Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Hébreux 10:39

New Testament
Chapter
Verses
1
Σκιὰν γὰρ ἔχων ὁ νόμος τῶν μελλόντων ἀγαθῶν, οὐκ αὐτὴν τὴν εἰκόνα τῶν πραγμάτων, κατ’ ἐνιαυτὸν ταῖς αὐταῖς θυσίαις ἃς προσφέρουσιν εἰς τὸ διηνεκὲς οὐδέποτε δύναται τοὺς προσερχομένους τελειῶσαι·

Skiàn gàr échōn ho nómos tō̂n mellóntōn agathō̂n, ouk autḕn tḕn eikóna tō̂n pragmátōn, kat’ eniautòn taîs autaîs thysíais hàs prosphérousin eis tò diēnekès oudépote dýnatai toùs proserchoménous teleiō̂sai:

2
ἐπεὶ οὐκ ἂν ἐπαύσαντο προσφερόμεναι, διὰ τὸ μηδεμίαν ἔχειν ἔτι συνείδησιν ἁμαρτιῶν τοὺς λατρεύοντας ἅπαξ κεκαθαρισμένους;

epeì ouk àn epaúsanto prospherómenai, dià tò mēdemían échein éti syneídēsin hamartiō̂n toùs latreúontas hápax kekatharisménous?

3
ἀλλ’ ἐν αὐταῖς ἀνάμνησις ἁμαρτιῶν κατ’ ἐνιαυτόν,

all’ en autaîs anámnēsis hamartiō̂n kat’ eniautón,

4
ἀδύνατον γὰρ αἷμα ταύρων καὶ τράγων ἀφαιρεῖν ἁμαρτίας.

adýnaton gàr haîma taúrōn kaì trágōn aphaireîn hamartías.

5
Διὸ εἰσερχόμενος εἰς τὸν κόσμον λέγει, θυσίαν καὶ προσφορὰν οὐκ ἠθέλησας, σῶμα δὲ κατηρτίσω μοι·

Diò eiserchómenos eis tòn kósmon légei, thysían kaì prosphoràn ouk ēthélēsas, sō̂ma dè katērtísō moi:

6
ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ εὐδόκησας.

holokautṓmata kaì perì hamartías ouk eudókēsas.

7
τότε εἶπον, ’Ιδοὺ ἥκω, ἐν κεφαλίδι βιβλίου γέγραπται περὶ ἐμοῦ, τοῦ ποιῆσαι, ὁ θεός, τὸ θέλημά σου.

tóte eîpon, ’Idoù hḗkō, en kephalídi biblíou gégraptai perì emoû, toû poiē̂sai, ho theós, tò thélēmá sou.

8
ἀνώτερον λέγων ὅτι θυσίας καὶ προσφορὰς καὶ ὁλοκαυτώματα καὶ περὶ ἁμαρτίας οὐκ ἠθέλησας οὐδὲ εὐδόκησας, αἵτινες κατὰ νόμον προσφέρονται,

anṓteron légōn hóti thysías kaì prosphoràs kaì holokautṓmata kaì perì hamartías ouk ēthélēsas oudè eudókēsas, haítines katà nómon prosphérontai,

9
τότε εἴρηκεν, ’Ιδοὺ ἥκω τοῦ ποιῆσαι τὸ θέλημά σου. ἀναιρεῖ τὸ πρῶτον ἵνα τὸ δεύτερον στήσῃ·

tóte eírēken, ’Idoù hḗkō toû poiē̂sai tò thélēmá sou. anaireî tò prō̂ton hína tò deúteron stḗsēi:

10
ἐν ᾧ θελήματι ἡγιασμένοι ἐσμὲν διὰ τῆς προσφορᾶς τοῦ σώματος ’Ιησοῦ Χριστοῦ ἐφάπαξ.

en hō̂i thelḗmati hēgiasménoi esmèn dià tē̂s prosphorâs toû sṓmatos ’Iēsoû Christoû ephápax.

11
Καὶ πᾶς μὲν ἱερεὺς ἕστηκεν καθ’ ἡμέραν λειτουργῶν καὶ τὰς αὐτὰς πολλάκις προσφέρων θυσίας, αἵτινες οὐδέποτε δύνανται περιελεῖν ἁμαρτίας.

Kaì pâs mèn hiereùs héstēken kath’ hēméran leitourgō̂n kaì tàs autàs pollákis prosphérōn thysías, haítines oudépote dýnantai perieleîn hamartías.

12
οὗτος δὲ μίαν ὑπὲρ ἁμαρτιῶν προσενέγκας θυσίαν εἰς τὸ διηνεκὲς ἐκάθισεν ἐν δεξιᾷ τοῦ θεοῦ,

hoûtos dè mían hypèr hamartiō̂n prosenénkas thysían eis tò diēnekès ekáthisen en dexiā̂i toû theoû,

13
τὸ λοιπὸν ἐκδεχόμενος ἕως τεθῶσιν οἱ ἐχθροὶ αὐτοῦ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν αὐτοῦ·

tò loipòn ekdechómenos héōs tethō̂sin hoi echthroì autoû hypopódion tō̂n podō̂n autoû:

14
μιᾷ γὰρ προσφορᾷ τετελείωκεν εἰς τὸ διηνεκὲς τοὺς ἁγιαζομένους.

miā̂i gàr prosphorā̂i teteleíōken eis tò diēnekès toùs hagiazoménous.

