Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Actes 25:25

New Testament
Chapter
Verses
1
Φῆστος οὖν ἐπιβὰς τῇ ἐπαρχείᾳ μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀνέβη εἰς ‘Ιεροσόλυμα ἀπὸ Καισαρείας,

Phē̂stos oûn epibàs tē̂i eparcheíāi metà treîs hēméras anébē eis ‘Ierosólyma apò Kaisareías,

2
ἐνεφάνισάν τε αὐτῷ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρῶτοι τῶν ’Ιουδαίων κατὰ τοῦ Παύλου, καὶ παρεκάλουν αὐτὸν

enephánisán te autō̂i hoi archiereîs kaì hoi prō̂toi tō̂n ’Ioudaíōn katà toû Paúlou, kaì parekáloun autòn

3
αἰτούμενοι χάριν κατ’ αὐτοῦ ὅπως μεταπέμψηται αὐτὸν εἰς ’Ιερουσαλήμ, ἐνέδραν ποιοῦντες ἀνελεῖν αὐτὸν κατὰ τὴν ὁδόν.

aitoúmenoi chárin kat’ autoû hópōs metapémpsētai autòn eis ’Ierousalḗm, enédran poioûntes aneleîn autòn katà tḕn hodón.

4
ὁ μὲν οὖν Φῆστος ἀπεκρίθη τηρεῖσθαι τὸν Παῦλον εἰς Καισάρειαν, ἑαυτὸν δὲ μέλλειν ἐν τάχει ἐκπορεύεσθαι·

ho mèn oûn Phē̂stos apekríthē tēreîsthai tòn Paûlon eis Kaisáreian, heautòn dè méllein en táchei ekporeúesthai:

5
Οἱ οὖν ἐν ὑμῖν, φησίν, δυνατοὶ συγκαταβάντες εἴ τί ἐστιν ἐν τῷ ἀνδρὶ ἄτοπον κατηγορείτωσαν αὐτοῦ.

Hoi oûn en hymîn, phēsín, dynatoì synkatabántes eí tí estin en tō̂i andrì átopon katēgoreítōsan autoû.

6
Διατρίψας δὲ ἐν αὐτοῖς ἡμέρας οὐ πλείους ὀκτὼ ἢ δέκα, καταβὰς εἰς Καισάρειαν, τῇ ἐπαύριον καθίσας ἐπὶ τοῦ βήματος ἐκέλευσεν τὸν Παῦλον ἀχθῆναι.

Diatrípsas dè en autoîs hēméras ou pleíous oktṑ ḕ déka, katabàs eis Kaisáreian, tē̂i epaúrion kathísas epì toû bḗmatos ekéleusen tòn Paûlon achthē̂nai.

7
παραγενομένου δὲ αὐτοῦ περιέστησαν αὐτὸν οἱ ἀπὸ ‘Ιεροσολύμων καταβεβηκότες ’Ιουδαῖοι, πολλὰ καὶ βαρέα αἰτιώματα καταφέροντες ἃ οὐκ ἴσχυον ἀποδεῖξαι,

paragenoménou dè autoû periéstēsan autòn hoi apò ‘Ierosolýmōn katabebēkótes ’Ioudaîoi, pollà kaì baréa aitiṓmata kataphérontes hà ouk íschyon apodeîxai,

8
τοῦ Παύλου ἀπολογουμένου ὅτι Οὔτε εἰς τὸν νόμον τῶν ’Ιουδαίων οὔτε εἰς τὸ ἱερὸν οὔτε εἰς Καίσαρά τι ἥμαρτον.

toû Paúlou apologouménou hóti Oúte eis tòn nómon tō̂n ’Ioudaíōn oúte eis tò hieròn oúte eis Kaísará ti hḗmarton.

9
ὁ Φῆστος δὲ θέλων τοῖς ’Ιουδαίοις χάριν καταθέσθαι ἀποκριθεὶς τῷ Παύλῳ εἶπεν, θέλεις εἰς ‘Ιεροσόλυμα ἀναβὰς ἐκεῖ περὶ τούτων κριθῆναι ἐπ’ ἐμοῦ;

ho Phē̂stos dè thélōn toîs ’Ioudaíois chárin katathésthai apokritheìs tō̂i Paúlōi eîpen, théleis eis ‘Ierosólyma anabàs ekeî perì toútōn krithē̂nai ep’ emoû?

10
εἶπεν δὲ ὁ Παῦλος, ‘Εστὼς ἐπὶ τοῦ βήματος Καίσαρός εἰμι, οὗ με δεῖ κρίνεσθαι. ’Ιουδαίους οὐδὲν ἠδίκησα, ὡς καὶ σὺ κάλλιον ἐπιγινώσκεις.

eîpen dè ho Paûlos, ‘Estṑs epì toû bḗmatos Kaísarós eimi, hoû me deî krínesthai. ’Ioudaíous oudèn ēdíkēsa, hōs kaì sỳ kállion epiginṓskeis.

