Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Actes 2:40

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐν τῷ συμπληροῦσθαι τὴν ἡμέραν τῆς πεντηκοστῆς ἦσαν πάντες ὁμοῦ ἐπὶ τὸ αὐτό.

Kaì en tō̂i symplēroûsthai tḕn hēméran tē̂s pentēkostē̂s ē̂san pántes homoû epì tò autó.

2
καὶ ἐγένετο ἄφνω ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἦχος ὥσπερ φερομένης πνοῆς βιαίας καὶ ἐπλήρωσεν ὅλον τὸν οἶκον οὗ ἦσαν καθήμενοι·

kaì egéneto áphnō ek toû ouranoû ē̂chos hṓsper pheroménēs pnoē̂s biaías kaì eplḗrōsen hólon tòn oîkon hoû ē̂san kathḗmenoi:

3
καὶ ὤφθησαν αὐτοῖς διαμεριζόμεναι γλῶσσαι ὡσεὶ πυρός, καὶ ἐκάθισεν ἐφ’ ἕνα ἕκαστον αὐτῶν,

kaì ṓphthēsan autoîs diamerizómenai glō̂ssai hōseì pyrós, kaì ekáthisen eph’ héna hékaston autō̂n,

4
καὶ ἐπλήσθησαν πάντες πνεύματος ἁγίου, καὶ ἤρξαντο λαλεῖν ἑτέραις γλώσσαις καθὼς τὸ πνεῦμα ἐδίδου ἀποφθέγγεσθαι αὐτοῖς.

kaì eplḗsthēsan pántes pneúmatos hagíou, kaì ḗrxanto laleîn hetérais glṓssais kathṑs tò pneûma edídou apophthéngesthai autoîs.

5
῏Ησαν δὲ ἐν ’Ιερουσαλὴμ κατοικοῦντες ’Ιουδαῖοι, ἄνδρες εὐλαβεῖς ἀπὸ παντὸς ἔθνους τῶν ὑπὸ τὸν οὐρανόν·

᾿̂Ēsan dè en ’Ierousalḕm katoikoûntes ’Ioudaîoi, ándres eulabeîs apò pantòs éthnous tō̂n hypò tòn ouranón:

6
γενομένης δὲ τῆς φωνῆς ταύτης συνῆλθεν τὸ πλῆθος καὶ συνεχύθη, ὅτι ἤκουον εἷς ἕκαστος τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ λαλούντων αὐτῶν.

genoménēs dè tē̂s phōnē̂s taútēs synē̂lthen tò plē̂thos kaì synechýthē, hóti ḗkouon heîs hékastos tē̂i idíāi dialéktōi laloúntōn autō̂n.

7
ἐξίσταντο δὲ καὶ ἐθαύμαζον λέγοντες, Οὐχ ἰδοὺ ἅπαντες οὗτοί εἰσιν οἱ λαλοῦντες Γαλιλαῖοι;

exístanto dè kaì ethaúmazon légontes, Ouch idoù hápantes hoûtoí eisin hoi laloûntes Galilaîoi?

8
καὶ πῶς ἡμεῖς ἀκούομεν ἕκαστος τῇ ἰδίᾳ διαλέκτῳ ἡμῶν ἐν ᾗ ἐγεννήθημεν;

kaì pō̂s hēmeîs akoúomen hékastos tē̂i idíāi dialéktōi hēmō̂n en hē̂i egennḗthēmen?

9
Πάρθοι καὶ Μῆδοι καὶ ’Ελαμῖται, καὶ οἱ κατοικοῦντες τὴν Μεσοποταμίαν, ’Ιουδαίαν τε καὶ Καππαδοκίαν, Πόντον καὶ τὴν ’Ασίαν,

Párthoi kaì Mē̂doi kaì ’Elamîtai, kaì hoi katoikoûntes tḕn Mesopotamían, ’Ioudaían te kaì Kappadokían, Pónton kaì tḕn ’Asían,

10
Φρυγίαν τε καὶ Παμφυλίαν, Αἴγυπτον καὶ τὰ μέρη τῆς Λιβύης τῆς κατὰ Κυρήνην, καὶ οἱ ἐπιδημοῦντες ‘Ρωμαῖοι,

Phrygían te kaì Pamphylían, Aígypton kaì tà mérē tē̂s Libýēs tē̂s katà Kyrḗnēn, kaì hoi epidēmoûntes ‘Rōmaîoi,

11
’Ιουδαῖοί τε καὶ προσήλυτοι, Κρῆτες καὶ ῎Αραβες, ἀκούομεν λαλούντων αὐτῶν ταῖς ἡμετέραις γλώσσαις τὰ μεγαλεῖα τοῦ θεοῦ.

