Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Actes 9:22

New Testament
Chapter
Verses
1
‘Ο δὲ Σαῦλος, ἔτι ἐμπνέων ἀπειλῆς καὶ φόνου εἰς τοὺς μαθητὰς τοῦ κυρίου, προσελθὼν τῷ ἀρχιερεῖ

‘O dè Saûlos, éti empnéōn apeilē̂s kaì phónou eis toùs mathētàs toû kyríou, proselthṑn tō̂i archiereî

2
ᾐτήσατο παρ’ αὐτοῦ ἐπιστολὰς εἰς Δαμασκὸν πρὸς τὰς συναγωγάς, ὅπως ἐάν τινας εὕρῃ τῆς ὁδοῦ ὄντας, ἄνδρας τε καὶ γυναῖκας, δεδεμένους ἀγάγῃ εἰς ’Ιερουσαλήμ.

ēitḗsato par’ autoû epistolàs eis Damaskòn pròs tàs synagōgás, hópōs eán tinas heúrēi tē̂s hodoû óntas, ándras te kaì gynaîkas, dedeménous agágēi eis ’Ierousalḗm.

3
ἐν δὲ τῷ πορεύεσθαι ἐγένετο αὐτὸν ἐγγίζειν τῇ Δαμασκῷ, ἐξαίφνης τε αὐτὸν περιήστραψεν φῶς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ,

en dè tō̂i poreúesthai egéneto autòn engízein tē̂i Damaskō̂i, exaíphnēs te autòn periḗstrapsen phō̂s ek toû ouranoû,

4
καὶ πεσὼν ἐπὶ τὴν γῆν ἤκουσεν φωνὴν λέγουσαν αὐτῷ, Σαοὺλ Σαούλ, τί με διώκεις;

kaì pesṑn epì tḕn gē̂n ḗkousen phōnḕn légousan autō̂i, Saoùl Saoúl, tí me diṓkeis?

5
εἶπεν δέ, Τίς εἶ, κύριε; ὁ δέ, ’Εγώ εἰμι ’Ιησοῦς ὃν σὺ διώκεις·

eîpen dé, Tís eî, kýrie? ho dé, ’Egṓ eimi ’Iēsoûs hòn sỳ diṓkeis:

6
ἀλλὰ ἀνάστηθι καὶ εἴσελθε εἰς τὴν πόλιν, καὶ λαληθήσεταί σοι ὅ τί σε δεῖ ποιεῖν.

allà anástēthi kaì eíselthe eis tḕn pólin, kaì lalēthḗsetaí soi hó tí se deî poieîn.

7
οἱ δὲ ἄνδρες οἱ συνοδεύοντες αὐτῷ εἱστήκεισαν ἐνεοί, ἀκούοντες μὲν τῆς φωνῆς μηδένα δὲ θεωροῦντες.

hoi dè ándres hoi synodeúontes autō̂i heistḗkeisan eneoí, akoúontes mèn tē̂s phōnē̂s mēdéna dè theōroûntes.

8
ἠγέρθη δὲ Σαῦλος ἀπὸ τῆς γῆς, ἀνεῳγμένων δὲ τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ οὐδὲν ἔβλεπεν· χειραγωγοῦντες δὲ αὐτὸν εἰσήγαγον εἰς Δαμασκόν.

ēgérthē dè Saûlos apò tē̂s gē̂s, aneōigménōn dè tō̂n ophthalmō̂n autoû oudèn éblepen: cheiragōgoûntes dè autòn eisḗgagon eis Damaskón.

9
καὶ ἦν ἡμέρας τρεῖς μὴ βλέπων, καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲ ἔπιεν.

kaì ē̂n hēméras treîs mḕ blépōn, kaì ouk éphagen oudè épien.

10
῏Ην δέ τις μαθητὴς ἐν Δαμασκῷ ὀνόματι ‘Ανανίας, καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν ἐν ὁράματι ὁ κύριος, ‘Ανανία. ὁ δὲ εἶπεν, ’Ιδοὺ ἐγώ, κύριε.

᾿̂Ēn dé tis mathētḕs en Damaskō̂i onómati ‘Ananías, kaì eîpen pròs autòn en horámati ho kýrios, ‘Ananía. ho dè eîpen, ’Idoù egṓ, kýrie.

