Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 2 Corinthiens 9:9

New Testament
Chapter
Verses
1
Περὶ μὲν γὰρ τῆς διακονίας τῆς εἰς τοὺς ἁγίους περισσόν μοί ἐστιν τὸ γράφειν ὑμῖν,

Perì mèn gàr tē̂s diakonías tē̂s eis toùs hagíous perissón moí estin tò gráphein hymîn,

2
οἶδα γὰρ τὴν προθυμίαν ὑμῶν ἣν ὑπὲρ ὑμῶν καυχῶμαι Μακεδόσιν ὅτι ’Αχαΐα παρεσκεύασται ἀπὸ πέρυσι, καὶ τὸ ὑμῶν ζῆλος ἠρέθισεν τοὺς πλείονας.

oîda gàr tḕn prothymían hymō̂n hḕn hypèr hymō̂n kauchō̂mai Makedósin hóti ’Achaḯa pareskeúastai apò pérysi, kaì tò hymō̂n zē̂los ēréthisen toùs pleíonas.

3
ἔπεμψα δὲ τοὺς ἀδελφούς, ἵνα μὴ τὸ καύχημα ἡμῶν τὸ ὑπὲρ ὑμῶν κενωθῇ ἐν τῷ μέρει τούτῳ, ἵνα καθὼς ἔλεγον παρεσκευασμένοι ἦτε,

épempsa dè toùs adelphoús, hína mḕ tò kaúchēma hēmō̂n tò hypèr hymō̂n kenōthē̂i en tō̂i mérei toútōi, hína kathṑs élegon pareskeuasménoi ē̂te,

4
μή πως ἐὰν ἔλθωσιν σὺν ἐμοὶ Μακεδόνες καὶ εὕρωσιν ὑμᾶς ἀπαρασκευάστους καταισχυνθῶμεν ἡμεῖς, ἵνα μὴ λέγω ὑμεῖς, ἐν τῇ ὑποστάσει ταύτῃ.

mḗ pōs eàn élthōsin sỳn emoì Makedónes kaì heúrōsin hymâs aparaskeuástous kataischynthō̂men hēmeîs, hína mḕ légō hymeîs, en tē̂i hypostásei taútēi.

5
ἀναγκαῖον οὖν ἡγησάμην παρακαλέσαι τοὺς ἀδελφοὺς ἵνα προέλθωσιν εἰς ὑμᾶς καὶ προκαταρτίσωσιν τὴν προεπηγγελμένην εὐλογίαν ὑμῶν, ταύτην ἑτοίμην εἶναι οὕτως ὡς εὐλογίαν καὶ μὴ ὡς πλεονεξίαν.

anankaîon oûn hēgēsámēn parakalésai toùs adelphoùs hína proélthōsin eis hymâs kaì prokatartísōsin tḕn proepēngelménēn eulogían hymō̂n, taútēn hetoímēn eînai hoútōs hōs eulogían kaì mḕ hōs pleonexían.

6
Τοῦτο δέ, ὁ σπείρων φειδομένως φειδομένως καὶ θερίσει, καὶ ὁ σπείρων ἐπ’ εὐλογίαις ἐπ’ εὐλογίαις καὶ θερίσει.

Toûto dé, ho speírōn pheidoménōs pheidoménōs kaì therísei, kaì ho speírōn ep’ eulogíais ep’ eulogíais kaì therísei.

7
ἕκαστος καθὼς προῄρηται τῇ καρδίᾳ, μὴ ἐκ λύπης ἢ ἐξ ἀνάγκης, ἱλαρὸν γὰρ δότην ἀγαπᾷ ὁ θεός.

hékastos kathṑs proḗirētai tē̂i kardíāi, mḕ ek lýpēs ḕ ex anánkēs, hilaròn gàr dótēn agapā̂i ho theós.

8
δυνατεῖ δὲ ὁ θεὸς πᾶσαν χάριν περισσεῦσαι εἰς ὑμᾶς, ἵνα ἐν παντὶ πάντοτε πᾶσαν αὐτάρκειαν ἔχοντες περισσεύητε εἰς πᾶν ἔργον ἀγαθόν,

dynateî dè ho theòs pâsan chárin perisseûsai eis hymâs, hína en pantì pántote pâsan autárkeian échontes perisseúēte eis pân érgon agathón,

9
καθὼς γέγραπται, ’Εσκόρπισεν, ἔδωκεν τοῖς πένησιν, ἡ δικαιοσύνη αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα.

kathṑs gégraptai, ’Eskórpisen, édōken toîs pénēsin, hē dikaiosýnē autoû ménei eis tòn aiō̂na.

10
ὁ δὲ ἐπιχορηγῶν σπέρμα τῷ σπείροντι καὶ ἄρτον εἰς βρῶσιν χορηγήσει καὶ πληθυνεῖ τὸν σπόρον ὑμῶν καὶ αὐξήσει τὰ γενήματα τῆς δικαιοσύνης ὑμῶν·

ho dè epichorēgō̂n spérma tō̂i speíronti kaì árton eis brō̂sin chorēgḗsei kaì plēthyneî tòn spóron hymō̂n kaì auxḗsei tà genḗmata tē̂s dikaiosýnēs hymō̂n:

11
ἐν παντὶ πλουτιζόμενοι εἰς πᾶσαν ἁπλότητα, ἥτις κατεργάζεται δι’ ἡμῶν εὐχαριστίαν τῷ θεῷ –

en pantì ploutizómenoi eis pâsan haplótēta, hḗtis katergázetai di’ hēmō̂n eucharistían tō̂i theō̂i –

12
ὅτι ἡ διακονία τῆς λειτουργίας ταύτης οὐ μόνον ἐστὶν προσαναπληροῦσα τὰ ὑστερήματα τῶν ἁγίων, ἀλλὰ καὶ περισσεύουσα διὰ πολλῶν εὐχαριστιῶν τῷ θεῷ –

hóti hē diakonía tē̂s leitourgías taútēs ou mónon estìn prosanaplēroûsa tà hysterḗmata tō̂n hagíōn, allà kaì perisseúousa dià pollō̂n eucharistiō̂n tō̂i theō̂i –

13
διὰ τῆς δοκιμῆς τῆς διακονίας ταύτης δοξάζοντες τὸν θεὸν ἐπὶ τῇ ὑποταγῇ τῆς ὁμολογίας ὑμῶν εἰς τὸ εὐαγγέλιον τοῦ Χριστοῦ καὶ ἁπλότητι τῆς κοινωνίας εἰς αὐτοὺς καὶ εἰς πάντας,

dià tē̂s dokimē̂s tē̂s diakonías taútēs doxázontes tòn theòn epì tē̂i hypotagē̂i tē̂s homologías hymō̂n eis tò euangélion toû Christoû kaì haplótēti tē̂s koinōnías eis autoùs kaì eis pántas,

14
καὶ αὐτῶν δεήσει ὑπὲρ ὑμῶν ἐπιποθούντων ὑμᾶς διὰ τὴν ὑπερβάλλουσαν χάριν τοῦ θεοῦ ἐφ’ ὑμῖν.

kaì autō̂n deḗsei hypèr hymō̂n epipothoúntōn hymâs dià tḕn hyperbállousan chárin toû theoû eph’ hymîn.

15
χάρις τῷ θεῷ ἐπὶ τῇ ἀνεκδιηγήτῳ αὐτοῦ δωρεᾷ.

cháris tō̂i theō̂i epì tē̂i anekdiēgḗtōi autoû dōreā̂i.