Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Actes 16:37

New Testament
Chapter
Verses
1
Κατήντησεν δὲ εἰς Δέρβην καὶ εἰς Λύστραν. καὶ ἰδοὺ μαθητής τις ἦν ἐκεῖ ὀνόματι Τιμόθεος, υἱὸς γυναικὸς ’Ιουδαίας πιστῆς πατρὸς δὲ ῞Ελληνος,

Katḗntēsen dè eis Dérbēn kaì eis Lýstran. kaì idoù mathētḗs tis ē̂n ekeî onómati Timótheos, hyiòs gynaikòs ’Ioudaías pistē̂s patròs dè ῞Ellēnos,

2
ὃς ἐμαρτυρεῖτο ὑπὸ τῶν ἐν Λύστροις καὶ ’Ικονίῳ ἀδελφῶν.

hòs emartyreîto hypò tō̂n en Lýstrois kaì ’Ikoníōi adelphō̂n.

3
τοῦτον ἠθέλησεν ὁ Παῦλος σὺν αὐτῷ ἐξελθεῖν, καὶ λαβὼν περιέτεμεν αὐτὸν διὰ τοὺς ’Ιουδαίους τοὺς ὄντας ἐν τοῖς τόποις ἐκείνοις, ᾔδεισαν γὰρ ἅπαντες τὸν πατέρα αὐτοῦ ὅτι ῞Ελλην ὑπῆρχεν.

toûton ēthélēsen ho Paûlos sỳn autō̂i exeltheîn, kaì labṑn periétemen autòn dià toùs ’Ioudaíous toùs óntas en toîs tópois ekeínois, ḗideisan gàr hápantes tòn patéra autoû hóti ῞Ellēn hypē̂rchen.

4
ὡς δὲ διεπορεύοντο τὰς πόλεις, παρεδίδοσαν αὐτοῖς φυλάσσειν τὰ δόγματα τὰ κεκριμένα ὑπὸ τῶν ἀποστόλων καὶ πρεσβυτέρων τῶν ἐν ‘Ιεροσολύμοις.

hōs dè dieporeúonto tàs póleis, paredídosan autoîs phylássein tà dógmata tà kekriména hypò tō̂n apostólōn kaì presbytérōn tō̂n en ‘Ierosolýmois.

5
αἱ μὲν οὖν ἐκκλησίαι ἐστερεοῦντο τῇ πίστει καὶ ἐπερίσσευον τῷ ἀριθμῷ καθ’ ἡμέραν.

hai mèn oûn ekklēsíai estereoûnto tē̂i pístei kaì eperísseuon tō̂i arithmō̂i kath’ hēméran.

6
Διῆλθον δὲ τὴν Φρυγίαν καὶ Γαλατικὴν χώραν, κωλυθέντες ὑπὸ τοῦ ἁγίου πνεύματος λαλῆσαι τὸν λόγον ἐν τῇ ’Ασίᾳ·

Diē̂lthon dè tḕn Phrygían kaì Galatikḕn chṓran, kōlythéntes hypò toû hagíou pneúmatos lalē̂sai tòn lógon en tē̂i ’Asíāi:

7
ἐλθόντες δὲ κατὰ τὴν Μυσίαν ἐπείραζον εἰς τὴν Βιθυνίαν πορευθῆναι, καὶ οὐκ εἴασεν αὐτοὺς τὸ πνεῦμα ’Ιησοῦ·

elthóntes dè katà tḕn Mysían epeírazon eis tḕn Bithynían poreuthē̂nai, kaì ouk eíasen autoùs tò pneûma ’Iēsoû:

8
παρελθόντες δὲ τὴν Μυσίαν κατέβησαν εἰς Τρῳάδα.

parelthóntes dè tḕn Mysían katébēsan eis Trōiáda.

