Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Éphésiens 4:29

New Testament
Chapter
Verses
1
Παρακαλῶ οὖν ὑμᾶς ἐγὼ ὁ δέσμιος ἐν κυρίῳ ἀξίως περιπατῆσαι τῆς κλήσεως ἧς ἐκλήθητε,

Parakalō̂ oûn hymâs egṑ ho désmios en kyríōi axíōs peripatē̂sai tē̂s klḗseōs hē̂s eklḗthēte,

2
μετὰ πάσης ταπεινοφροσύνης καὶ πραΰτητος, μετὰ μακροθυμίας, ἀνεχόμενοι ἀλλήλων ἐν ἀγάπῃ,

metà pásēs tapeinophrosýnēs kaì praǘtētos, metà makrothymías, anechómenoi allḗlōn en agápēi,

3
σπουδάζοντες τηρεῖν τὴν ἑνότητα τοῦ πνεύματος ἐν τῷ συνδέσμῳ τῆς εἰρήνης·

spoudázontes tēreîn tḕn henótēta toû pneúmatos en tō̂i syndésmōi tē̂s eirḗnēs:

4
ἓν σῶμα καὶ ἓν πνεῦμα, καθὼς καὶ ἐκλήθητε ἐν μιᾷ ἐλπίδι τῆς κλήσεως ὑμῶν·

hèn sō̂ma kaì hèn pneûma, kathṑs kaì eklḗthēte en miā̂i elpídi tē̂s klḗseōs hymō̂n:

5
εἷς κύριος, μία πίστις, ἓν βάπτισμα·

heîs kýrios, mía pístis, hèn báptisma:

6
εἷς θεὸς καὶ πατὴρ πάντων, ὁ ἐπὶ πάντων καὶ διὰ πάντων καὶ ἐν πᾶσιν.

heîs theòs kaì patḕr pántōn, ho epì pántōn kaì dià pántōn kaì en pâsin.

7
‘Ενὶ δὲ ἑκάστῳ ἡμῶν ἐδόθη ἡ χάρις κατὰ τὸ μέτρον τῆς δωρεᾶς τοῦ Χριστοῦ.

‘Enì dè hekástōi hēmō̂n edóthē hē cháris katà tò métron tē̂s dōreâs toû Christoû.

8
διὸ λέγει, ’Αναβὰς εἰς ὕψος ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλωσίαν, ἔδωκεν δόματα τοῖς ἀνθρώποις.

diò légei, ’Anabàs eis hýpsos ēichmalṓteusen aichmalōsían, édōken dómata toîs anthrṓpois.

9
τὸ δὲ ’Ανέβη τί ἐστιν εἰ μὴ ὅτι καὶ κατέβη εἰς τὰ κατώτερα [μέρη] τῆς γῆς;

tò dè ’Anébē tí estin ei mḕ hóti kaì katébē eis tà katṓtera [mérē] tē̂s gē̂s?

10
ὁ καταβὰς αὐτός ἐστιν καὶ ὁ ἀναβὰς ὑπεράνω πάντων τῶν οὐρανῶν, ἵνα πληρώσῃ τὰ πάντα.

ho katabàs autós estin kaì ho anabàs hyperánō pántōn tō̂n ouranō̂n, hína plērṓsēi tà pánta.

11
καὶ αὐτὸς ἔδωκεν τοὺς μὲν ἀποστόλους, τοὺς δὲ προφήτας, τοὺς δὲ εὐαγγελιστάς, τοὺς δὲ ποιμένας καὶ διδασκάλους,

kaì autòs édōken toùs mèn apostólous, toùs dè prophḗtas, toùs dè euangelistás, toùs dè poiménas kaì didaskálous,

12
πρὸς τὸν καταρτισμὸν τῶν ἁγίων εἰς ἔργον διακονίας, εἰς οἰκοδομὴν τοῦ σώματος τοῦ Χριστοῦ,

pròs tòn katartismòn tō̂n hagíōn eis érgon diakonías, eis oikodomḕn toû sṓmatos toû Christoû,

