Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 1 Jean 3:19

New Testament
Chapter
Verses
1
ἴδετε ποταπὴν ἀγάπην δέδωκεν ἡμῖν ὁ πατὴρ ἵνα τέκνα θεοῦ κληθῶμεν· καὶ ἐσμέν. διὰ τοῦτο ὁ κόσμος οὐ γινώσκει ἡμᾶς ὅτι οὐκ ἔγνω αὐτόν.

ídete potapḕn agápēn dédōken hēmîn ho patḕr hína tékna theoû klēthō̂men: kaì esmén. dià toûto ho kósmos ou ginṓskei hēmâs hóti ouk égnō autón.

2
’Αγαπητοί, νῦν τέκνα θεοῦ ἐσμεν, καὶ οὔπω ἐφανερώθη τί ἐσόμεθα. οἴδαμεν ὅτι ἐὰν φανερωθῇ ὅμοιοι αὐτῷ ἐσόμεθα, ὅτι ὀψόμεθα αὐτὸν καθώς ἐστιν.

’Agapētoí, nŷn tékna theoû esmen, kaì oúpō ephanerṓthē tí esómetha. oídamen hóti eàn phanerōthē̂i hómoioi autō̂i esómetha, hóti opsómetha autòn kathṓs estin.

3
καὶ πᾶς ὁ ἔχων τὴν ἐλπίδα ταύτην ἐπ’ αὐτῷ ἁγνίζει ἑαυτὸν καθὼς ἐκεῖνος ἁγνός ἐστιν.

kaì pâs ho échōn tḕn elpída taútēn ep’ autō̂i hagnízei heautòn kathṑs ekeînos hagnós estin.

4
Πᾶς ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν καὶ τὴν ἀνομίαν ποιεῖ, καὶ ἡ ἁμαρτία ἐστὶν ἡ ἀνομία.

Pâs ho poiō̂n tḕn hamartían kaì tḕn anomían poieî, kaì hē hamartía estìn hē anomía.

5
καὶ οἴδατε ὅτι ἐκεῖνος ἐφανερώθη ἵνα τὰς ἁμαρτίας ἄρῃ, καὶ ἁμαρτία ἐν αὐτῷ οὐκ ἔστιν.

kaì oídate hóti ekeînos ephanerṓthē hína tàs hamartías árēi, kaì hamartía en autō̂i ouk éstin.

6
πᾶς ὁ ἐν αὐτῷ μένων οὐχ ἁμαρτάνει· πᾶς ὁ ἁμαρτάνων οὐχ ἑώρακεν αὐτὸν οὐδὲ ἔγνωκεν αὐτόν.

pâs ho en autō̂i ménōn ouch hamartánei: pâs ho hamartánōn ouch heṓraken autòn oudè égnōken autón.

7
Τεκνία, μηδεὶς πλανάτω ὑμᾶς· ὁ ποιῶν τὴν δικαιοσύνην δίκαιός ἐστιν, καθὼς ἐκεῖνος δίκαιός ἐστιν·

Teknía, mēdeìs planátō hymâs: ho poiō̂n tḕn dikaiosýnēn díkaiós estin, kathṑs ekeînos díkaiós estin:

8
ὁ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν ἐκ τοῦ διαβόλου ἐστίν, ὅτι ἀπ’ ἀρχῆς ὁ διάβολος ἁμαρτάνει. εἰς τοῦτο ἐφανερώθη ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ, ἵνα λύσῃ τὰ ἔργα τοῦ διαβόλου.

ho poiō̂n tḕn hamartían ek toû diabólou estín, hóti ap’ archē̂s ho diábolos hamartánei. eis toûto ephanerṓthē ho hyiòs toû theoû, hína lýsēi tà érga toû diabólou.

9
Πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ θεοῦ ἁμαρτίαν οὐ ποιεῖ, ὅτι σπέρμα αὐτοῦ ἐν αὐτῷ μένει· καὶ οὐ δύναται ἁμαρτάνειν, ὅτι ἐκ τοῦ θεοῦ γεγέννηται.

Pâs ho gegennēménos ek toû theoû hamartían ou poieî, hóti spérma autoû en autō̂i ménei: kaì ou dýnatai hamartánein, hóti ek toû theoû gegénnētai.

10
ἐν τούτῳ φανερά ἐστιν τὰ τέκνα τοῦ θεοῦ καὶ τὰ τέκνα τοῦ διαβόλου· πᾶς ὁ μὴ ποιῶν δικαιοσύνην οὐκ ἔστιν ἐκ τοῦ θεοῦ, καὶ ὁ μὴ ἀγαπῶν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ.

en toútōi phanerá estin tà tékna toû theoû kaì tà tékna toû diabólou: pâs ho mḕ poiō̂n dikaiosýnēn ouk éstin ek toû theoû, kaì ho mḕ agapō̂n tòn adelphòn autoû.

11
῞Οτι αὕτη ἐστὶν ἡ ἀγγελία ἣν ἠκούσατε ἀπ’ ἀρχῆς, ἵνα ἀγαπῶμεν ἀλλήλους·

῞Oti haútē estìn hē angelía hḕn ēkoúsate ap’ archē̂s, hína agapō̂men allḗlous:

12
οὐ καθὼς Κάϊν ἐκ τοῦ πονηροῦ ἦν καὶ ἔσφαξεν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ· καὶ χάριν τίνος ἔσφαξεν αὐτόν; ὅτι τὰ ἔργα αὐτοῦ πονηρὰ ἦν, τὰ δὲ τοῦ ἀδελφοῦ αὐτοῦ δίκαια.

ou kathṑs Káïn ek toû ponēroû ē̂n kaì ésphaxen tòn adelphòn autoû: kaì chárin tínos ésphaxen autón? hóti tà érga autoû ponērà ē̂n, tà dè toû adelphoû autoû díkaia.

