Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Actes 4:2

New Testament
Chapter
Verses
1
Λαλούντων δὲ αὐτῶν πρὸς τὸν λαὸν ἐπέστησαν αὐτοῖς οἱ ἱερεῖς καὶ ὁ στρατηγὸς τοῦ ἱεροῦ καὶ οἱ Σαδδουκαῖοι,

Laloúntōn dè autō̂n pròs tòn laòn epéstēsan autoîs hoi hiereîs kaì ho stratēgòs toû hieroû kaì hoi Saddoukaîoi,

2
διαπονούμενοι διὰ τὸ διδάσκειν αὐτοὺς τὸν λαὸν καὶ καταγγέλλειν ἐν τῷ ’Ιησοῦ τὴν ἀνάστασιν τὴν ἐκ νεκρῶν,

diaponoúmenoi dià tò didáskein autoùs tòn laòn kaì katangéllein en tō̂i ’Iēsoû tḕn anástasin tḕn ek nekrō̂n,

3
καὶ ἐπέβαλον αὐτοῖς τὰς χεῖρας καὶ ἔθεντο εἰς τήρησιν εἰς τὴν αὔριον· ἦν γὰρ ἑσπέρα ἤδη.

kaì epébalon autoîs tàs cheîras kaì éthento eis tḗrēsin eis tḕn aúrion: ē̂n gàr hespéra ḗdē.

4
πολλοὶ δὲ τῶν ἀκουσάντων τὸν λόγον ἐπίστευσαν, καὶ ἐγενήθη ἀριθμὸς τῶν ἀνδρῶν [ὡς] χιλιάδες πέντε.

polloì dè tō̂n akousántōn tòn lógon epísteusan, kaì egenḗthē arithmòs tō̂n andrō̂n [hōs] chiliádes pénte.

5
’Εγένετο δὲ ἐπὶ τὴν αὔριον συναχθῆναι αὐτῶν τοὺς ἄρχοντας καὶ τοὺς πρεσβυτέρους καὶ τοὺς γραμματεῖς ἐν ’Ιερουσαλήμ

’Egéneto dè epì tḕn aúrion synachthē̂nai autō̂n toùs árchontas kaì toùs presbytérous kaì toùs grammateîs en ’Ierousalḗm

6
(καὶ ῞Αννας ὁ ἀρχιερεὺς καὶ Καϊάφας καὶ ’Ιωάννης καὶ ’Αλέξανδρος καὶ ὅσοι ἦσαν ἐκ γένους ἀρχιερατικοῦ)

(kaì ῞Annas ho archiereùs kaì Kaïáphas kaì ’Iōánnēs kaì ’Aléxandros kaì hósoi ē̂san ek génous archieratikoû)

7
καὶ στήσαντες αὐτοὺς ἐν τῷ μέσῳ ἐπυνθάνοντο, ’Εν ποίᾳ δυνάμει ἢ ἐν ποίῳ ὀνόματι ἐποιήσατε τοῦτο ὑμεῖς;

kaì stḗsantes autoùs en tō̂i mésōi epynthánonto, ’En poíāi dynámei ḕ en poíōi onómati epoiḗsate toûto hymeîs?

8
τότε Πέτρος πλησθεὶς πνεύματος ἁγίου εἶπεν πρὸς αὐτούς, ῎Αρχοντες τοῦ λαοῦ καὶ πρεσβύτεροι,

tóte Pétros plēstheìs pneúmatos hagíou eîpen pròs autoús, ῎Archontes toû laoû kaì presbýteroi,

9
εἰ ἡμεῖς σήμερον ἀνακρινόμεθα ἐπὶ εὐεργεσίᾳ ἀνθρώπου ἀσθενοῦς, ἐν τίνι οὗτος σέσῳσται,

ei hēmeîs sḗmeron anakrinómetha epì euergesíāi anthrṓpou asthenoûs, en tíni hoûtos sésōistai,

10
γνωστὸν ἔστω πᾶσιν ὑμῖν καὶ παντὶ τῷ λαῷ ’Ισραὴλ ὅτι ἐν τῷ ὀνόματι ’Ιησοῦ Χριστοῦ τοῦ Ναζωραίου, ὃν ὑμεῖς ἐσταυρώσατε, ὃν ὁ θεὸς ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν, ἐν τούτῳ οὗτος παρέστηκεν ἐνώπιον ὑμῶν ὑγιής.

gnōstòn éstō pâsin hymîn kaì pantì tō̂i laō̂i ’Israḕl hóti en tō̂i onómati ’Iēsoû Christoû toû Nazōraíou, hòn hymeîs estaurṓsate, hòn ho theòs ḗgeiren ek nekrō̂n, en toútōi hoûtos paréstēken enṓpion hymō̂n hygiḗs.

11
οὗτός ἐστιν ὁ λίθος ὁ ἐξουθενηθεὶς ὑφ’ ὑμῶν τῶν οἰκοδόμων, ὁ γενόμενος εἰς κεφαλὴν γωνίας.

hoûtós estin ho líthos ho exouthenētheìs hyph’ hymō̂n tō̂n oikodómōn, ho genómenos eis kephalḕn gōnías.

12
καὶ οὐκ ἔστιν ἐν ἄλλῳ οὐδενὶ ἡ σωτηρία, οὐδὲ γὰρ ὄνομά ἐστιν ἕτερον ὑπὸ τὸν οὐρανὸν τὸ δεδομένον ἐν ἀνθρώποις ἐν ᾧ δεῖ σωθῆναι ἡμᾶς.

kaì ouk éstin en állōi oudenì hē sōtēría, oudè gàr ónomá estin héteron hypò tòn ouranòn tò dedoménon en anthrṓpois en hō̂i deî sōthē̂nai hēmâs.

13
θεωροῦντες δὲ τὴν τοῦ Πέτρου παρρησίαν καὶ ’Ιωάννου, καὶ καταλαβόμενοι ὅτι ἄνθρωποι ἀγράμματοί εἰσιν καὶ ἰδιῶται, ἐθαύμαζον ἐπεγίνωσκόν τε αὐτοὺς ὅτι σὺν τῷ ’Ιησοῦ ἦσαν·

theōroûntes dè tḕn toû Pétrou parrēsían kaì ’Iōánnou, kaì katalabómenoi hóti ánthrōpoi agrámmatoí eisin kaì idiō̂tai, ethaúmazon epegínōskón te autoùs hóti sỳn tō̂i ’Iēsoû ē̂san:

14
τόν τε ἄνθρωπον βλέποντες σὺν αὐτοῖς ἑστῶτα τὸν τεθεραπευμένον οὐδὲν εἶχον ἀντειπεῖν.

tón te ánthrōpon blépontes sỳn autoîs hestō̂ta tòn tetherapeuménon oudèn eîchon anteipeîn.

15
κελεύσαντες δὲ αὐτοὺς ἔξω τοῦ συνεδρίου ἀπελθεῖν συνέβαλλον πρὸς ἀλλήλους

keleúsantes dè autoùs éxō toû synedríou apeltheîn synéballon pròs allḗlous

16
λέγοντες, Τί ποιήσωμεν τοῖς ἀνθρώποις τούτοις; ὅτι μὲν γὰρ γνωστὸν σημεῖον γέγονεν δι’ αὐτῶν πᾶσιν τοῖς κατοικοῦσιν ’Ιερουσαλὴμ φανερόν, καὶ οὐ δυνάμεθα ἀρνεῖσθαι·

légontes, Tí poiḗsōmen toîs anthrṓpois toútois? hóti mèn gàr gnōstòn sēmeîon gégonen di’ autō̂n pâsin toîs katoikoûsin ’Ierousalḕm phanerón, kaì ou dynámetha arneîsthai:

17
ἀλλ’ ἵνα μὴ ἐπὶ πλεῖον διανεμηθῇ εἰς τὸν λαόν, ἀπειλησώμεθα αὐτοῖς μηκέτι λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ μηδενὶ ἀνθρώπων.

all’ hína mḕ epì pleîon dianemēthē̂i eis tòn laón, apeilēsṓmetha autoîs mēkéti laleîn epì tō̂i onómati toútōi mēdenì anthrṓpōn.

18
καὶ καλέσαντες αὐτοὺς παρήγγειλαν τὸ καθόλου μὴ φθέγγεσθαι μηδὲ διδάσκειν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τοῦ ’Ιησοῦ.

kaì kalésantes autoùs parḗngeilan tò kathólou mḕ phthéngesthai mēdè didáskein epì tō̂i onómati toû ’Iēsoû.

