Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Hébreux 13:3

New Testament
Chapter
Verses
1
‘Η φιλαδελφία μενέτω.

‘Ē philadelphía menétō.

2
τῆς φιλοξενίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε, διὰ ταύτης γὰρ ἔλαθόν τινες ξενίσαντες ἀγγέλους.

tē̂s philoxenías mḕ epilanthánesthe, dià taútēs gàr élathón tines xenísantes angélous.

3
μιμνῄσκεσθε τῶν δεσμίων ὡς συνδεδεμένοι, τῶν κακουχουμένων ὡς καὶ αὐτοὶ ὄντες ἐν σώματι.

mimnḗiskesthe tō̂n desmíōn hōs syndedeménoi, tō̂n kakouchouménōn hōs kaì autoì óntes en sṓmati.

4
Τίμιος ὁ γάμος ἐν πᾶσιν καὶ ἡ κοίτη ἀμίαντος, πόρνους γὰρ καὶ μοιχοὺς κρινεῖ ὁ θεός.

Tímios ho gámos en pâsin kaì hē koítē amíantos, pórnous gàr kaì moichoùs krineî ho theós.

5
’Αφιλάργυρος ὁ τρόπος· ἀρκούμενοι τοῖς παροῦσιν· αὐτὸς γὰρ εἴρηκεν, Οὐ μή σε ἀνῶ οὐδ’ οὐ μή σε ἐγκαταλίπω·

’Aphilárgyros ho trópos: arkoúmenoi toîs paroûsin: autòs gàr eírēken, Ou mḗ se anō̂ oud’ ou mḗ se enkatalípō:

6
ὥστε θαρροῦντας ἡμᾶς λέγειν, Κύριος ἐμοὶ βοηθός, [καὶ] οὐ φοβηθήσομαι· τί ποιήσει μοι ἄνθρωπος;

hṓste tharroûntas hēmâs légein, Kýrios emoì boēthós, [kaì] ou phobēthḗsomai: tí poiḗsei moi ánthrōpos?

7
Μνημονεύετε τῶν ἡγουμένων ὑμῶν, οἵτινες ἐλάλησαν ὑμῖν τὸν λόγον τοῦ θεοῦ, ὧν ἀναθεωροῦντες τὴν ἔκβασιν τῆς ἀναστροφῆς μιμεῖσθε τὴν πίστιν.

Mnēmoneúete tō̂n hēgouménōn hymō̂n, hoítines elálēsan hymîn tòn lógon toû theoû, hō̂n anatheōroûntes tḕn ékbasin tē̂s anastrophē̂s mimeîsthe tḕn pístin.

8
’Ιησοῦς Χριστὸς ἐχθὲς καὶ σήμερον ὁ αὐτός, καὶ εἰς τοὺς αἰῶνας.

’Iēsoûs Christòs echthès kaì sḗmeron ho autós, kaì eis toùs aiō̂nas.

9
διδαχαῖς ποικίλαις καὶ ξέναις μὴ παραφέρεσθε· καλὸν γὰρ χάριτι βεβαιοῦσθαι τὴν καρδίαν, οὐ βρώμασιν, ἐν οἷς οὐκ ὠφελήθησαν οἱ περιπατοῦντες.

didachaîs poikílais kaì xénais mḕ paraphéresthe: kalòn gàr cháriti bebaioûsthai tḕn kardían, ou brṓmasin, en hoîs ouk ōphelḗthēsan hoi peripatoûntes.

10
ἔχομεν θυσιαστήριον ἐξ οὗ φαγεῖν οὐκ ἔχουσιν ἐξουσίαν οἱ τῇ σκηνῇ λατρεύοντες.

échomen thysiastḗrion ex hoû phageîn ouk échousin exousían hoi tē̂i skēnē̂i latreúontes.

11
ὧν γὰρ εἰσφέρεται ζῴων τὸ αἷμα περὶ ἁμαρτίας εἰς τὰ ἅγια διὰ τοῦ ἀρχιερέως, τούτων τὰ σώματα κατακαίεται ἔξω τῆς παρεμβολῆς.

hō̂n gàr eisphéretai zṓiōn tò haîma perì hamartías eis tà hágia dià toû archieréōs, toútōn tà sṓmata katakaíetai éxō tē̂s parembolē̂s.

12
διὸ καὶ ’Ιησοῦς, ἵνα ἁγιάσῃ διὰ τοῦ ἰδίου αἵματος τὸν λαόν, ἔξω τῆς πύλης ἔπαθεν.

diò kaì ’Iēsoûs, hína hagiásēi dià toû idíou haímatos tòn laón, éxō tē̂s pýlēs épathen.

13
τοίνυν ἐξερχώμεθα πρὸς αὐτὸν ἔξω τῆς παρεμβολῆς, τὸν ὀνειδισμὸν αὐτοῦ φέροντες·

toínyn exerchṓmetha pròs autòn éxō tē̂s parembolē̂s, tòn oneidismòn autoû phérontes:

14
οὐ γὰρ ἔχομεν ὧδε μένουσαν πόλιν, ἀλλὰ τὴν μέλλουσαν ἐπιζητοῦμεν.

ou gàr échomen hō̂de ménousan pólin, allà tḕn méllousan epizētoûmen.