’Ioudaîoí te kaì prosḗlytoi, Krē̂tes kaì ῎Arabes, akoúomen laloúntōn autō̂n taîs hēmetérais glṓssais tà megaleîa toû theoû.

12
ἐξίσταντο δὲ πάντες καὶ διηπόρουν, ἄλλος πρὸς ἄλλον λέγοντες, Τί θέλει τοῦτο εἶναι;

exístanto dè pántes kaì diēpóroun, állos pròs állon légontes, Tí thélei toûto eînai?

13
ἕτεροι δὲ διαχλευάζοντες ἔλεγον ὅτι Γλεύκους μεμεστωμένοι εἰσίν.

héteroi dè diachleuázontes élegon hóti Gleúkous memestōménoi eisín.

14
Σταθεὶς δὲ ὁ Πέτρος σὺν τοῖς ἕνδεκα ἐπῆρεν τὴν φωνὴν αὐτοῦ καὶ ἀπεφθέγξατο αὐτοῖς, ῎Ανδρες ’Ιουδαῖοι καὶ οἱ κατοικοῦντες ’Ιερουσαλὴμ πάντες, τοῦτο ὑμῖν γνωστὸν ἔστω καὶ ἐνωτίσασθε τὰ ῥήματά μου.

Statheìs dè ho Pétros sỳn toîs héndeka epē̂ren tḕn phōnḕn autoû kaì apephthénxato autoîs, ῎Andres ’Ioudaîoi kaì hoi katoikoûntes ’Ierousalḕm pántes, toûto hymîn gnōstòn éstō kaì enōtísasthe tà rhḗmatá mou.

15
οὐ γὰρ ὡς ὑμεῖς ὑπολαμβάνετε οὗτοι μεθύουσιν, ἔστιν γὰρ ὥρα τρίτη τῆς ἡμέρας,

ou gàr hōs hymeîs hypolambánete hoûtoi methýousin, éstin gàr hṓra trítē tē̂s hēméras,

16
ἀλλὰ τοῦτό ἐστιν τὸ εἰρημένον διὰ τοῦ προφήτου ’Ιωήλ,

allà toûtó estin tò eirēménon dià toû prophḗtou ’Iōḗl,

17
Καὶ ἔσται ἐν ταῖς ἐσχάταις ἡμέραις, λέγει ὁ θεός, ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός μου ἐπὶ πᾶσαν σάρκα, καὶ προφητεύσουσιν οἱ υἱοὶ ὑμῶν καὶ αἱ θυγατέρες ὑμῶν, καὶ οἱ νεανίσκοι ὑμῶν ὁράσεις ὄψονται, καὶ οἱ πρεσβύτεροι ὑμῶν ἐνυπνίοις ἐνυπνιασθήσονται·

Kaì éstai en taîs eschátais hēmérais, légei ho theós, ekcheō̂ apò toû pneúmatós mou epì pâsan sárka, kaì prophēteúsousin hoi hyioì hymō̂n kaì hai thygatéres hymō̂n, kaì hoi neanískoi hymō̂n horáseis ópsontai, kaì hoi presbýteroi hymō̂n enypníois enypniasthḗsontai:

18
καί γε ἐπὶ τοὺς δούλους μου καὶ ἐπὶ τὰς δούλας μου ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἐκχεῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός μου, καὶ προφητεύσουσιν.

kaí ge epì toùs doúlous mou kaì epì tàs doúlas mou en taîs hēmérais ekeínais ekcheō̂ apò toû pneúmatós mou, kaì prophēteúsousin.

