Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Actes 10

New Testament
Chapter
Verses
1
’Ανὴρ δέ τις ἐν Καισαρείᾳ ὀνόματι Κορνήλιος, ἑκατοντάρχης ἐκ σπείρης τῆς καλουμένης ’Ιταλικῆς,

’Anḕr dé tis en Kaisareíāi onómati Kornḗlios, hekatontárchēs ek speírēs tē̂s kalouménēs ’Italikē̂s,

2
εὐσεβὴς καὶ φοβούμενος τὸν θεὸν σὺν παντὶ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ, ποιῶν ἐλεημοσύνας πολλὰς τῷ λαῷ καὶ δεόμενος τοῦ θεοῦ διὰ παντός,

eusebḕs kaì phoboúmenos tòn theòn sỳn pantì tō̂i oíkōi autoû, poiō̂n eleēmosýnas pollàs tō̂i laō̂i kaì deómenos toû theoû dià pantós,

3
εἶδεν ἐν ὁράματι φανερῶς ὡσεὶ περὶ ὥραν ἐνάτην τῆς ἡμέρας ἄγγελον τοῦ θεοῦ εἰσελθόντα πρὸς αὐτὸν καὶ εἰπόντα αὐτῷ, Κορνήλιε.

eîden en horámati phanerō̂s hōseì perì hṓran enátēn tē̂s hēméras ángelon toû theoû eiselthónta pròs autòn kaì eipónta autō̂i, Kornḗlie.

4
ὁ δὲ ἀτενίσας αὐτῷ καὶ ἔμφοβος γενόμενος εἶπεν, Τί ἐστιν, κύριε; εἶπεν δὲ αὐτῷ, Αἱ προσευχαί σου καὶ αἱ ἐλεημοσύναι σου ἀνέβησαν εἰς μνημόσυνον ἔμπροσθεν τοῦ θεοῦ.

ho dè atenísas autō̂i kaì émphobos genómenos eîpen, Tí estin, kýrie? eîpen dè autō̂i, Hai proseuchaí sou kaì hai eleēmosýnai sou anébēsan eis mnēmósynon émprosthen toû theoû.

5
καὶ νῦν πέμψον ἄνδρας εἰς ’Ιόππην καὶ μετάπεμψαι Σίμωνά τινα ὃς ἐπικαλεῖται Πέτρος·

kaì nŷn pémpson ándras eis ’Ióppēn kaì metápempsai Símōná tina hòs epikaleîtai Pétros:

6
οὗτος ξενίζεται παρά τινι Σίμωνι βυρσεῖ, ᾧ ἐστιν οἰκία παρὰ θάλασσαν.

hoûtos xenízetai pará tini Símōni byrseî, hō̂i estin oikía parà thálassan.

7
ὡς δὲ ἀπῆλθεν ὁ ἄγγελος ὁ λαλῶν αὐτῷ, φωνήσας δύο τῶν οἰκετῶν καὶ στρατιώτην εὐσεβῆ τῶν προσκαρτερούντων αὐτῷ,

hōs dè apē̂lthen ho ángelos ho lalō̂n autō̂i, phōnḗsas dýo tō̂n oiketō̂n kaì stratiṓtēn eusebē̂ tō̂n proskarteroúntōn autō̂i,

8
καὶ ἐξηγησάμενος ἅπαντα αὐτοῖς ἀπέστειλεν αὐτοὺς εἰς τὴν ’Ιόππην.

kaì exēgēsámenos hápanta autoîs apésteilen autoùs eis tḕn ’Ióppēn.

9
Τῇ δὲ ἐπαύριον ὁδοιπορούντων ἐκείνων καὶ τῇ πόλει ἐγγιζόντων ἀνέβη Πέτρος ἐπὶ τὸ δῶμα προσεύξασθαι περὶ ὥραν ἕκτην.

Tē̂i dè epaúrion hodoiporoúntōn ekeínōn kaì tē̂i pólei engizóntōn anébē Pétros epì tò dō̂ma proseúxasthai perì hṓran héktēn.

