Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Actes 21:20

New Testament
Chapter
Verses
1
‘Ως δὲ ἐγένετο ἀναχθῆναι ἡμᾶς ἀποσπασθέντας ἀπ’ αὐτῶν, εὐθυδρομήσαντες ἤλθομεν εἰς τὴν Κῶ, τῇ δὲ ἑξῆς εἰς τὴν ‘Ρόδον, κἀκεῖθεν εἰς Πάταρα·

‘Ōs dè egéneto anachthē̂nai hēmâs apospasthéntas ap’ autō̂n, euthydromḗsantes ḗlthomen eis tḕn Kō̂, tē̂i dè hexē̂s eis tḕn ‘Ródon, kakeîthen eis Pátara:

2
καὶ εὑρόντες πλοῖον διαπερῶν εἰς Φοινίκην ἐπιβάντες ἀνήχθημεν.

kaì heuróntes ploîon diaperō̂n eis Phoiníkēn epibántes anḗchthēmen.

3
ἀναφάναντες δὲ τὴν Κύπρον καὶ καταλιπόντες αὐτὴν εὐώνυμον ἐπλέομεν εἰς Συρίαν, καὶ κατήλθομεν εἰς Τύρον, ἐκεῖσε γὰρ τὸ πλοῖον ἦν ἀποφορτιζόμενον τὸν γόμον.

anaphánantes dè tḕn Kýpron kaì katalipóntes autḕn euṓnymon epléomen eis Syrían, kaì katḗlthomen eis Týron, ekeîse gàr tò ploîon ē̂n apophortizómenon tòn gómon.

4
ἀνευρόντες δὲ τοὺς μαθητὰς ἐπεμείναμεν αὐτοῦ ἡμέρας ἑπτά, οἵτινες τῷ Παύλῳ ἔλεγον διὰ τοῦ πνεύματος μὴ ἐπιβαίνειν εἰς ‘Ιεροσόλυμα.

aneuróntes dè toùs mathētàs epemeínamen autoû hēméras heptá, hoítines tō̂i Paúlōi élegon dià toû pneúmatos mḕ epibaínein eis ‘Ierosólyma.

5
ὅτε δὲ ἐγένετο ἡμᾶς ἐξαρτίσαι τὰς ἡμέρας, ἐξελθόντες ἐπορευόμεθα προπεμπόντων ἡμᾶς πάντων σὺν γυναιξὶ καὶ τέκνοις ἕως ἔξω τῆς πόλεως, καὶ θέντες τὰ γόνατα ἐπὶ τὸν αἰγιαλὸν προσευξάμενοι

hóte dè egéneto hēmâs exartísai tàs hēméras, exelthóntes eporeuómetha propempóntōn hēmâs pántōn sỳn gynaixì kaì téknois héōs éxō tē̂s póleōs, kaì théntes tà gónata epì tòn aigialòn proseuxámenoi

6
ἀπησπασάμεθα ἀλλήλους, καὶ ἐνέβημεν εἰς τὸ πλοῖον, ἐκεῖνοι δὲ ὑπέστρεψαν εἰς τὰ ἴδια.

apēspasámetha allḗlous, kaì enébēmen eis tò ploîon, ekeînoi dè hypéstrepsan eis tà ídia.

7
‘Ημεῖς δὲ τὸν πλοῦν διανύσαντες ἀπὸ Τύρου κατηντήσαμεν εἰς Πτολεμαΐδα, καὶ ἀσπασάμενοι τοὺς ἀδελφοὺς ἐμείναμεν ἡμέραν μίαν παρ’ αὐτοῖς.

‘Ēmeîs dè tòn ploûn dianýsantes apò Týrou katēntḗsamen eis Ptolemaḯda, kaì aspasámenoi toùs adelphoùs emeínamen hēméran mían par’ autoîs.

8
τῇ δὲ ἐπαύριον ἐξελθόντες ἤλθομεν εἰς Καισάρειαν, καὶ εἰσελθόντες εἰς τὸν οἶκον Φιλίππου τοῦ εὐαγγελιστοῦ ὄντος ἐκ τῶν ἑπτὰ ἐμείναμεν παρ’ αὐτῷ.

tē̂i dè epaúrion exelthóntes ḗlthomen eis Kaisáreian, kaì eiselthóntes eis tòn oîkon Philíppou toû euangelistoû óntos ek tō̂n heptà emeínamen par’ autō̂i.

