Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 1 Pierre 3:16

New Testament
Chapter
Verses
1
‘Ομοίως [αἱ] γυναῖκες ὑποτασσόμεναι τοῖς ἰδίοις ἀνδράσιν, ἵνα καὶ εἴ τινες ἀπειθοῦσιν τῷ λόγῳ διὰ τῆς τῶν γυναικῶν ἀναστροφῆς ἄνευ λόγου κερδηθήσονται

‘Omoíōs [hai] gynaîkes hypotassómenai toîs idíois andrásin, hína kaì eí tines apeithoûsin tō̂i lógōi dià tē̂s tō̂n gynaikō̂n anastrophē̂s áneu lógou kerdēthḗsontai

2
ἐποπτεύσαντες τὴν ἐν φόβῳ ἁγνὴν ἀναστροφὴν ὑμῶν.

epopteúsantes tḕn en phóbōi hagnḕn anastrophḕn hymō̂n.

3
ὧν ἔστω οὐχ ὁ ἔξωθεν ἐμπλοκῆς τριχῶν καὶ περιθέσεως χρυσίων ἢ ἐνδύσεως ἱματίων κόσμος,

hō̂n éstō ouch ho éxōthen emplokē̂s trichō̂n kaì perithéseōs chrysíōn ḕ endýseōs himatíōn kósmos,

4
ἀλλ’ ὁ κρυπτὸς τῆς καρδίας ἄνθρωπος ἐν τῷ ἀφθάρτῳ τοῦ πραέως καὶ ἡσυχίου πνεύματος, ὅ ἐστιν ἐνώπιον τοῦ θεοῦ πολυτελές.

all’ ho kryptòs tē̂s kardías ánthrōpos en tō̂i aphthártōi toû praéōs kaì hēsychíou pneúmatos, hó estin enṓpion toû theoû polytelés.

5
οὕτως γάρ ποτε καὶ αἱ ἅγιαι γυναῖκες αἱ ἐλπίζουσαι εἰς θεὸν ἐκόσμουν ἑαυτάς, ὑποτασσόμεναι τοῖς ἰδίοις ἀνδράσιν,

hoútōs gár pote kaì hai hágiai gynaîkes hai elpízousai eis theòn ekósmoun heautás, hypotassómenai toîs idíois andrásin,

6
ὡς Σάρρα ὑπήκουσεν τῷ ’Αβραάμ, κύριον αὐτὸν καλοῦσα· ἧς ἐγενήθητε τέκνα ἀγαθοποιοῦσαι καὶ μὴ φοβούμεναι μηδεμίαν πτόησιν.

hōs Sárra hypḗkousen tō̂i ’Abraám, kýrion autòn kaloûsa: hē̂s egenḗthēte tékna agathopoioûsai kaì mḕ phoboúmenai mēdemían ptóēsin.

7
Οἱ ἄνδρες ὁμοίως συνοικοῦντες κατὰ γνῶσιν, ὡς ἀσθενεστέρῳ σκεύει τῷ γυναικείῳ ἀπονέμοντες τιμήν, ὡς καὶ συγκληρονόμοις χάριτος ζωῆς, εἰς τὸ μὴ ἐγκόπτεσθαι τὰς προσευχὰς ὑμῶν.

Hoi ándres homoíōs synoikoûntes katà gnō̂sin, hōs asthenestérōi skeúei tō̂i gynaikeíōi aponémontes timḗn, hōs kaì synklēronómois cháritos zōē̂s, eis tò mḕ enkóptesthai tàs proseuchàs hymō̂n.

8
Τὸ δὲ τέλος πάντες ὁμόφρονες, συμπαθεῖς, φιλάδελφοι, εὔσπλαγχνοι, ταπεινόφρονες,

Tò dè télos pántes homóphrones, sympatheîs, philádelphoi, eúsplanchnoi, tapeinóphrones,

9
μὴ ἀποδιδόντες κακὸν ἀντὶ κακοῦ ἢ λοιδορίαν ἀντὶ λοιδορίας, τοὐναντίον δὲ εὐλογοῦντες, ὅτι εἰς τοῦτο ἐκλήθητε ἵνα εὐλογίαν κληρονομήσητε.

mḕ apodidóntes kakòn antì kakoû ḕ loidorían antì loidorías, tounantíon dè eulogoûntes, hóti eis toûto eklḗthēte hína eulogían klēronomḗsēte.

10
ὁ γὰρ θέλων ζωὴν ἀγαπᾶν καὶ ἰδεῖν ἡμέρας ἀγαθὰς παυσάτω τὴν γλῶσσαν ἀπὸ κακοῦ καὶ χείλη τοῦ μὴ λαλῆσαι δόλον,

ho gàr thélōn zōḕn agapân kaì ideîn hēméras agathàs pausátō tḕn glō̂ssan apò kakoû kaì cheílē toû mḕ lalē̂sai dólon,

11
ἐκκλινάτω δὲ ἀπὸ κακοῦ καὶ ποιησάτω ἀγαθόν, ζητησάτω εἰρήνην καὶ διωξάτω αὐτήν.

ekklinátō dè apò kakoû kaì poiēsátō agathón, zētēsátō eirḗnēn kaì diōxátō autḗn.