9
καὶ ὅραμα διὰ [τῆς] νυκτὸς τῷ Παύλῳ ὤφθη, ἀνὴρ Μακεδών τις ἦν ἑστὼς καὶ παρακαλῶν αὐτὸν καὶ λέγων, Διαβὰς εἰς Μακεδονίαν βοήθησον ἡμῖν.

kaì hórama dià [tē̂s] nyktòs tō̂i Paúlōi ṓphthē, anḕr Makedṓn tis ē̂n hestṑs kaì parakalō̂n autòn kaì légōn, Diabàs eis Makedonían boḗthēson hēmîn.

10
ὡς δὲ τὸ ὅραμα εἶδεν, εὐθέως ἐζητήσαμεν ἐξελθεῖν εἰς Μακεδονίαν, συμβιβάζοντες ὅτι προσκέκληται ἡμᾶς ὁ θεὸς εὐαγγελίσασθαι αὐτούς.

hōs dè tò hórama eîden, euthéōs ezētḗsamen exeltheîn eis Makedonían, symbibázontes hóti proskéklētai hēmâs ho theòs euangelísasthai autoús.

11
’Αναχθέντες δὲ ἀπὸ Τρῳάδος εὐθυδρομήσαμεν εἰς Σαμοθρᾴκην, τῇ δὲ ἐπιούσῃ εἰς Νέαν Πόλιν,

’Anachthéntes dè apò Trōiádos euthydromḗsamen eis Samothrā́ikēn, tē̂i dè epioúsēi eis Néan Pólin,

12
κἀκεῖθεν εἰς Φιλίππους, ἥτις ἐστὶν πρώτης μερίδος τῆς Μακεδονίας πόλις, κολωνία. ἦμεν δὲ ἐν ταύτῃ τῇ πόλει διατρίβοντες ἡμέρας τινάς.

kakeîthen eis Philíppous, hḗtis estìn prṓtēs merídos tē̂s Makedonías pólis, kolōnía. ē̂men dè en taútēi tē̂i pólei diatríbontes hēméras tinás.

13
τῇ τε ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων ἐξήλθομεν ἔξω τῆς πύλης παρὰ ποταμὸν οὗ ἐνομίζομεν προσευχὴν εἶναι, καὶ καθίσαντες ἐλαλοῦμεν ταῖς συνελθούσαις γυναιξίν.

tē̂i te hēmérāi tō̂n sabbátōn exḗlthomen éxō tē̂s pýlēs parà potamòn hoû enomízomen proseuchḕn eînai, kaì kathísantes elaloûmen taîs synelthoúsais gynaixín.

14
καί τις γυνὴ ὀνόματι Λυδία, πορφυρόπωλις πόλεως θυατίρων σεβομένη τὸν θεόν, ἤκουεν, ἧς ὁ κύριος διήνοιξεν τὴν καρδίαν προσέχειν τοῖς λαλουμένοις ὑπὸ τοῦ Παύλου.

kaí tis gynḕ onómati Lydía, porphyrópōlis póleōs thyatírōn seboménē tòn theón, ḗkouen, hē̂s ho kýrios diḗnoixen tḕn kardían proséchein toîs lalouménois hypò toû Paúlou.

15
ὡς δὲ ἐβαπτίσθη καὶ ὁ οἶκος αὐτῆς, παρεκάλεσεν λέγουσα, Εἰ κεκρίκατέ με πιστὴν τῷ κυρίῳ εἶναι, εἰσελθόντες εἰς τὸν οἶκόν μου μένετε· καὶ παρεβιάσατο ἡμᾶς.

hōs dè ebaptísthē kaì ho oîkos autē̂s, parekálesen légousa, Ei kekríkaté me pistḕn tō̂i kyríōi eînai, eiselthóntes eis tòn oîkón mou ménete: kaì parebiásato hēmâs.

16
’Εγένετο δὲ πορευομένων ἡμῶν εἰς τὴν προσευχὴν παιδίσκην τινὰ ἔχουσαν πνεῦμα πύθωνα ὑπαντῆσαι ἡμῖν, ἥτις ἐργασίαν πολλὴν παρεῖχεν τοῖς κυρίοις αὐτῆς μαντευομένη.

