Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Actes 19:40

New Testament
Chapter
Verses
1
’Εγένετο δὲ ἐν τῷ τὸν ’Απολλῶ εἶναι ἐν Κορίνθῳ Παῦλον διελθόντα τὰ ἀνωτερικὰ μέρη ἐλθεῖν εἰς ῎Εφεσον καὶ εὑρεῖν τινας μαθητάς,

’Egéneto dè en tō̂i tòn ’Apollō̂ eînai en Korínthōi Paûlon dielthónta tà anōterikà mérē eltheîn eis ῎Epheson kaì heureîn tinas mathētás,

2
εἶπέν τε πρὸς αὐτούς, Εἰ πνεῦμα ἅγιον ἐλάβετε πιστεύσαντες; οἱ δὲ πρὸς αὐτόν, ’Αλλ’ οὐδ’ εἰ πνεῦμα ἅγιον ἔστιν ἠκούσαμεν.

eîpén te pròs autoús, Ei pneûma hágion elábete pisteúsantes? hoi dè pròs autón, ’All’ oud’ ei pneûma hágion éstin ēkoúsamen.

3
ὁ δὲ εἶπεν, Εἰς τί οὖν ἐβαπτίσθητε; οἱ δὲ εἶπαν, Εἰς τὸ ’Ιωάννου βάπτισμα.

ho dè eîpen, Eis tí oûn ebaptísthēte? hoi dè eîpan, Eis tò ’Iōánnou báptisma.

4
εἶπεν δὲ Παῦλος, ’Ιωάννης ἐβάπτισεν βάπτισμα μετανοίας, τῷ λαῷ λέγων εἰς τὸν ἐρχόμενον μετ’ αὐτὸν ἵνα πιστεύσωσιν, τοῦτ’ ἔστιν εἰς τὸν ’Ιησοῦν.

eîpen dè Paûlos, ’Iōánnēs ebáptisen báptisma metanoías, tō̂i laō̂i légōn eis tòn erchómenon met’ autòn hína pisteúsōsin, toût’ éstin eis tòn ’Iēsoûn.

5
ἀκούσαντες δὲ ἐβαπτίσθησαν εἰς τὸ ὄνομα τοῦ κυρίου ’Ιησοῦ·

akoúsantes dè ebaptísthēsan eis tò ónoma toû kyríou ’Iēsoû:

6
καὶ ἐπιθέντος αὐτοῖς τοῦ Παύλου χεῖρας ἦλθε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐπ’ αὐτούς, ἐλάλουν τε γλώσσαις καὶ ἐπροφήτευον.

kaì epithéntos autoîs toû Paúlou cheîras ē̂lthe tò pneûma tò hágion ep’ autoús, eláloun te glṓssais kaì eprophḗteuon.

7
ἦσαν δὲ οἱ πάντες ἄνδρες ὡσεὶ δώδεκα.

ē̂san dè hoi pántes ándres hōseì dṓdeka.

8
Εἰσελθὼν δὲ εἰς τὴν συναγωγὴν ἐπαρρησιάζετο ἐπὶ μῆνας τρεῖς διαλεγόμενος καὶ πείθων περὶ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ.

Eiselthṑn dè eis tḕn synagōgḕn eparrēsiázeto epì mē̂nas treîs dialegómenos kaì peíthōn perì tē̂s basileías toû theoû.

9
ὡς δέ τινες ἐσκληρύνοντο καὶ ἠπείθουν κακολογοῦντες τὴν ὁδὸν ἐνώπιον τοῦ πλήθους, ἀποστὰς ἀπ’ αὐτῶν ἀφώρισεν τοὺς μαθητάς, καθ’ ἡμέραν διαλεγόμενος ἐν τῇ σχολῇ Τυράννου.

hōs dé tines esklērýnonto kaì ēpeíthoun kakologoûntes tḕn hodòn enṓpion toû plḗthous, apostàs ap’ autō̂n aphṓrisen toùs mathētás, kath’ hēméran dialegómenos en tē̂i scholē̂i Tyránnou.