11
ὁ δὲ κύριος πρὸς αὐτόν, ’Αναστὰς πορεύθητι ἐπὶ τὴν ῥύμην τὴν καλουμένην Εὐθεῖαν καὶ ζήτησον ἐν οἰκίᾳ ’Ιούδα Σαῦλον ὀνόματι Ταρσέα· ἰδοὺ γὰρ προσεύχεται,

ho dè kýrios pròs autón, ’Anastàs poreúthēti epì tḕn rhýmēn tḕn kalouménēn Eutheîan kaì zḗtēson en oikíāi ’Ioúda Saûlon onómati Tarséa: idoù gàr proseúchetai,

12
καὶ εἶδεν ἄνδρα [ἐν ὁράματι] ‘Ανανίαν ὀνόματι εἰσελθόντα καὶ ἐπιθέντα αὐτῷ [τὰς] χεῖρας ὅπως ἀναβλέψῃ.

kaì eîden ándra [en horámati] ‘Ananían onómati eiselthónta kaì epithénta autō̂i [tàs] cheîras hópōs anablépsēi.

13
ἀπεκρίθη δὲ ‘Ανανίας, Κύριε, ἤκουσα ἀπὸ πολλῶν περὶ τοῦ ἀνδρὸς τούτου, ὅσα κακὰ τοῖς ἁγίοις σου ἐποίησεν ἐν ’Ιερουσαλήμ·

apekríthē dè ‘Ananías, Kýrie, ḗkousa apò pollō̂n perì toû andròs toútou, hósa kakà toîs hagíois sou epoíēsen en ’Ierousalḗm:

14
καὶ ὧδε ἔχει ἐξουσίαν παρὰ τῶν ἀρχιερέων δῆσαι πάντας τοὺς ἐπικαλουμένους τὸ ὄνομά σου.

kaì hō̂de échei exousían parà tō̂n archieréōn dē̂sai pántas toùs epikalouménous tò ónomá sou.

15
εἶπεν δὲ πρὸς αὐτὸν ὁ κύριος, Πορεύου, ὅτι σκεῦος ἐκλογῆς ἐστίν μοι οὗτος τοῦ βαστάσαι τὸ ὄνομά μου ἐνώπιον ἐθνῶν τε καὶ βασιλέων υἱῶν τε ’Ισραήλ·

eîpen dè pròs autòn ho kýrios, Poreúou, hóti skeûos eklogē̂s estín moi hoûtos toû bastásai tò ónomá mou enṓpion ethnō̂n te kaì basiléōn hyiō̂n te ’Israḗl:

16
ἐγὼ γὰρ ὑποδείξω αὐτῷ ὅσα δεῖ αὐτὸν ὑπὲρ τοῦ ὀνόματός μου παθεῖν.

egṑ gàr hypodeíxō autō̂i hósa deî autòn hypèr toû onómatós mou patheîn.

17
’Απῆλθεν δὲ ‘Ανανίας καὶ εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν, καὶ ἐπιθεὶς ἐπ’ αὐτὸν τὰς χεῖρας εἶπεν, Σαοὺλ ἀδελφέ, ὁ κύριος ἀπέσταλκέν με, ’Ιησοῦς ὁ ὀφθείς σοι ἐν τῇ ὁδῷ ᾗ ἤρχου, ὅπως ἀναβλέψῃς καὶ πλησθῇς πνεύματος ἁγίου.

’Apē̂lthen dè ‘Ananías kaì eisē̂lthen eis tḕn oikían, kaì epitheìs ep’ autòn tàs cheîras eîpen, Saoùl adelphé, ho kýrios apéstalkén me, ’Iēsoûs ho ophtheís soi en tē̂i hodō̂i hē̂i ḗrchou, hópōs anablépsēis kaì plēsthē̂is pneúmatos hagíou.