15
Μαρτυρεῖ δὲ ἡμῖν καὶ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον· μετὰ γὰρ τὸ εἰρηκέναι,

Martyreî dè hēmîn kaì tò pneûma tò hágion: metà gàr tò eirēkénai,

16
Αὕτη ἡ διαθήκη ἣν διαθήσομαι πρὸς αὐτοὺς μετὰ τὰς ἡμέρας ἐκείνας, λέγει κύριος, διδοὺς νόμους μου ἐπὶ καρδίας αὐτῶν, καὶ ἐπὶ τὴν διάνοιαν αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς,

Haútē hē diathḗkē hḕn diathḗsomai pròs autoùs metà tàs hēméras ekeínas, légei kýrios, didoùs nómous mou epì kardías autō̂n, kaì epì tḕn diánoian autō̂n epigrápsō autoús,

17
καὶ τῶν ἁμαρτιῶν αὐτῶν καὶ τῶν ἀνομιῶν αὐτῶν οὐ μὴ μνησθήσομαι ἔτι.

kaì tō̂n hamartiō̂n autō̂n kaì tō̂n anomiō̂n autō̂n ou mḕ mnēsthḗsomai éti.

18
ὅπου δὲ ἄφεσις τούτων, οὐκέτι προσφορὰ περὶ ἁμαρτίας.

hópou dè áphesis toútōn, oukéti prosphorà perì hamartías.

19
῎Εχοντες οὖν, ἀδελφοί, παρρησίαν εἰς τὴν εἴσοδον τῶν ἁγίων ἐν τῷ αἵματι ’Ιησοῦ,

῎Echontes oûn, adelphoí, parrēsían eis tḕn eísodon tō̂n hagíōn en tō̂i haímati ’Iēsoû,

20
ἣν ἐνεκαίνισεν ἡμῖν ὁδὸν πρόσφατον καὶ ζῶσαν διὰ τοῦ καταπετάσματος, τοῦτ’ ἔστιν τῆς σαρκὸς αὐτοῦ,

hḕn enekaínisen hēmîn hodòn prósphaton kaì zō̂san dià toû katapetásmatos, toût’ éstin tē̂s sarkòs autoû,

21
καὶ ἱερέα μέγαν ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ θεοῦ,

kaì hieréa mégan epì tòn oîkon toû theoû,

22
προσερχώμεθα μετὰ ἀληθινῆς καρδίας ἐν πληροφορίᾳ πίστεως, ῥεραντισμένοι τὰς καρδίας ἀπὸ συνειδήσεως πονηρᾶς καὶ λελουσμένοι τὸ σῶμα ὕδατι καθαρῷ·

proserchṓmetha metà alēthinē̂s kardías en plērophoríāi písteōs, rherantisménoi tàs kardías apò syneidḗseōs ponērâs kaì lelousménoi tò sō̂ma hýdati katharō̂i:

23
κατέχωμεν τὴν ὁμολογίαν τῆς ἐλπίδος ἀκλινῆ, πιστὸς γὰρ ὁ ἐπαγγειλάμενος·

katéchōmen tḕn homologían tē̂s elpídos aklinē̂, pistòs gàr ho epangeilámenos:

24
καὶ κατανοῶμεν ἀλλήλους εἰς παροξυσμὸν ἀγάπης καὶ καλῶν ἔργων,

kaì katanoō̂men allḗlous eis paroxysmòn agápēs kaì kalō̂n érgōn,

25
μὴ ἐγκαταλείποντες τὴν ἐπισυναγωγὴν ἑαυτῶν, καθὼς ἔθος τισίν, ἀλλὰ παρακαλοῦντες, καὶ τοσούτῳ μᾶλλον ὅσῳ βλέπετε ἐγγίζουσαν τὴν ἡμέραν.

mḕ enkataleípontes tḕn episynagōgḕn heautō̂n, kathṑs éthos tisín, allà parakaloûntes, kaì tosoútōi mâllon hósōi blépete engízousan tḕn hēméran.

26
‘Εκουσίως γὰρ ἁμαρτανόντων ἡμῶν μετὰ τὸ λαβεῖν τὴν ἐπίγνωσιν τῆς ἀληθείας, οὐκέτι περὶ ἁμαρτιῶν ἀπολείπεται θυσία,

‘Ekousíōs gàr hamartanóntōn hēmō̂n metà tò labeîn tḕn epígnōsin tē̂s alētheías, oukéti perì hamartiō̂n apoleípetai thysía,

27
φοβερὰ δέ τις ἐκδοχὴ κρίσεως καὶ πυρὸς ζῆλος ἐσθίειν μέλλοντος τοὺς ὑπεναντίους.

phoberà dé tis ekdochḕ kríseōs kaì pyròs zē̂los esthíein méllontos toùs hypenantíous.