15
δι’ αὐτοῦ οὖν ἀναφέρωμεν θυσίαν αἰνέσεως διὰ παντὸς τῷ θεῷ, τοῦτ’ ἔστιν καρπὸν χειλέων ὁμολογούντων τῷ ὀνόματι αὐτοῦ.

di’ autoû oûn anaphérōmen thysían ainéseōs dià pantòs tō̂i theō̂i, toût’ éstin karpòn cheiléōn homologoúntōn tō̂i onómati autoû.

16
τῆς δὲ εὐποιΐας καὶ κοινωνίας μὴ ἐπιλανθάνεσθε, τοιαύταις γὰρ θυσίαις εὐαρεστεῖται ὁ θεός.

tē̂s dè eupoiḯas kaì koinōnías mḕ epilanthánesthe, toiaútais gàr thysíais euaresteîtai ho theós.

17
Πείθεσθε τοῖς ἡγουμένοις ὑμῶν καὶ ὑπείκετε, αὐτοὶ γὰρ ἀγρυπνοῦσιν ὑπὲρ τῶν ψυχῶν ὑμῶν ὡς λόγον ἀποδώσοντες, ἵνα μετὰ χαρᾶς τοῦτο ποιῶσιν καὶ μὴ στενάζοντες, ἀλυσιτελὲς γὰρ ὑμῖν τοῦτο.

Peíthesthe toîs hēgouménois hymō̂n kaì hypeíkete, autoì gàr agrypnoûsin hypèr tō̂n psychō̂n hymō̂n hōs lógon apodṓsontes, hína metà charâs toûto poiō̂sin kaì mḕ stenázontes, alysitelès gàr hymîn toûto.

18
Προσεύχεσθε περὶ ἡμῶν, πειθόμεθα γὰρ ὅτι καλὴν συνείδησιν ἔχομεν, ἐν πᾶσιν καλῶς θέλοντες ἀναστρέφεσθαι.

Proseúchesthe perì hēmō̂n, peithómetha gàr hóti kalḕn syneídēsin échomen, en pâsin kalō̂s thélontes anastréphesthai.

19
περισσοτέρως δὲ παρακαλῶ τοῦτο ποιῆσαι ἵνα τάχιον ἀποκατασταθῶ ὑμῖν.

perissotérōs dè parakalō̂ toûto poiē̂sai hína táchion apokatastathō̂ hymîn.

20
‘Ο δὲ θεὸς τῆς εἰρήνης, ὁ ἀναγαγὼν ἐκ νεκρῶν τὸν ποιμένα τῶν προβάτων τὸν μέγαν ἐν αἵματι διαθήκης αἰωνίου, τὸν κύριον ἡμῶν ’Ιησοῦν,

‘O dè theòs tē̂s eirḗnēs, ho anagagṑn ek nekrō̂n tòn poiména tō̂n probátōn tòn mégan en haímati diathḗkēs aiōníou, tòn kýrion hēmō̂n ’Iēsoûn,

21
καταρτίσαι ὑμᾶς ἐν παντὶ ἀγαθῷ εἰς τὸ ποιῆσαι τὸ θέλημα αὐτοῦ, ποιῶν ἐν ἡμῖν τὸ εὐάρεστον ἐνώπιον αὐτοῦ διὰ ’Ιησοῦ Χριστοῦ, ᾧ ἡ δόξα εἰς τοὺς αἰῶνας [τῶν αἰώνων]· ἀμήν.

katartísai hymâs en pantì agathō̂i eis tò poiē̂sai tò thélēma autoû, poiō̂n en hēmîn tò euáreston enṓpion autoû dià ’Iēsoû Christoû, hō̂i hē dóxa eis toùs aiō̂nas [tō̂n aiṓnōn]: amḗn.

22
Παρακαλῶ δὲ ὑμᾶς, ἀδελφοί, ἀνέχεσθε τοῦ λόγου τῆς παρακλήσεως, καὶ γὰρ διὰ βραχέων ἐπέστειλα ὑμῖν.

Parakalō̂ dè hymâs, adelphoí, anéchesthe toû lógou tē̂s paraklḗseōs, kaì gàr dià brachéōn epésteila hymîn.

23
Γινώσκετε τὸν ἀδελφὸν ἡμῶν Τιμόθεον ἀπολελυμένον, μεθ’ οὗ ἐὰν τάχιον ἔρχηται ὄψομαι ὑμᾶς.

Ginṓskete tòn adelphòn hēmō̂n Timótheon apolelyménon, meth’ hoû eàn táchion érchētai ópsomai hymâs.

24
’Ασπάσασθε πάντας τοὺς ἡγουμένους ὑμῶν καὶ πάντας τοὺς ἁγίους. ἀσπάζονται ὑμᾶς οἱ ἀπὸ τῆς ’Ιταλίας.

’Aspásasthe pántas toùs hēgouménous hymō̂n kaì pántas toùs hagíous. aspázontai hymâs hoi apò tē̂s ’Italías.

25
ἡ χάρις μετὰ πάντων ὑμῶν.

hē cháris metà pántōn hymō̂n.