Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum 2 Timothée 2:4

New Testament
Chapter
Verses
1
Σὺ οὖν, τέκνον μου, ἐνδυναμοῦ ἐν τῇ χάριτι τῇ ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ,

Sỳ oûn, téknon mou, endynamoû en tē̂i cháriti tē̂i en Christō̂i ’Iēsoû,

2
καὶ ἃ ἤκουσας παρ’ ἐμοῦ διὰ πολλῶν μαρτύρων, ταῦτα παράθου πιστοῖς ἀνθρώποις, οἵτινες ἱκανοὶ ἔσονται καὶ ἑτέρους διδάξαι.

kaì hà ḗkousas par’ emoû dià pollō̂n martýrōn, taûta paráthou pistoîs anthrṓpois, hoítines hikanoì ésontai kaì hetérous didáxai.

3
συγκακοπάθησον ὡς καλὸς στρατιώτης Χριστοῦ ’Ιησοῦ.

synkakopáthēson hōs kalòs stratiṓtēs Christoû ’Iēsoû.

4
οὐδεὶς στρατευόμενος ἐμπλέκεται ταῖς τοῦ βίου πραγματείαις, ἵνα τῷ στρατολογήσαντι ἀρέσῃ·

oudeìs strateuómenos empléketai taîs toû bíou pragmateíais, hína tō̂i stratologḗsanti arésēi:

5
ἐὰν δὲ καὶ ἀθλῇ τις, οὐ στεφανοῦται ἐὰν μὴ νομίμως ἀθλήσῃ.

eàn dè kaì athlē̂i tis, ou stephanoûtai eàn mḕ nomímōs athlḗsēi.

6
τὸν κοπιῶντα γεωργὸν δεῖ πρῶτον τῶν καρπῶν μεταλαμβάνειν.

tòn kopiō̂nta geōrgòn deî prō̂ton tō̂n karpō̂n metalambánein.

7
νόει ὃ λέγω· δώσει γάρ σοι ὁ κύριος σύνεσιν ἐν πᾶσιν.

nóei hò légō: dṓsei gár soi ho kýrios sýnesin en pâsin.

8
Μνημόνευε ’Ιησοῦν Χριστὸν ἐγηγερμένον ἐκ νεκρῶν, ἐκ σπέρματος Δαυίδ, κατὰ τὸ εὐαγγέλιόν μου·

Mnēmóneue ’Iēsoûn Christòn egēgerménon ek nekrō̂n, ek spérmatos Dauíd, katà tò euangélión mou:

9
ἐν ᾧ κακοπαθῶ μέχρι δεσμῶν ὡς κακοῦργος, ἀλλὰ ὁ λόγος τοῦ θεοῦ οὐ δέδεται.

en hō̂i kakopathō̂ méchri desmō̂n hōs kakoûrgos, allà ho lógos toû theoû ou dédetai.

10
διὰ τοῦτο πάντα ὑπομένω διὰ τοὺς ἐκλεκτούς, ἵνα καὶ αὐτοὶ σωτηρίας τύχωσιν τῆς ἐν Χριστῷ ’Ιησοῦ μετὰ δόξης αἰωνίου.

dià toûto pánta hypoménō dià toùs eklektoús, hína kaì autoì sōtērías týchōsin tē̂s en Christō̂i ’Iēsoû metà dóxēs aiōníou.

11
πιστὸς ὁ λόγος· εἰ γὰρ συναπεθάνομεν, καὶ συζήσομεν·

pistòs ho lógos: ei gàr synapethánomen, kaì syzḗsomen:

12
εἰ ὑπομένομεν, καὶ συμβασιλεύσομεν· εἰ ἀρνησόμεθα, κἀκεῖνος ἀρνήσεται ἡμᾶς·

ei hypoménomen, kaì symbasileúsomen: ei arnēsómetha, kakeînos arnḗsetai hēmâs:

13
εἰ ἀπιστοῦμεν, ἐκεῖνος πιστὸς μένει, ἀρνήσασθαι γὰρ ἑαυτὸν οὐ δύναται.

ei apistoûmen, ekeînos pistòs ménei, arnḗsasthai gàr heautòn ou dýnatai.

14
Ταῦτα ὑπομίμνῃσκε, διαμαρτυρόμενος ἐνώπιον τοῦ θεοῦ μὴ λογομαχεῖν, ἐπ’ οὐδὲν χρήσιμον, ἐπὶ καταστροφῇ τῶν ἀκουόντων.

Taûta hypomímnēiske, diamartyrómenos enṓpion toû theoû mḕ logomacheîn, ep’ oudèn chrḗsimon, epì katastrophē̂i tō̂n akouóntōn.

15
σπούδασον σεαυτὸν δόκιμον παραστῆσαι τῷ θεῷ, ἐργάτην ἀνεπαίσχυντον, ὀρθοτομοῦντα τὸν λόγον τῆς ἀληθείας.

spoúdason seautòn dókimon parastē̂sai tō̂i theō̂i, ergátēn anepaíschynton, orthotomoûnta tòn lógon tē̂s alētheías.

