Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Actes 17:12

New Testament
Chapter
Verses
1
Διοδεύσαντες δὲ τὴν ’Αμφίπολιν καὶ τὴν ’Απολλωνίαν ἦλθον εἰς θεσσαλονίκην, ὅπου ἦν συναγωγὴ τῶν ’Ιουδαίων.

Diodeúsantes dè tḕn ’Amphípolin kaì tḕn ’Apollōnían ē̂lthon eis thessaloníkēn, hópou ē̂n synagōgḕ tō̂n ’Ioudaíōn.

2
κατὰ δὲ τὸ εἰωθὸς τῷ Παύλῳ εἰσῆλθεν πρὸς αὐτοὺς καὶ ἐπὶ σάββατα τρία διελέξατο αὐτοῖς ἀπὸ τῶν γραφῶν,

katà dè tò eiōthòs tō̂i Paúlōi eisē̂lthen pròs autoùs kaì epì sábbata tría dieléxato autoîs apò tō̂n graphō̂n,

3
διανοίγων καὶ παρατιθέμενος ὅτι τὸν Χριστὸν ἔδει παθεῖν καὶ ἀναστῆναι ἐκ νεκρῶν, καὶ ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Χριστός, [ὁ] ’Ιησοῦς, ὃν ἐγὼ καταγγέλλω ὑμῖν.

dianoígōn kaì paratithémenos hóti tòn Christòn édei patheîn kaì anastē̂nai ek nekrō̂n, kaì hóti hoûtós estin ho Christós, [ho] ’Iēsoûs, hòn egṑ katangéllō hymîn.

4
καί τινες ἐξ αὐτῶν ἐπείσθησαν καὶ προσεκληρώθησαν τῷ Παύλῳ καὶ τῷ Σίλᾳ, τῶν τε σεβομένων ‘Ελλήνων πλῆθος πολὺ γυναικῶν τε τῶν πρώτων οὐκ ὀλίγαι.

kaí tines ex autō̂n epeísthēsan kaì proseklērṓthēsan tō̂i Paúlōi kaì tō̂i Sílāi, tō̂n te seboménōn ‘Ellḗnōn plē̂thos polỳ gynaikō̂n te tō̂n prṓtōn ouk olígai.

5
Ζηλώσαντες δὲ οἱ ’Ιουδαῖοι καὶ προσλαβόμενοι τῶν ἀγοραίων ἄνδρας τινὰς πονηροὺς καὶ ὀχλοποιήσαντες ἐθορύβουν τὴν πόλιν, καὶ ἐπιστάντες τῇ οἰκίᾳ ’Ιάσονος ἐζήτουν αὐτοὺς προαγαγεῖν εἰς τὸν δῆμον.

Zēlṓsantes dè hoi ’Ioudaîoi kaì proslabómenoi tō̂n agoraíōn ándras tinàs ponēroùs kaì ochlopoiḗsantes ethorýboun tḕn pólin, kaì epistántes tē̂i oikíāi ’Iásonos ezḗtoun autoùs proagageîn eis tòn dē̂mon.

6
μὴ εὑρόντες δὲ αὐτοὺς ἔσυρον ’Ιάσονα καί τινας ἀδελφοὺς ἐπὶ τοὺς πολιτάρχας, βοῶντες ὅτι Οἱ τὴν οἰκουμένην ἀναστατώσαντες οὗτοι καὶ ἐνθάδε πάρεισιν,

mḕ heuróntes dè autoùs ésyron ’Iásona kaí tinas adelphoùs epì toùs politárchas, boō̂ntes hóti Hoi tḕn oikouménēn anastatṓsantes hoûtoi kaì entháde páreisin,

7
οὓς ὑποδέδεκται ’Ιάσων· καὶ οὗτοι πάντες ἀπέναντι τῶν δογμάτων Καίσαρος πράσσουσι, βασιλέα ἕτερον λέγοντες εἶναι ’Ιησοῦν.

hoùs hypodédektai ’Iásōn: kaì hoûtoi pántes apénanti tō̂n dogmátōn Kaísaros prássousi, basiléa héteron légontes eînai ’Iēsoûn.

8
ἐτάραξαν δὲ τὸν ὄχλον καὶ τοὺς πολιτάρχας ἀκούοντας ταῦτα,

etáraxan dè tòn óchlon kaì toùs politárchas akoúontas taûta,

9
καὶ λαβόντες τὸ ἱκανὸν παρὰ τοῦ ’Ιάσονος καὶ τῶν λοιπῶν ἀπέλυσαν αὐτούς.

kaì labóntes tò hikanòn parà toû ’Iásonos kaì tō̂n loipō̂n apélysan autoús.