10
τοῦτο δὲ ἐγένετο ἐπὶ ἔτη δύο, ὥστε πάντας τοὺς κατοικοῦντας τὴν ’Ασίαν ἀκοῦσαι τὸν λόγον τοῦ κυρίου, ’Ιουδαίους τε καὶ ῞Ελληνας.

toûto dè egéneto epì étē dýo, hṓste pántas toùs katoikoûntas tḕn ’Asían akoûsai tòn lógon toû kyríou, ’Ioudaíous te kaì ῞Ellēnas.

11
Δυνάμεις τε οὐ τὰς τυχούσας ὁ θεὸς ἐποίει διὰ τῶν χειρῶν Παύλου,

Dynámeis te ou tàs tychoúsas ho theòs epoíei dià tō̂n cheirō̂n Paúlou,

12
ὥστε καὶ ἐπὶ τοὺς ἀσθενοῦντας ἀποφέρεσθαι ἀπὸ τοῦ χρωτὸς αὐτοῦ σουδάρια ἢ σιμικίνθια καὶ ἀπαλλάσσεσθαι ἀπ’ αὐτῶν τὰς νόσους, τά τε πνεύματα τὰ πονηρὰ ἐκπορεύεσθαι.

hṓste kaì epì toùs asthenoûntas apophéresthai apò toû chrōtòs autoû soudária ḕ simikínthia kaì apallássesthai ap’ autō̂n tàs nósous, tá te pneúmata tà ponērà ekporeúesthai.

13
ἐπεχείρησαν δέ τινες καὶ τῶν περιερχομένων ’Ιουδαίων ἐξορκιστῶν ὀνομάζειν ἐπὶ τοὺς ἔχοντας τὰ πνεύματα τὰ πονηρὰ τὸ ὄνομα τοῦ κυρίου ’Ιησοῦ λέγοντες, ‘Ορκίζω ὑμᾶς τὸν ’Ιησοῦν ὃν Παῦλος κηρύσσει.

epecheírēsan dé tines kaì tō̂n perierchoménōn ’Ioudaíōn exorkistō̂n onomázein epì toùs échontas tà pneúmata tà ponērà tò ónoma toû kyríou ’Iēsoû légontes, ‘Orkízō hymâs tòn ’Iēsoûn hòn Paûlos kērýssei.

14
ἦσαν δέ τινος Σκευᾶ ’Ιουδαίου ἀρχιερέως ἑπτὰ υἱοὶ τοῦτο ποιοῦντες.

ē̂san dé tinos Skeuâ ’Ioudaíou archieréōs heptà hyioì toûto poioûntes.

15
ἀποκριθὲν δὲ τὸ πνεῦμα τὸ πονηρὸν εἶπεν αὐτοῖς, Τὸν [μὲν] ’Ιησοῦν γινώσκω καὶ τὸν Παῦλον ἐπίσταμαι, ὑμεῖς δὲ τίνες ἐστέ;

apokrithèn dè tò pneûma tò ponēròn eîpen autoîs, Tòn [mèn] ’Iēsoûn ginṓskō kaì tòn Paûlon epístamai, hymeîs dè tínes esté?

16
καὶ ἐφαλόμενος ὁ ἄνθρωπος ἐπ’ αὐτοὺς ἐν ᾧ ἦν τὸ πνεῦμα τὸ πονηρὸν κατακυριεύσας ἀμφοτέρων ἴσχυσεν κατ’ αὐτῶν, ὥστε γυμνοὺς καὶ τετραυματισμένους ἐκφυγεῖν ἐκ τοῦ οἴκου ἐκείνου.

kaì ephalómenos ho ánthrōpos ep’ autoùs en hō̂i ē̂n tò pneûma tò ponēròn katakyrieúsas amphotérōn íschysen kat’ autō̂n, hṓste gymnoùs kaì tetraumatisménous ekphygeîn ek toû oíkou ekeínou.

