Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 1 Thessaloniciens 2:3

New Testament
Chapter
Verses
1
Αὐτοὶ γὰρ οἴδατε, ἀδελφοί, τὴν εἴσοδον ἡμῶν τὴν πρὸς ὑμᾶς ὅτι οὐ κενὴ γέγονεν,

Autoì gàr oídate, adelphoí, tḕn eísodon hēmō̂n tḕn pròs hymâs hóti ou kenḕ gégonen,

2
ἀλλὰ προπαθόντες καὶ ὑβρισθέντες καθὼς οἴδατε ἐν Φιλίπποις ἐπαρρησιασάμεθα ἐν τῷ θεῷ ἡμῶν λαλῆσαι πρὸς ὑμᾶς τὸ εὐαγγέλιον τοῦ θεοῦ ἐν πολλῷ ἀγῶνι.

allà propathóntes kaì hybristhéntes kathṑs oídate en Philíppois eparrēsiasámetha en tō̂i theō̂i hēmō̂n lalē̂sai pròs hymâs tò euangélion toû theoû en pollō̂i agō̂ni.

3
ἡ γὰρ παράκλησις ἡμῶν οὐκ ἐκ πλάνης οὐδὲ ἐξ ἀκαθαρσίας οὐδὲ ἐν δόλῳ,

hē gàr paráklēsis hēmō̂n ouk ek plánēs oudè ex akatharsías oudè en dólōi,

4
ἀλλὰ καθὼς δεδοκιμάσμεθα ὑπὸ τοῦ θεοῦ πιστευθῆναι τὸ εὐαγγέλιον οὕτως λαλοῦμεν, οὐχ ὡς ἀνθρώποις ἀρέσκοντες ἀλλὰ θεῷ τῷ δοκιμάζοντι τὰς καρδίας ἡμῶν.

allà kathṑs dedokimásmetha hypò toû theoû pisteuthē̂nai tò euangélion hoútōs laloûmen, ouch hōs anthrṓpois aréskontes allà theō̂i tō̂i dokimázonti tàs kardías hēmō̂n.

5
οὔτε γάρ ποτε ἐν λόγῳ κολακείας ἐγενήθημεν, καθὼς οἴδατε, οὔτε ἐν προφάσει πλεονεξίας, θεὸς μάρτυς,

oúte gár pote en lógōi kolakeías egenḗthēmen, kathṑs oídate, oúte en prophásei pleonexías, theòs mártys,

6
οὔτε ζητοῦντες ἐξ ἀνθρώπων δόξαν, οὔτε ἀφ’ ὑμῶν οὔτε ἀπ’ ἄλλων,

oúte zētoûntes ex anthrṓpōn dóxan, oúte aph’ hymō̂n oúte ap’ állōn,

7
δυνάμενοι ἐν βάρει εἶναι ὡς Χριστοῦ ἀπόστολοι. ἀλλὰ ἐγενήθημεν ἤπιοι ἐν μέσῳ ὑμῶν, ὡς ἐὰν τροφὸς θάλπῃ τὰ ἑαυτῆς τέκνα·

dynámenoi en bárei eînai hōs Christoû apóstoloi. allà egenḗthēmen ḗpioi en mésōi hymō̂n, hōs eàn trophòs thálpēi tà heautē̂s tékna:

8
οὕτως ὁμειρόμενοι ὑμῶν εὐδοκοῦμεν μεταδοῦναι ὑμῖν οὐ μόνον τὸ εὐαγγέλιον τοῦ θεοῦ ἀλλὰ καὶ τὰς ἑαυτῶν ψυχάς, διότι ἀγαπητοὶ ἡμῖν ἐγενήθητε.

hoútōs homeirómenoi hymō̂n eudokoûmen metadoûnai hymîn ou mónon tò euangélion toû theoû allà kaì tàs heautō̂n psychás, dióti agapētoì hēmîn egenḗthēte.

9
μνημονεύετε γάρ, ἀδελφοί, τὸν κόπον ἡμῶν καὶ τὸν μόχθον· νυκτὸς καὶ ἡμέρας ἐργαζόμενοι πρὸς τὸ μὴ ἐπιβαρῆσαί τινα ὑμῶν ἐκηρύξαμεν εἰς ὑμᾶς τὸ εὐαγγέλιον τοῦ θεοῦ.

mnēmoneúete gár, adelphoí, tòn kópon hēmō̂n kaì tòn móchthon: nyktòs kaì hēméras ergazómenoi pròs tò mḕ epibarē̂saí tina hymō̂n ekērýxamen eis hymâs tò euangélion toû theoû.

10
ὑμεῖς μάρτυρες καὶ ὁ θεός, ὡς ὁσίως καὶ δικαίως καὶ ἀμέμπτως ὑμῖν τοῖς πιστεύουσιν ἐγενήθημεν,

hymeîs mártyres kaì ho theós, hōs hosíōs kaì dikaíōs kaì amémptōs hymîn toîs pisteúousin egenḗthēmen,

11
καθάπερ οἴδατε ὡς ἕνα ἕκαστον ὑμῶν ὡς πατὴρ τέκνα ἑαυτοῦ

katháper oídate hōs héna hékaston hymō̂n hōs patḕr tékna heautoû

12
παρακαλοῦντες ὑμᾶς καὶ παραμυθούμενοι καὶ μαρτυρόμενοι εἰς τὸ περιπατεῖν ὑμᾶς ἀξίως τοῦ θεοῦ τοῦ καλοῦντος ὑμᾶς εἰς τὴν ἑαυτοῦ βασιλείαν καὶ δόξαν.

parakaloûntes hymâs kaì paramythoúmenoi kaì martyrómenoi eis tò peripateîn hymâs axíōs toû theoû toû kaloûntos hymâs eis tḕn heautoû basileían kaì dóxan.