12
ὅτι ὀφθαλμοὶ κυρίου ἐπὶ δικαίους καὶ ὦτα αὐτοῦ εἰς δέησιν αὐτῶν, πρόσωπον δὲ κυρίου ἐπὶ ποιοῦντας κακά.

hóti ophthalmoì kyríou epì dikaíous kaì ō̂ta autoû eis déēsin autō̂n, prósōpon dè kyríou epì poioûntas kaká.

13
Καὶ τίς ὁ κακώσων ὑμᾶς ἐὰν τοῦ ἀγαθοῦ ζηλωταὶ γένησθε;

Kaì tís ho kakṓsōn hymâs eàn toû agathoû zēlōtaì génēsthe?

14
ἀλλ’ εἰ καὶ πάσχοιτε διὰ δικαιοσύνην, μακάριοι. τὸν δὲ φόβον αὐτῶν μὴ φοβηθῆτε μηδὲ ταραχθῆτε,

all’ ei kaì páschoite dià dikaiosýnēn, makárioi. tòn dè phóbon autō̂n mḕ phobēthē̂te mēdè tarachthē̂te,

15
κύριον δὲ τὸν Χριστὸν ἁγιάσατε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν, ἕτοιμοι ἀεὶ πρὸς ἀπολογίαν παντὶ τῷ αἰτοῦντι ὑμᾶς λόγον περὶ τῆς ἐν ὑμῖν ἐλπίδος,

kýrion dè tòn Christòn hagiásate en taîs kardíais hymō̂n, hétoimoi aeì pròs apologían pantì tō̂i aitoûnti hymâs lógon perì tē̂s en hymîn elpídos,

16
ἀλλὰ μετὰ πραΰτητος καὶ φόβου, συνείδησιν ἔχοντες ἀγαθήν, ἵνα ἐν ᾧ καταλαλεῖσθε καταισχυνθῶσιν οἱ ἐπηρεάζοντες ὑμῶν τὴν ἀγαθὴν ἐν Χριστῷ ἀναστροφήν.

allà metà praǘtētos kaì phóbou, syneídēsin échontes agathḗn, hína en hō̂i katalaleîsthe kataischynthō̂sin hoi epēreázontes hymō̂n tḕn agathḕn en Christō̂i anastrophḗn.

17
κρεῖττον γὰρ ἀγαθοποιοῦντας, εἰ θέλοι τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ, πάσχειν ἢ κακοποιοῦντας.

kreîtton gàr agathopoioûntas, ei théloi tò thélēma toû theoû, páschein ḕ kakopoioûntas.

18
ὅτι καὶ Χριστὸς ἅπαξ περὶ ἁμαρτιῶν [ὑπὲρ ὑμῶν] ἀπέθανεν, δίκαιος ὑπὲρ ἀδίκων, ἵνα ὑμᾶς προσαγάγῃ τῷ θεῷ, θανατωθεὶς μὲν σαρκὶ ζῳοποιηθεὶς δὲ πνεύματι·

hóti kaì Christòs hápax perì hamartiō̂n [hypèr hymō̂n] apéthanen, díkaios hypèr adíkōn, hína hymâs prosagágēi tō̂i theō̂i, thanatōtheìs mèn sarkì zōiopoiētheìs dè pneúmati:

19
ἐν ᾧ καὶ τοῖς ἐν φυλακῇ πνεύμασιν πορευθεὶς ἐκήρυξεν,

en hō̂i kaì toîs en phylakē̂i pneúmasin poreutheìs ekḗryxen,

20
ἀπειθήσασίν ποτε ὅτε ἀπεξεδέχετο ἡ τοῦ θεοῦ μακροθυμία ἐν ἡμέραις Νῶε κατασκευαζομένης κιβωτοῦ, εἰς ἣν ὀλίγοι, τοῦτ’ ἔστιν ὀκτὼ ψυχαί, διεσώθησαν δι’ ὕδατος.

apeithḗsasín pote hóte apexedécheto hē toû theoû makrothymía en hēmérais Nō̂e kataskeuazoménēs kibōtoû, eis hḕn olígoi, toût’ éstin oktṑ psychaí, diesṓthēsan di’ hýdatos.

21
ὃ καὶ ὑμᾶς ἀντίτυπον νῦν σῴζει βάπτισμα, οὐ σαρκὸς ἀπόθεσις ῥύπου ἀλλὰ συνειδήσεως ἀγαθῆς ἐπερώτημα εἰς θεόν, δι’ ἀναστάσεως ’Ιησοῦ Χριστοῦ,

hò kaì hymâs antítypon nŷn sṓizei báptisma, ou sarkòs apóthesis rhýpou allà syneidḗseōs agathē̂s eperṓtēma eis theón, di’ anastáseōs ’Iēsoû Christoû,

22
ὅς ἐστιν ἐν δεξιᾷ [τοῦ] θεοῦ, πορευθεὶς εἰς οὐρανόν, ὑποταγέντων αὐτῷ ἀγγέλων καὶ ἐξουσιῶν καὶ δυνάμεων.

hós estin en dexiā̂i [toû] theoû, poreutheìs eis ouranón, hypotagéntōn autō̂i angélōn kaì exousiō̂n kaì dynámeōn.