Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Hébreux 6:14

New Testament
Chapter
Verses
1
Διὸ ἀφέντες τὸν τῆς ἀρχῆς τοῦ Χριστοῦ λόγον ἐπὶ τὴν τελειότητα φερώμεθα, μὴ πάλιν θεμέλιον καταβαλλόμενοι μετανοίας ἀπὸ νεκρῶν ἔργων, καὶ πίστεως ἐπὶ θεόν,

Diò aphéntes tòn tē̂s archē̂s toû Christoû lógon epì tḕn teleiótēta pherṓmetha, mḕ pálin themélion kataballómenoi metanoías apò nekrō̂n érgōn, kaì písteōs epì theón,

2
βαπτισμῶν διδαχῆς, ἐπιθέσεώς τε χειρῶν, ἀναστάσεώς τε νεκρῶν, καὶ κρίματος αἰωνίου.

baptismō̂n didachē̂s, epithéseṓs te cheirō̂n, anastáseṓs te nekrō̂n, kaì krímatos aiōníou.

3
καὶ τοῦτο ποιήσομεν ἐάνπερ ἐπιτρέπῃ ὁ θεός.

kaì toûto poiḗsomen eánper epitrépēi ho theós.

4
’Αδύνατον γὰρ τοὺς ἅπαξ φωτισθέντας, γευσαμένους τε τῆς δωρεᾶς τῆς ἐπουρανίου καὶ μετόχους γενηθέντας πνεύματος ἁγίου

’Adýnaton gàr toùs hápax phōtisthéntas, geusaménous te tē̂s dōreâs tē̂s epouraníou kaì metóchous genēthéntas pneúmatos hagíou

5
καὶ καλὸν γευσαμένους θεοῦ ῥῆμα δυνάμεις τε μέλλοντος αἰῶνος,

kaì kalòn geusaménous theoû rhē̂ma dynámeis te méllontos aiō̂nos,

6
καὶ παραπεσόντας, πάλιν ἀνακαινίζειν εἰς μετάνοιαν, ἀνασταυροῦντας ἑαυτοῖς τὸν υἱὸν τοῦ θεοῦ καὶ παραδειγματίζοντας.

kaì parapesóntas, pálin anakainízein eis metánoian, anastauroûntas heautoîs tòn hyiòn toû theoû kaì paradeigmatízontas.

7
γῆ γὰρ ἡ πιοῦσα τὸν ἐπ’ αὐτῆς ἐρχόμενον πολλάκις ὑετόν, καὶ τίκτουσα βοτάνην εὔθετον ἐκείνοις δι’ οὓς καὶ γεωργεῖται, μεταλαμβάνει εὐλογίας ἀπὸ τοῦ θεοῦ·

gē̂ gàr hē pioûsa tòn ep’ autē̂s erchómenon pollákis hyetón, kaì tíktousa botánēn eútheton ekeínois di’ hoùs kaì geōrgeîtai, metalambánei eulogías apò toû theoû:

8
ἐκφέρουσα δὲ ἀκάνθας καὶ τριβόλους ἀδόκιμος καὶ κατάρας ἐγγύς, ἧς τὸ τέλος εἰς καῦσιν.

ekphérousa dè akánthas kaì tribólous adókimos kaì katáras engýs, hē̂s tò télos eis kaûsin.

9
Πεπείσμεθα δὲ περὶ ὑμῶν, ἀγαπητοί, τὰ κρείσσονα καὶ ἐχόμενα σωτηρίας, εἰ καὶ οὕτως λαλοῦμεν·

Pepeísmetha dè perì hymō̂n, agapētoí, tà kreíssona kaì echómena sōtērías, ei kaì hoútōs laloûmen:

10
οὐ γὰρ ἄδικος ὁ θεὸς ἐπιλαθέσθαι τοῦ ἔργου ὑμῶν καὶ τῆς ἀγάπης ἧς ἐνεδείξασθε εἰς τὸ ὄνομα αὐτοῦ, διακονήσαντες τοῖς ἁγίοις καὶ διακονοῦντες.

ou gàr ádikos ho theòs epilathésthai toû érgou hymō̂n kaì tē̂s agápēs hē̂s enedeíxasthe eis tò ónoma autoû, diakonḗsantes toîs hagíois kaì diakonoûntes.