10
Οἱ δὲ ἀδελφοὶ εὐθέως διὰ νυκτὸς ἐξέπεμψαν τόν τε Παῦλον καὶ τὸν Σίλαν εἰς Βέροιαν, οἵτινες παραγενόμενοι εἰς τὴν συναγωγὴν τῶν ’Ιουδαίων ἀπῄεσαν.

Hoi dè adelphoì euthéōs dià nyktòs exépempsan tón te Paûlon kaì tòn Sílan eis Béroian, hoítines paragenómenoi eis tḕn synagōgḕn tō̂n ’Ioudaíōn apḗiesan.

11
οὗτοι δὲ ἦσαν εὐγενέστεροι τῶν ἐν θεσσαλονίκῃ, οἵτινες ἐδέξαντο τὸν λόγον μετὰ πάσης προθυμίας, καθ’ ἡμέραν ἀνακρίνοντες τὰς γραφὰς εἰ ἔχοι ταῦτα οὕτως.

hoûtoi dè ē̂san eugenésteroi tō̂n en thessaloníkēi, hoítines edéxanto tòn lógon metà pásēs prothymías, kath’ hēméran anakrínontes tàs graphàs ei échoi taûta hoútōs.

12
πολλοὶ μὲν οὖν ἐξ αὐτῶν ἐπίστευσαν, καὶ τῶν ‘Ελληνίδων γυναικῶν τῶν εὐσχημόνων καὶ ἀνδρῶν οὐκ ὀλίγοι.

polloì mèn oûn ex autō̂n epísteusan, kaì tō̂n ‘Ellēnídōn gynaikō̂n tō̂n euschēmónōn kaì andrō̂n ouk olígoi.

13
‘Ως δὲ ἔγνωσαν οἱ ἀπὸ τῆς θεσσαλονίκης ’Ιουδαῖοι ὅτι καὶ ἐν τῇ Βεροίᾳ κατηγγέλη ὑπὸ τοῦ Παύλου ὁ λόγος τοῦ θεοῦ, ἦλθον κἀκεῖ σαλεύοντες καὶ ταράσσοντες τοὺς ὄχλους.

‘Ōs dè égnōsan hoi apò tē̂s thessaloníkēs ’Ioudaîoi hóti kaì en tē̂i Beroíāi katēngélē hypò toû Paúlou ho lógos toû theoû, ē̂lthon kakeî saleúontes kaì tarássontes toùs óchlous.

14
εὐθέως δὲ τότε τὸν Παῦλον ἐξαπέστειλαν οἱ ἀδελφοὶ πορεύεσθαι ἕως ἐπὶ τὴν θάλασσαν· ὑπέμεινάν τε ὅ τε Σίλας καὶ ὁ Τιμόθεος ἐκεῖ.

euthéōs dè tóte tòn Paûlon exapésteilan hoi adelphoì poreúesthai héōs epì tḕn thálassan: hypémeinán te hó te Sílas kaì ho Timótheos ekeî.

15
οἱ δὲ καθιστάνοντες τὸν Παῦλον ἤγαγον ἕως ’Αθηνῶν, καὶ λαβόντες ἐντολὴν πρὸς τὸν Σίλαν καὶ τὸν Τιμόθεον ἵνα ὡς τάχιστα ἔλθωσιν πρὸς αὐτὸν ἐξῄεσαν.

hoi dè kathistánontes tòn Paûlon ḗgagon héōs ’Athēnō̂n, kaì labóntes entolḕn pròs tòn Sílan kaì tòn Timótheon hína hōs táchista élthōsin pròs autòn exḗiesan.

16
’Εν δὲ ταῖς ’Αθήναις ἐκδεχομένου αὐτοὺς τοῦ Παύλου, παρωξύνετο τὸ πνεῦμα αὐτοῦ ἐν αὐτῷ θεωροῦντος κατείδωλον οὖσαν τὴν πόλιν.

’En dè taîs ’Athḗnais ekdechoménou autoùs toû Paúlou, parōxýneto tò pneûma autoû en autō̂i theōroûntos kateídōlon oûsan tḕn pólin.