9
τούτῳ δὲ ἦσαν θυγατέρες τέσσαρες παρθένοι προφητεύουσαι.

toútōi dè ē̂san thygatéres téssares parthénoi prophēteúousai.

10
ἐπιμενόντων δὲ ἡμέρας πλείους κατῆλθέν τις ἀπὸ τῆς ’Ιουδαίας προφήτης ὀνόματι ῞Αγαβος,

epimenóntōn dè hēméras pleíous katē̂lthén tis apò tē̂s ’Ioudaías prophḗtēs onómati ῞Agabos,

11
καὶ ἐλθὼν πρὸς ἡμᾶς καὶ ἄρας τὴν ζώνην τοῦ Παύλου δήσας ἑαυτοῦ τοὺς πόδας καὶ τὰς χεῖρας εἶπεν, Τάδε λέγει τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, Τὸν ἄνδρα οὗ ἐστιν ἡ ζώνη αὕτη οὕτως δήσουσιν ἐν ’Ιερουσαλὴμ οἱ ’Ιουδαῖοι καὶ παραδώσουσιν εἰς χεῖρας ἐθνῶν.

kaì elthṑn pròs hēmâs kaì áras tḕn zṓnēn toû Paúlou dḗsas heautoû toùs pódas kaì tàs cheîras eîpen, Táde légei tò pneûma tò hágion, Tòn ándra hoû estin hē zṓnē haútē hoútōs dḗsousin en ’Ierousalḕm hoi ’Ioudaîoi kaì paradṓsousin eis cheîras ethnō̂n.

12
ὡς δὲ ἠκούσαμεν ταῦτα, παρεκαλοῦμεν ἡμεῖς τε καὶ οἱ ἐντόπιοι τοῦ μὴ ἀναβαίνειν αὐτὸν εἰς ’Ιερουσαλήμ.

hōs dè ēkoúsamen taûta, parekaloûmen hēmeîs te kaì hoi entópioi toû mḕ anabaínein autòn eis ’Ierousalḗm.

13
τότε ἀπεκρίθη ὁ Παῦλος, Τί ποιεῖτε κλαίοντες καὶ συνθρύπτοντές μου τὴν καρδίαν; ἐγὼ γὰρ οὐ μόνον δεθῆναι ἀλλὰ καὶ ἀποθανεῖν εἰς ’Ιερουσαλὴμ ἑτοίμως ἔχω ὑπὲρ τοῦ ὀνόματος τοῦ κυρίου ’Ιησοῦ.

tóte apekríthē ho Paûlos, Tí poieîte klaíontes kaì synthrýptontés mou tḕn kardían? egṑ gàr ou mónon dethē̂nai allà kaì apothaneîn eis ’Ierousalḕm hetoímōs échō hypèr toû onómatos toû kyríou ’Iēsoû.

14
μὴ πειθομένου δὲ αὐτοῦ ἡσυχάσαμεν εἰπόντες, Τοῦ κυρίου τὸ θέλημα γινέσθω.

mḕ peithoménou dè autoû hēsychásamen eipóntes, Toû kyríou tò thélēma ginésthō.

15
Μετὰ δὲ τὰς ἡμέρας ταύτας ἐπισκευασάμενοι ἀνεβαίνομεν εἰς ‘Ιεροσόλυμα·

Metà dè tàs hēméras taútas episkeuasámenoi anebaínomen eis ‘Ierosólyma:

16
συνῆλθον δὲ καὶ τῶν μαθητῶν ἀπὸ Καισαρείας σὺν ἡμῖν, ἄγοντες παρ’ ᾧ ξενισθῶμεν Μνάσωνί τινι Κυπρίῳ, ἀρχαίῳ μαθητῇ.

synē̂lthon dè kaì tō̂n mathētō̂n apò Kaisareías sỳn hēmîn, ágontes par’ hō̂i xenisthō̂men Mnásōní tini Kypríōi, archaíōi mathētē̂i.

17
Γενομένων δὲ ἡμῶν εἰς ‘Ιεροσόλυμα ἀσμένως ἀπεδέξαντο ἡμᾶς οἱ ἀδελφοί.

Genoménōn dè hēmō̂n eis ‘Ierosólyma asménōs apedéxanto hēmâs hoi adelphoí.