19
ὁ δὲ Πέτρος καὶ ’Ιωάννης ἀποκριθέντες εἶπον πρὸς αὐτούς, Εἰ δίκαιόν ἐστιν ἐνώπιον τοῦ θεοῦ ὑμῶν ἀκούειν μᾶλλον ἢ τοῦ θεοῦ, κρίνατε,

ho dè Pétros kaì ’Iōánnēs apokrithéntes eîpon pròs autoús, Ei díkaión estin enṓpion toû theoû hymō̂n akoúein mâllon ḕ toû theoû, krínate,

20
οὐ δυνάμεθα γὰρ ἡμεῖς ἃ εἴδαμεν καὶ ἠκούσαμεν μὴ λαλεῖν.

ou dynámetha gàr hēmeîs hà eídamen kaì ēkoúsamen mḕ laleîn.

21
οἱ δὲ προσαπειλησάμενοι ἀπέλυσαν αὐτούς, μηδὲν εὑρίσκοντες τὸ πῶς κολάσωνται αὐτούς, διὰ τὸν λαόν, ὅτι πάντες ἐδόξαζον τὸν θεὸν ἐπὶ τῷ γεγονότι·

hoi dè prosapeilēsámenoi apélysan autoús, mēdèn heurískontes tò pō̂s kolásōntai autoús, dià tòn laón, hóti pántes edóxazon tòn theòn epì tō̂i gegonóti:

22
ἐτῶν γὰρ ἦν πλειόνων τεσσαράκοντα ὁ ἄνθρωπος ἐφ’ ὃν γεγόνει τὸ σημεῖον τοῦτο τῆς ἰάσεως.

etō̂n gàr ē̂n pleiónōn tessarákonta ho ánthrōpos eph’ hòn gegónei tò sēmeîon toûto tē̂s iáseōs.

23
’Απολυθέντες δὲ ἦλθον πρὸς τοὺς ἰδίους καὶ ἀπήγγειλαν ὅσα πρὸς αὐτοὺς οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι εἶπαν.

’Apolythéntes dè ē̂lthon pròs toùs idíous kaì apḗngeilan hósa pròs autoùs hoi archiereîs kaì hoi presbýteroi eîpan.

24
οἱ δὲ ἀκούσαντες ὁμοθυμαδὸν ἦραν φωνὴν πρὸς τὸν θεὸν καὶ εἶπαν, Δέσποτα, σὺ ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν καὶ τὴν θάλασσαν καὶ πάντα τὰ ἐν αὐτοῖς,

hoi dè akoúsantes homothymadòn ē̂ran phōnḕn pròs tòn theòn kaì eîpan, Déspota, sỳ ho poiḗsas tòn ouranòn kaì tḕn gē̂n kaì tḕn thálassan kaì pánta tà en autoîs,

25
ὁ τοῦ πατρὸς ἡμῶν διὰ πνεύματος ἁγίου στόματος Δαυὶδ παιδός σου εἰπών, ‘Ινατί ἐφρύαξαν ἔθνη καὶ λαοὶ ἐμελέτησαν κενά;

ho toû patròs hēmō̂n dià pneúmatos hagíou stómatos Dauìd paidós sou eipṓn, ‘Inatí ephrýaxan éthnē kaì laoì emelétēsan kená?

26
παρέστησαν οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς καὶ οἱ ἄρχοντες συνήχθησαν ἐπὶ τὸ αὐτὸ κατὰ τοῦ κυρίου καὶ κατὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ.

paréstēsan hoi basileîs tē̂s gē̂s kaì hoi árchontes synḗchthēsan epì tò autò katà toû kyríou kaì katà toû Christoû autoû.

27
συνήχθησαν γὰρ ἐπ’ ἀληθείας ἐν τῇ πόλει ταύτῃ ἐπὶ τὸν ἅγιον παῖδά σου ’Ιησοῦν, ὃν ἔχρισας, ‘Ηρῴδης τε καὶ Πόντιος Πιλᾶτος σὺν ἔθνεσιν καὶ λαοῖς ’Ισραήλ,

synḗchthēsan gàr ep’ alētheías en tē̂i pólei taútēi epì tòn hágion paîdá sou ’Iēsoûn, hòn échrisas, ‘Ērṓidēs te kaì Póntios Pilâtos sỳn éthnesin kaì laoîs ’Israḗl,

28
ποιῆσαι ὅσα ἡ χείρ σου καὶ ἡ βουλή σου προώρισεν γενέσθαι.

poiē̂sai hósa hē cheír sou kaì hē boulḗ sou proṓrisen genésthai.

