Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Jacques 1:16

New Testament
Chapter
Verses
1
’Ιάκωβος θεοῦ καὶ κυρίου ’Ιησοῦ Χριστοῦ δοῦλος ταῖς δώδεκα φυλαῖς ταῖς ἐν τῇ διασπορᾷ χαίρειν.

’Iákōbos theoû kaì kyríou ’Iēsoû Christoû doûlos taîs dṓdeka phylaîs taîs en tē̂i diasporā̂i chaírein.

2
Πᾶσαν χαρὰν ἡγήσασθε, ἀδελφοί μου, ὅταν πειρασμοῖς περιπέσητε ποικίλοις,

Pâsan charàn hēgḗsasthe, adelphoí mou, hótan peirasmoîs peripésēte poikílois,

3
γινώσκοντες ὅτι τὸ δοκίμιον ὑμῶν τῆς πίστεως κατεργάζεται ὑπομονήν·

ginṓskontes hóti tò dokímion hymō̂n tē̂s písteōs katergázetai hypomonḗn:

4
ἡ δὲ ὑπομονὴ ἔργον τέλειον ἐχέτω, ἵνα ἦτε τέλειοι καὶ ὁλόκληροι, ἐν μηδενὶ λειπόμενοι.

hē dè hypomonḕ érgon téleion echétō, hína ē̂te téleioi kaì holóklēroi, en mēdenì leipómenoi.

5
Εἰ δέ τις ὑμῶν λείπεται σοφίας, αἰτείτω παρὰ τοῦ διδόντος θεοῦ πᾶσιν ἁπλῶς καὶ μὴ ὀνειδίζοντος, καὶ δοθήσεται αὐτῷ.

Ei dé tis hymō̂n leípetai sophías, aiteítō parà toû didóntos theoû pâsin haplō̂s kaì mḕ oneidízontos, kaì dothḗsetai autō̂i.

6
αἰτείτω δὲ ἐν πίστει, μηδὲν διακρινόμενος, ὁ γὰρ διακρινόμενος ἔοικεν κλύδωνι θαλάσσης ἀνεμιζομένῳ καὶ ῥιπιζομένῳ·

aiteítō dè en pístei, mēdèn diakrinómenos, ho gàr diakrinómenos éoiken klýdōni thalássēs anemizoménōi kaì rhipizoménōi:

7
μὴ γὰρ οἰέσθω ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος ὅτι λήμψεταί τι παρὰ τοῦ κυρίου,

mḕ gàr oiésthō ho ánthrōpos ekeînos hóti lḗmpsetaí ti parà toû kyríou,

8
ἀνὴρ δίψυχος, ἀκατάστατος ἐν πάσαις ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ.

anḕr dípsychos, akatástatos en pásais taîs hodoîs autoû.

9
Καυχάσθω δὲ ὁ ἀδελφὸς ὁ ταπεινὸς ἐν τῷ ὕψει αὐτοῦ,

Kauchásthō dè ho adelphòs ho tapeinòs en tō̂i hýpsei autoû,

10
ὁ δὲ πλούσιος ἐν τῇ ταπεινώσει αὐτοῦ, ὅτι ὡς ἄνθος χόρτου παρελεύσεται.

ho dè ploúsios en tē̂i tapeinṓsei autoû, hóti hōs ánthos chórtou pareleúsetai.

11
ἀνέτειλεν γὰρ ὁ ἥλιος σὺν τῷ καύσωνι καὶ ἐξήρανεν τὸν χόρτον, καὶ τὸ ἄνθος αὐτοῦ ἐξέπεσεν καὶ ἡ εὐπρέπεια τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἀπώλετο· οὕτως καὶ ὁ πλούσιος ἐν ταῖς πορείαις αὐτοῦ μαρανθήσεται.

anéteilen gàr ho hḗlios sỳn tō̂i kaúsōni kaì exḗranen tòn chórton, kaì tò ánthos autoû exépesen kaì hē euprépeia toû prosṓpou autoû apṓleto: hoútōs kaì ho ploúsios en taîs poreíais autoû maranthḗsetai.

12
Μακάριος ἀνὴρ ὃς ὑπομένει πειρασμόν, ὅτι δόκιμος γενόμενος λήμψεται τὸν στέφανον τῆς ζωῆς, ὃν ἐπηγγείλατο τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν.

