Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Hébreux 9:27

New Testament
Chapter
Verses
1
Εἶχε μὲν οὖν [καὶ] ἡ πρώτη δικαιώματα λατρείας τό τε ἅγιον κοσμικόν.

Eîche mèn oûn [kaì] hē prṓtē dikaiṓmata latreías tó te hágion kosmikón.

2
σκηνὴ γὰρ κατεσκευάσθη ἡ πρώτη ἐν ᾗ ἥ τε λυχνία καὶ ἡ τράπεζα καὶ ἡ πρόθεσις τῶν ἄρτων, ἥτις λέγεται ῞Αγια·

skēnḕ gàr kateskeuásthē hē prṓtē en hē̂i hḗ te lychnía kaì hē trápeza kaì hē próthesis tō̂n ártōn, hḗtis légetai ῞Agia:

3
μετὰ δὲ τὸ δεύτερον καταπέτασμα σκηνὴ ἡ λεγομένη ῞Αγια ‘Αγίων,

metà dè tò deúteron katapétasma skēnḕ hē legoménē ῞Agia ‘Agíōn,

4
χρυσοῦν ἔχουσα θυμιατήριον καὶ τὴν κιβωτὸν τῆς διαθήκης περικεκαλυμμένην πάντοθεν χρυσίῳ, ἐν ᾗ στάμνος χρυσῆ ἔχουσα τὸ μάννα καὶ ἡ ῥάβδος ’Ααρὼν ἡ βλαστήσασα καὶ αἱ πλάκες τῆς διαθήκης,

chrysoûn échousa thymiatḗrion kaì tḕn kibōtòn tē̂s diathḗkēs perikekalymménēn pántothen chrysíōi, en hē̂i stámnos chrysē̂ échousa tò mánna kaì hē rhábdos ’Aarṑn hē blastḗsasa kaì hai plákes tē̂s diathḗkēs,

5
ὑπεράνω δὲ αὐτῆς Χερουβεὶν δόξης κατασκιάζοντα τὸ ἱλαστήριον· περὶ ὧν οὐκ ἔστιν νῦν λέγειν κατὰ μέρος.

hyperánō dè autē̂s Cheroubeìn dóxēs kataskiázonta tò hilastḗrion: perì hō̂n ouk éstin nŷn légein katà méros.

6
Τούτων δὲ οὕτως κατεσκευασμένων, εἰς μὲν τὴν πρώτην σκηνὴν διὰ παντὸς εἰσίασιν οἱ ἱερεῖς τὰς λατρείας ἐπιτελοῦντες,

Toútōn dè hoútōs kateskeuasménōn, eis mèn tḕn prṓtēn skēnḕn dià pantòs eisíasin hoi hiereîs tàs latreías epiteloûntes,

7
εἰς δὲ τὴν δευτέραν ἅπαξ τοῦ ἐνιαυτοῦ μόνος ὁ ἀρχιερεύς, οὐ χωρὶς αἵματος, ὃ προσφέρει ὑπὲρ ἑαυτοῦ καὶ τῶν τοῦ λαοῦ ἀγνοημάτων,

eis dè tḕn deutéran hápax toû eniautoû mónos ho archiereús, ou chōrìs haímatos, hò prosphérei hypèr heautoû kaì tō̂n toû laoû agnoēmátōn,

8
τοῦτο δηλοῦντος τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου, μήπω πεφανερῶσθαι τὴν τῶν ἁγίων ὁδὸν ἔτι τῆς πρώτης σκηνῆς ἐχούσης στάσιν,

toûto dēloûntos toû pneúmatos toû hagíou, mḗpō pephanerō̂sthai tḕn tō̂n hagíōn hodòn éti tē̂s prṓtēs skēnē̂s echoúsēs stásin,

9
ἥτις παραβολὴ εἰς τὸν καιρὸν τὸν ἐνεστηκότα, καθ’ ἣν δῶρά τε καὶ θυσίαι προσφέρονται μὴ δυνάμεναι κατὰ συνείδησιν τελειῶσαι τὸν λατρεύοντα,

hḗtis parabolḕ eis tòn kairòn tòn enestēkóta, kath’ hḕn dō̂rá te kaì thysíai prosphérontai mḕ dynámenai katà syneídēsin teleiō̂sai tòn latreúonta,

10
μόνον ἐπὶ βρώμασιν καὶ πόμασιν καὶ διαφόροις βαπτισμοῖς, δικαιώματα σαρκὸς μέχρι καιροῦ διορθώσεως ἐπικείμενα.

mónon epì brṓmasin kaì pómasin kaì diaphórois baptismoîs, dikaiṓmata sarkòs méchri kairoû diorthṓseōs epikeímena.