13
Καὶ διὰ τοῦτο καὶ ἡμεῖς εὐχαριστοῦμεν τῷ θεῷ ἀδιαλείπτως, ὅτι παραλαβόντες λόγον ἀκοῆς παρ’ ἡμῶν τοῦ θεοῦ ἐδέξασθε οὐ λόγον ἀνθρώπων ἀλλὰ καθώς ἐστιν ἀληθῶς λόγον θεοῦ, ὃς καὶ ἐνεργεῖται ἐν ὑμῖν τοῖς πιστεύουσιν.

Kaì dià toûto kaì hēmeîs eucharistoûmen tō̂i theō̂i adialeíptōs, hóti paralabóntes lógon akoē̂s par’ hēmō̂n toû theoû edéxasthe ou lógon anthrṓpōn allà kathṓs estin alēthō̂s lógon theoû, hòs kaì energeîtai en hymîn toîs pisteúousin.

14
ὑμεῖς γὰρ μιμηταὶ ἐγενήθητε, ἀδελφοί, τῶν ἐκκλησιῶν τοῦ θεοῦ τῶν οὐσῶν ἐν τῇ ’Ιουδαίᾳ ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ, ὅτι τὰ αὐτὰ ἐπάθετε καὶ ὑμεῖς ὑπὸ τῶν ἰδίων συμφυλετῶν καθὼς καὶ αὐτοὶ ὑπὸ τῶν ’Ιουδαίων,

hymeîs gàr mimētaì egenḗthēte, adelphoí, tō̂n ekklēsiō̂n toû theoû tō̂n ousō̂n en tē̂i ’Ioudaíāi en Christō̂i ’Iēsoû, hóti tà autà epáthete kaì hymeîs hypò tō̂n idíōn symphyletō̂n kathṑs kaì autoì hypò tō̂n ’Ioudaíōn,

15
τῶν καὶ τὸν κύριον ἀποκτεινάντων ’Ιησοῦν καὶ τοὺς προφήτας, καὶ ἡμᾶς ἐκδιωξάντων, καὶ θεῷ μὴ ἀρεσκόντων, καὶ πᾶσιν ἀνθρώποις ἐναντίων,

tō̂n kaì tòn kýrion apokteinántōn ’Iēsoûn kaì toùs prophḗtas, kaì hēmâs ekdiōxántōn, kaì theō̂i mḕ areskóntōn, kaì pâsin anthrṓpois enantíōn,

16
κωλυόντων ἡμᾶς τοῖς ἔθνεσιν λαλῆσαι ἵνα σωθῶσιν, εἰς τὸ ἀναπληρῶσαι αὐτῶν τὰς ἁμαρτίας πάντοτε. ἔφθασεν δὲ ἐπ’ αὐτοὺς ἡ ὀργὴ εἰς τέλος.

kōlyóntōn hēmâs toîs éthnesin lalē̂sai hína sōthō̂sin, eis tò anaplērō̂sai autō̂n tàs hamartías pántote. éphthasen dè ep’ autoùs hē orgḕ eis télos.

17
‘Ημεῖς δέ, ἀδελφοί, ἀπορφανισθέντες ἀφ’ ὑμῶν πρὸς καιρὸν ὥρας, προσώπῳ οὐ καρδίᾳ, περισσοτέρως ἐσπουδάσαμεν τὸ πρόσωπον ὑμῶν ἰδεῖν ἐν πολλῇ ἐπιθυμίᾳ.

‘Ēmeîs dé, adelphoí, aporphanisthéntes aph’ hymō̂n pròs kairòn hṓras, prosṓpōi ou kardíāi, perissotérōs espoudásamen tò prósōpon hymō̂n ideîn en pollē̂i epithymíāi.

18
διότι ἠθελήσαμεν ἐλθεῖν πρὸς ὑμᾶς, ἐγὼ μὲν Παῦλος καὶ ἅπαξ καὶ δίς, καὶ ἐνέκοψεν ἡμᾶς ὁ Σατανᾶς.

dióti ēthelḗsamen eltheîn pròs hymâs, egṑ mèn Paûlos kaì hápax kaì dís, kaì enékopsen hēmâs ho Satanâs.

19
τίς γὰρ ἡμῶν ἐλπὶς ἢ χαρὰ ἢ στέφανος καυχήσεως – ἢ οὐχὶ καὶ ὑμεῖς-ἔμπροσθεν τοῦ κυρίου ἡμῶν ’Ιησοῦ ἐν τῇ αὐτοῦ παρουσίᾳ;

tís gàr hēmō̂n elpìs ḕ charà ḕ stéphanos kauchḗseōs – ḕ ouchì kaì hymeîs-émprosthen toû kyríou hēmō̂n ’Iēsoû en tē̂i autoû parousíāi?

20
ὑμεῖς γάρ ἐστε ἡ δόξα ἡμῶν καὶ ἡ χαρά.

hymeîs gár este hē dóxa hēmō̂n kaì hē chará.