’Egéneto dè poreuoménōn hēmō̂n eis tḕn proseuchḕn paidískēn tinà échousan pneûma pýthōna hypantē̂sai hēmîn, hḗtis ergasían pollḕn pareîchen toîs kyríois autē̂s manteuoménē.

17
αὕτη κατακολουθοῦσα τῷ Παύλῳ καὶ ἡμῖν ἔκραζεν λέγουσα, Οὗτοι οἱ ἄνθρωποι δοῦλοι τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου εἰσίν, οἵτινες καταγγέλλουσιν ὑμῖν ὁδὸν σωτηρίας.

haútē katakolouthoûsa tō̂i Paúlōi kaì hēmîn ékrazen légousa, Hoûtoi hoi ánthrōpoi doûloi toû theoû toû hypsístou eisín, hoítines katangéllousin hymîn hodòn sōtērías.

18
τοῦτο δὲ ἐποίει ἐπὶ πολλὰς ἡμέρας. διαπονηθεὶς δὲ Παῦλος καὶ ἐπιστρέψας τῷ πνεύματι εἶπεν, Παραγγέλλω σοι ἐν ὀνόματι ’Ιησοῦ Χριστοῦ ἐξελθεῖν ἀπ’ αὐτῆς· καὶ ἐξῆλθεν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ.

toûto dè epoíei epì pollàs hēméras. diaponētheìs dè Paûlos kaì epistrépsas tō̂i pneúmati eîpen, Parangéllō soi en onómati ’Iēsoû Christoû exeltheîn ap’ autē̂s: kaì exē̂lthen autē̂i tē̂i hṓrāi.

19
ἰδόντες δὲ οἱ κύριοι αὐτῆς ὅτι ἐξῆλθεν ἡ ἐλπὶς τῆς ἐργασίας αὐτῶν ἐπιλαβόμενοι τὸν Παῦλον καὶ τὸν Σίλαν εἵλκυσαν εἰς τὴν ἀγορὰν ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας,

idóntes dè hoi kýrioi autē̂s hóti exē̂lthen hē elpìs tē̂s ergasías autō̂n epilabómenoi tòn Paûlon kaì tòn Sílan heílkysan eis tḕn agoràn epì toùs árchontas,

20
καὶ προσαγαγόντες αὐτοὺς τοῖς στρατηγοῖς εἶπαν, Οὗτοι οἱ ἄνθρωποι ἐκταράσσουσιν ἡμῶν τὴν πόλιν ’Ιουδαῖοι ὑπάρχοντες,

kaì prosagagóntes autoùs toîs stratēgoîs eîpan, Hoûtoi hoi ánthrōpoi ektarássousin hēmō̂n tḕn pólin ’Ioudaîoi hypárchontes,

21
καὶ καταγγέλλουσιν ἔθη ἃ οὐκ ἔξεστιν ἡμῖν παραδέχεσθαι οὐδὲ ποιεῖν ‘Ρωμαίοις οὖσιν.

kaì katangéllousin éthē hà ouk éxestin hēmîn paradéchesthai oudè poieîn ‘Rōmaíois oûsin.

22
καὶ συνεπέστη ὁ ὄχλος κατ’ αὐτῶν, καὶ οἱ στρατηγοὶ περιρήξαντες αὐτῶν τὰ ἱμάτια ἐκέλευον ῥαβδίζειν,

kaì synepéstē ho óchlos kat’ autō̂n, kaì hoi stratēgoì perirḗxantes autō̂n tà himátia ekéleuon rhabdízein,

23
πολλάς τε ἐπιθέντες αὐτοῖς πληγὰς ἔβαλον εἰς φυλακήν, παραγγείλαντες τῷ δεσμοφύλακι ἀσφαλῶς τηρεῖν αὐτούς·

pollás te epithéntes autoîs plēgàs ébalon eis phylakḗn, parangeílantes tō̂i desmophýlaki asphalō̂s tēreîn autoús:

24
ὃς παραγγελίαν τοιαύτην λαβὼν ἔβαλεν αὐτοὺς εἰς τὴν ἐσωτέραν φυλακὴν καὶ τοὺς πόδας ἠσφαλίσατο αὐτῶν εἰς τὸ ξύλον.

hòs parangelían toiaútēn labṑn ébalen autoùs eis tḕn esōtéran phylakḕn kaì toùs pódas ēsphalísato autō̂n eis tò xýlon.