18
καὶ εὐθέως ἀπέπεσαν αὐτοῦ ἀπὸ τῶν ὀφθαλμῶν ὡς λεπίδες, ἀνέβλεψέν τε, καὶ ἀναστὰς ἐβαπτίσθη,

kaì euthéōs apépesan autoû apò tō̂n ophthalmō̂n hōs lepídes, anéblepsén te, kaì anastàs ebaptísthē,

19
καὶ λαβὼν τροφὴν ἐνίσχυσεν. ’Εγένετο δὲ μετὰ τῶν ἐν Δαμασκῷ μαθητῶν ἡμέρας τινάς,

kaì labṑn trophḕn eníschysen. ’Egéneto dè metà tō̂n en Damaskō̂i mathētō̂n hēméras tinás,

20
καὶ εὐθέως ἐν ταῖς συναγωγαῖς ἐκήρυσσεν τὸν ’Ιησοῦν ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ.

kaì euthéōs en taîs synagōgaîs ekḗryssen tòn ’Iēsoûn hóti hoûtós estin ho hyiòs toû theoû.

21
ἐξίσταντο δὲ πάντες οἱ ἀκούοντες καὶ ἔλεγον, Οὐχ οὗτός ἐστιν ὁ πορθήσας ἐν ’Ιερουσαλὴμ τοὺς ἐπικαλουμένους τὸ ὄνομα τοῦτο, καὶ ὧδε εἰς τοῦτο ἐληλύθει ἵνα δεδεμένους αὐτοὺς ἀγάγῃ ἐπὶ τοὺς ἀρχιερεῖς;

exístanto dè pántes hoi akoúontes kaì élegon, Ouch hoûtós estin ho porthḗsas en ’Ierousalḕm toùs epikalouménous tò ónoma toûto, kaì hō̂de eis toûto elēlýthei hína dedeménous autoùs agágēi epì toùs archiereîs?

22
Σαῦλος δὲ μᾶλλον ἐνεδυναμοῦτο καὶ συνέχυννεν [τοὺς] ’Ιουδαίους τοὺς κατοικοῦντας ἐν Δαμασκῷ, συμβιβάζων ὅτι οὗτός ἐστιν ὁ Χριστός.

Saûlos dè mâllon enedynamoûto kaì synéchynnen [toùs] ’Ioudaíous toùs katoikoûntas en Damaskō̂i, symbibázōn hóti hoûtós estin ho Christós.

23
‘Ως δὲ ἐπληροῦντο ἡμέραι ἱκαναί, συνεβουλεύσαντο οἱ ’Ιουδαῖοι ἀνελεῖν αὐτόν·

‘Ōs dè eplēroûnto hēmérai hikanaí, synebouleúsanto hoi ’Ioudaîoi aneleîn autón:

24
ἐγνώσθη δὲ τῷ Σαύλῳ ἡ ἐπιβουλὴ αὐτῶν. παρετηροῦντο δὲ καὶ τὰς πύλας ἡμέρας τε καὶ νυκτὸς ὅπως αὐτὸν ἀνέλωσιν·

egnṓsthē dè tō̂i Saúlōi hē epiboulḕ autō̂n. paretēroûnto dè kaì tàs pýlas hēméras te kaì nyktòs hópōs autòn anélōsin:

25
λαβόντες δὲ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ νυκτὸς διὰ τοῦ τείχους καθῆκαν αὐτὸν χαλάσαντες ἐν σπυρίδι.

labóntes dè hoi mathētaì autoû nyktòs dià toû teíchous kathē̂kan autòn chalásantes en spyrídi.

26
Παραγενόμενος δὲ εἰς ’Ιερουσαλὴμ ἐπείραζεν κολλᾶσθαι τοῖς μαθηταῖς· καὶ πάντες ἐφοβοῦντο αὐτόν, μὴ πιστεύοντες ὅτι ἐστὶν μαθητής.

Paragenómenos dè eis ’Ierousalḕm epeírazen kollâsthai toîs mathētaîs: kaì pántes ephoboûnto autón, mḕ pisteúontes hóti estìn mathētḗs.

27
Βαρναβᾶς δὲ ἐπιλαβόμενος αὐτὸν ἤγαγεν πρὸς τοὺς ἀποστόλους, καὶ διηγήσατο αὐτοῖς πῶς ἐν τῇ ὁδῷ εἶδεν τὸν κύριον καὶ ὅτι ἐλάλησεν αὐτῷ, καὶ πῶς ἐν Δαμασκῷ ἐπαρρησιάσατο ἐν τῷ ὀνόματι ’Ιησοῦ.