10
ἐγένετο δὲ πρόσπεινος καὶ ἤθελεν γεύσασθαι· παρασκευαζόντων δὲ αὐτῶν ἐγένετο ἐπ’ αὐτὸν ἔκστασις,

egéneto dè próspeinos kaì ḗthelen geúsasthai: paraskeuazóntōn dè autō̂n egéneto ep’ autòn ékstasis,

11
καὶ θεωρεῖ τὸν οὐρανὸν ἀνεῳγμένον καὶ καταβαῖνον σκεῦός τι ὡς ὀθόνην μεγάλην τέσσαρσιν ἀρχαῖς καθιέμενον ἐπὶ τῆς γῆς,

kaì theōreî tòn ouranòn aneōigménon kaì katabaînon skeûós ti hōs othónēn megálēn téssarsin archaîs kathiémenon epì tē̂s gē̂s,

12
ἐν ᾧ ὑπῆρχεν πάντα τὰ τετράποδα καὶ ἑρπετὰ τῆς γῆς καὶ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ.

en hō̂i hypē̂rchen pánta tà tetrápoda kaì herpetà tē̂s gē̂s kaì peteinà toû ouranoû.

13
καὶ ἐγένετο φωνὴ πρὸς αὐτόν, ’Αναστάς, Πέτρε, θῦσον καὶ φάγε.

kaì egéneto phōnḕ pròs autón, ’Anastás, Pétre, thŷson kaì pháge.

14
ὁ δὲ Πέτρος εἶπεν, Μηδαμῶς, κύριε, ὅτι οὐδέποτε ἔφαγον πᾶν κοινὸν καὶ ἀκάθαρτον.

ho dè Pétros eîpen, Mēdamō̂s, kýrie, hóti oudépote éphagon pân koinòn kaì akátharton.

15
καὶ φωνὴ πάλιν ἐκ δευτέρου πρὸς αὐτόν, ῝Α ὁ θεὸς ἐκαθάρισεν σὺ μὴ κοίνου.

kaì phōnḕ pálin ek deutérou pròs autón, ῝A ho theòs ekathárisen sỳ mḕ koínou.

16
τοῦτο δὲ ἐγένετο ἐπὶ τρίς, καὶ εὐθὺς ἀνελήμφθη τὸ σκεῦος εἰς τὸν οὐρανόν.

toûto dè egéneto epì trís, kaì euthỳs anelḗmphthē tò skeûos eis tòn ouranón.

17
‘Ως δὲ ἐν ἑαυτῷ διηπόρει ὁ Πέτρος τί ἂν εἴη τὸ ὅραμα ὃ εἶδεν, ἰδοὺ οἱ ἄνδρες οἱ ἀπεσταλμένοι ὑπὸ τοῦ Κορνηλίου διερωτήσαντες τὴν οἰκίαν τοῦ Σίμωνος ἐπέστησαν ἐπὶ τὸν πυλῶνα,

‘Ōs dè en heautō̂i diēpórei ho Pétros tí àn eíē tò hórama hò eîden, idoù hoi ándres hoi apestalménoi hypò toû Kornēlíou dierōtḗsantes tḕn oikían toû Símōnos epéstēsan epì tòn pylō̂na,

18
καὶ φωνήσαντες ἐπυνθάνοντο εἰ Σίμων ὁ ἐπικαλούμενος Πέτρος ἐνθάδε ξενίζεται.

kaì phōnḗsantes epynthánonto ei Símōn ho epikaloúmenos Pétros entháde xenízetai.

19
τοῦ δὲ Πέτρου διενθυμουμένου περὶ τοῦ ὁράματος εἶπεν [αὐτῷ] τὸ πνεῦμα, ’Ιδοὺ ἄνδρες [δύο] ζητοῦσίν σε·

toû dè Pétrou dienthymouménou perì toû horámatos eîpen [autō̂i] tò pneûma, ’Idoù ándres [dýo] zētoûsín se:

20
ἀλλὰ ἀναστὰς κατάβηθι καὶ πορεύου σὺν αὐτοῖς μηδὲν διακρινόμενος, ὅτι ἐγὼ ἀπέσταλκα αὐτούς.

allà anastàs katábēthi kaì poreúou sỳn autoîs mēdèn diakrinómenos, hóti egṑ apéstalka autoús.

21
καταβὰς δὲ Πέτρος πρὸς τοὺς ἄνδρας εἶπεν, ’Ιδοὺ ἐγώ εἰμι ὃν ζητεῖτε· τίς ἡ αἰτία δι’ ἣν πάρεστε;

katabàs dè Pétros pròs toùs ándras eîpen, ’Idoù egṓ eimi hòn zēteîte: tís hē aitía di’ hḕn páreste?