17
διελέγετο μὲν οὖν ἐν τῇ συναγωγῇ τοῖς ’Ιουδαίοις καὶ τοῖς σεβομένοις καὶ ἐν τῇ ἀγορᾷ κατὰ πᾶσαν ἡμέραν πρὸς τοὺς παρατυγχάνοντας.

dielégeto mèn oûn en tē̂i synagōgē̂i toîs ’Ioudaíois kaì toîs seboménois kaì en tē̂i agorā̂i katà pâsan hēméran pròs toùs paratynchánontas.

18
τινὲς δὲ καὶ τῶν ’Επικουρείων καὶ Στοϊκῶν φιλοσόφων συνέβαλλον αὐτῷ, καί τινες ἔλεγον, Τί ἂν θέλοι ὁ σπερμολόγος οὗτος λέγειν; οἱ δέ, Ξένων δαιμονίων δοκεῖ καταγγελεὺς εἶναι· ὅτι τὸν ’Ιησοῦν καὶ τὴν ἀνάστασιν εὐηγγελίζετο.

tinès dè kaì tō̂n ’Epikoureíōn kaì Stoïkō̂n philosóphōn synéballon autō̂i, kaí tines élegon, Tí àn théloi ho spermológos hoûtos légein? hoi dé, Xénōn daimoníōn dokeî katangeleùs eînai: hóti tòn ’Iēsoûn kaì tḕn anástasin euēngelízeto.

19
ἐπιλαβόμενοί τε αὐτοῦ ἐπὶ τὸν ῎Αρειον Πάγον ἤγαγον, λέγοντες, Δυνάμεθα γνῶναι τίς ἡ καινὴ αὕτη ἡ ὑπὸ σοῦ λαλουμένη διδαχή;

epilabómenoí te autoû epì tòn ῎Areion Págon ḗgagon, légontes, Dynámetha gnō̂nai tís hē kainḕ haútē hē hypò soû lalouménē didachḗ?

20
ξενίζοντα γάρ τινα εἰσφέρεις εἰς τὰς ἀκοὰς ἡμῶν· βουλόμεθα οὖν γνῶναι τίνα θέλει ταῦτα εἶναι.

xenízonta gár tina eisphéreis eis tàs akoàs hēmō̂n: boulómetha oûn gnō̂nai tína thélei taûta eînai.

21
’Αθηναῖοι δὲ πάντες καὶ οἱ ἐπιδημοῦντες ξένοι εἰς οὐδὲν ἕτερον ηὐκαίρουν ἢ λέγειν τι ἢ ἀκούειν τι καινότερον.

’Athēnaîoi dè pántes kaì hoi epidēmoûntes xénoi eis oudèn héteron ēykaíroun ḕ légein ti ḕ akoúein ti kainóteron.

22
Σταθεὶς δὲ [ὁ] Παῦλος ἐν μέσῳ τοῦ ’Αρείου Πάγου ἔφη, ῎Ανδρες ’Αθηναῖοι, κατὰ πάντα ὡς δεισιδαιμονεστέρους ὑμᾶς θεωρῶ·

Statheìs dè [ho] Paûlos en mésōi toû ’Areíou Págou éphē, ῎Andres ’Athēnaîoi, katà pánta hōs deisidaimonestérous hymâs theōrō̂:

23
διερχόμενος γὰρ καὶ ἀναθεωρῶν τὰ σεβάσματα ὑμῶν εὗρον καὶ βωμὸν ἐν ᾧ ἐπεγέγραπτο, ’Αγνώστῳ θεῷ. ὃ οὖν ἀγνοοῦντες εὐσεβεῖτε, τοῦτο ἐγὼ καταγγέλλω ὑμῖν.

dierchómenos gàr kaì anatheōrō̂n tà sebásmata hymō̂n heûron kaì bōmòn en hō̂i epegégrapto, ’Agnṓstōi theō̂i. hò oûn agnooûntes eusebeîte, toûto egṑ katangéllō hymîn.

24
ὁ θεὸς ὁ ποιήσας τὸν κόσμον καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτῷ, οὗτος οὐρανοῦ καὶ γῆς ὑπάρχων κύριος οὐκ ἐν χειροποιήτοις ναοῖς κατοικεῖ

ho theòs ho poiḗsas tòn kósmon kaì pánta tà en autō̂i, hoûtos ouranoû kaì gē̂s hypárchōn kýrios ouk en cheiropoiḗtois naoîs katoikeî

25
οὐδὲ ὑπὸ χειρῶν ἀνθρωπίνων θεραπεύεται προσδεόμενός τινος, αὐτὸς διδοὺς πᾶσι ζωὴν καὶ πνοὴν καὶ τὰ πάντα·

oudè hypò cheirō̂n anthrōpínōn therapeúetai prosdeómenós tinos, autòs didoùs pâsi zōḕn kaì pnoḕn kaì tà pánta:

26
ἐποίησέν τε ἐξ ἑνὸς πᾶν ἔθνος ἀνθρώπων κατοικεῖν ἐπὶ παντὸς προσώπου τῆς γῆς, ὁρίσας προστεταγμένους καιροὺς καὶ τὰς ὁροθεσίας τῆς κατοικίας αὐτῶν,

epoíēsén te ex henòs pân éthnos anthrṓpōn katoikeîn epì pantòs prosṓpou tē̂s gē̂s, horísas prostetagménous kairoùs kaì tàs horothesías tē̂s katoikías autō̂n,

27
ζητεῖν τὸν θεὸν εἰ ἄρα γε ψηλαφήσειαν αὐτὸν καὶ εὕροιεν, καί γε οὐ μακρὰν ἀπὸ ἑνὸς ἑκάστου ἡμῶν ὑπάρχοντα.

zēteîn tòn theòn ei ára ge psēlaphḗseian autòn kaì heúroien, kaí ge ou makràn apò henòs hekástou hēmō̂n hypárchonta.

28
’Εν αὐτῷ γὰρ ζῶμεν καὶ κινούμεθα καὶ ἐσμέν, ὡς καί τινες τῶν καθ’ ὑμᾶς ποιητῶν εἰρήκασιν, Τοῦ γὰρ καὶ γένος ἐσμέν.

’En autō̂i gàr zō̂men kaì kinoúmetha kaì esmén, hōs kaí tines tō̂n kath’ hymâs poiētō̂n eirḗkasin, Toû gàr kaì génos esmén.

29
γένος οὖν ὑπάρχοντες τοῦ θεοῦ οὐκ ὀφείλομεν νομίζειν χρυσῷ ἢ ἀργύρῳ ἢ λίθῳ, χαράγματι τέχνης καὶ ἐνθυμήσεως ἀνθρώπου, τὸ θεῖον εἶναι ὅμοιον.

génos oûn hypárchontes toû theoû ouk opheílomen nomízein chrysō̂i ḕ argýrōi ḕ líthōi, charágmati téchnēs kaì enthymḗseōs anthrṓpou, tò theîon eînai hómoion.

30
τοὺς μὲν οὖν χρόνους τῆς ἀγνοίας ὑπεριδὼν ὁ θεὸς τὰ νῦν παραγγέλλει τοῖς ἀνθρώποις πάντας πανταχοῦ μετανοεῖν,

toùs mèn oûn chrónous tē̂s agnoías hyperidṑn ho theòs tà nŷn parangéllei toîs anthrṓpois pántas pantachoû metanoeîn,

31
καθότι ἔστησεν ἡμέραν ἐν ᾗ μέλλει κρίνειν τὴν οἰκουμένην ἐν δικαιοσύνῃ ἐν ἀνδρὶ ᾧ ὥρισεν, πίστιν παρασχὼν πᾶσιν ἀναστήσας αὐτὸν ἐκ νεκρῶν.

kathóti éstēsen hēméran en hē̂i méllei krínein tḕn oikouménēn en dikaiosýnēi en andrì hō̂i hṓrisen, pístin paraschṑn pâsin anastḗsas autòn ek nekrō̂n.

32
’Ακούσαντες δὲ ἀνάστασιν νεκρῶν οἱ μὲν ἐχλεύαζον, οἱ δὲ εἶπαν, ’Ακουσόμεθά σου περὶ τούτου καὶ πάλιν.

’Akoúsantes dè anástasin nekrō̂n hoi mèn echleúazon, hoi dè eîpan, ’Akousómethá sou perì toútou kaì pálin.

33
οὕτως ὁ Παῦλος ἐξῆλθεν ἐκ μέσου αὐτῶν.

hoútōs ho Paûlos exē̂lthen ek mésou autō̂n.

34
τινὲς δὲ ἄνδρες κολληθέντες αὐτῷ ἐπίστευσαν, ἐν οἷς καὶ Διονύσιος ὁ ’Αρεοπαγίτης καὶ γυνὴ ὀνόματι Δάμαρις καὶ ἕτεροι σὺν αὐτοῖς.

tinès dè ándres kollēthéntes autō̂i epísteusan, en hoîs kaì Dionýsios ho ’Areopagítēs kaì gynḕ onómati Dámaris kaì héteroi sỳn autoîs.