Barnabâs dè epilabómenos autòn ḗgagen pròs toùs apostólous, kaì diēgḗsato autoîs pō̂s en tē̂i hodō̂i eîden tòn kýrion kaì hóti elálēsen autō̂i, kaì pō̂s en Damaskō̂i eparrēsiásato en tō̂i onómati ’Iēsoû.

28
καὶ ἦν μετ’ αὐτῶν εἰσπορευόμενος καὶ ἐκπορευόμενος εἰς ’Ιερουσαλήμ, παρρησιαζόμενος ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ κυρίου,

kaì ē̂n met’ autō̂n eisporeuómenos kaì ekporeuómenos eis ’Ierousalḗm, parrēsiazómenos en tō̂i onómati toû kyríou,

29
ἐλάλει τε καὶ συνεζήτει πρὸς τοὺς ‘Ελληνιστάς· οἱ δὲ ἐπεχείρουν ἀνελεῖν αὐτόν.

elálei te kaì synezḗtei pròs toùs ‘Ellēnistás: hoi dè epecheíroun aneleîn autón.

30
ἐπιγνόντες δὲ οἱ ἀδελφοὶ κατήγαγον αὐτὸν εἰς Καισάρειαν καὶ ἐξαπέστειλαν αὐτὸν εἰς Ταρσόν.

epignóntes dè hoi adelphoì katḗgagon autòn eis Kaisáreian kaì exapésteilan autòn eis Tarsón.

31
‘Η μὲν οὖν ἐκκλησία καθ’ ὅλης τῆς ’Ιουδαίας καὶ Γαλιλαίας καὶ Σαμαρείας εἶχεν εἰρήνην, οἰκοδομουμένη καὶ πορευομένη τῷ φόβῳ τοῦ κυρίου, καὶ τῇ παρακλήσει τοῦ ἁγίου πνεύματος ἐπληθύνετο.

‘Ē mèn oûn ekklēsía kath’ hólēs tē̂s ’Ioudaías kaì Galilaías kaì Samareías eîchen eirḗnēn, oikodomouménē kaì poreuoménē tō̂i phóbōi toû kyríou, kaì tē̂i paraklḗsei toû hagíou pneúmatos eplēthýneto.

32
’Εγένετο δὲ Πέτρον διερχόμενον διὰ πάντων κατελθεῖν καὶ πρὸς τοὺς ἁγίους τοὺς κατοικοῦντας Λύδδα.

’Egéneto dè Pétron dierchómenon dià pántōn kateltheîn kaì pròs toùs hagíous toùs katoikoûntas Lýdda.

33
εὗρεν δὲ ἐκεῖ ἄνθρωπόν τινα ὀνόματι Αἰνέαν ἐξ ἐτῶν ὀκτὼ κατακείμενον ἐπὶ κραβάττου, ὃς ἦν παραλελυμένος.

heûren dè ekeî ánthrōpón tina onómati Ainéan ex etō̂n oktṑ katakeímenon epì krabáttou, hòs ē̂n paralelyménos.

34
καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ Πέτρος, Αἰνέα, ἰᾶταί σε ’Ιησοῦς Χριστός· ἀνάστηθι καὶ στρῶσον σεαυτῷ. καὶ εὐθέως ἀνέστη.

kaì eîpen autō̂i ho Pétros, Ainéa, iâtaí se ’Iēsoûs Christós: anástēthi kaì strō̂son seautō̂i. kaì euthéōs anéstē.

35
καὶ εἶδαν αὐτὸν πάντες οἱ κατοικοῦντες Λύδδα καὶ τὸν Σαρῶνα, οἵτινες ἐπέστρεψαν ἐπὶ τὸν κύριον.

kaì eîdan autòn pántes hoi katoikoûntes Lýdda kaì tòn Sarō̂na, hoítines epéstrepsan epì tòn kýrion.