22
οἱ δὲ εἶπαν, Κορνήλιος ἑκατοντάρχης, ἀνὴρ δίκαιος καὶ φοβούμενος τὸν θεὸν μαρτυρούμενός τε ὑπὸ ὅλου τοῦ ἔθνους τῶν ’Ιουδαίων, ἐχρηματίσθη ὑπὸ ἀγγέλου ἁγίου μεταπέμψασθαί σε εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ καὶ ἀκοῦσαι ῥήματα παρὰ σοῦ.

hoi dè eîpan, Kornḗlios hekatontárchēs, anḕr díkaios kaì phoboúmenos tòn theòn martyroúmenós te hypò hólou toû éthnous tō̂n ’Ioudaíōn, echrēmatísthē hypò angélou hagíou metapémpsasthaí se eis tòn oîkon autoû kaì akoûsai rhḗmata parà soû.

23
εἰσκαλεσάμενος οὖν αὐτοὺς ἐξένισεν. Τῇ δὲ ἐπαύριον ἀναστὰς ἐξῆλθεν σὺν αὐτοῖς, καί τινες τῶν ἀδελφῶν τῶν ἀπὸ ’Ιόππης συνῆλθον αὐτῷ.

eiskalesámenos oûn autoùs exénisen. Tē̂i dè epaúrion anastàs exē̂lthen sỳn autoîs, kaí tines tō̂n adelphō̂n tō̂n apò ’Ióppēs synē̂lthon autō̂i.

24
τῇ δὲ ἐπαύριον εἰσῆλθεν εἰς τὴν Καισάρειαν· ὁ δὲ Κορνήλιος ἦν προσδοκῶν αὐτούς, συγκαλεσάμενος τοὺς συγγενεῖς αὐτοῦ καὶ τοὺς ἀναγκαίους φίλους.

tē̂i dè epaúrion eisē̂lthen eis tḕn Kaisáreian: ho dè Kornḗlios ē̂n prosdokō̂n autoús, synkalesámenos toùs syngeneîs autoû kaì toùs anankaíous phílous.

25
ὡς δὲ ἐγένετο τοῦ εἰσελθεῖν τὸν Πέτρον, συναντήσας αὐτῷ ὁ Κορνήλιος πεσὼν ἐπὶ τοὺς πόδας προσεκύνησεν.

hōs dè egéneto toû eiseltheîn tòn Pétron, synantḗsas autō̂i ho Kornḗlios pesṑn epì toùs pódas prosekýnēsen.

26
ὁ δὲ Πέτρος ἤγειρεν αὐτὸν λέγων, ’Ανάστηθι· καὶ ἐγὼ αὐτὸς ἄνθρωπός εἰμι.

ho dè Pétros ḗgeiren autòn légōn, ’Anástēthi: kaì egṑ autòs ánthrōpós eimi.

27
καὶ συνομιλῶν αὐτῷ εἰσῆλθεν, καὶ εὑρίσκει συνεληλυθότας πολλούς,

kaì synomilō̂n autō̂i eisē̂lthen, kaì heurískei synelēlythótas polloús,

28
ἔφη τε πρὸς αὐτούς, ‘Υμεῖς ἐπίστασθε ὡς ἀθέμιτόν ἐστιν ἀνδρὶ ’Ιουδαίῳ κολλᾶσθαι ἢ προσέρχεσθαι ἀλλοφύλῳ· κἀμοὶ ὁ θεὸς ἔδειξεν μηδένα κοινὸν ἢ ἀκάθαρτον λέγειν ἄνθρωπον·

éphē te pròs autoús, ‘Ymeîs epístasthe hōs athémitón estin andrì ’Ioudaíōi kollâsthai ḕ prosérchesthai allophýlōi: kamoì ho theòs édeixen mēdéna koinòn ḕ akátharton légein ánthrōpon:

29
διὸ καὶ ἀναντιρρήτως ἦλθον μεταπεμφθείς. πυνθάνομαι οὖν τίνι λόγῳ μετεπέμψασθέ με;

diò kaì anantirrḗtōs ē̂lthon metapemphtheís. pynthánomai oûn tíni lógōi metepémpsasthé me?