25
Κατὰ δὲ τὸ μεσονύκτιον Παῦλος καὶ Σίλας προσευχόμενοι ὕμνουν τὸν θεόν, ἐπηκροῶντο δὲ αὐτῶν οἱ δέσμιοι·

Katà dè tò mesonýktion Paûlos kaì Sílas proseuchómenoi hýmnoun tòn theón, epēkroō̂nto dè autō̂n hoi désmioi:

26
ἄφνω δὲ σεισμὸς ἐγένετο μέγας ὥστε σαλευθῆναι τὰ θεμέλια τοῦ δεσμωτηρίου, ἠνεῴχθησαν δὲ παραχρῆμα αἱ θύραι πᾶσαι, καὶ πάντων τὰ δεσμὰ ἀνέθη.

áphnō dè seismòs egéneto mégas hṓste saleuthē̂nai tà themélia toû desmōtēríou, ēneṓichthēsan dè parachrē̂ma hai thýrai pâsai, kaì pántōn tà desmà anéthē.

27
ἔξυπνος δὲ γενόμενος ὁ δεσμοφύλαξ καὶ ἰδὼν ἀνεῳγμένας τὰς θύρας τῆς φυλακῆς, σπασάμενος [τὴν] μάχαιραν ἤμελλεν ἑαυτὸν ἀναιρεῖν, νομίζων ἐκπεφευγέναι τοὺς δεσμίους.

éxypnos dè genómenos ho desmophýlax kaì idṑn aneōigménas tàs thýras tē̂s phylakē̂s, spasámenos [tḕn] máchairan ḗmellen heautòn anaireîn, nomízōn ekpepheugénai toùs desmíous.

28
ἐφώνησεν δὲ Παῦλος μεγάλῃ φωνῇ λέγων, Μηδὲν πράξῃς σεαυτῷ κακόν, ἅπαντες γάρ ἐσμεν ἐνθάδε.

ephṓnēsen dè Paûlos megálēi phōnē̂i légōn, Mēdèn práxēis seautō̂i kakón, hápantes gár esmen entháde.

29
αἰτήσας δὲ φῶτα εἰσεπήδησεν, καὶ ἔντρομος γενόμενος προσέπεσεν τῷ Παύλῳ καὶ [τῷ] Σίλᾳ,

aitḗsas dè phō̂ta eisepḗdēsen, kaì éntromos genómenos prosépesen tō̂i Paúlōi kaì [tō̂i] Sílāi,

30
καὶ προαγαγὼν αὐτοὺς ἔξω ἔφη, Κύριοι, τί με δεῖ ποιεῖν ἵνα σωθῶ;

kaì proagagṑn autoùs éxō éphē, Kýrioi, tí me deî poieîn hína sōthō̂?

31
οἱ δὲ εἶπαν, Πίστευσον ἐπὶ τὸν κύριον ’Ιησοῦν, καὶ σωθήσῃ σὺ καὶ ὁ οἶκός σου.

hoi dè eîpan, Písteuson epì tòn kýrion ’Iēsoûn, kaì sōthḗsēi sỳ kaì ho oîkós sou.

32
καὶ ἐλάλησαν αὐτῷ τὸν λόγον τοῦ κυρίου σὺν πᾶσιν τοῖς ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ.

kaì elálēsan autō̂i tòn lógon toû kyríou sỳn pâsin toîs en tē̂i oikíāi autoû.