11
εἰ μὲν οὖν ἀδικῶ καὶ ἄξιον θανάτου πέπραχά τι, οὐ παραιτοῦμαι τὸ ἀποθανεῖν· εἰ δὲ οὐδέν ἐστιν ὧν οὗτοι κατηγοροῦσίν μου, οὐδείς με δύναται αὐτοῖς χαρίσασθαι· Καίσαρα ἐπικαλοῦμαι.

ei mèn oûn adikō̂ kaì áxion thanátou péprachá ti, ou paraitoûmai tò apothaneîn: ei dè oudén estin hō̂n hoûtoi katēgoroûsín mou, oudeís me dýnatai autoîs charísasthai: Kaísara epikaloûmai.

12
τότε ὁ Φῆστος συλλαλήσας μετὰ τοῦ συμβουλίου ἀπεκρίθη, Καίσαρα ἐπικέκλησαι, ἐπὶ Καίσαρα πορεύσῃ.

tóte ho Phē̂stos syllalḗsas metà toû symboulíou apekríthē, Kaísara epikéklēsai, epì Kaísara poreúsēi.

13
‘Ημερῶν δὲ διαγενομένων τινῶν ’Αγρίππας ὁ βασιλεὺς καὶ Βερνίκη κατήντησαν εἰς Καισάρειαν ἀσπασάμενοι τὸν Φῆστον.

‘Ēmerō̂n dè diagenoménōn tinō̂n ’Agríppas ho basileùs kaì Berníkē katḗntēsan eis Kaisáreian aspasámenoi tòn Phē̂ston.

14
ὡς δὲ πλείους ἡμέρας διέτριβον ἐκεῖ, ὁ Φῆστος τῷ βασιλεῖ ἀνέθετο τὰ κατὰ τὸν Παῦλον λέγων, ’Ανήρ τίς ἐστιν καταλελειμμένος ὑπὸ Φήλικος δέσμιος,

hōs dè pleíous hēméras diétribon ekeî, ho Phē̂stos tō̂i basileî anétheto tà katà tòn Paûlon légōn, ’Anḗr tís estin kataleleimménos hypò Phḗlikos désmios,

15
περὶ οὗ γενομένου μου εἰς ‘Ιεροσόλυμα ἐνεφάνισαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι τῶν ’Ιουδαίων, αἰτούμενοι κατ’ αὐτοῦ καταδίκην·

perì hoû genoménou mou eis ‘Ierosólyma enephánisan hoi archiereîs kaì hoi presbýteroi tō̂n ’Ioudaíōn, aitoúmenoi kat’ autoû katadíkēn:

16
πρὸς οὓς ἀπεκρίθην ὅτι οὐκ ἔστιν ἔθος ‘Ρωμαίοις χαρίζεσθαί τινα ἄνθρωπον πρὶν ἢ ὁ κατηγορούμενος κατὰ πρόσωπον ἔχοι τοὺς κατηγόρους τόπον τε ἀπολογίας λάβοι περὶ τοῦ ἐγκλήματος.

pròs hoùs apekríthēn hóti ouk éstin éthos ‘Rōmaíois charízesthaí tina ánthrōpon prìn ḕ ho katēgoroúmenos katà prósōpon échoi toùs katēgórous tópon te apologías láboi perì toû enklḗmatos.

17
συνελθόντων οὖν ἐνθάδε ἀναβολὴν μηδεμίαν ποιησάμενος τῇ ἑξῆς καθίσας ἐπὶ τοῦ βήματος ἐκέλευσα ἀχθῆναι τὸν ἄνδρα·

synelthóntōn oûn entháde anabolḕn mēdemían poiēsámenos tē̂i hexē̂s kathísas epì toû bḗmatos ekéleusa achthē̂nai tòn ándra:

18
περὶ οὗ σταθέντες οἱ κατήγοροι οὐδεμίαν αἰτίαν ἔφερον ὧν ἐγὼ ὑπενόουν πονηρῶν,

perì hoû stathéntes hoi katḗgoroi oudemían aitían épheron hō̂n egṑ hypenóoun ponērō̂n,

19
ζητήματα δέ τινα περὶ τῆς ἰδίας δεισιδαιμονίας εἶχον πρὸς αὐτὸν καὶ περί τινος ’Ιησοῦ τεθνηκότος, ὃν ἔφασκεν ὁ Παῦλος ζῆν.

zētḗmata dé tina perì tē̂s idías deisidaimonías eîchon pròs autòn kaì perí tinos ’Iēsoû tethnēkótos, hòn éphasken ho Paûlos zē̂n.