19
καὶ δώσω τέρατα ἐν τῷ οὐρανῷ ἄνω καὶ σημεῖα ἐπὶ τῆς γῆς κάτω, αἷμα καὶ πῦρ καὶ ἀτμίδα καπνοῦ·

kaì dṓsō térata en tō̂i ouranō̂i ánō kaì sēmeîa epì tē̂s gē̂s kátō, haîma kaì pŷr kaì atmída kapnoû:

20
ὁ ἥλιος μεταστραφήσεται εἰς σκότος καὶ ἡ σελήνη εἰς αἷμα πρὶν ἐλθεῖν ἡμέραν κυρίου τὴν μεγάλην καὶ ἐπιφανῆ.

ho hḗlios metastraphḗsetai eis skótos kaì hē selḗnē eis haîma prìn eltheîn hēméran kyríou tḕn megálēn kaì epiphanē̂.

21
καὶ ἔσται πᾶς ὃς ἐὰν ἐπικαλέσηται τὸ ὄνομα κυρίου σωθήσεται.

kaì éstai pâs hòs eàn epikalésētai tò ónoma kyríou sōthḗsetai.

22
῎Ανδρες ’Ισραηλῖται, ἀκούσατε τοὺς λόγους τούτους· ’Ιησοῦν τὸν Ναζωραῖον, ἄνδρα ἀποδεδειγμένον ἀπὸ τοῦ θεοῦ εἰς ὑμᾶς δυνάμεσι καὶ τέρασι καὶ σημείοις οἷς ἐποίησεν δι’ αὐτοῦ ὁ θεὸς ἐν μέσῳ ὑμῶν, καθὼς αὐτοὶ οἴδατε,

῎Andres ’Israēlîtai, akoúsate toùs lógous toútous: ’Iēsoûn tòn Nazōraîon, ándra apodedeigménon apò toû theoû eis hymâs dynámesi kaì térasi kaì sēmeíois hoîs epoíēsen di’ autoû ho theòs en mésōi hymō̂n, kathṑs autoì oídate,

23
τοῦτον τῇ ὡρισμένῃ βουλῇ καὶ προγνώσει τοῦ θεοῦ ἔκδοτον διὰ χειρὸς ἀνόμων προσπήξαντες ἀνείλατε,

toûton tē̂i hōrisménēi boulē̂i kaì prognṓsei toû theoû ékdoton dià cheiròs anómōn prospḗxantes aneílate,

24
ὃν ὁ θεὸς ἀνέστησεν λύσας τὰς ὠδῖνας τοῦ θανάτου, καθότι οὐκ ἦν δυνατὸν κρατεῖσθαι αὐτὸν ὑπ’ αὐτοῦ·

hòn ho theòs anéstēsen lýsas tàs ōdînas toû thanátou, kathóti ouk ē̂n dynatòn krateîsthai autòn hyp’ autoû:

25
Δαυὶδ γὰρ λέγει εἰς αὐτόν, Προορώμην τὸν κύριον ἐνώπιόν μου διὰ παντός, ὅτι ἐκ δεξιῶν μού ἐστιν ἵνα μὴ σαλευθῶ.

Dauìd gàr légei eis autón, Proorṓmēn tòn kýrion enṓpión mou dià pantós, hóti ek dexiō̂n moú estin hína mḕ saleuthō̂.

26
διὰ τοῦτο ηὐφράνθη ἡ καρδία μου καὶ ἠγαλλιάσατο ἡ γλῶσσά μου, ἔτι δὲ καὶ ἡ σάρξ μου κατασκηνώσει ἐπ’ ἐλπίδι·

dià toûto ēyphránthē hē kardía mou kaì ēgalliásato hē glō̂ssá mou, éti dè kaì hē sárx mou kataskēnṓsei ep’ elpídi:

27
ὅτι οὐκ ἐγκαταλείψεις τὴν ψυχήν μου εἰς ᾅδην, οὐδὲ δώσεις τὸν ὅσιόν σου ἰδεῖν διαφθοράν.

hóti ouk enkataleípseis tḕn psychḗn mou eis hā́idēn, oudè dṓseis tòn hósión sou ideîn diaphthorán.

28
ἐγνώρισάς μοι ὁδοὺς ζωῆς, πληρώσεις με εὐφροσύνης μετὰ τοῦ προσώπου σου.

egnṓrisás moi hodoùs zōē̂s, plērṓseis me euphrosýnēs metà toû prosṓpou sou.

