Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Actes 18:23

New Testament
Chapter
Verses
1
Μετὰ ταῦτα χωρισθεὶς ἐκ τῶν ’Αθηνῶν ἦλθεν εἰς Κόρινθον.

Metà taûta chōristheìs ek tō̂n ’Athēnō̂n ē̂lthen eis Kórinthon.

2
καὶ εὑρών τινα ’Ιουδαῖον ὀνόματι ’Ακύλαν, Ποντικὸν τῷ γένει, προσφάτως ἐληλυθότα ἀπὸ τῆς ’Ιταλίας καὶ Πρίσκιλλαν γυναῖκα αὐτοῦ διὰ τὸ διατεταχέναι Κλαύδιον χωρίζεσθαι πάντας τοὺς ’Ιουδαίους ἀπὸ τῆς ‘Ρώμης, προσῆλθεν αὐτοῖς,

kaì heurṓn tina ’Ioudaîon onómati ’Akýlan, Pontikòn tō̂i génei, prosphátōs elēlythóta apò tē̂s ’Italías kaì Prískillan gynaîka autoû dià tò diatetachénai Klaúdion chōrízesthai pántas toùs ’Ioudaíous apò tē̂s ‘Rṓmēs, prosē̂lthen autoîs,

3
καὶ διὰ τὸ ὁμότεχνον εἶναι ἔμενεν παρ’ αὐτοῖς καὶ ἠργάζετο· ἦσαν γὰρ σκηνοποιοὶ τῇ τέχνῃ.

kaì dià tò homótechnon eînai émenen par’ autoîs kaì ērgázeto: ē̂san gàr skēnopoioì tē̂i téchnēi.

4
διελέγετο δὲ ἐν τῇ συναγωγῇ κατὰ πᾶν σάββατον, ἔπειθέν τε ’Ιουδαίους καὶ ῞Ελληνας.

dielégeto dè en tē̂i synagōgē̂i katà pân sábbaton, épeithén te ’Ioudaíous kaì ῞Ellēnas.

5
‘Ως δὲ κατῆλθον ἀπὸ τῆς Μακεδονίας ὅ τε Σίλας καὶ ὁ Τιμόθεος, συνείχετο τῷ λόγῳ ὁ Παῦλος, διαμαρτυρόμενος τοῖς ’Ιουδαίοις εἶναι τὸν Χριστόν, ’Ιησοῦν.

‘Ōs dè katē̂lthon apò tē̂s Makedonías hó te Sílas kaì ho Timótheos, syneícheto tō̂i lógōi ho Paûlos, diamartyrómenos toîs ’Ioudaíois eînai tòn Christón, ’Iēsoûn.

6
ἀντιτασσομένων δὲ αὐτῶν καὶ βλασφημούντων ἐκτιναξάμενος τὰ ἱμάτια εἶπεν πρὸς αὐτούς, Τὸ αἷμα ὑμῶν ἐπὶ τὴν κεφαλὴν ὑμῶν· καθαρὸς ἐγώ· ἀπὸ τοῦ νῦν εἰς τὰ ἔθνη πορεύσομαι.

antitassoménōn dè autō̂n kaì blasphēmoúntōn ektinaxámenos tà himátia eîpen pròs autoús, Tò haîma hymō̂n epì tḕn kephalḕn hymō̂n: katharòs egṓ: apò toû nŷn eis tà éthnē poreúsomai.

7
καὶ μεταβὰς ἐκεῖθεν εἰσῆλθεν εἰς οἰκίαν τινὸς ὀνόματι Τιτίου ’Ιούστου σεβομένου τὸν θεόν, οὗ ἡ οἰκία ἦν συνομοροῦσα τῇ συναγωγῇ.

kaì metabàs ekeîthen eisē̂lthen eis oikían tinòs onómati Titíou ’Ioústou seboménou tòn theón, hoû hē oikía ē̂n synomoroûsa tē̂i synagōgē̂i.

8
Κρίσπος δὲ ὁ ἀρχισυνάγωγος ἐπίστευσεν τῷ κυρίῳ σὺν ὅλῳ τῷ οἴκῳ αὐτοῦ, καὶ πολλοὶ τῶν Κορινθίων ἀκούοντες ἐπίστευον καὶ ἐβαπτίζοντο.

Kríspos dè ho archisynágōgos epísteusen tō̂i kyríōi sỳn hólōi tō̂i oíkōi autoû, kaì polloì tō̂n Korinthíōn akoúontes epísteuon kaì ebaptízonto.