28
ἀθετήσας τις νόμον Μωϋσέως χωρὶς οἰκτιρμῶν ἐπὶ δυσὶν ἢ τρισὶν μάρτυσιν ἀποθνῄσκει·

athetḗsas tis nómon Mōÿséōs chōrìs oiktirmō̂n epì dysìn ḕ trisìn mártysin apothnḗiskei:

29
πόσῳ δοκεῖτε χείρονος ἀξιωθήσεται τιμωρίας ὁ τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ καταπατήσας, καὶ τὸ αἷμα τῆς διαθήκης κοινὸν ἡγησάμενος ἐν ᾧ ἡγιάσθη, καὶ τὸ πνεῦμα τῆς χάριτος ἐνυβρίσας;

pósōi dokeîte cheíronos axiōthḗsetai timōrías ho tòn hyiòn toû theoû katapatḗsas, kaì tò haîma tē̂s diathḗkēs koinòn hēgēsámenos en hō̂i hēgiásthē, kaì tò pneûma tē̂s cháritos enybrísas?

30
οἴδαμεν γὰρ τὸν εἰπόντα, ’Εμοὶ ἐκδίκησις, ἐγὼ ἀνταποδώσω· καὶ πάλιν, Κρινεῖ κύριος τὸν λαὸν αὐτοῦ.

oídamen gàr tòn eipónta, ’Emoì ekdíkēsis, egṑ antapodṓsō: kaì pálin, Krineî kýrios tòn laòn autoû.

31
φοβερὸν τὸ ἐμπεσεῖν εἰς χεῖρας θεοῦ ζῶντος.

phoberòn tò empeseîn eis cheîras theoû zō̂ntos.

32
’Αναμιμνῄσκεσθε δὲ τὰς πρότερον ἡμέρας, ἐν αἷς φωτισθέντες πολλὴν ἄθλησιν ὑπεμείνατε παθημάτων,

’Anamimnḗiskesthe dè tàs próteron hēméras, en haîs phōtisthéntes pollḕn áthlēsin hypemeínate pathēmátōn,

33
τοῦτο μὲν ὀνειδισμοῖς τε καὶ θλίψεσιν θεατριζόμενοι, τοῦτο δὲ κοινωνοὶ τῶν οὕτως ἀναστρεφομένων γενηθέντες·

toûto mèn oneidismoîs te kaì thlípsesin theatrizómenoi, toûto dè koinōnoì tō̂n hoútōs anastrephoménōn genēthéntes:

34
καὶ γὰρ τοῖς δεσμίοις συνεπαθήσατε, καὶ τὴν ἁρπαγὴν τῶν ὑπαρχόντων ὑμῶν μετὰ χαρᾶς προσεδέξασθε, γινώσκοντες ἔχειν ἑαυτοὺς κρείττονα ὕπαρξιν καὶ μένουσαν.

kaì gàr toîs desmíois synepathḗsate, kaì tḕn harpagḕn tō̂n hyparchóntōn hymō̂n metà charâs prosedéxasthe, ginṓskontes échein heautoùs kreíttona hýparxin kaì ménousan.

35
μὴ ἀποβάλητε οὖν τὴν παρρησίαν ὑμῶν, ἥτις ἔχει μεγάλην μισθαποδοσίαν,

mḕ apobálēte oûn tḕn parrēsían hymō̂n, hḗtis échei megálēn misthapodosían,

36
ὑπομονῆς γὰρ ἔχετε χρείαν ἵνα τὸ θέλημα τοῦ θεοῦ ποιήσαντες κομίσησθε τὴν ἐπαγγελίαν.

hypomonē̂s gàr échete chreían hína tò thélēma toû theoû poiḗsantes komísēsthe tḕn epangelían.

37
ἔτι γὰρ μικρὸν ὅσον ὅσον, ὁ ἐρχόμενος ἥξει καὶ οὐ χρονίσει·

éti gàr mikròn hóson hóson, ho erchómenos hḗxei kaì ou chronísei:

38
ὁ δὲ δίκαιός μου ἐκ πίστεως ζήσεται, καὶ ἐὰν ὑποστείληται, οὐκ εὐδοκεῖ ἡ ψυχή μου ἐν αὐτῷ.

ho dè díkaiós mou ek písteōs zḗsetai, kaì eàn hyposteílētai, ouk eudokeî hē psychḗ mou en autō̂i.

39
ἡμεῖς δὲ οὐκ ἐσμὲν ὑποστολῆς εἰς ἀπώλειαν, ἀλλὰ πίστεως εἰς περιποίησιν ψυχῆς.

hēmeîs dè ouk esmèn hypostolē̂s eis apṓleian, allà písteōs eis peripoíēsin psychē̂s.