17
τοῦτο δὲ ἐγένετο γνωστὸν πᾶσιν ’Ιουδαίοις τε καὶ ῞Ελλησιν τοῖς κατοικοῦσιν τὴν ῎Εφεσον, καὶ ἐπέπεσεν φόβος ἐπὶ πάντας αὐτούς, καὶ ἐμεγαλύνετο τὸ ὄνομα τοῦ κυρίου ’Ιησοῦ.

toûto dè egéneto gnōstòn pâsin ’Ioudaíois te kaì ῞Ellēsin toîs katoikoûsin tḕn ῎Epheson, kaì epépesen phóbos epì pántas autoús, kaì emegalýneto tò ónoma toû kyríou ’Iēsoû.

18
πολλοί τε τῶν πεπιστευκότων ἤρχοντο ἐξομολογούμενοι καὶ ἀναγγέλλοντες τὰς πράξεις αὐτῶν.

polloí te tō̂n pepisteukótōn ḗrchonto exomologoúmenoi kaì anangéllontes tàs práxeis autō̂n.

19
ἱκανοὶ δὲ τῶν τὰ περίεργα πραξάντων συνενέγκαντες τὰς βίβλους κατέκαιον ἐνώπιον πάντων· καὶ συνεψήφισαν τὰς τιμὰς αὐτῶν καὶ εὗρον ἀργυρίου μυριάδας πέντε.

hikanoì dè tō̂n tà períerga praxántōn synenénkantes tàs bíblous katékaion enṓpion pántōn: kaì synepsḗphisan tàs timàs autō̂n kaì heûron argyríou myriádas pénte.

20
Οὕτως κατὰ κράτος τοῦ κυρίου ὁ λόγος ηὔξανεν καὶ ἴσχυεν.

Hoútōs katà krátos toû kyríou ho lógos ēýxanen kaì íschyen.

21
‘Ως δὲ ἐπληρώθη ταῦτα, ἔθετο ὁ Παῦλος ἐν τῷ πνεύματι διελθὼν τὴν Μακεδονίαν καὶ ’Αχαΐαν πορεύεσθαι εἰς ‘Ιεροσόλυμα, εἰπὼν ὅτι Μετὰ τὸ γενέσθαι με ἐκεῖ δεῖ με καὶ ‘Ρώμην ἰδεῖν.

‘Ōs dè eplērṓthē taûta, étheto ho Paûlos en tō̂i pneúmati dielthṑn tḕn Makedonían kaì ’Achaḯan poreúesthai eis ‘Ierosólyma, eipṑn hóti Metà tò genésthai me ekeî deî me kaì ‘Rṓmēn ideîn.

22
ἀποστείλας δὲ εἰς τὴν Μακεδονίαν δύο τῶν διακονούντων αὐτῷ, Τιμόθεον καὶ ῎Εραστον, αὐτὸς ἐπέσχεν χρόνον εἰς τὴν ’Ασίαν.

aposteílas dè eis tḕn Makedonían dýo tō̂n diakonoúntōn autō̂i, Timótheon kaì ῎Eraston, autòs epéschen chrónon eis tḕn ’Asían.

23
’Εγένετο δὲ κατὰ τὸν καιρὸν ἐκεῖνον τάραχος οὐκ ὀλίγος περὶ τῆς ὁδοῦ.

’Egéneto dè katà tòn kairòn ekeînon tárachos ouk olígos perì tē̂s hodoû.

24
Δημήτριος γάρ τις ὀνόματι, ἀργυροκόπος, ποιῶν ναοὺς ἀργυροῦς ’Αρτέμιδος παρείχετο τοῖς τεχνίταις οὐκ ὀλίγην ἐργασίαν,

Dēmḗtrios gár tis onómati, argyrokópos, poiō̂n naoùs argyroûs ’Artémidos pareícheto toîs technítais ouk olígēn ergasían,

25
οὓς συναθροίσας καὶ τοὺς περὶ τὰ τοιαῦτα ἐργάτας εἶπεν, ῎Ανδρες, ἐπίστασθε ὅτι ἐκ ταύτης τῆς ἐργασίας ἡ εὐπορία ἡμῖν ἐστιν,

hoùs synathroísas kaì toùs perì tà toiaûta ergátas eîpen, ῎Andres, epístasthe hóti ek taútēs tē̂s ergasías hē euporía hēmîn estin,