11
Χριστὸς δὲ παραγενόμενος ἀρχιερεὺς τῶν γενομένων ἀγαθῶν διὰ τῆς μείζονος καὶ τελειοτέρας σκηνῆς οὐ χειροποιήτου, τοῦτ’ ἔστιν οὐ ταύτης τῆς κτίσεως,

Christòs dè paragenómenos archiereùs tō̂n genoménōn agathō̂n dià tē̂s meízonos kaì teleiotéras skēnē̂s ou cheiropoiḗtou, toût’ éstin ou taútēs tē̂s ktíseōs,

12
οὐδὲ δι’ αἵματος τράγων καὶ μόσχων διὰ δὲ τοῦ ἰδίου αἵματος, εἰσῆλθεν ἐφάπαξ εἰς τὰ ἅγια, αἰωνίαν λύτρωσιν εὑράμενος.

oudè di’ haímatos trágōn kaì móschōn dià dè toû idíou haímatos, eisē̂lthen ephápax eis tà hágia, aiōnían lýtrōsin heurámenos.

13
εἰ γὰρ τὸ αἷμα τράγων καὶ ταύρων καὶ σποδὸς δαμάλεως ῥαντίζουσα τοὺς κεκοινωμένους ἁγιάζει πρὸς τὴν τῆς σαρκὸς καθαρότητα,

ei gàr tò haîma trágōn kaì taúrōn kaì spodòs damáleōs rhantízousa toùs kekoinōménous hagiázei pròs tḕn tē̂s sarkòs katharótēta,

14
πόσῳ μᾶλλον τὸ αἷμα τοῦ Χριστοῦ, ὃς διὰ πνεύματος αἰωνίου ἑαυτὸν προσήνεγκεν ἄμωμον τῷ θεῷ, καθαριεῖ τὴν συνείδησιν ἡμῶν ἀπὸ νεκρῶν ἔργων εἰς τὸ λατρεύειν θεῷ ζῶντι.

pósōi mâllon tò haîma toû Christoû, hòs dià pneúmatos aiōníou heautòn prosḗnenken ámōmon tō̂i theō̂i, katharieî tḕn syneídēsin hēmō̂n apò nekrō̂n érgōn eis tò latreúein theō̂i zō̂nti.

15
Καὶ διὰ τοῦτο διαθήκης καινῆς μεσίτης ἐστίν, ὅπως θανάτου γενομένου εἰς ἀπολύτρωσιν τῶν ἐπὶ τῇ πρώτῃ διαθήκῃ παραβάσεων τὴν ἐπαγγελίαν λάβωσιν οἱ κεκλημένοι τῆς αἰωνίου κληρονομίας.

Kaì dià toûto diathḗkēs kainē̂s mesítēs estín, hópōs thanátou genoménou eis apolýtrōsin tō̂n epì tē̂i prṓtēi diathḗkēi parabáseōn tḕn epangelían lábōsin hoi keklēménoi tē̂s aiōníou klēronomías.

16
ὅπου γὰρ διαθήκη, θάνατον ἀνάγκη φέρεσθαι τοῦ διαθεμένου·

hópou gàr diathḗkē, thánaton anánkē phéresthai toû diatheménou:

17
διαθήκη γὰρ ἐπὶ νεκροῖς βεβαία, ἐπεὶ μήποτε ἰσχύει ὅτε ζῇ ὁ διαθέμενος.

diathḗkē gàr epì nekroîs bebaía, epeì mḗpote ischýei hóte zē̂i ho diathémenos.