11
ἐπιθυμοῦμεν δὲ ἕκαστον ὑμῶν τὴν αὐτὴν ἐνδείκνυσθαι σπουδὴν πρὸς τὴν πληροφορίαν τῆς ἐλπίδος ἄχρι τέλους,

epithymoûmen dè hékaston hymō̂n tḕn autḕn endeíknysthai spoudḕn pròs tḕn plērophorían tē̂s elpídos áchri télous,

12
ἵνα μὴ νωθροὶ γένησθε, μιμηταὶ δὲ τῶν διὰ πίστεως καὶ μακροθυμίας κληρονομούντων τὰς ἐπαγγελίας.

hína mḕ nōthroì génēsthe, mimētaì dè tō̂n dià písteōs kaì makrothymías klēronomoúntōn tàs epangelías.

13
Τῷ γὰρ ’Αβραὰμ ἐπαγγειλάμενος ὁ θεός, ἐπεὶ κατ’ οὐδενὸς εἶχεν μείζονος ὀμόσαι, ὤμοσεν καθ’ ἑαυτοῦ,

Tō̂i gàr ’Abraàm epangeilámenos ho theós, epeì kat’ oudenòs eîchen meízonos omósai, ṓmosen kath’ heautoû,

14
λέγων, Εἰ μὴν εὐλογῶν εὐλογήσω σε καὶ πληθύνων πληθυνῶ σε·

légōn, Ei mḕn eulogō̂n eulogḗsō se kaì plēthýnōn plēthynō̂ se:

15
καὶ οὕτως μακροθυμήσας ἐπέτυχεν τῆς ἐπαγγελίας.

kaì hoútōs makrothymḗsas epétychen tē̂s epangelías.

16
ἄνθρωποι γὰρ κατὰ τοῦ μείζονος ὀμνύουσιν, καὶ πάσης αὐτοῖς ἀντιλογίας πέρας εἰς βεβαίωσιν ὁ ὅρκος·

ánthrōpoi gàr katà toû meízonos omnýousin, kaì pásēs autoîs antilogías péras eis bebaíōsin ho hórkos:

17
ἐν ᾧ περισσότερον βουλόμενος ὁ θεὸς ἐπιδεῖξαι τοῖς κληρονόμοις τῆς ἐπαγγελίας τὸ ἀμετάθετον τῆς βουλῆς αὐτοῦ ἐμεσίτευσεν ὅρκῳ,

en hō̂i perissóteron boulómenos ho theòs epideîxai toîs klēronómois tē̂s epangelías tò ametátheton tē̂s boulē̂s autoû emesíteusen hórkōi,

18
ἵνα διὰ δύο πραγμάτων ἀμεταθέτων, ἐν οἷς ἀδύνατον ψεύσασθαι [τὸν] θεόν, ἰσχυρὰν παράκλησιν ἔχωμεν οἱ καταφυγόντες κρατῆσαι τῆς προκειμένης ἐλπίδος·

hína dià dýo pragmátōn ametathétōn, en hoîs adýnaton pseúsasthai [tòn] theón, ischyràn paráklēsin échōmen hoi kataphygóntes kratē̂sai tē̂s prokeiménēs elpídos:

19
ἣν ὡς ἄγκυραν ἔχομεν τῆς ψυχῆς, ἀσφαλῆ τε καὶ βεβαίαν καὶ εἰσερχομένην εἰς τὸ ἐσώτερον τοῦ καταπετάσματος,

hḕn hōs ánkyran échomen tē̂s psychē̂s, asphalē̂ te kaì bebaían kaì eiserchoménēn eis tò esṓteron toû katapetásmatos,

20
ὅπου πρόδρομος ὑπὲρ ἡμῶν εἰσῆλθεν ’Ιησοῦς, κατὰ τὴν τάξιν Μελχισέδεκ ἀρχιερεὺς γενόμενος εἰς τὸν αἰῶνα.

hópou pródromos hypèr hēmō̂n eisē̂lthen ’Iēsoûs, katà tḕn táxin Melchisédek archiereùs genómenos eis tòn aiō̂na.