26
καὶ θεωρεῖτε καὶ ἀκούετε ὅτι οὐ μόνον ’Εφέσου ἀλλὰ σχεδὸν πάσης τῆς ’Ασίας ὁ Παῦλος οὗτος πείσας μετέστησεν ἱκανὸν ὄχλον, λέγων ὅτι οὐκ εἰσὶν θεοὶ οἱ διὰ χειρῶν γινόμενοι.

kaì theōreîte kaì akoúete hóti ou mónon ’Ephésou allà schedòn pásēs tē̂s ’Asías ho Paûlos hoûtos peísas metéstēsen hikanòn óchlon, légōn hóti ouk eisìn theoì hoi dià cheirō̂n ginómenoi.

27
οὐ μόνον δὲ τοῦτο κινδυνεύει ἡμῖν τὸ μέρος εἰς ἀπελεγμὸν ἐλθεῖν, ἀλλὰ καὶ τὸ τῆς μεγάλης θεᾶς ’Αρτέμιδος ἱερὸν εἰς οὐθὲν λογισθῆναι, μέλλειν τε καὶ καθαιρεῖσθαι τῆς μεγαλειότητος αὐτῆς, ἣν ὅλη ἡ ’Ασία καὶ ἡ οἰκουμένη σέβεται.

ou mónon dè toûto kindyneúei hēmîn tò méros eis apelegmòn eltheîn, allà kaì tò tē̂s megálēs theâs ’Artémidos hieròn eis outhèn logisthē̂nai, méllein te kaì kathaireîsthai tē̂s megaleiótētos autē̂s, hḕn hólē hē ’Asía kaì hē oikouménē sébetai.

28
’Ακούσαντες δὲ καὶ γενόμενοι πλήρεις θυμοῦ ἔκραζον λέγοντες, Μεγάλη ἡ ῎Αρτεμις ’Εφεσίων.

’Akoúsantes dè kaì genómenoi plḗreis thymoû ékrazon légontes, Megálē hē ῎Artemis ’Ephesíōn.

29
καὶ ἐπλήσθη ἡ πόλις τῆς συγχύσεως, ὥρμησάν τε ὁμοθυμαδὸν εἰς τὸ θέατρον συναρπάσαντες Γάϊον καὶ ’Αρίσταρχον Μακεδόνας, συνεκδήμους Παύλου.

kaì eplḗsthē hē pólis tē̂s synchýseōs, hṓrmēsán te homothymadòn eis tò théatron synarpásantes Gáïon kaì ’Arístarchon Makedónas, synekdḗmous Paúlou.

30
Παύλου δὲ βουλομένου εἰσελθεῖν εἰς τὸν δῆμον οὐκ εἴων αὐτὸν οἱ μαθηταί·

Paúlou dè bouloménou eiseltheîn eis tòn dē̂mon ouk eíōn autòn hoi mathētaí:

31
τινὲς δὲ καὶ τῶν ’Ασιαρχῶν, ὄντες αὐτῷ φίλοι, πέμψαντες πρὸς αὐτὸν παρεκάλουν μὴ δοῦναι ἑαυτὸν εἰς τὸ θέατρον.

tinès dè kaì tō̂n ’Asiarchō̂n, óntes autō̂i phíloi, pémpsantes pròs autòn parekáloun mḕ doûnai heautòn eis tò théatron.

32
ἄλλοι μὲν οὖν ἄλλο τι ἔκραζον, ἦν γὰρ ἡ ἐκκλησία συγκεχυμένη, καὶ οἱ πλείους οὐκ ᾔδεισαν τίνος ἕνεκα συνεληλύθεισαν.

álloi mèn oûn állo ti ékrazon, ē̂n gàr hē ekklēsía synkechyménē, kaì hoi pleíous ouk ḗideisan tínos héneka synelēlýtheisan.