18
τῇ δὲ ἐπιούσῃ εἰσῄει ὁ Παῦλος σὺν ἡμῖν πρὸς ’Ιάκωβον, πάντες τε παρεγένοντο οἱ πρεσβύτεροι.

tē̂i dè epioúsēi eisḗiei ho Paûlos sỳn hēmîn pròs ’Iákōbon, pántes te paregénonto hoi presbýteroi.

19
καὶ ἀσπασάμενος αὐτοὺς ἐξηγεῖτο καθ’ ἓν ἕκαστον ὧν ἐποίησεν ὁ θεὸς ἐν τοῖς ἔθνεσιν διὰ τῆς διακονίας αὐτοῦ.

kaì aspasámenos autoùs exēgeîto kath’ hèn hékaston hō̂n epoíēsen ho theòs en toîs éthnesin dià tē̂s diakonías autoû.

20
οἱ δὲ ἀκούσαντες ἐδόξαζον τὸν θεόν, εἶπάν τε αὐτῷ, θεωρεῖς, ἀδελφέ, πόσαι μυριάδες εἰσὶν ἐν τοῖς ’Ιουδαίοις τῶν πεπιστευκότων, καὶ πάντες ζηλωταὶ τοῦ νόμου ὑπάρχουσιν·

hoi dè akoúsantes edóxazon tòn theón, eîpán te autō̂i, theōreîs, adelphé, pósai myriádes eisìn en toîs ’Ioudaíois tō̂n pepisteukótōn, kaì pántes zēlōtaì toû nómou hypárchousin:

21
κατηχήθησαν δὲ περὶ σοῦ ὅτι ἀποστασίαν διδάσκεις ἀπὸ Μωϋσέως τοὺς κατὰ τὰ ἔθνη πάντας ’Ιουδαίους, λέγων μὴ περιτέμνειν αὐτοὺς τὰ τέκνα μηδὲ τοῖς ἔθεσιν περιπατεῖν.

katēchḗthēsan dè perì soû hóti apostasían didáskeis apò Mōÿséōs toùs katà tà éthnē pántas ’Ioudaíous, légōn mḕ peritémnein autoùs tà tékna mēdè toîs éthesin peripateîn.

22
τί οὖν ἐστιν; πάντως ἀκούσονται ὅτι ἐλήλυθας.

tí oûn estin? pántōs akoúsontai hóti elḗlythas.

23
τοῦτο οὖν ποίησον ὅ σοι λέγομεν· εἰσὶν ἡμῖν ἄνδρες τέσσαρες εὐχὴν ἔχοντες ἐφ’ ἑαυτῶν.

toûto oûn poíēson hó soi légomen: eisìn hēmîn ándres téssares euchḕn échontes eph’ heautō̂n.

24
τούτους παραλαβὼν ἁγνίσθητι σὺν αὐτοῖς καὶ δαπάνησον ἐπ’ αὐτοῖς ἵνα ξυρήσονται τὴν κεφαλήν, καὶ γνώσονται πάντες ὅτι ὧν κατήχηνται περὶ σοῦ οὐδέν ἐστιν, ἀλλὰ στοιχεῖς καὶ αὐτὸς φυλάσσων τὸν νόμον.

toútous paralabṑn hagnísthēti sỳn autoîs kaì dapánēson ep’ autoîs hína xyrḗsontai tḕn kephalḗn, kaì gnṓsontai pántes hóti hō̂n katḗchēntai perì soû oudén estin, allà stoicheîs kaì autòs phylássōn tòn nómon.

25
περὶ δὲ τῶν πεπιστευκότων ἐθνῶν ἡμεῖς ἐπεστείλαμεν κρίναντες φυλάσσεσθαι αὐτοὺς τό τε εἰδωλόθυτον καὶ αἷμα καὶ πνικτὸν καὶ πορνείαν.

perì dè tō̂n pepisteukótōn ethnō̂n hēmeîs epesteílamen krínantes phylássesthai autoùs tó te eidōlóthyton kaì haîma kaì pniktòn kaì porneían.