13
μέχρι καταντήσωμεν οἱ πάντες εἰς τὴν ἑνότητα τῆς πίστεως καὶ τῆς ἐπιγνώσεως τοῦ υἱοῦ τοῦ θεοῦ, εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας τοῦ πληρώματος τοῦ Χριστοῦ,

méchri katantḗsōmen hoi pántes eis tḕn henótēta tē̂s písteōs kaì tē̂s epignṓseōs toû hyioû toû theoû, eis ándra téleion, eis métron hēlikías toû plērṓmatos toû Christoû,

14
ἵνα μηκέτι ὦμεν νήπιοι, κλυδωνιζόμενοι καὶ περιφερόμενοι παντὶ ἀνέμῳ τῆς διδασκαλίας ἐν τῇ κυβείᾳ τῶν ἀνθρώπων ἐν πανουργίᾳ πρὸς τὴν μεθοδείαν τῆς πλάνης,

hína mēkéti ō̂men nḗpioi, klydōnizómenoi kaì peripherómenoi pantì anémōi tē̂s didaskalías en tē̂i kybeíāi tō̂n anthrṓpōn en panourgíāi pròs tḕn methodeían tē̂s plánēs,

15
ἀληθεύοντες δὲ ἐν ἀγάπῃ αὐξήσωμεν εἰς αὐτὸν τὰ πάντα, ὅς ἐστιν ἡ κεφαλή, Χριστός,

alētheúontes dè en agápēi auxḗsōmen eis autòn tà pánta, hós estin hē kephalḗ, Christós,

16
ἐξ οὗ πᾶν τὸ σῶμα συναρμολογούμενον καὶ συμβιβαζόμενον διὰ πάσης ἁφῆς τῆς ἐπιχορηγίας κατ’ ἐνέργειαν ἐν μέτρῳ ἑνὸς ἑκάστου μέρους τὴν αὔξησιν τοῦ σώματος ποιεῖται εἰς οἰκοδομὴν ἑαυτοῦ ἐν ἀγάπῃ.

ex hoû pân tò sō̂ma synarmologoúmenon kaì symbibazómenon dià pásēs haphē̂s tē̂s epichorēgías kat’ enérgeian en métrōi henòs hekástou mérous tḕn aúxēsin toû sṓmatos poieîtai eis oikodomḕn heautoû en agápēi.

17
Τοῦτο οὖν λέγω καὶ μαρτύρομαι ἐν κυρίῳ, μηκέτι ὑμᾶς περιπατεῖν καθὼς καὶ τὰ ἔθνη περιπατεῖ ἐν ματαιότητι τοῦ νοὸς αὐτῶν,

Toûto oûn légō kaì martýromai en kyríōi, mēkéti hymâs peripateîn kathṑs kaì tà éthnē peripateî en mataiótēti toû noòs autō̂n,

18
ἐσκοτωμένοι τῇ διανοίᾳ ὄντες, ἀπηλλοτριωμένοι τῆς ζωῆς τοῦ θεοῦ, διὰ τὴν ἄγνοιαν τὴν οὖσαν ἐν αὐτοῖς, διὰ τὴν πώρωσιν τῆς καρδίας αὐτῶν,

eskotōménoi tē̂i dianoíāi óntes, apēllotriōménoi tē̂s zōē̂s toû theoû, dià tḕn ágnoian tḕn oûsan en autoîs, dià tḕn pṓrōsin tē̂s kardías autō̂n,

19
οἵτινες ἀπηλγηκότες ἑαυτοὺς παρέδωκαν τῇ ἀσελγείᾳ εἰς ἐργασίαν ἀκαθαρσίας πάσης ἐν πλεονεξίᾳ.

hoítines apēlgēkótes heautoùs parédōkan tē̂i aselgeíāi eis ergasían akatharsías pásēs en pleonexíāi.

20
ὑμεῖς δὲ οὐχ οὕτως ἐμάθετε τὸν Χριστόν,

hymeîs dè ouch hoútōs emáthete tòn Christón,

21
εἴ γε αὐτὸν ἠκούσατε καὶ ἐν αὐτῷ ἐδιδάχθητε, καθώς ἐστιν ἀλήθεια ἐν τῷ ’Ιησοῦ,

eí ge autòn ēkoúsate kaì en autō̂i edidáchthēte, kathṓs estin alḗtheia en tō̂i ’Iēsoû,

22
ἀποθέσθαι ὑμᾶς κατὰ τὴν προτέραν ἀναστροφὴν τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον τὸν φθειρόμενον κατὰ τὰς ἐπιθυμίας τῆς ἀπάτης,

apothésthai hymâs katà tḕn protéran anastrophḕn tòn palaiòn ánthrōpon tòn phtheirómenon katà tàs epithymías tē̂s apátēs,

23
ἀνανεοῦσθαι δὲ τῷ πνεύματι τοῦ νοὸς ὑμῶν,

ananeoûsthai dè tō̂i pneúmati toû noòs hymō̂n,

24
καὶ ἐνδύσασθαι τὸν καινὸν ἄνθρωπον τὸν κατὰ θεὸν κτισθέντα ἐν δικαιοσύνῃ καὶ ὁσιότητι τῆς ἀληθείας.

kaì endýsasthai tòn kainòn ánthrōpon tòn katà theòn ktisthénta en dikaiosýnēi kaì hosiótēti tē̂s alētheías.

25
Διὸ ἀποθέμενοι τὸ ψεῦδος λαλεῖτε ἀλήθειαν ἕκαστος μετὰ τοῦ πλησίον αὐτοῦ, ὅτι ἐσμὲν ἀλλήλων μέλη.

Diò apothémenoi tò pseûdos laleîte alḗtheian hékastos metà toû plēsíon autoû, hóti esmèn allḗlōn mélē.

26
ὀργίζεσθε καὶ μὴ ἁμαρτάνετε· ὁ ἥλιος μὴ ἐπιδυέτω ἐπὶ [τῷ] παροργισμῷ ὑμῶν,

orgízesthe kaì mḕ hamartánete: ho hḗlios mḕ epidyétō epì [tō̂i] parorgismō̂i hymō̂n,

27
μηδὲ δίδοτε τόπον τῷ διαβόλῳ.

mēdè dídote tópon tō̂i diabólōi.

28
ὁ κλέπτων μηκέτι κλεπτέτω, μᾶλλον δὲ κοπιάτω ἐργαζόμενος ταῖς ἰδίαις χερσὶν τὸ ἀγαθόν, ἵνα ἔχῃ μεταδιδόναι τῷ χρείαν ἔχοντι.

ho kléptōn mēkéti kleptétō, mâllon dè kopiátō ergazómenos taîs idíais chersìn tò agathón, hína échēi metadidónai tō̂i chreían échonti.

29
πᾶς λόγος σαπρὸς ἐκ τοῦ στόματος ὑμῶν μὴ ἐκπορευέσθω, ἀλλὰ εἴ τις ἀγαθὸς πρὸς οἰκοδομὴν τῆς χρείας, ἵνα δῷ χάριν τοῖς ἀκούουσιν.

pâs lógos sapròs ek toû stómatos hymō̂n mḕ ekporeuésthō, allà eí tis agathòs pròs oikodomḕn tē̂s chreías, hína dō̂i chárin toîs akoúousin.

30
καὶ μὴ λυπεῖτε τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον τοῦ θεοῦ, ἐν ᾧ ἐσφραγίσθητε εἰς ἡμέραν ἀπολυτρώσεως.

kaì mḕ lypeîte tò pneûma tò hágion toû theoû, en hō̂i esphragísthēte eis hēméran apolytrṓseōs.

31
πᾶσα πικρία καὶ θυμὸς καὶ ὀργὴ καὶ κραυγὴ καὶ βλασφημία ἀρθήτω ἀφ’ ὑμῶν σὺν πάσῃ κακίᾳ.

pâsa pikría kaì thymòs kaì orgḕ kaì kraugḕ kaì blasphēmía arthḗtō aph’ hymō̂n sỳn pásēi kakíāi.

32
γίνεσθε εἰς ἀλλήλους χρηστοί, εὔσπλαγχνοι, χαριζόμενοι ἑαυτοῖς καθὼς καὶ ὁ θεὸς ἐν Χριστῷ ἐχαρίσατο ὑμῖν.

gínesthe eis allḗlous chrēstoí, eúsplanchnoi, charizómenoi heautoîs kathṑs kaì ho theòs en Christō̂i echarísato hymîn.