16
τὰς δὲ βεβήλους κενοφωνίας περιΐστασο· ἐπὶ πλεῖον γὰρ προκόψουσιν ἀσεβείας,

tàs dè bebḗlous kenophōnías periḯstaso: epì pleîon gàr prokópsousin asebeías,

17
καὶ ὁ λόγος αὐτῶν ὡς γάγγραινα νομὴν ἕξει· ὧν ἐστιν ‘Υμέναιος καὶ Φίλητος,

kaì ho lógos autō̂n hōs gángraina nomḕn héxei: hō̂n estin ‘Yménaios kaì Phílētos,

18
οἵτινες περὶ τὴν ἀλήθειαν ἠστόχησαν, λέγοντες [τὴν] ἀνάστασιν ἤδη γεγονέναι, καὶ ἀνατρέπουσιν τήν τινων πίστιν.

hoítines perì tḕn alḗtheian ēstóchēsan, légontes [tḕn] anástasin ḗdē gegonénai, kaì anatrépousin tḗn tinōn pístin.

19
ὁ μέντοι στερεὸς θεμέλιος τοῦ θεοῦ ἕστηκεν, ἔχων τὴν σφραγῖδα ταύτην· ῎Εγνω κύριος τοὺς ὄντας αὐτοῦ, καί, ’Αποστήτω ἀπὸ ἀδικίας πᾶς ὁ ὀνομάζων τὸ ὄνομα κυρίου.

ho méntoi stereòs themélios toû theoû héstēken, échōn tḕn sphragîda taútēn: ῎Egnō kýrios toùs óntas autoû, kaí, ’Apostḗtō apò adikías pâs ho onomázōn tò ónoma kyríou.

20
’Εν μεγάλῃ δὲ οἰκίᾳ οὐκ ἔστιν μόνον σκεύη χρυσᾶ καὶ ἀργυρᾶ ἀλλὰ καὶ ξύλινα καὶ ὀστράκινα, καὶ ἃ μὲν εἰς τιμὴν ἃ δὲ εἰς ἀτιμίαν·

’En megálēi dè oikíāi ouk éstin mónon skeúē chrysâ kaì argyrâ allà kaì xýlina kaì ostrákina, kaì hà mèn eis timḕn hà dè eis atimían:

21
ἐὰν οὖν τις ἐκκαθάρῃ ἑαυτὸν ἀπὸ τούτων, ἔσται σκεῦος εἰς τιμήν, ἡγιασμένον, εὔχρηστον τῷ δεσπότῃ, εἰς πᾶν ἔργον ἀγαθὸν ἡτοιμασμένον.

eàn oûn tis ekkathárēi heautòn apò toútōn, éstai skeûos eis timḗn, hēgiasménon, eúchrēston tō̂i despótēi, eis pân érgon agathòn hētoimasménon.

22
τὰς δὲ νεωτερικὰς ἐπιθυμίας φεῦγε, δίωκε δὲ δικαιοσύνην, πίστιν, ἀγάπην, εἰρήνην μετὰ τῶν ἐπικαλουμένων τὸν κύριον ἐκ καθαρᾶς καρδίας.

tàs dè neōterikàs epithymías pheûge, díōke dè dikaiosýnēn, pístin, agápēn, eirḗnēn metà tō̂n epikalouménōn tòn kýrion ek katharâs kardías.

23
τὰς δὲ μωρὰς καὶ ἀπαιδεύτους ζητήσεις παραιτοῦ, εἰδὼς ὅτι γεννῶσιν μάχας·

tàs dè mōràs kaì apaideútous zētḗseis paraitoû, eidṑs hóti gennō̂sin máchas:

24
δοῦλον δὲ κυρίου οὐ δεῖ μάχεσθαι, ἀλλὰ ἤπιον εἶναι πρὸς πάντας, διδακτικόν, ἀνεξίκακον,

doûlon dè kyríou ou deî máchesthai, allà ḗpion eînai pròs pántas, didaktikón, anexíkakon,

25
ἐν πραΰτητι παιδεύοντα τοὺς ἀντιδιατιθεμένους, μήποτε δώῃ αὐτοῖς ὁ θεὸς μετάνοιαν εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας,

en praǘtēti paideúonta toùs antidiatitheménous, mḗpote dṓēi autoîs ho theòs metánoian eis epígnōsin alētheías,

26
καὶ ἀνανήψωσιν ἐκ τῆς τοῦ διαβόλου παγίδος, ἐζωγρημένοι ὑπ’ αὐτοῦ εἰς τὸ ἐκείνου θέλημα.

kaì ananḗpsōsin ek tē̂s toû diabólou pagídos, ezōgrēménoi hyp’ autoû eis tò ekeínou thélēma.