9
εἶπεν δὲ ὁ κύριος ἐν νυκτὶ δι’ ὁράματος τῷ Παύλῳ, Μὴ φοβοῦ, ἀλλὰ λάλει καὶ μὴ σιωπήσῃς,

eîpen dè ho kýrios en nyktì di’ horámatos tō̂i Paúlōi, Mḕ phoboû, allà lálei kaì mḕ siōpḗsēis,

10
διότι ἐγώ εἰμι μετὰ σοῦ καὶ οὐδεὶς ἐπιθήσεταί σοι τοῦ κακῶσαί σε, διότι λαός ἐστί μοι πολὺς ἐν τῇ πόλει ταύτῃ.

dióti egṓ eimi metà soû kaì oudeìs epithḗsetaí soi toû kakō̂saí se, dióti laós estí moi polỳs en tē̂i pólei taútēi.

11
’Εκάθισεν δὲ ἐνιαυτὸν καὶ μῆνας ἓξ διδάσκων ἐν αὐτοῖς τὸν λόγον τοῦ θεοῦ.

’Ekáthisen dè eniautòn kaì mē̂nas hèx didáskōn en autoîs tòn lógon toû theoû.

12
Γαλλίωνος δὲ ἀνθυπάτου ὄντος τῆς ’Αχαΐας κατεπέστησαν ὁμοθυμαδὸν οἱ ’Ιουδαῖοι τῷ Παύλῳ καὶ ἤγαγον αὐτὸν ἐπὶ τὸ βῆμα,

Gallíōnos dè anthypátou óntos tē̂s ’Achaḯas katepéstēsan homothymadòn hoi ’Ioudaîoi tō̂i Paúlōi kaì ḗgagon autòn epì tò bē̂ma,

13
λέγοντες ὅτι Παρὰ τὸν νόμον ἀναπείθει οὗτος τοὺς ἀνθρώπους σέβεσθαι τὸν θεόν.

légontes hóti Parà tòn nómon anapeíthei hoûtos toùs anthrṓpous sébesthai tòn theón.

14
μέλλοντος δὲ τοῦ Παύλου ἀνοίγειν τὸ στόμα εἶπεν ὁ Γαλλίων πρὸς τοὺς ’Ιουδαίους, Εἰ μὲν ἦν ἀδίκημά τι ἢ ῥᾳδιούργημα πονηρόν, ὦ ’Ιουδαῖοι, κατὰ λόγον ἂν ἀνεσχόμην ὑμῶν·

méllontos dè toû Paúlou anoígein tò stóma eîpen ho Gallíōn pròs toùs ’Ioudaíous, Ei mèn ē̂n adíkēmá ti ḕ rhāidioúrgēma ponērón, ō̂ ’Ioudaîoi, katà lógon àn aneschómēn hymō̂n:

15
εἰ δὲ ζητήματά ἐστιν περὶ λόγου καὶ ὀνομάτων καὶ νόμου τοῦ καθ’ ὑμᾶς, ὄψεσθε αὐτοί· κριτὴς ἐγὼ τούτων οὐ βούλομαι εἶναι.

ei dè zētḗmatá estin perì lógou kaì onomátōn kaì nómou toû kath’ hymâs, ópsesthe autoí: kritḕs egṑ toútōn ou boúlomai eînai.

16
καὶ ἀπήλασεν αὐτοὺς ἀπὸ τοῦ βήματος.

kaì apḗlasen autoùs apò toû bḗmatos.

17
ἐπιλαβόμενοι δὲ πάντες Σωσθένην τὸν ἀρχισυνάγωγον ἔτυπτον ἔμπροσθεν τοῦ βήματος· καὶ οὐδὲν τούτων τῷ Γαλλίωνι ἔμελεν.

epilabómenoi dè pántes Sōsthénēn tòn archisynágōgon étypton émprosthen toû bḗmatos: kaì oudèn toútōn tō̂i Gallíōni émelen.

18
‘Ο δὲ Παῦλος ἔτι προσμείνας ἡμέρας ἱκανὰς τοῖς ἀδελφοῖς ἀποταξάμενος ἐξέπλει εἰς τὴν Συρίαν, καὶ σὺν αὐτῷ Πρίσκιλλα καὶ ’Ακύλας, κειράμενος ἐν Κεγχρεαῖς τὴν κεφαλήν, εἶχεν γὰρ εὐχήν.

‘O dè Paûlos éti prosmeínas hēméras hikanàs toîs adelphoîs apotaxámenos exéplei eis tḕn Syrían, kaì sỳn autō̂i Prískilla kaì ’Akýlas, keirámenos en Kenchreaîs tḕn kephalḗn, eîchen gàr euchḗn.