30
καὶ ὁ Κορνήλιος ἔφη, ’Απὸ τετάρτης ἡμέρας μέχρι ταύτης τῆς ὥρας ἤμην τὴν ἐνάτην προσευχόμενος ἐν τῷ οἴκῳ μου, καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἔστη ἐνώπιόν μου ἐν ἐσθῆτι λαμπρᾷ

kaì ho Kornḗlios éphē, ’Apò tetártēs hēméras méchri taútēs tē̂s hṓras ḗmēn tḕn enátēn proseuchómenos en tō̂i oíkōi mou, kaì idoù anḕr éstē enṓpión mou en esthē̂ti lamprā̂i

31
καὶ φησίν, Κορνήλιε, εἰσηκούσθη σου ἡ προσευχὴ καὶ αἱ ἐλεημοσύναι σου ἐμνήσθησαν ἐνώπιον τοῦ θεοῦ.

kaì phēsín, Kornḗlie, eisēkoústhē sou hē proseuchḕ kaì hai eleēmosýnai sou emnḗsthēsan enṓpion toû theoû.

32
πέμψον οὖν εἰς ’Ιόππην καὶ μετακάλεσαι Σίμωνα ὃς ἐπικαλεῖται Πέτρος· οὗτος ξενίζεται ἐν οἰκίᾳ Σίμωνος βυρσέως παρὰ θάλασσαν.

pémpson oûn eis ’Ióppēn kaì metakálesai Símōna hòs epikaleîtai Pétros: hoûtos xenízetai en oikíāi Símōnos byrséōs parà thálassan.

33
ἐξαυτῆς οὖν ἔπεμψα πρὸς σέ, σύ τε καλῶς ἐποίησας παραγενόμενος. νῦν οὖν πάντες ἡμεῖς ἐνώπιον τοῦ θεοῦ πάρεσμεν ἀκοῦσαι πάντα τὰ προστεταγμένα σοι ὑπὸ τοῦ κυρίου.

exautē̂s oûn épempsa pròs sé, sý te kalō̂s epoíēsas paragenómenos. nŷn oûn pántes hēmeîs enṓpion toû theoû páresmen akoûsai pánta tà prostetagména soi hypò toû kyríou.

34
’Ανοίξας δὲ Πέτρος τὸ στόμα εἶπεν, ’Επ’ ἀληθείας καταλαμβάνομαι ὅτι οὐκ ἔστιν προσωπολήμπτης ὁ θεός,

’Anoíxas dè Pétros tò stóma eîpen, ’Ep’ alētheías katalambánomai hóti ouk éstin prosōpolḗmptēs ho theós,

35
ἀλλ’ ἐν παντὶ ἔθνει ὁ φοβούμενος αὐτὸν καὶ ἐργαζόμενος δικαιοσύνην δεκτὸς αὐτῷ ἐστιν.

all’ en pantì éthnei ho phoboúmenos autòn kaì ergazómenos dikaiosýnēn dektòs autō̂i estin.

36
τὸν λόγον [ὃν] ἀπέστειλεν τοῖς υἱοῖς ’Ισραὴλ εὐαγγελιζόμενος εἰρήνην διὰ ’Ιησοῦ Χριστοῦ – οὗτός ἐστιν πάντων κύριος –

tòn lógon [hòn] apésteilen toîs hyioîs ’Israḕl euangelizómenos eirḗnēn dià ’Iēsoû Christoû – hoûtós estin pántōn kýrios –

37
ὑμεῖς οἴδατε, τὸ γενόμενον ῥῆμα καθ’ ὅλης τῆς ’Ιουδαίας, ἀρξάμενος ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας μετὰ τὸ βάπτισμα ὃ ἐκήρυξεν ’Ιωάννης,

hymeîs oídate, tò genómenon rhē̂ma kath’ hólēs tē̂s ’Ioudaías, arxámenos apò tē̂s Galilaías metà tò báptisma hò ekḗryxen ’Iōánnēs,

38
’Ιησοῦν τὸν ἀπὸ Ναζαρέθ, ὡς ἔχρισεν αὐτὸν ὁ θεὸς πνεύματι ἁγίῳ καὶ δυνάμει, ὃς διῆλθεν εὐεργετῶν καὶ ἰώμενος πάντας τοὺς καταδυναστευομένους ὑπὸ τοῦ διαβόλου, ὅτι ὁ θεὸς ἦν μετ’ αὐτοῦ.

’Iēsoûn tòn apò Nazaréth, hōs échrisen autòn ho theòs pneúmati hagíōi kaì dynámei, hòs diē̂lthen euergetō̂n kaì iṓmenos pántas toùs katadynasteuoménous hypò toû diabólou, hóti ho theòs ē̂n met’ autoû.

