Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 2 Corinthiens 8:15

New Testament
Chapter
Verses
1
Γνωρίζομεν δὲ ὑμῖν, ἀδελφοί, τὴν χάριν τοῦ θεοῦ τὴν δεδομένην ἐν ταῖς ἐκκλησίαις τῆς Μακεδονίας,

Gnōrízomen dè hymîn, adelphoí, tḕn chárin toû theoû tḕn dedoménēn en taîs ekklēsíais tē̂s Makedonías,

2
ὅτι ἐν πολλῇ δοκιμῇ θλίψεως ἡ περισσεία τῆς χαρᾶς αὐτῶν καὶ ἡ κατὰ βάθους πτωχεία αὐτῶν ἐπερίσσευσεν εἰς τὸ πλοῦτος τῆς ἁπλότητος αὐτῶν·

hóti en pollē̂i dokimē̂i thlípseōs hē perisseía tē̂s charâs autō̂n kaì hē katà báthous ptōcheía autō̂n eperísseusen eis tò ploûtos tē̂s haplótētos autō̂n:

3
ὅτι κατὰ δύναμιν, μαρτυρῶ, καὶ παρὰ δύναμιν, αὐθαίρετοι

hóti katà dýnamin, martyrō̂, kaì parà dýnamin, authaíretoi

4
μετὰ πολλῆς παρακλήσεως δεόμενοι ἡμῶν τὴν χάριν καὶ τὴν κοινωνίαν τῆς διακονίας τῆς εἰς τοὺς ἁγίους –

metà pollē̂s paraklḗseōs deómenoi hēmō̂n tḕn chárin kaì tḕn koinōnían tē̂s diakonías tē̂s eis toùs hagíous –

5
καὶ οὐ καθὼς ἠλπίσαμεν ἀλλ’ ἑαυτοὺς ἔδωκαν πρῶτον τῷ κυρίῳ καὶ ἡμῖν διὰ θελήματος θεοῦ,

kaì ou kathṑs ēlpísamen all’ heautoùs édōkan prō̂ton tō̂i kyríōi kaì hēmîn dià thelḗmatos theoû,

6
εἰς τὸ παρακαλέσαι ἡμᾶς Τίτον ἵνα καθὼς προενήρξατο οὕτως καὶ ἐπιτελέσῃ εἰς ὑμᾶς καὶ τὴν χάριν ταύτην.

eis tò parakalésai hēmâs Títon hína kathṑs proenḗrxato hoútōs kaì epitelésēi eis hymâs kaì tḕn chárin taútēn.

7
ἀλλ’ ὥσπερ ἐν παντὶ περισσεύετε, πίστει καὶ λόγῳ καὶ γνώσει καὶ πάσῃ σπουδῇ καὶ τῇ ἐξ ἡμῶν ἐν ὑμῖν ἀγάπῃ, ἵνα καὶ ἐν ταύτῃ τῇ χάριτι περισσεύητε.

all’ hṓsper en pantì perisseúete, pístei kaì lógōi kaì gnṓsei kaì pásēi spoudē̂i kaì tē̂i ex hēmō̂n en hymîn agápēi, hína kaì en taútēi tē̂i cháriti perisseúēte.

8
Οὐ κατ’ ἐπιταγὴν λέγω, ἀλλὰ διὰ τῆς ἑτέρων σπουδῆς καὶ τὸ τῆς ὑμετέρας ἀγάπης γνήσιον δοκιμάζων·

Ou kat’ epitagḕn légō, allà dià tē̂s hetérōn spoudē̂s kaì tò tē̂s hymetéras agápēs gnḗsion dokimázōn:

9
γινώσκετε γὰρ τὴν χάριν τοῦ κυρίου ἡμῶν ’Ιησοῦ Χριστοῦ, ὅτι δι’ ὑμᾶς ἐπτώχευσεν πλούσιος ὤν, ἵνα ὑμεῖς τῇ ἐκείνου πτωχείᾳ πλουτήσητε.

ginṓskete gàr tḕn chárin toû kyríou hēmō̂n ’Iēsoû Christoû, hóti di’ hymâs eptṓcheusen ploúsios ṓn, hína hymeîs tē̂i ekeínou ptōcheíāi ploutḗsēte.

10
καὶ γνώμην ἐν τούτῳ δίδωμι· τοῦτο γὰρ ὑμῖν συμφέρει, οἵτινες οὐ μόνον τὸ ποιῆσαι ἀλλὰ καὶ τὸ θέλειν προενήρξασθε ἀπὸ πέρυσι·

kaì gnṓmēn en toútōi dídōmi: toûto gàr hymîn symphérei, hoítines ou mónon tò poiē̂sai allà kaì tò thélein proenḗrxasthe apò pérysi:

11
νυνὶ δὲ καὶ τὸ ποιῆσαι ἐπιτελέσατε, ὅπως καθάπερ ἡ προθυμία τοῦ θέλειν οὕτως καὶ τὸ ἐπιτελέσαι ἐκ τοῦ ἔχειν.

nynì dè kaì tò poiē̂sai epitelésate, hópōs katháper hē prothymía toû thélein hoútōs kaì tò epitelésai ek toû échein.

12
εἰ γὰρ ἡ προθυμία πρόκειται, καθὸ ἐὰν ἔχῃ εὐπρόσδεκτος, οὐ καθὸ οὐκ ἔχει.

ei gàr hē prothymía prókeitai, kathò eàn échēi euprósdektos, ou kathò ouk échei.