29
καὶ τὰ νῦν, κύριε, ἔπιδε ἐπὶ τὰς ἀπειλὰς αὐτῶν, καὶ δὸς τοῖς δούλοις σου μετὰ παρρησίας πάσης λαλεῖν τὸν λόγον σου,

kaì tà nŷn, kýrie, épide epì tàs apeilàs autō̂n, kaì dòs toîs doúlois sou metà parrēsías pásēs laleîn tòn lógon sou,

30
ἐν τῷ τὴν χεῖρά σου ἐκτείνειν σε εἰς ἴασιν καὶ σημεῖα καὶ τέρατα γίνεσθαι διὰ τοῦ ὀνόματος τοῦ ἁγίου παιδός σου ’Ιησοῦ.

en tō̂i tḕn cheîrá sou ekteínein se eis íasin kaì sēmeîa kaì térata gínesthai dià toû onómatos toû hagíou paidós sou ’Iēsoû.

31
καὶ δεηθέντων αὐτῶν ἐσαλεύθη ὁ τόπος ἐν ᾧ ἦσαν συνηγμένοι, καὶ ἐπλήσθησαν ἅπαντες τοῦ ἁγίου πνεύματος, καὶ ἐλάλουν τὸν λόγον τοῦ θεοῦ μετὰ παρρησίας.

kaì deēthéntōn autō̂n esaleúthē ho tópos en hō̂i ē̂san synēgménoi, kaì eplḗsthēsan hápantes toû hagíou pneúmatos, kaì eláloun tòn lógon toû theoû metà parrēsías.

32
Τοῦ δὲ πλήθους τῶν πιστευσάντων ἦν καρδία καὶ ψυχὴ μία, καὶ οὐδὲ εἷς τι τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ ἔλεγεν ἴδιον εἶναι, ἀλλ’ ἦν αὐτοῖς πάντα κοινά.

Toû dè plḗthous tō̂n pisteusántōn ē̂n kardía kaì psychḕ mía, kaì oudè heîs ti tō̂n hyparchóntōn autō̂i élegen ídion eînai, all’ ē̂n autoîs pánta koiná.

33
καὶ δυνάμει μεγάλῃ ἀπεδίδουν τὸ μαρτύριον οἱ ἀπόστολοι τῆς ἀναστάσεως τοῦ κυρίου ’Ιησοῦ, χάρις τε μεγάλη ἦν ἐπὶ πάντας αὐτούς.

kaì dynámei megálēi apedídoun tò martýrion hoi apóstoloi tē̂s anastáseōs toû kyríou ’Iēsoû, cháris te megálē ē̂n epì pántas autoús.

34
οὐδὲ γὰρ ἐνδεής τις ἦν ἐν αὐτοῖς· ὅσοι γὰρ κτήτορες χωρίων ἢ οἰκιῶν ὑπῆρχον, πωλοῦντες ἔφερον τὰς τιμὰς τῶν πιπρασκομένων

oudè gàr endeḗs tis ē̂n en autoîs: hósoi gàr ktḗtores chōríōn ḕ oikiō̂n hypē̂rchon, pōloûntes épheron tàs timàs tō̂n pipraskoménōn

35
καὶ ἐτίθουν παρὰ τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων· διεδίδετο δὲ ἑκάστῳ καθότι ἄν τις χρείαν εἶχεν.

kaì etíthoun parà toùs pódas tō̂n apostólōn: diedídeto dè hekástōi kathóti án tis chreían eîchen.

36
’Ιωσὴφ δὲ ὁ ἐπικληθεὶς Βαρναβᾶς ἀπὸ τῶν ἀποστόλων, ὅ ἐστιν μεθερμηνευόμενον υἱὸς παρακλήσεως, Λευίτης, Κύπριος τῷ γένει,

’Iōsḕph dè ho epiklētheìs Barnabâs apò tō̂n apostólōn, hó estin methermēneuómenon hyiòs paraklḗseōs, Leuítēs, Kýprios tō̂i génei,

37
ὑπάρχοντος αὐτῷ ἀγροῦ πωλήσας ἤνεγκεν τὸ χρῆμα καὶ ἔθηκεν παρὰ τοὺς πόδας τῶν ἀποστόλων.

hypárchontos autō̂i agroû pōlḗsas ḗnenken tò chrē̂ma kaì éthēken parà toùs pódas tō̂n apostólōn.