29
῎Ανδρες ἀδελφοί, ἐξὸν εἰπεῖν μετὰ παρρησίας πρὸς ὑμᾶς περὶ τοῦ πατριάρχου Δαυίδ, ὅτι καὶ ἐτελεύτησεν καὶ ἐτάφη καὶ τὸ μνῆμα αὐτοῦ ἔστιν ἐν ἡμῖν ἄχρι τῆς ἡμέρας ταύτης·

῎Andres adelphoí, exòn eipeîn metà parrēsías pròs hymâs perì toû patriárchou Dauíd, hóti kaì eteleútēsen kaì etáphē kaì tò mnē̂ma autoû éstin en hēmîn áchri tē̂s hēméras taútēs:

30
προφήτης οὖν ὑπάρχων, καὶ εἰδὼς ὅτι ὅρκῳ ὤμοσεν αὐτῷ ὁ θεὸς καθίσαι ἐπὶ τὸν θρόνον αὐτοῦ, ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος αὐτοῦ

prophḗtēs oûn hypárchōn, kaì eidṑs hóti hórkōi ṓmosen autō̂i ho theòs kathísai epì tòn thrónon autoû, ek karpoû tē̂s osphýos autoû

31
προϊδὼν ἐλάλησεν περὶ τῆς ἀναστάσεως τοῦ Χριστοῦ ὅτι οὔτε ἐγκατελείφθη εἰς ᾅδην οὔτε ἡ σὰρξ αὐτοῦ εἶδεν διαφθοράν.

proïdṑn elálēsen perì tē̂s anastáseōs toû Christoû hóti oúte enkateleíphthē eis hā́idēn oúte hē sàrx autoû eîden diaphthorán.

32
τοῦτον τὸν ’Ιησοῦν ἀνέστησεν ὁ θεός, οὗ πάντες ἡμεῖς ἐσμεν μάρτυρες.

toûton tòn ’Iēsoûn anéstēsen ho theós, hoû pántes hēmeîs esmen mártyres.

33
τῇ δεξιᾷ οὖν τοῦ θεοῦ ὑψωθεὶς τήν τε ἐπαγγελίαν τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου λαβὼν παρὰ τοῦ πατρὸς ἐξέχεεν τοῦτο ὃ ὑμεῖς [καὶ] βλέπετε καὶ ἀκούετε.

tē̂i dexiā̂i oûn toû theoû hypsōtheìs tḗn te epangelían toû pneúmatos toû hagíou labṑn parà toû patròs exécheen toûto hò hymeîs [kaì] blépete kaì akoúete.

34
οὐ γὰρ Δαυὶδ ἀνέβη εἰς τοὺς οὐρανούς, λέγει δὲ αὐτός, Εἶπεν κύριος τῷ κυρίῳ μου, Κάθου ἐκ δεξιῶν μου

ou gàr Dauìd anébē eis toùs ouranoús, légei dè autós, Eîpen kýrios tō̂i kyríōi mou, Káthou ek dexiō̂n mou

35
ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου.

héōs àn thō̂ toùs echthroús sou hypopódion tō̂n podō̂n sou.

36
ἀσφαλῶς οὖν γινωσκέτω πᾶς οἶκος ’Ισραὴλ ὅτι καὶ κύριον αὐτὸν καὶ Χριστὸν ἐποίησεν ὁ θεός, τοῦτον τὸν ’Ιησοῦν ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε.

asphalō̂s oûn ginōskétō pâs oîkos ’Israḕl hóti kaì kýrion autòn kaì Christòn epoíēsen ho theós, toûton tòn ’Iēsoûn hòn hymeîs estaurṓsate.

37
’Ακούσαντες δὲ κατενύγησαν τὴν καρδίαν, εἶπόν τε πρὸς τὸν Πέτρον καὶ τοὺς λοιποὺς ἀποστόλους, Τί ποιήσωμεν, ἄνδρες ἀδελφοί;

’Akoúsantes dè katenýgēsan tḕn kardían, eîpón te pròs tòn Pétron kaì toùs loipoùs apostólous, Tí poiḗsōmen, ándres adelphoí?

38
Πέτρος δὲ πρὸς αὐτούς, Μετανοήσατε, καὶ βαπτισθήτω ἕκαστος ὑμῶν ἐπὶ τῷ ὀνόματι ’Ιησοῦ Χριστοῦ εἰς ἄφεσιν τῶν ἁμαρτιῶν ὑμῶν, καὶ λήμψεσθε τὴν δωρεὰν τοῦ ἁγίου πνεύματος·

Pétros dè pròs autoús, Metanoḗsate, kaì baptisthḗtō hékastos hymō̂n epì tō̂i onómati ’Iēsoû Christoû eis áphesin tō̂n hamartiō̂n hymō̂n, kaì lḗmpsesthe tḕn dōreàn toû hagíou pneúmatos:

39
ὑμῖν γάρ ἐστιν ἡ ἐπαγγελία καὶ τοῖς τέκνοις ὑμῶν καὶ πᾶσιν τοῖς εἰς μακρὰν ὅσους ἂν προσκαλέσηται κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν.

hymîn gár estin hē epangelía kaì toîs téknois hymō̂n kaì pâsin toîs eis makràn hósous àn proskalésētai kýrios ho theòs hēmō̂n.

40
ἑτέροις τε λόγοις πλείοσιν διεμαρτύρατο, καὶ παρεκάλει αὐτοὺς λέγων, Σώθητε ἀπὸ τῆς γενεᾶς τῆς σκολιᾶς ταύτης.

hetérois te lógois pleíosin diemartýrato, kaì parekálei autoùs légōn, Sṓthēte apò tē̂s geneâs tē̂s skoliâs taútēs.

41
οἱ μὲν οὖν ἀποδεξάμενοι τὸν λόγον αὐτοῦ ἐβαπτίσθησαν, καὶ προσετέθησαν ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ψυχαὶ ὡσεὶ τρισχίλιαι.

hoi mèn oûn apodexámenoi tòn lógon autoû ebaptísthēsan, kaì prosetéthēsan en tē̂i hēmérāi ekeínēi psychaì hōseì trischíliai.

42
ἦσαν δὲ προσκαρτεροῦντες τῇ διδαχῇ τῶν ἀποστόλων καὶ τῇ κοινωνίᾳ, τῇ κλάσει τοῦ ἄρτου καὶ ταῖς προσευχαῖς.

ē̂san dè proskarteroûntes tē̂i didachē̂i tō̂n apostólōn kaì tē̂i koinōníāi, tē̂i klásei toû ártou kaì taîs proseuchaîs.

43
’Εγίνετο δὲ πάσῃ ψυχῇ φόβος, πολλά τε τέρατα καὶ σημεῖα διὰ τῶν ἀποστόλων ἐγίνετο.

’Egíneto dè pásēi psychē̂i phóbos, pollá te térata kaì sēmeîa dià tō̂n apostólōn egíneto.

44
πάντες δὲ οἱ πιστεύσαντες ἦσαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ καὶ εἶχον ἅπαντα κοινά,

pántes dè hoi pisteúsantes ē̂san epì tò autò kaì eîchon hápanta koiná,

45
καὶ τὰ κτήματα καὶ τὰς ὑπάρξεις ἐπίπρασκον καὶ διεμέριζον αὐτὰ πᾶσιν καθότι ἄν τις χρείαν εἶχεν·

kaì tà ktḗmata kaì tàs hypárxeis epípraskon kaì diemérizon autà pâsin kathóti án tis chreían eîchen:

46
καθ’ ἡμέραν τε προσκαρτεροῦντες ὁμοθυμαδὸν ἐν τῷ ἱερῷ, κλῶντές τε κατ’ οἶκον ἄρτον, μετελάμβανον τροφῆς ἐν ἀγαλλιάσει καὶ ἀφελότητι καρδίας,

kath’ hēméran te proskarteroûntes homothymadòn en tō̂i hierō̂i, klō̂ntés te kat’ oîkon árton, metelámbanon trophē̂s en agalliásei kaì aphelótēti kardías,

47
αἰνοῦντες τὸν θεὸν καὶ ἔχοντες χάριν πρὸς ὅλον τὸν λαόν. ὁ δὲ κύριος προσετίθει τοὺς σῳζομένους καθ’ ἡμέραν ἐπὶ τὸ αὐτό.

ainoûntes tòn theòn kaì échontes chárin pròs hólon tòn laón. ho dè kýrios prosetíthei toùs sōizoménous kath’ hēméran epì tò autó.