Makários anḕr hòs hypoménei peirasmón, hóti dókimos genómenos lḗmpsetai tòn stéphanon tē̂s zōē̂s, hòn epēngeílato toîs agapō̂sin autón.

13
μηδεὶς πειραζόμενος λεγέτω ὅτι ’Απὸ θεοῦ πειράζομαι· ὁ γὰρ θεὸς ἀπείραστός ἐστιν κακῶν, πειράζει δὲ αὐτὸς οὐδένα.

mēdeìs peirazómenos legétō hóti ’Apò theoû peirázomai: ho gàr theòs apeírastós estin kakō̂n, peirázei dè autòs oudéna.

14
ἕκαστος δὲ πειράζεται ὑπὸ τῆς ἰδίας ἐπιθυμίας ἐξελκόμενος καὶ δελεαζόμενος·

hékastos dè peirázetai hypò tē̂s idías epithymías exelkómenos kaì deleazómenos:

15
εἶτα ἡ ἐπιθυμία συλλαβοῦσα τίκτει ἁμαρτίαν, ἡ δὲ ἁμαρτία ἀποτελεσθεῖσα ἀποκύει θάνατον.

eîta hē epithymía syllaboûsa tíktei hamartían, hē dè hamartía apotelestheîsa apokýei thánaton.

16
Μὴ πλανᾶσθε, ἀδελφοί μου ἀγαπητοί.

Mḕ planâsthe, adelphoí mou agapētoí.

17
πᾶσα δόσις ἀγαθὴ καὶ πᾶν δώρημα τέλειον ἄνωθέν ἐστιν, καταβαῖνον ἀπὸ τοῦ πατρὸς τῶν φώτων, παρ’ ᾧ οὐκ ἔνι παραλλαγὴ ἢ τροπῆς ἀποσκίασμα.

pâsa dósis agathḕ kaì pân dṓrēma téleion ánōthén estin, katabaînon apò toû patròs tō̂n phṓtōn, par’ hō̂i ouk éni parallagḕ ḕ tropē̂s aposkíasma.

18
βουληθεὶς ἀπεκύησεν ἡμᾶς λόγῳ ἀληθείας, εἰς τὸ εἶναι ἡμᾶς ἀπαρχήν τινα τῶν αὐτοῦ κτισμάτων.

boulētheìs apekýēsen hēmâs lógōi alētheías, eis tò eînai hēmâs aparchḗn tina tō̂n autoû ktismátōn.

19
῎Ιστε, ἀδελφοί μου ἀγαπητοί. ἔστω δὲ πᾶς ἄνθρωπος ταχὺς εἰς τὸ ἀκοῦσαι, βραδὺς εἰς τὸ λαλῆσαι, βραδὺς εἰς ὀργήν·

῎Iste, adelphoí mou agapētoí. éstō dè pâs ánthrōpos tachỳs eis tò akoûsai, bradỳs eis tò lalē̂sai, bradỳs eis orgḗn:

20
ὀργὴ γὰρ ἀνδρὸς δικαιοσύνην θεοῦ οὐκ ἐργάζεται.

orgḕ gàr andròs dikaiosýnēn theoû ouk ergázetai.

21
διὸ ἀποθέμενοι πᾶσαν ῥυπαρίαν καὶ περισσείαν κακίας ἐν πραΰτητι δέξασθε τὸν ἔμφυτον λόγον τὸν δυνάμενον σῶσαι τὰς ψυχὰς ὑμῶν.

diò apothémenoi pâsan rhyparían kaì perisseían kakías en praǘtēti déxasthe tòn émphyton lógon tòn dynámenon sō̂sai tàs psychàs hymō̂n.

22
Γίνεσθε δὲ ποιηταὶ λόγου καὶ μὴ ἀκροαταὶ μόνον παραλογιζόμενοι ἑαυτούς.

Gínesthe dè poiētaì lógou kaì mḕ akroataì mónon paralogizómenoi heautoús.

23
ὅτι εἴ τις ἀκροατὴς λόγου ἐστὶν καὶ οὐ ποιητής, οὗτος ἔοικεν ἀνδρὶ κατανοοῦντι τὸ πρόσωπον τῆς γενέσεως αὐτοῦ ἐν ἐσόπτρῳ·

hóti eí tis akroatḕs lógou estìn kaì ou poiētḗs, hoûtos éoiken andrì katanooûnti tò prósōpon tē̂s genéseōs autoû en esóptrōi:

24
κατενόησεν γὰρ ἑαυτὸν καