Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 2 Corinthiens 5:5

New Testament
Chapter
Verses
1
Οἴδαμεν γὰρ ὅτι ἐὰν ἡ ἐπίγειος ἡμῶν οἰκία τοῦ σκήνους καταλυθῇ, οἰκοδομὴν ἐκ θεοῦ ἔχομεν οἰκίαν ἀχειροποίητον αἰώνιον ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

Oídamen gàr hóti eàn hē epígeios hēmō̂n oikía toû skḗnous katalythē̂i, oikodomḕn ek theoû échomen oikían acheiropoíēton aiṓnion en toîs ouranoîs.

2
καὶ γὰρ ἐν τούτῳ στενάζομεν, τὸ οἰκητήριον ἡμῶν τὸ ἐξ οὐρανοῦ ἐπενδύσασθαι ἐπιποθοῦντες,

kaì gàr en toútōi stenázomen, tò oikētḗrion hēmō̂n tò ex ouranoû ependýsasthai epipothoûntes,

3
εἴ γε καὶ ἐνδυσάμενοι οὐ γυμνοὶ εὑρεθησόμεθα.

eí ge kaì endysámenoi ou gymnoì heurethēsómetha.

4
καὶ γὰρ οἱ ὄντες ἐν τῷ σκήνει στενάζομεν βαρούμενοι, ἐφ’ ᾧ οὐ θέλομεν ἐκδύσασθαι ἀλλ’ ἐπενδύσασθαι, ἵνα καταποθῇ τὸ θνητὸν ὑπὸ τῆς ζωῆς.

kaì gàr hoi óntes en tō̂i skḗnei stenázomen baroúmenoi, eph’ hō̂i ou thélomen ekdýsasthai all’ ependýsasthai, hína katapothē̂i tò thnētòn hypò tē̂s zōē̂s.

5
ὁ δὲ κατεργασάμενος ἡμᾶς εἰς αὐτὸ τοῦτο θεός, ὁ δοὺς ἡμῖν τὸν ἀρραβῶνα τοῦ πνεύματος.

ho dè katergasámenos hēmâs eis autò toûto theós, ho doùs hēmîn tòn arrabō̂na toû pneúmatos.

6
θαρροῦντες οὖν πάντοτε καὶ εἰδότες ὅτι ἐνδημοῦντες ἐν τῷ σώματι ἐκδημοῦμεν ἀπὸ τοῦ κυρίου,

tharroûntes oûn pántote kaì eidótes hóti endēmoûntes en tō̂i sṓmati ekdēmoûmen apò toû kyríou,

7
διὰ πίστεως γὰρ περιπατοῦμεν οὐ διὰ εἴδους –

dià písteōs gàr peripatoûmen ou dià eídous –

8
θαρροῦμεν δὲ καὶ εὐδοκοῦμεν μᾶλλον ἐκδημῆσαι ἐκ τοῦ σώματος καὶ ἐνδημῆσαι πρὸς τὸν κύριον.

tharroûmen dè kaì eudokoûmen mâllon ekdēmē̂sai ek toû sṓmatos kaì endēmē̂sai pròs tòn kýrion.

9
διὸ καὶ φιλοτιμούμεθα, εἴτε ἐνδημοῦντες εἴτε ἐκδημοῦντες, εὐάρεστοι αὐτῷ εἶναι.

diò kaì philotimoúmetha, eíte endēmoûntes eíte ekdēmoûntes, euárestoi autō̂i eînai.

10
τοὺς γὰρ πάντας ἡμᾶς φανερωθῆναι δεῖ ἔμπροσθεν τοῦ βήματος τοῦ Χριστοῦ, ἵνα κομίσηται ἕκαστος τὰ διὰ τοῦ σώματος πρὸς ἃ ἔπραξεν, εἴτε ἀγαθὸν εἴτε φαῦλον.

toùs gàr pántas hēmâs phanerōthē̂nai deî émprosthen toû bḗmatos toû Christoû, hína komísētai hékastos tà dià toû sṓmatos pròs hà épraxen, eíte agathòn eíte phaûlon.

11
Εἰδότες οὖν τὸν φόβον τοῦ κυρίου ἀνθρώπους πείθομεν, θεῷ δὲ πεφανερώμεθα· ἐλπίζω δὲ καὶ ἐν ταῖς συνειδήσεσιν ὑμῶν πεφανερῶσθαι.

Eidótes oûn tòn phóbon toû kyríou anthrṓpous peíthomen, theō̂i dè pephanerṓmetha: elpízō dè kaì en taîs syneidḗsesin hymō̂n pephanerō̂sthai.