26
τότε ὁ Παῦλος παραλαβὼν τοὺς ἄνδρας, τῇ ἐχομένῃ ἡμέρᾳ σὺν αὐτοῖς ἁγνισθεὶς εἰσῄει εἰς τὸ ἱερόν, διαγγέλλων τὴν ἐκπλήρωσιν τῶν ἡμερῶν τοῦ ἁγνισμοῦ ἕως οὗ προσηνέχθη ὑπὲρ ἑνὸς ἑκάστου αὐτῶν ἡ προσφορά.

tóte ho Paûlos paralabṑn toùs ándras, tē̂i echoménēi hēmérāi sỳn autoîs hagnistheìs eisḗiei eis tò hierón, diangéllōn tḕn ekplḗrōsin tō̂n hēmerō̂n toû hagnismoû héōs hoû prosēnéchthē hypèr henòs hekástou autō̂n hē prosphorá.

27
‘Ως δὲ ἔμελλον αἱ ἑπτὰ ἡμέραι συντελεῖσθαι, οἱ ἀπὸ τῆς ’Ασίας ’Ιουδαῖοι θεασάμενοι αὐτὸν ἐν τῷ ἱερῷ συνέχεον πάντα τὸν ὄχλον καὶ ἐπέβαλον ἐπ’ αὐτὸν τὰς χεῖρας,

‘Ōs dè émellon hai heptà hēmérai synteleîsthai, hoi apò tē̂s ’Asías ’Ioudaîoi theasámenoi autòn en tō̂i hierō̂i synécheon pánta tòn óchlon kaì epébalon ep’ autòn tàs cheîras,

28
κράζοντες, ῎Ανδρες ’Ισραηλῖται, βοηθεῖτε· οὗτός ἐστιν ὁ ἄνθρωπος ὁ κατὰ τοῦ λαοῦ καὶ τοῦ νόμου καὶ τοῦ τόπου τούτου πάντας πανταχῇ διδάσκων, ἔτι τε καὶ ῞Ελληνας εἰσήγαγεν εἰς τὸ ἱερὸν καὶ κεκοίνωκεν τὸν ἅγιον τόπον τοῦτον.

krázontes, ῎Andres ’Israēlîtai, boētheîte: hoûtós estin ho ánthrōpos ho katà toû laoû kaì toû nómou kaì toû tópou toútou pántas pantachē̂i didáskōn, éti te kaì ῞Ellēnas eisḗgagen eis tò hieròn kaì kekoínōken tòn hágion tópon toûton.

29
ἦσαν γὰρ προεωρακότες Τρόφιμον τὸν ’Εφέσιον ἐν τῇ πόλει σὺν αὐτῷ, ὃν ἐνόμιζον ὅτι εἰς τὸ ἱερὸν εἰσήγαγεν ὁ Παῦλος.

ē̂san gàr proeōrakótes Tróphimon tòn ’Ephésion en tē̂i pólei sỳn autō̂i, hòn enómizon hóti eis tò hieròn eisḗgagen ho Paûlos.

30
ἐκινήθη τε ἡ πόλις ὅλη καὶ ἐγένετο συνδρομὴ τοῦ λαοῦ, καὶ ἐπιλαβόμενοι τοῦ Παύλου εἷλκον αὐτὸν ἔξω τοῦ ἱεροῦ, καὶ εὐθέως ἐκλείσθησαν αἱ θύραι.

ekinḗthē te hē pólis hólē kaì egéneto syndromḕ toû laoû, kaì epilabómenoi toû Paúlou heîlkon autòn éxō toû hieroû, kaì euthéōs ekleísthēsan hai thýrai.

31
ζητούντων τε αὐτὸν ἀποκτεῖναι ἀνέβη φάσις τῷ χιλιάρχῳ τῆς σπείρης ὅτι ὅλη συγχύννεται ’Ιερουσαλήμ,

zētoúntōn te autòn apokteînai anébē phásis tō̂i chiliárchōi tē̂s speírēs hóti hólē synchýnnetai ’Ierousalḗm,

32
ὃς ἐξαυτῆς παραλαβὼν στρατιώτας καὶ ἑκατοντάρχας κατέδραμεν ἐπ’ αὐτούς· οἱ δὲ ἰδόντες τὸν χιλίαρχον καὶ τοὺς στρατιώτας ἐπαύσαντο τύπτοντες τὸν Παῦλον.

hòs exautē̂s paralabṑn stratiṓtas kaì hekatontárchas katédramen ep’ autoús: hoi dè idóntes tòn chilíarchon kaì toùs stratiṓtas epaúsanto týptontes tòn Paûlon.