20
ἀπορούμενος δὲ ἐγὼ τὴν περὶ τούτων ζήτησιν ἔλεγον εἰ βούλοιτο πορεύεσθαι εἰς ‘Ιεροσόλυμα κἀκεῖ κρίνεσθαι περὶ τούτων.

aporoúmenos dè egṑ tḕn perì toútōn zḗtēsin élegon ei boúloito poreúesthai eis ‘Ierosólyma kakeî krínesthai perì toútōn.

21
τοῦ δὲ Παύλου ἐπικαλεσαμένου τηρηθῆναι αὐτὸν εἰς τὴν τοῦ Σεβαστοῦ διάγνωσιν, ἐκέλευσα τηρεῖσθαι αὐτὸν ἕως οὗ ἀναπέμψω αὐτὸν πρὸς Καίσαρα.

toû dè Paúlou epikalesaménou tērēthē̂nai autòn eis tḕn toû Sebastoû diágnōsin, ekéleusa tēreîsthai autòn héōs hoû anapémpsō autòn pròs Kaísara.

22
’Αγρίππας δὲ πρὸς τὸν Φῆστον, ’Εβουλόμην καὶ αὐτὸς τοῦ ἀνθρώπου ἀκοῦσαι. Αὔριον, φησίν, ἀκούσῃ αὐτοῦ.

’Agríppas dè pròs tòn Phē̂ston, ’Eboulómēn kaì autòs toû anthrṓpou akoûsai. Aúrion, phēsín, akoúsēi autoû.

23
Τῇ οὖν ἐπαύριον ἐλθόντος τοῦ ’Αγρίππα καὶ τῆς Βερνίκης μετὰ πολλῆς φαντασίας καὶ εἰσελθόντων εἰς τὸ ἀκροατήριον σύν τε χιλιάρχοις καὶ ἀνδράσιν τοῖς κατ’ ἐξοχὴν τῆς πόλεως, καὶ κελεύσαντος τοῦ Φήστου ἤχθη ὁ Παῦλος.

Tē̂i oûn epaúrion elthóntos toû ’Agríppa kaì tē̂s Berníkēs metà pollē̂s phantasías kaì eiselthóntōn eis tò akroatḗrion sýn te chiliárchois kaì andrásin toîs kat’ exochḕn tē̂s póleōs, kaì keleúsantos toû Phḗstou ḗchthē ho Paûlos.

24
καί φησιν ὁ Φῆστος, ’Αγρίππα βασιλεῦ καὶ πάντες οἱ συμπαρόντες ἡμῖν ἄνδρες, θεωρεῖτε τοῦτον περὶ οὗ ἅπαν τὸ πλῆθος τῶν ’Ιουδαίων ἐνέτυχόν μοι ἔν τε ‘Ιεροσολύμοις καὶ ἐνθάδε, βοῶντες μὴ δεῖν αὐτὸν ζῆν μηκέτι.

kaí phēsin ho Phē̂stos, ’Agríppa basileû kaì pántes hoi symparóntes hēmîn ándres, theōreîte toûton perì hoû hápan tò plē̂thos tō̂n ’Ioudaíōn enétychón moi én te ‘Ierosolýmois kaì entháde, boō̂ntes mḕ deîn autòn zē̂n mēkéti.

25
ἐγὼ δὲ κατελαβόμην μηδὲν ἄξιον αὐτὸν θανάτου πεπραχέναι, αὐτοῦ δὲ τούτου ἐπικαλεσαμένου τὸν Σεβαστὸν ἔκρινα πέμπειν.

egṑ dè katelabómēn mēdèn áxion autòn thanátou peprachénai, autoû dè toútou epikalesaménou tòn Sebastòn ékrina pémpein.

26
περὶ οὗ ἀσφαλές τι γράψαι τῷ κυρίῳ οὐκ ἔχω· διὸ προήγαγον αὐτὸν ἐφ’ ὑμῶν καὶ μάλιστα ἐπὶ σοῦ, βασιλεῦ ’Αγρίππα, ὅπως τῆς ἀνακρίσεως γενομένης σχῶ τί γράψω·

perì hoû asphalés ti grápsai tō̂i kyríōi ouk échō: diò proḗgagon autòn eph’ hymō̂n kaì málista epì soû, basileû ’Agríppa, hópōs tē̂s anakríseōs genoménēs schō̂ tí grápsō:

27
ἄλογον γάρ μοι δοκεῖ πέμποντα δέσμιον μὴ καὶ τὰς κατ’ αὐτοῦ αἰτίας σημᾶναι.

álogon gár moi dokeî pémponta désmion mḕ kaì tàs kat’ autoû aitías sēmânai.