18
ὅθεν οὐδὲ ἡ πρώτη χωρὶς αἵματος ἐγκεκαίνισται·

hóthen oudè hē prṓtē chōrìs haímatos enkekaínistai:

19
λαληθείσης γὰρ πάσης ἐντολῆς κατὰ τὸν νόμον ὑπὸ Μωϋσέως παντὶ τῷ λαῷ, λαβὼν τὸ αἷμα τῶν μόσχων μετὰ ὕδατος καὶ ἐρίου κοκκίνου καὶ ὑσσώπου αὐτό τε τὸ βιβλίον καὶ πάντα τὸν λαὸν ἐράντισεν,

lalētheísēs gàr pásēs entolē̂s katà tòn nómon hypò Mōÿséōs pantì tō̂i laō̂i, labṑn tò haîma tō̂n móschōn metà hýdatos kaì eríou kokkínou kaì hyssṓpou autó te tò biblíon kaì pánta tòn laòn erántisen,

20
λέγων, Τοῦτο τὸ αἷμα τῆς διαθήκης ἧς ἐνετείλατο πρὸς ὑμᾶς ὁ θεός·

légōn, Toûto tò haîma tē̂s diathḗkēs hē̂s eneteílato pròs hymâs ho theós:

21
καὶ τὴν σκηνὴν δὲ καὶ πάντα τὰ σκεύη τῆς λειτουργίας τῷ αἵματι ὁμοίως ἐράντισεν.

kaì tḕn skēnḕn dè kaì pánta tà skeúē tē̂s leitourgías tō̂i haímati homoíōs erántisen.

22
καὶ σχεδὸν ἐν αἵματι πάντα καθαρίζεται κατὰ τὸν νόμον, καὶ χωρὶς αἱματεκχυσίας οὐ γίνεται ἄφεσις.

kaì schedòn en haímati pánta katharízetai katà tòn nómon, kaì chōrìs haimatekchysías ou gínetai áphesis.

23
’Ανάγκη οὖν τὰ μὲν ὑποδείγματα τῶν ἐν τοῖς οὐρανοῖς τούτοις καθαρίζεσθαι, αὐτὰ δὲ τὰ ἐπουράνια κρείττοσιν θυσίαις παρὰ ταύτας.

’Anánkē oûn tà mèn hypodeígmata tō̂n en toîs ouranoîs toútois katharízesthai, autà dè tà epouránia kreíttosin thysíais parà taútas.

24
οὐ γὰρ εἰς χειροποίητα εἰσῆλθεν ἅγια Χριστός, ἀντίτυπα τῶν ἀληθινῶν, ἀλλ’ εἰς αὐτὸν τὸν οὐρανόν, νῦν ἐμφανισθῆναι τῷ προσώπῳ τοῦ θεοῦ ὑπὲρ ἡμῶν·

ou gàr eis cheiropoíēta eisē̂lthen hágia Christós, antítypa tō̂n alēthinō̂n, all’ eis autòn tòn ouranón, nŷn emphanisthē̂nai tō̂i prosṓpōi toû theoû hypèr hēmō̂n:

25
οὐδ’ ἵνα πολλάκις προσφέρῃ ἑαυτόν, ὥσπερ ὁ ἀρχιερεὺς εἰσέρχεται εἰς τὰ ἅγια κατ’ ἐνιαυτὸν ἐν αἵματι ἀλλοτρίῳ,

oud’ hína pollákis prosphérēi heautón, hṓsper ho archiereùs eisérchetai eis tà hágia kat’ eniautòn en haímati allotríōi,

26
ἐπεὶ ἔδει αὐτὸν πολλάκις παθεῖν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου· νυνὶ δὲ ἅπαξ ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων εἰς ἀθέτησιν [τῆς] ἁμαρτίας διὰ τῆς θυσίας αὐτοῦ πεφανέρωται.

epeì édei autòn pollákis patheîn apò katabolē̂s kósmou: nynì dè hápax epì synteleíāi tō̂n aiṓnōn eis athétēsin [tē̂s] hamartías dià tē̂s thysías autoû pephanérōtai.

27
καὶ καθ’ ὅσον ἀπόκειται τοῖς ἀνθρώποις ἅπαξ ἀποθανεῖν, μετὰ δὲ τοῦτο κρίσις,

kaì kath’ hóson apókeitai toîs anthrṓpois hápax apothaneîn, metà dè toûto krísis,

28
οὕτως καὶ ὁ Χριστός, ἅπαξ προσενεχθεὶς εἰς τὸ πολλῶν ἀνενεγκεῖν ἁμαρτίας, ἐκ δευτέρου χωρὶς ἁμαρτίας ὀφθήσεται τοῖς αὐτὸν ἀπεκδεχομένοις εἰς σωτηρίαν.

hoútōs kaì ho Christós, hápax prosenechtheìs eis tò pollō̂n anenenkeîn hamartías, ek deutérou chōrìs hamartías ophthḗsetai toîs autòn apekdechoménois eis sōtērían.