tō̂i kósmōi. eán tis agapā̂i tòn kósmon, ouk éstin hē agápē toû patròs en autō̂i:

16
ὅτι πᾶν τὸ ἐν τῷ κόσμῳ, ἡ ἐπιθυμία τῆς σαρκὸς καὶ ἡ ἐπιθυμία τῶν ὀφθαλμῶν καὶ ἡ ἀλαζονεία τοῦ βίου, οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ πατρὸς ἀλλὰ ἐκ τοῦ κόσμου ἐστίν.

hóti pân tò en tō̂i kósmōi, hē epithymía tē̂s sarkòs kaì hē epithymía tō̂n ophthalmō̂n kaì hē alazoneía toû bíou, ouk éstin ek toû patròs allà ek toû kósmou estín.

17
καὶ ὁ κόσμος παράγεται καὶ ἡ ἐπιθυμία αὐτοῦ, ὁ δὲ ποιῶν τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα.

kaì ho kósmos parágetai kaì hē epithymía autoû, ho dè poiō̂n tò thélēma toû theoû ménei eis tòn aiō̂na.

18
Παιδία, ἐσχάτη ὥρα ἐστίν, καὶ καθὼς ἠκούσατε ὅτι ἀντίχριστος ἔρχεται, καὶ νῦν ἀντίχριστοι πολλοὶ γεγόνασιν· ὅθεν γινώσκομεν ὅτι ἐσχάτη ὥρα ἐστίν.

Paidía, eschátē hṓra estín, kaì kathṑs ēkoúsate hóti antíchristos érchetai, kaì nŷn antíchristoi polloì gegónasin: hóthen ginṓskomen hóti eschátē hṓra estín.

19
ἐξ ἡμῶν ἐξῆλθαν, ἀλλ’ οὐκ ἦσαν ἐξ ἡμῶν· εἰ γὰρ ἐξ ἡμῶν ἦσαν, μεμενήκεισαν ἂν μεθ’ ἡμῶν· ἀλλ’ ἵνα φανερωθῶσιν ὅτι οὐκ εἰσὶν πάντες ἐξ ἡμῶν.

ex hēmō̂n exē̂lthan, all’ ouk ē̂san ex hēmō̂n: ei gàr ex hēmō̂n ē̂san, memenḗkeisan àn meth’ hēmō̂n: all’ hína phanerōthō̂sin hóti ouk eisìn pántes ex hēmō̂n.

20
καὶ ὑμεῖς χρῖσμα ἔχετε ἀπὸ τοῦ ἁγίου, καὶ οἴδατε πάντες.

kaì hymeîs chrîsma échete apò toû hagíou, kaì oídate pántes.

21
οὐκ ἔγραψα ὑμῖν ὅτι οὐκ οἴδατε τὴν ἀλήθειαν, ἀλλ’ ὅτι οἴδατε αὐτήν, καὶ ὅτι πᾶν ψεῦδος ἐκ τῆς ἀληθείας οὐκ ἔστιν.

ouk égrapsa hymîn hóti ouk oídate tḕn alḗtheian, all’ hóti oídate autḗn, kaì hóti pân pseûdos ek tē̂s alētheías ouk éstin.

22
Τίς ἐστιν ὁ ψεύστης εἰ μὴ ὁ ἀρνούμενος ὅτι ’Ιησοῦς οὐκ ἔστιν ὁ Χριστός; οὗτός ἐστιν ὁ ἀντίχριστος, ὁ ἀρνούμενος τὸν πατέρα καὶ τὸν υἱόν.

Tís estin ho pseústēs ei mḕ ho arnoúmenos hóti ’Iēsoûs ouk éstin ho Christós? hoûtós estin ho antíchristos, ho arnoúmenos tòn patéra kaì tòn hyión.

23
πᾶς ὁ ἀρνούμενος τὸν υἱὸν οὐδὲ τὸν πατέρα ἔχει· ὁ ὁμολογῶν τὸν υἱὸν καὶ τὸν πατέρα ἔχει.

pâs ho arnoúmenos tòn hyiòn oudè tòn patéra échei: ho homologō̂n tòn hyiòn kaì tòn patéra échei.

24
ὑμεῖς ὃ ἠκούσατε ἀπ’ ἀρχῆς ἐν ὑμῖν μενέτω· ἐὰν ἐν ὑμῖν μείνῃ ὃ ἀπ’ ἀρχῆς ἠκούσατε, καὶ ὑμεῖς ἐν τῷ υἱῷ καὶ ἐν τῷ πατρὶ μενεῖτε.

hymeîs hò ēkoúsate ap’ archē̂s en hymîn menétō: eàn en hymîn meínēi hò ap’ archē̂s ēkoúsate, kaì hymeîs en tō̂i hyiō̂i kaì en tō̂i patrì meneîte.

25
καὶ αὕτη ἐστὶν ἡ ἐπαγγελία ἣν αὐτὸς ἐπηγγείλατο ἡμῖν, τὴν ζωὴν τὴν αἰώνιον.

kaì haútē estìn hē epangelía hḕn autòs epēngeílato hēmîn, tḕn zōḕn tḕn aiṓnion.

26
Ταῦτα ἔγραψα ὑμῖν περὶ τῶν πλανώντων ὑμᾶς.

Taûta égrapsa hymîn perì tō̂n planṓntōn hymâs.

27
καὶ ὑμεῖς τὸ χρῖσμα ὃ ἐλάβετε ἀπ’ αὐτοῦ μένει ἐν ὑμῖν, καὶ οὐ χρείαν ἔχετε ἵνα τις διδάσκῃ ὑμᾶς· ἀλλ’ ὡς τὸ αὐτοῦ χρῖσμα διδάσκει ὑμᾶς περὶ πάντων, καὶ ἀληθές ἐστιν καὶ οὐκ ἔστιν ψεῦδος, καὶ καθὼς ἐδίδαξεν ὑμᾶς, μένετε ἐν αὐτῷ.

kaì hymeîs tò chrîsma hò elábete ap’ autoû ménei en hymîn, kaì ou chreían échete hína tis didáskēi hymâs: all’ hōs tò autoû chrîsma didáskei hymâs perì pántōn, kaì alēthés estin kaì ouk éstin pseûdos, kaì kathṑs edídaxen hymâs, ménete en autō̂i.

28
Καὶ νῦν, τεκνία, μένετε ἐν αὐτῷ, ἵνα ἐὰν φανερωθῇ σχῶμεν παρρησίαν καὶ μὴ αἰσχυνθῶμεν ἀπ’ αὐτοῦ ἐν τῇ παρουσίᾳ αὐτοῦ.

Kaì nŷn, teknía, ménete en autō̂i, hína eàn phanerōthē̂i schō̂men parrēsían kaì mḕ aischynthō̂men ap’ autoû en tē̂i parousíāi autoû.

29
ἐὰν εἰδῆτε ὅτι δίκαιός ἐστιν, γινώσκετε ὅτι καὶ πᾶς ὁ ποιῶν τὴν δικαιοσύνην ἐξ αὐτοῦ γεγέννηται.

eàn eidē̂te hóti díkaiós estin, ginṓskete hóti kaì pâs ho poiō̂n tḕn dikaiosýnēn ex autoû gegénnētai.