13
οὐ γὰρ ἵνα ἄλλοις ἄνεσις, ὑμῖν θλῖψις· ἀλλ’ ἐξ ἰσότητος

ou gàr hína állois ánesis, hymîn thlîpsis: all’ ex isótētos

14
ἐν τῷ νῦν καιρῷ τὸ ὑμῶν περίσσευμα εἰς τὸ ἐκείνων ὑστέρημα, ἵνα καὶ τὸ ἐκείνων περίσσευμα γένηται εἰς τὸ ὑμῶν ὑστέρημα, ὅπως γένηται ἰσότης·

en tō̂i nŷn kairō̂i tò hymō̂n perísseuma eis tò ekeínōn hystérēma, hína kaì tò ekeínōn perísseuma génētai eis tò hymō̂n hystérēma, hópōs génētai isótēs:

15
καθὼς γέγραπται, ‘Ο τὸ πολὺ οὐκ ἐπλεόνασεν, καὶ ὁ τὸ ὀλίγον οὐκ ἠλαττόνησεν.

kathṑs gégraptai, ‘O tò polỳ ouk epleónasen, kaì ho tò olígon ouk ēlattónēsen.

16
Χάρις δὲ τῷ θεῷ τῷ δόντι τὴν αὐτὴν σπουδὴν ὑπὲρ ὑμῶν ἐν τῇ καρδίᾳ Τίτου,

Cháris dè tō̂i theō̂i tō̂i dónti tḕn autḕn spoudḕn hypèr hymō̂n en tē̂i kardíāi Títou,

17
ὅτι τὴν μὲν παράκλησιν ἐδέξατο, σπουδαιότερος δὲ ὑπάρχων αὐθαίρετος ἐξῆλθεν πρὸς ὑμᾶς.

hóti tḕn mèn paráklēsin edéxato, spoudaióteros dè hypárchōn authaíretos exē̂lthen pròs hymâs.

18
συνεπέμψαμεν δὲ μετ’ αὐτοῦ τὸν ἀδελφὸν οὗ ὁ ἔπαινος ἐν τῷ εὐαγγελίῳ διὰ πασῶν τῶν ἐκκλησιῶν

synepémpsamen dè met’ autoû tòn adelphòn hoû ho épainos en tō̂i euangelíōi dià pasō̂n tō̂n ekklēsiō̂n

19
– οὐ μόνον δὲ ἀλλὰ καὶ χειροτονηθεὶς ὑπὸ τῶν ἐκκλησιῶν συνέκδημος ἡμῶν σὺν τῇ χάριτι ταύτῃ τῇ διακονουμένῃ ὑφ’ ἡμῶν πρὸς τὴν [αὐτοῦ] τοῦ κυρίου δόξαν καὶ προθυμίαν ἡμῶν –

– ou mónon dè allà kaì cheirotonētheìs hypò tō̂n ekklēsiō̂n synékdēmos hēmō̂n sỳn tē̂i cháriti taútēi tē̂i diakonouménēi hyph’ hēmō̂n pròs tḕn [autoû] toû kyríou dóxan kaì prothymían hēmō̂n –

20
στελλόμενοι τοῦτο μή τις ἡμᾶς μωμήσηται ἐν τῇ ἁδρότητι ταύτῃ τῇ διακονουμένῃ ὑφ’ ἡμῶν·

stellómenoi toûto mḗ tis hēmâs mōmḗsētai en tē̂i hadrótēti taútēi tē̂i diakonouménēi hyph’ hēmō̂n:

21
προνοοῦμεν γὰρ καλὰ οὐ μόνον ἐνώπιον κυρίου ἀλλὰ καὶ ἐνώπιον ἀνθρώπων.

pronooûmen gàr kalà ou mónon enṓpion kyríou allà kaì enṓpion anthrṓpōn.

22
συνεπέμψαμεν δὲ αὐτοῖς τὸν ἀδελφὸν ἡμῶν ὃν ἐδοκιμάσαμεν ἐν πολλοῖς πολλάκις σπουδαῖον ὄντα, νυνὶ δὲ πολὺ σπουδαιότερον πεποιθήσει πολλῇ τῇ εἰς ὑμᾶς.

synepémpsamen dè autoîs tòn adelphòn hēmō̂n hòn edokimásamen en polloîs pollákis spoudaîon ónta, nynì dè polỳ spoudaióteron pepoithḗsei pollē̂i tē̂i eis hymâs.

23
εἴτε ὑπὲρ Τίτου, κοινωνὸς ἐμὸς καὶ εἰς ὑμᾶς συνεργός· εἴτε ἀδελφοὶ ἡμῶν, ἀπόστολοι ἐκκλησιῶν, δόξα Χριστοῦ.

eíte hypèr Títou, koinōnòs emòs kaì eis hymâs synergós: eíte adelphoì hēmō̂n, apóstoloi ekklēsiō̂n, dóxa Christoû.

24
τὴν οὖν ἔνδειξιν τῆς ἀγάπης ὑμῶν καὶ ἡμῶν καυχήσεως ὑπὲρ ὑμῶν εἰς αὐτοὺς ἐνδεικνύμενοι εἰς πρόσωπον τῶν ἐκκλησιῶν.

tḕn oûn éndeixin tē̂s agápēs hymō̂n kaì hēmō̂n kauchḗseōs hypèr hymō̂n eis autoùs endeiknýmenoi eis prósōpon tō̂n ekklēsiō̂n.