Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 1 Timothée 6:2

New Testament
Chapter
Verses
1
῞Οσοι εἰσὶν ὑπὸ ζυγὸν δοῦλοι, τοὺς ἰδίους δεσπότας πάσης τιμῆς ἀξίους ἡγείσθωσαν, ἵνα μὴ τὸ ὄνομα τοῦ θεοῦ καὶ ἡ διδασκαλία βλασφημῆται.

῞Osoi eisìn hypò zygòn doûloi, toùs idíous despótas pásēs timē̂s axíous hēgeísthōsan, hína mḕ tò ónoma toû theoû kaì hē didaskalía blasphēmē̂tai.

2
οἱ δὲ πιστοὺς ἔχοντες δεσπότας μὴ καταφρονείτωσαν, ὅτι ἀδελφοί εἰσιν· ἀλλὰ μᾶλλον δουλευέτωσαν, ὅτι πιστοί εἰσιν καὶ ἀγαπητοὶ οἱ τῆς εὐεργεσίας ἀντιλαμβανόμενοι. Ταῦτα δίδασκε καὶ παρακάλει.

hoi dè pistoùs échontes despótas mḕ kataphroneítōsan, hóti adelphoí eisin: allà mâllon douleuétōsan, hóti pistoí eisin kaì agapētoì hoi tē̂s euergesías antilambanómenoi. Taûta dídaske kaì parakálei.

3
εἴ τις ἑτεροδιδασκαλεῖ καὶ μὴ προσέρχεται ὑγιαίνουσιν λόγοις, τοῖς τοῦ κυρίου ἡμῶν ’Ιησοῦ Χριστοῦ, καὶ τῇ κατ’ εὐσέβειαν διδασκαλίᾳ,

eí tis heterodidaskaleî kaì mḕ prosérchetai hygiaínousin lógois, toîs toû kyríou hēmō̂n ’Iēsoû Christoû, kaì tē̂i kat’ eusébeian didaskalíāi,

4
τετύφωται, μηδὲν ἐπιστάμενος, ἀλλὰ νοσῶν περὶ ζητήσεις καὶ λογομαχίας, ἐξ ὧν γίνεται φθόνος, ἔρις, βλασφημίαι, ὑπόνοιαι πονηραί,

tetýphōtai, mēdèn epistámenos, allà nosō̂n perì zētḗseis kaì logomachías, ex hō̂n gínetai phthónos, éris, blasphēmíai, hypónoiai ponēraí,

5
διαπαρατριβαὶ διεφθαρμένων ἀνθρώπων τὸν νοῦν καὶ ἀπεστερημένων τῆς ἀληθείας, νομιζόντων πορισμὸν εἶναι τὴν εὐσέβειαν.

diaparatribaì diephtharménōn anthrṓpōn tòn noûn kaì apesterēménōn tē̂s alētheías, nomizóntōn porismòn eînai tḕn eusébeian.

6
ἔστιν δὲ πορισμὸς μέγας ἡ εὐσέβεια μετὰ αὐταρκείας·

éstin dè porismòs mégas hē eusébeia metà autarkeías:

7
οὐδὲν γὰρ εἰσηνέγκαμεν εἰς τὸν κόσμον, ὅτι οὐδὲ ἐξενεγκεῖν τι δυνάμεθα·

oudèn gàr eisēnénkamen eis tòn kósmon, hóti oudè exenenkeîn ti dynámetha:

8
ἔχοντες δὲ διατροφὰς καὶ σκεπάσματα, τούτοις ἀρκεσθησόμεθα.

échontes dè diatrophàs kaì skepásmata, toútois arkesthēsómetha.

9
οἱ δὲ βουλόμενοι πλουτεῖν ἐμπίπτουσιν εἰς πειρασμὸν καὶ παγίδα καὶ ἐπιθυμίας πολλὰς ἀνοήτους καὶ βλαβεράς, αἵτινες βυθίζουσιν τοὺς ἀνθρώπους εἰς ὄλεθρον καὶ ἀπώλειαν·

hoi dè boulómenoi plouteîn empíptousin eis peirasmòn kaì pagída kaì epithymías pollàs anoḗtous kaì blaberás, haítines bythízousin toùs anthrṓpous eis ólethron kaì apṓleian:

10
ῥίζα γὰρ πάντων τῶν κακῶν ἐστιν ἡ φιλαργυρία, ἧς τινες ὀρεγόμενοι ἀπεπλανήθησαν ἀπὸ τῆς πίστεως καὶ ἑαυτοὺς περιέπειραν ὀδύναις πολλαῖς.

rhíza gàr pántōn tō̂n kakō̂n estin hē philargyría, hē̂s tines oregómenoi apeplanḗthēsan apò tē̂s písteōs kaì heautoùs periépeiran odýnais pollaîs.

11
Σὺ δέ, ὦ ἄνθρωπε θεοῦ, ταῦτα φεῦγε· δίωκε δὲ δικαιοσύνην, εὐσέβειαν, πίστιν, ἀγάπην, ὑπομονήν, πραπαθίαν.

Sỳ dé, ō̂ ánthrōpe theoû, taûta pheûge: díōke dè dikaiosýnēn, eusébeian, pístin, agápēn, hypomonḗn, prapathían.

12
ἀγωνίζου τὸν καλὸν ἀγῶνα τῆς πίστεως, ἐπιλαβοῦ τῆς αἰωνίου ζωῆς, εἰς ἣν ἐκλήθης καὶ ὡμολόγησας τὴν καλὴν ὁμολογίαν ἐνώπιον πολλῶν μαρτύρων.

agōnízou tòn kalòn agō̂na tē̂s písteōs, epilaboû tē̂s aiōníou zōē̂s, eis hḕn eklḗthēs kaì hōmológēsas tḕn kalḕn homologían enṓpion pollō̂n martýrōn.

13
παραγγέλλω [σοι] ἐνώπιον τοῦ θεοῦ τοῦ ζῳογονοῦντος τὰ πάντα καὶ Χριστοῦ ’Ιησοῦ τοῦ μαρτυρήσαντος ἐπὶ Ποντίου Πιλάτου τὴν καλὴν ὁμολογίαν,

parangéllō [soi] enṓpion toû theoû toû zōiogonoûntos tà pánta kaì Christoû ’Iēsoû toû martyrḗsantos epì Pontíou Pilátou tḕn kalḕn homologían,

14
τηρῆσαί σε τὴν ἐντολὴν ἄσπιλον ἀνεπίλημπτον μέχρι τῆς ἐπιφανείας τοῦ κυρίου ἡμῶν ’Ιησοῦ Χριστοῦ,

tērē̂saí se tḕn entolḕn áspilon anepílēmpton méchri tē̂s epiphaneías toû kyríou hēmō̂n ’Iēsoû Christoû,

15
ἣν καιροῖς ἰδίοις δείξει ὁ μακάριος καὶ μόνος δυνάστης, ὁ βασιλεὺς τῶν βασιλευόντων καὶ κύριος τῶν κυριευόντων,

hḕn kairoîs idíois deíxei ho makários kaì mónos dynástēs, ho basileùs tō̂n basileuóntōn kaì kýrios tō̂n kyrieuóntōn,

16
ὁ μόνος ἔχων ἀθανασίαν, φῶς οἰκῶν ἀπρόσιτον, ὃν εἶδεν οὐδεὶς ἀνθρώπων οὐδὲ ἰδεῖν δύναται· ᾧ τιμὴ καὶ κράτος αἰώνιον· ἀμήν.

ho mónos échōn athanasían, phō̂s oikō̂n aprósiton, hòn eîden oudeìs anthrṓpōn oudè ideîn dýnatai: hō̂i timḕ kaì krátos aiṓnion: amḗn.

17
Τοῖς πλουσίοις ἐν τῷ νῦν αἰῶνι παράγγελλε μὴ ὑψηλοφρονεῖν μηδὲ ἠλπικέναι ἐπὶ πλούτου ἀδηλότητι, ἀλλ’ ἐπὶ θεῷ τῷ παρέχοντι ἡμῖν πάντα πλουσίως εἰς ἀπόλαυσιν,

Toîs plousíois en tō̂i nŷn aiō̂ni parángelle mḕ hypsēlophroneîn mēdè ēlpikénai epì ploútou adēlótēti, all’ epì theō̂i tō̂i paréchonti hēmîn pánta plousíōs eis apólausin,

18
ἀγαθοεργεῖν, πλουτεῖν ἐν ἔργοις καλοῖς, εὐμεταδότους εἶναι, κοινωνικούς,

agathoergeîn, plouteîn en érgois kaloîs, eumetadótous eînai, koinōnikoús,

19
ἀποθησαυρίζοντας ἑαυτοῖς θεμέλιον καλὸν εἰς τὸ μέλλον, ἵνα ἐπιλάβωνται τῆς ὄντως ζωῆς.

apothēsaurízontas heautoîs themélion kalòn eis tò méllon, hína epilábōntai tē̂s óntōs zōē̂s.

20
῏Ω Τιμόθεε, τὴν παραθήκην φύλαξον, ἐκτρεπόμενος τὰς βεβήλους κενοφωνίας καὶ ἀντιθέσεις τῆς ψευδωνύμου γνώσεως,

᾿̂Ō Timóthee, tḕn parathḗkēn phýlaxon, ektrepómenos tàs bebḗlous kenophōnías kaì antithéseis tē̂s pseudōnýmou gnṓseōs,

21
ἥν τινες ἐπαγγελλόμενοι περὶ τὴν πίστιν ἠστόχησαν. ‘Η χάρις μεθ’ ὑμῶν.

hḗn tines epangellómenoi perì tḕn pístin ēstóchēsan. ‘Ē cháris meth’ hymō̂n.