36
’Εν ’Ιόππῃ δέ τις ἦν μαθήτρια ὀνόματι Ταβιθά, ἣ διερμηνευομένη λέγεται Δορκάς· αὕτη ἦν πλήρης ἔργων ἀγαθῶν καὶ ἐλεημοσυνῶν ὧν ἐποίει.

’En ’Ióppēi dé tis ē̂n mathḗtria onómati Tabithá, hḕ diermēneuoménē légetai Dorkás: haútē ē̂n plḗrēs érgōn agathō̂n kaì eleēmosynō̂n hō̂n epoíei.

37
ἐγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἀσθενήσασαν αὐτὴν ἀποθανεῖν· λούσαντες δὲ [αὐτὴν] ἔθηκαν ἐν ὑπερῴῳ.

egéneto dè en taîs hēmérais ekeínais asthenḗsasan autḕn apothaneîn: loúsantes dè [autḕn] éthēkan en hyperṓiōi.

38
ἐγγὺς δὲ οὔσης Λύδδας τῇ ’Ιόππῃ οἱ μαθηταὶ ἀκούσαντες ὅτι Πέτρος ἐστὶν ἐν αὐτῇ ἀπέστειλαν δύο ἄνδρας πρὸς αὐτὸν παρακαλοῦντες, Μὴ ὀκνήσῃς διελθεῖν ἕως ἡμῶν.

engỳs dè oúsēs Lýddas tē̂i ’Ióppēi hoi mathētaì akoúsantes hóti Pétros estìn en autē̂i apésteilan dýo ándras pròs autòn parakaloûntes, Mḕ oknḗsēis dieltheîn héōs hēmō̂n.

39
ἀναστὰς δὲ Πέτρος συνῆλθεν αὐτοῖς· ὃν παραγενόμενον ἀνήγαγον εἰς τὸ ὑπερῷον, καὶ παρέστησαν αὐτῷ πᾶσαι αἱ χῆραι κλαίουσαι καὶ ἐπιδεικνύμεναι χιτῶνας καὶ ἱμάτια ὅσα ἐποίει μετ’ αὐτῶν οὖσα ἡ Δορκάς.

anastàs dè Pétros synē̂lthen autoîs: hòn paragenómenon anḗgagon eis tò hyperō̂ion, kaì paréstēsan autō̂i pâsai hai chē̂rai klaíousai kaì epideiknýmenai chitō̂nas kaì himátia hósa epoíei met’ autō̂n oûsa hē Dorkás.

40
ἐκβαλὼν δὲ ἔξω πάντας ὁ Πέτρος καὶ θεὶς τὰ γόνατα προσηύξατο, καὶ ἐπιστρέψας πρὸς τὸ σῶμα εἶπεν, Ταβιθά, ἀνάστηθι. ἡ δὲ ἤνοιξεν τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῆς, καὶ ἰδοῦσα τὸν Πέτρον ἀνεκάθισεν.

ekbalṑn dè éxō pántas ho Pétros kaì theìs tà gónata prosēýxato, kaì epistrépsas pròs tò sō̂ma eîpen, Tabithá, anástēthi. hē dè ḗnoixen toùs ophthalmoùs autē̂s, kaì idoûsa tòn Pétron anekáthisen.

41
δοὺς δὲ αὐτῇ χεῖρα ἀνέστησεν αὐτήν, φωνήσας δὲ τοὺς ἁγίους καὶ τὰς χήρας παρέστησεν αὐτὴν ζῶσαν.

doùs dè autē̂i cheîra anéstēsen autḗn, phōnḗsas dè toùs hagíous kaì tàs chḗras paréstēsen autḕn zō̂san.

42
γνωστὸν δὲ ἐγένετο καθ’ ὅλης [τῆς] ’Ιόππης, καὶ ἐπίστευσαν πολλοὶ ἐπὶ τὸν κύριον.

gnōstòn dè egéneto kath’ hólēs [tē̂s] ’Ióppēs, kaì epísteusan polloì epì tòn kýrion.

43
’Εγένετο δὲ ἡμέρας ἱκανὰς μεῖναι ἐν ’Ιόππῃ παρά τινι Σίμωνι βυρσεῖ.

’Egéneto dè hēméras hikanàs meînai en ’Ióppēi pará tini Símōni byrseî.