33
καὶ παραλαβὼν αὐτοὺς ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ τῆς νυκτὸς ἔλουσεν ἀπὸ τῶν πληγῶν, καὶ ἐβαπτίσθη αὐτὸς καὶ οἱ αὐτοῦ πάντες παραχρῆμα,

kaì paralabṑn autoùs en ekeínēi tē̂i hṓrāi tē̂s nyktòs élousen apò tō̂n plēgō̂n, kaì ebaptísthē autòs kaì hoi autoû pántes parachrē̂ma,

34
ἀναγαγών τε αὐτοὺς εἰς τὸν οἶκον παρέθηκεν τράπεζαν, καὶ ἠγαλλιάσατο πανοικεὶ πεπιστευκὼς τῷ θεῷ.

anagagṓn te autoùs eis tòn oîkon paréthēken trápezan, kaì ēgalliásato panoikeì pepisteukṑs tō̂i theō̂i.

35
‘Ημέρας δὲ γενομένης ἀπέστειλαν οἱ στρατηγοὶ τοὺς ῥαβδούχους λέγοντες, ’Απόλυσον τοὺς ἀνθρώπους ἐκείνους.

‘Ēméras dè genoménēs apésteilan hoi stratēgoì toùs rhabdoúchous légontes, ’Apólyson toùs anthrṓpous ekeínous.

36
ἀπήγγειλεν δὲ ὁ δεσμοφύλαξ τοὺς λόγους πρὸς τὸν Παῦλον, ὅτι ’Απέσταλκαν οἱ στρατηγοὶ ἵνα ἀπολυθῆτε· νῦν οὖν ἐξελθόντες πορεύεσθε ἐν εἰρήνῃ.

apḗngeilen dè ho desmophýlax toùs lógous pròs tòn Paûlon, hóti ’Apéstalkan hoi stratēgoì hína apolythē̂te: nŷn oûn exelthóntes poreúesthe en eirḗnēi.

37
ὁ δὲ Παῦλος ἔφη πρὸς αὐτούς, Δείραντες ἡμᾶς δημοσίᾳ ἀκατακρίτους, ἀνθρώπους ‘Ρωμαίους ὑπάρχοντας, ἔβαλαν εἰς φυλακήν· καὶ νῦν λάθρᾳ ἡμᾶς ἐκβάλλουσιν; οὐ γάρ, ἀλλὰ ἐλθόντες αὐτοὶ ἡμᾶς ἐξαγαγέτωσαν.

ho dè Paûlos éphē pròs autoús, Deírantes hēmâs dēmosíāi akatakrítous, anthrṓpous ‘Rōmaíous hypárchontas, ébalan eis phylakḗn: kaì nŷn láthrāi hēmâs ekbállousin? ou gár, allà elthóntes autoì hēmâs exagagétōsan.

38
ἀπήγγειλαν δὲ τοῖς στρατηγοῖς οἱ ῥαβδοῦχοι τὰ ῥήματα ταῦτα. ἐφοβήθησαν δὲ ἀκούσαντες ὅτι ‘Ρωμαῖοί εἰσιν,

apḗngeilan dè toîs stratēgoîs hoi rhabdoûchoi tà rhḗmata taûta. ephobḗthēsan dè akoúsantes hóti ‘Rōmaîoí eisin,

39
καὶ ἐλθόντες παρεκάλεσαν αὐτούς, καὶ ἐξαγαγόντες ἠρώτων ἀπελθεῖν ἀπὸ τῆς πόλεως.

kaì elthóntes parekálesan autoús, kaì exagagóntes ērṓtōn apeltheîn apò tē̂s póleōs.

40
ἐξελθόντες δὲ ἀπὸ τῆς φυλακῆς εἰσῆλθον πρὸς τὴν Λυδίαν, καὶ ἰδόντες παρεκάλεσαν τοὺς ἀδελφοὺς καὶ ἐξῆλθαν.

exelthóntes dè apò tē̂s phylakē̂s eisē̂lthon pròs tḕn Lydían, kaì idóntes parekálesan toùs adelphoùs kaì exē̂lthan.