12
οὐ πάλιν ἑαυτοὺς συνιστάνομεν ὑμῖν, ἀλλὰ ἀφορμὴν διδόντες ὑμῖν καυχήματος ὑπὲρ ἡμῶν, ἵνα ἔχητε πρὸς τοὺς ἐν προσώπῳ καυχωμένους καὶ μὴ ἐν καρδίᾳ.

ou pálin heautoùs synistánomen hymîn, allà aphormḕn didóntes hymîn kauchḗmatos hypèr hēmō̂n, hína échēte pròs toùs en prosṓpōi kauchōménous kaì mḕ en kardíāi.

13
εἴτε γὰρ ἐξέστημεν, θεῷ· εἴτε σωφρονοῦμεν, ὑμῖν.

eíte gàr exéstēmen, theō̂i: eíte sōphronoûmen, hymîn.

14
ἡ γὰρ ἀγάπη τοῦ Χριστοῦ συνέχει ἡμᾶς, κρίναντας τοῦτο, ὅτι εἷς ὑπὲρ πάντων ἀπέθανεν· ἄρα οἱ πάντες ἀπέθανον·

hē gàr agápē toû Christoû synéchei hēmâs, krínantas toûto, hóti heîs hypèr pántōn apéthanen: ára hoi pántes apéthanon:

15
καὶ ὑπὲρ πάντων ἀπέθανεν ἵνα οἱ ζῶντες μηκέτι ἑαυτοῖς ζῶσιν ἀλλὰ τῷ ὑπὲρ αὐτῶν ἀποθανόντι καὶ ἐγερθέντι.

kaì hypèr pántōn apéthanen hína hoi zō̂ntes mēkéti heautoîs zō̂sin allà tō̂i hypèr autō̂n apothanónti kaì egerthénti.

16
῞Ωστε ἡμεῖς ἀπὸ τοῦ νῦν οὐδένα οἴδαμεν κατὰ σάρκα· εἰ καὶ ἐγνώκαμεν κατὰ σάρκα Χριστόν, ἀλλὰ νῦν οὐκέτι γινώσκομεν.

῞Ōste hēmeîs apò toû nŷn oudéna oídamen katà sárka: ei kaì egnṓkamen katà sárka Christón, allà nŷn oukéti ginṓskomen.

17
ὥστε εἴ τις ἐν Χριστῷ, καινὴ κτίσις· τὰ ἀρχαῖα παρῆλθεν, ἰδοὺ γέγονεν καινά·

hṓste eí tis en Christō̂i, kainḕ ktísis: tà archaîa parē̂lthen, idoù gégonen kainá:

18
τὰ δὲ πάντα ἐκ τοῦ θεοῦ τοῦ καταλλάξαντος ἡμᾶς ἑαυτῷ διὰ Χριστοῦ καὶ δόντος ἡμῖν τὴν διακονίαν τῆς καταλλαγῆς,

tà dè pánta ek toû theoû toû katalláxantos hēmâs heautō̂i dià Christoû kaì dóntos hēmîn tḕn diakonían tē̂s katallagē̂s,

19
ὡς ὅτι θεὸς ἦν ἐν Χριστῷ κόσμον καταλλάσσων ἑαυτῷ, μὴ λογιζόμενος αὐτοῖς τὰ παραπτώματα αὐτῶν, καὶ θέμενος ἐν ἡμῖν τὸν λόγον τῆς καταλλαγῆς.

hōs hóti theòs ē̂n en Christō̂i kósmon katallássōn heautō̂i, mḕ logizómenos autoîs tà paraptṓmata autō̂n, kaì thémenos en hēmîn tòn lógon tē̂s katallagē̂s.

20
ὑπὲρ Χριστοῦ οὖν πρεσβεύομεν ὡς τοῦ θεοῦ παρακαλοῦντος δι’ ἡμῶν· δεόμεθα ὑπὲρ Χριστοῦ, καταλλάγητε τῷ θεῷ.

hypèr Christoû oûn presbeúomen hōs toû theoû parakaloûntos di’ hēmō̂n: deómetha hypèr Christoû, katallágēte tō̂i theō̂i.

21
τὸν μὴ γνόντα ἁμαρτίαν ὑπὲρ ἡμῶν ἁμαρτίαν ἐποίησεν, ἵνα ἡμεῖς γενώμεθα δικαιοσύνη θεοῦ ἐν αὐτῷ.

tòn mḕ gnónta hamartían hypèr hēmō̂n hamartían epoíēsen, hína hēmeîs genṓmetha dikaiosýnē theoû en autō̂i.