13
[καὶ] μὴ θαυμάζετε, ἀδελφοί, εἰ μισεῖ ὑμᾶς ὁ κόσμος.

[kaì] mḕ thaumázete, adelphoí, ei miseî hymâs ho kósmos.

14
ἡμεῖς οἴδαμεν ὅτι μεταβεβήκαμεν ἐκ τοῦ θανάτου εἰς τὴν ζωήν, ὅτι ἀγαπῶμεν τοὺς ἀδελφούς· ὁ μὴ ἀγαπῶν μένει ἐν τῷ θανάτῳ.

hēmeîs oídamen hóti metabebḗkamen ek toû thanátou eis tḕn zōḗn, hóti agapō̂men toùs adelphoús: ho mḕ agapō̂n ménei en tō̂i thanátōi.

15
πᾶς ὁ μισῶν τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ ἀνθρωποκτόνος ἐστίν, καὶ οἴδατε ὅτι πᾶς ἀνθρωποκτόνος οὐκ ἔχει ζωὴν αἰώνιον ἐν αὐτῷ μένουσαν.

pâs ho misō̂n tòn adelphòn autoû anthrōpoktónos estín, kaì oídate hóti pâs anthrōpoktónos ouk échei zōḕn aiṓnion en autō̂i ménousan.

16
ἐν τούτῳ ἐγνώκαμεν τὴν ἀγάπην, ὅτι ἐκεῖνος ὑπὲρ ἡμῶν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἔθηκεν· καὶ ἡμεῖς ὀφείλομεν ὑπὲρ τῶν ἀδελφῶν τὰς ψυχὰς θεῖναι.

en toútōi egnṓkamen tḕn agápēn, hóti ekeînos hypèr hēmō̂n tḕn psychḕn autoû éthēken: kaì hēmeîs opheílomen hypèr tō̂n adelphō̂n tàs psychàs theînai.

17
ὃς δ’ ἂν ἔχῃ τὸν βίον τοῦ κόσμου καὶ θεωρῇ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ χρείαν ἔχοντα καὶ κλείσῃ τὰ σπλάγχνα αὐτοῦ ἀπ’ αὐτοῦ, πῶς ἡ ἀγάπη τοῦ θεοῦ μένει ἐν αὐτῷ;

hòs d’ àn échēi tòn bíon toû kósmou kaì theōrē̂i tòn adelphòn autoû chreían échonta kaì kleísēi tà splánchna autoû ap’ autoû, pō̂s hē agápē toû theoû ménei en autō̂i?

18
Τεκνία, μὴ ἀγαπῶμεν λόγῳ μηδὲ τῇ γλώσσῃ ἀλλὰ ἐν ἔργῳ καὶ ἀληθείᾳ.

Teknía, mḕ agapō̂men lógōi mēdè tē̂i glṓssēi allà en érgōi kaì alētheíāi.

19
[Καὶ] ἐν τούτῳ γνωσόμεθα ὅτι ἐκ τῆς ἀληθείας ἐσμέν, καὶ ἔμπροσθεν αὐτοῦ πείσομεν τὴν καρδίαν ἡμῶν

[Kaì] en toútōi gnōsómetha hóti ek tē̂s alētheías esmén, kaì émprosthen autoû peísomen tḕn kardían hēmō̂n

20
ὅτι ἐὰν καταγινώσκῃ ἡμῶν ἡ καρδία, ὅτι μείζων ἐστὶν ὁ θεὸς τῆς καρδίας ἡμῶν καὶ γινώσκει πάντα.

hóti eàn kataginṓskēi hēmō̂n hē kardía, hóti meízōn estìn ho theòs tē̂s kardías hēmō̂n kaì ginṓskei pánta.

21
’Αγαπητοί, ἐὰν ἡ καρδία μὴ καταγινώσκῃ ἡμῶν, παρρησίαν ἔχομεν πρὸς τὸν θεόν,

’Agapētoí, eàn hē kardía mḕ kataginṓskēi hēmō̂n, parrēsían échomen pròs tòn theón,

22
καὶ ὃ ἐὰν αἰτῶμεν λαμβάνομεν ἀπ’ αὐτοῦ, ὅτι τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ τηροῦμεν καὶ τὰ ἀρεστὰ ἐνώπιον αὐτοῦ ποιοῦμεν.

kaì hò eàn aitō̂men lambánomen ap’ autoû, hóti tàs entolàs autoû tēroûmen kaì tà arestà enṓpion autoû poioûmen.

23
καὶ αὕτη ἐστὶν ἡ ἐντολὴ αὐτοῦ, ἵνα πιστεύσωμεν τῷ ὀνόματι τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ ’Ιησοῦ Χριστοῦ καὶ ἀγαπῶμεν ἀλλήλους, καθὼς ἔδωκεν ἐντολὴν ἡμῖν.

kaì haútē estìn hē entolḕ autoû, hína pisteúsōmen tō̂i onómati toû hyioû autoû ’Iēsoû Christoû kaì agapō̂men allḗlous, kathṑs édōken entolḕn hēmîn.

24
καὶ ὁ τηρῶν τὰς ἐντολὰς αὐτοῦ ἐν αὐτῷ μένει καὶ αὐτὸς ἐν αὐτῷ· καὶ ἐν τούτῳ γινώσκομεν ὅτι μένει ἐν ἡμῖν, ἐκ τοῦ πνεύματος οὗ ἡμῖν ἔδωκεν.

kaì ho tērō̂n tàs entolàs autoû en autō̂i ménei kaì autòs en autō̂i: kaì en toútōi ginṓskomen hóti ménei en hēmîn, ek toû pneúmatos hoû hēmîn édōken.