39
καὶ ἡμεῖς μάρτυρες πάντων ὧν ἐποίησεν ἔν τε τῇ χώρᾳ τῶν ’Ιουδαίων καὶ ’Ιερουσαλήμ· ὃν καὶ ἀνεῖλαν κρεμάσαντες ἐπὶ ξύλου.

kaì hēmeîs mártyres pántōn hō̂n epoíēsen én te tē̂i chṓrāi tō̂n ’Ioudaíōn kaì ’Ierousalḗm: hòn kaì aneîlan kremásantes epì xýlou.

40
τοῦτον ὁ θεὸς ἤγειρεν τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ καὶ ἔδωκεν αὐτὸν ἐμφανῆ γενέσθαι,

toûton ho theòs ḗgeiren tē̂i trítēi hēmérāi kaì édōken autòn emphanē̂ genésthai,

41
οὐ παντὶ τῷ λαῷ ἀλλὰ μάρτυσιν τοῖς προκεχειροτονημένοις ὑπὸ τοῦ θεοῦ, ἡμῖν, οἵτινες συνεφάγομεν καὶ συνεπίομεν αὐτῷ μετὰ τὸ ἀναστῆναι αὐτὸν ἐκ νεκρῶν·

ou pantì tō̂i laō̂i allà mártysin toîs prokecheirotonēménois hypò toû theoû, hēmîn, hoítines synephágomen kaì synepíomen autō̂i metà tò anastē̂nai autòn ek nekrō̂n:

42
καὶ παρήγγειλεν ἡμῖν κηρύξαι τῷ λαῷ καὶ διαμαρτύρασθαι ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ ὡρισμένος ὑπὸ τοῦ θεοῦ κριτὴς ζώντων καὶ νεκρῶν.

kaì parḗngeilen hēmîn kērýxai tō̂i laō̂i kaì diamartýrasthai hóti hoûtós estin ho hōrisménos hypò toû theoû kritḕs zṓntōn kaì nekrō̂n.

43
τούτῳ πάντες οἱ προφῆται μαρτυροῦσιν, ἄφεσιν ἁμαρτιῶν λαβεῖν διὰ τοῦ ὀνόματος αὐτοῦ πάντα τὸν πιστεύοντα εἰς αὐτόν.

toútōi pántes hoi prophē̂tai martyroûsin, áphesin hamartiō̂n labeîn dià toû onómatos autoû pánta tòn pisteúonta eis autón.

44
῎Ετι λαλοῦντος τοῦ Πέτρου τὰ ῥήματα ταῦτα ἐπέπεσεν τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπὶ πάντας τοὺς ἀκούοντας τὸν λόγον.

῎Eti laloûntos toû Pétrou tà rhḗmata taûta epépesen tò pneûma tò hágion epì pántas toùs akoúontas tòn lógon.

45
καὶ ἐξέστησαν οἱ ἐκ περιτομῆς πιστοὶ ὅσοι συνῆλθαν τῷ Πέτρῳ, ὅτι καὶ ἐπὶ τὰ ἔθνη ἡ δωρεὰ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου ἐκκέχυται·

kaì exéstēsan hoi ek peritomē̂s pistoì hósoi synē̂lthan tō̂i Pétrōi, hóti kaì epì tà éthnē hē dōreà toû pneúmatos toû hagíou ekkéchytai:

46
ἤκουον γὰρ αὐτῶν λαλούντων γλώσσαις καὶ μεγαλυνόντων τὸν θεόν. τότε ἀπεκρίθη Πέτρος,

ḗkouon gàr autō̂n laloúntōn glṓssais kaì megalynóntōn tòn theón. tóte apekríthē Pétros,

47
Μήτι τὸ ὕδωρ δύναται κωλῦσαί τις τοῦ μὴ βαπτισθῆναι τούτους οἵτινες τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἔλαβον ὡς καὶ ἡμεῖς;

Mḗti tò hýdōr dýnatai kōlŷsaí tis toû mḕ baptisthē̂nai toútous hoítines tò pneûma tò hágion élabon hōs kaì hēmeîs?

48
προσέταξεν δὲ αὐτοὺς ἐν τῷ ὀνόματι ’Ιησοῦ Χριστοῦ βαπτισθῆναι. τότε ἠρώτησαν αὐτὸν ἐπιμεῖναι ἡμέρας τινάς.

prosétaxen dè autoùs en tō̂i onómati ’Iēsoû Christoû baptisthē̂nai. tóte ērṓtēsan autòn epimeînai hēméras tinás.