33
τότε ἐγγίσας ὁ χιλίαρχος ἐπελάβετο αὐτοῦ καὶ ἐκέλευσεν δεθῆναι ἁλύσεσι δυσί, καὶ ἐπυνθάνετο τίς εἴη καὶ τί ἐστιν πεποιηκώς.

tóte engísas ho chilíarchos epelábeto autoû kaì ekéleusen dethē̂nai halýsesi dysí, kaì epyntháneto tís eíē kaì tí estin pepoiēkṓs.

34
ἄλλοι δὲ ἄλλο τι ἐπεφώνουν ἐν τῷ ὄχλῳ· μὴ δυναμένου δὲ αὐτοῦ γνῶναι τὸ ἀσφαλὲς διὰ τὸν θόρυβον ἐκέλευσεν ἄγεσθαι αὐτὸν εἰς τὴν παρεμβολήν.

álloi dè állo ti epephṓnoun en tō̂i óchlōi: mḕ dynaménou dè autoû gnō̂nai tò asphalès dià tòn thórybon ekéleusen ágesthai autòn eis tḕn parembolḗn.

35
ὅτε δὲ ἐγένετο ἐπὶ τοὺς ἀναβαθμούς, συνέβη βαστάζεσθαι αὐτὸν ὑπὸ τῶν στρατιωτῶν διὰ τὴν βίαν τοῦ ὄχλου,

hóte dè egéneto epì toùs anabathmoús, synébē bastázesthai autòn hypò tō̂n stratiōtō̂n dià tḕn bían toû óchlou,

36
ἠκολούθει γὰρ τὸ πλῆθος τοῦ λαοῦ κράζοντες, Αἶρε αὐτόν.

ēkoloúthei gàr tò plē̂thos toû laoû krázontes, Aîre autón.

37
Μέλλων τε εἰσάγεσθαι εἰς τὴν παρεμβολὴν ὁ Παῦλος λέγει τῷ χιλιάρχῳ, Εἰ ἔξεστίν μοι εἰπεῖν τι πρὸς σέ; ὁ δὲ ἔφη, ‘Ελληνιστὶ γινώσκεις;

Méllōn te eiságesthai eis tḕn parembolḕn ho Paûlos légei tō̂i chiliárchōi, Ei éxestín moi eipeîn ti pròs sé? ho dè éphē, ‘Ellēnistì ginṓskeis?

38
οὐκ ἄρα σὺ εἶ ὁ Αἰγύπτιος ὁ πρὸ τούτων τῶν ἡμερῶν ἀναστατώσας καὶ ἐξαγαγὼν εἰς τὴν ἔρημον τοὺς τετρακισχιλίους ἄνδρας τῶν σικαρίων;

ouk ára sỳ eî ho Aigýptios ho prò toútōn tō̂n hēmerō̂n anastatṓsas kaì exagagṑn eis tḕn érēmon toùs tetrakischilíous ándras tō̂n sikaríōn?

39
εἶπεν δὲ ὁ Παῦλος, ’Εγὼ ἄνθρωπος μέν εἰμι ’Ιουδαῖος, Ταρσεὺς τῆς Κιλικίας, οὐκ ἀσήμου πόλεως πολίτης· δέομαι δέ σου, ἐπίτρεψόν μοι λαλῆσαι πρὸς τὸν λαόν.

eîpen dè ho Paûlos, ’Egṑ ánthrōpos mén eimi ’Ioudaîos, Tarseùs tē̂s Kilikías, ouk asḗmou póleōs polítēs: déomai dé sou, epítrepsón moi lalē̂sai pròs tòn laón.

40
ἐπιτρέψαντος δὲ αὐτοῦ ὁ Παῦλος ἑστὼς ἐπὶ τῶν ἀναβαθμῶν κατέσεισεν τῇ χειρὶ τῷ λαῷ· πολλῆς δὲ σιγῆς γενομένης προσεφώνησεν τῇ ‘Εβραΐδι διαλέκτῳ λέγων,

epitrépsantos dè autoû ho Paûlos hestṑs epì tō̂n anabathmō̂n katéseisen tē̂i cheirì tō̂i laō̂i: pollē̂s dè sigē̂s genoménēs prosephṓnēsen tē̂i ‘Ebraḯdi dialéktōi légōn,