33
ἐκ δὲ τοῦ ὄχλου συνεβίβασαν ’Αλέξανδρον, προβαλόντων αὐτὸν τῶν ’Ιουδαίων· ὁ δὲ ’Αλέξανδρος κατασείσας τὴν χεῖρα ἤθελεν ἀπολογεῖσθαι τῷ δήμῳ.

ek dè toû óchlou synebíbasan ’Aléxandron, probalóntōn autòn tō̂n ’Ioudaíōn: ho dè ’Aléxandros kataseísas tḕn cheîra ḗthelen apologeîsthai tō̂i dḗmōi.

34
ἐπιγνόντες δὲ ὅτι ’Ιουδαῖός ἐστιν φωνὴ ἐγένετο μία ἐκ πάντων ὡς ἐπὶ ὥρας δύο κραζόντων, Μεγάλη ἡ ῎Αρτεμις ’Εφεσίων.

epignóntes dè hóti ’Ioudaîós estin phōnḕ egéneto mía ek pántōn hōs epì hṓras dýo krazóntōn, Megálē hē ῎Artemis ’Ephesíōn.

35
καταστείλας δὲ ὁ γραμματεὺς τὸν ὄχλον φησίν, ῎Ανδρες ’Εφέσιοι, τίς γάρ ἐστιν ἀνθρώπων ὃς οὐ γινώσκει τὴν ’Εφεσίων πόλιν νεωκόρον οὖσαν τῆς μεγάλης ’Αρτέμιδος καὶ τοῦ διοπετοῦς;

katasteílas dè ho grammateùs tòn óchlon phēsín, ῎Andres ’Ephésioi, tís gár estin anthrṓpōn hòs ou ginṓskei tḕn ’Ephesíōn pólin neōkóron oûsan tē̂s megálēs ’Artémidos kaì toû diopetoûs?

36
ἀναντιρρήτων οὖν ὄντων τούτων δέον ἐστὶν ὑμᾶς κατεσταλμένους ὑπάρχειν καὶ μηδὲν προπετὲς πράσσειν.

anantirrḗtōn oûn óntōn toútōn déon estìn hymâs katestalménous hypárchein kaì mēdèn propetès prássein.

37
ἠγάγετε γὰρ τοὺς ἄνδρας τούτους οὔτε ἱεροσύλους οὔτε βλασφημοῦντας τὴν θεὸν ἡμῶν.

ēgágete gàr toùs ándras toútous oúte hierosýlous oúte blasphēmoûntas tḕn theòn hēmō̂n.

38
εἰ μὲν οὖν Δημήτριος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ τεχνῖται ἔχουσι πρός τινα λόγον, ἀγοραῖοι ἄγονται καὶ ἀνθύπατοί εἰσιν· ἐγκαλείτωσαν ἀλλήλοις.

ei mèn oûn Dēmḗtrios kaì hoi sỳn autō̂i technîtai échousi prós tina lógon, agoraîoi ágontai kaì anthýpatoí eisin: enkaleítōsan allḗlois.

39
εἰ δέ τι περαιτέρω ἐπιζητεῖτε, ἐν τῇ ἐννόμῳ ἐκκλησίᾳ ἐπιλυθήσεται.

ei dé ti peraitérō epizēteîte, en tē̂i ennómōi ekklēsíāi epilythḗsetai.

40
καὶ γὰρ κινδυνεύομεν ἐγκαλεῖσθαι στάσεως περὶ τῆς σήμερον, μηδενὸς αἰτίου ὑπάρχοντος, περὶ οὗ [οὐ] δυνησόμεθα ἀποδοῦναι λόγον περὶ τῆς συστροφῆς ταύτης. καὶ ταῦτα εἰπὼν ἀπέλυσεν τὴν ἐκκλησίαν.

kaì gàr kindyneúomen enkaleîsthai stáseōs perì tē̂s sḗmeron, mēdenòs aitíou hypárchontos, perì hoû [ou] dynēsómetha apodoûnai lógon perì tē̂s systrophē̂s taútēs. kaì taûta eipṑn apélysen tḕn ekklēsían.