19
κατήντησαν δὲ εἰς ῎Εφεσον, κἀκείνους κατέλιπεν αὐτοῦ, αὐτὸς δὲ εἰσελθὼν εἰς τὴν συναγωγὴν διελέξατο τοῖς ’Ιουδαίοις.

katḗntēsan dè eis ῎Epheson, kakeínous katélipen autoû, autòs dè eiselthṑn eis tḕn synagōgḕn dieléxato toîs ’Ioudaíois.

20
ἐρωτώντων δὲ αὐτῶν ἐπὶ πλείονα χρόνον μεῖναι οὐκ ἐπένευσεν,

erōtṓntōn dè autō̂n epì pleíona chrónon meînai ouk epéneusen,

21
ἀλλὰ ἀποταξάμενος καὶ εἰπών, Πάλιν ἀνακάμψω πρὸς ὑμᾶς τοῦ θεοῦ θέλοντος, ἀνήχθη ἀπὸ τῆς ’Εφέσου·

allà apotaxámenos kaì eipṓn, Pálin anakámpsō pròs hymâs toû theoû thélontos, anḗchthē apò tē̂s ’Ephésou:

22
καὶ κατελθὼν εἰς Καισάρειαν, ἀναβὰς καὶ ἀσπασάμενος τὴν ἐκκλησίαν, κατέβη εἰς ’Αντιόχειαν,

kaì katelthṑn eis Kaisáreian, anabàs kaì aspasámenos tḕn ekklēsían, katébē eis ’Antiócheian,

23
καὶ ποιήσας χρόνον τινὰ ἐξῆλθεν, διερχόμενος καθεξῆς τὴν Γαλατικὴν χώραν καὶ Φρυγίαν, ἐπιστηρίζων πάντας τοὺς μαθητάς.

kaì poiḗsas chrónon tinà exē̂lthen, dierchómenos kathexē̂s tḕn Galatikḕn chṓran kaì Phrygían, epistērízōn pántas toùs mathētás.

24
’Ιουδαῖος δέ τις ’Απολλῶς ὀνόματι, ’Αλεξανδρεὺς τῷ γένει, ἀνὴρ λόγιος, κατήντησεν εἰς ῎Εφεσον, δυνατὸς ὢν ἐν ταῖς γραφαῖς.

’Ioudaîos dé tis ’Apollō̂s onómati, ’Alexandreùs tō̂i génei, anḕr lógios, katḗntēsen eis ῎Epheson, dynatòs ṑn en taîs graphaîs.

25
οὗτος ἦν κατηχημένος τὴν ὁδὸν τοῦ κυρίου, καὶ ζέων τῷ πνεύματι ἐλάλει καὶ ἐδίδασκεν ἀκριβῶς τὰ περὶ τοῦ ’Ιησοῦ, ἐπιστάμενος μόνον τὸ βάπτισμα ’Ιωάννου.

hoûtos ē̂n katēchēménos tḕn hodòn toû kyríou, kaì zéōn tō̂i pneúmati elálei kaì edídasken akribō̂s tà perì toû ’Iēsoû, epistámenos mónon tò báptisma ’Iōánnou.

26
οὗτός τε ἤρξατο παρρησιάζεσθαι ἐν τῇ συναγωγῇ· ἀκούσαντες δὲ αὐτοῦ Πρίσκιλλα καὶ ’Ακύλας προσελάβοντο αὐτὸν καὶ ἀκριβέστερον αὐτῷ ἐξέθεντο τὴν ὁδὸν τοῦ θεοῦ.

hoûtós te ḗrxato parrēsiázesthai en tē̂i synagōgē̂i: akoúsantes dè autoû Prískilla kaì ’Akýlas proselábonto autòn kaì akribésteron autō̂i exéthento tḕn hodòn toû theoû.

27
βουλομένου δὲ αὐτοῦ διελθεῖν εἰς τὴν ’Αχαΐαν προτρεψάμενοι οἱ ἀδελφοὶ ἔγραψαν τοῖς μαθηταῖς ἀποδέξασθαι αὐτόν· ὃς παραγενόμενος συνεβάλετο πολὺ τοῖς πεπιστευκόσιν διὰ τῆς χάριτος·

bouloménou dè autoû dieltheîn eis tḕn ’Achaḯan protrepsámenoi hoi adelphoì égrapsan toîs mathētaîs apodéxasthai autón: hòs paragenómenos synebáleto polỳ toîs pepisteukósin dià tē̂s cháritos:

28
εὐτόνως γὰρ τοῖς ’Ιουδαίοις διακατηλέγχετο δημοσίᾳ ἐπιδεικνὺς διὰ τῶν γραφῶν εἶναι τὸν Χριστὸν ’Ιησοῦν.

eutónōs gàr toîs ’Ioudaíois diakatēléncheto dēmosíāi epideiknỳs dià tō̂n graphō̂n eînai tòn Christòn ’Iēsoûn.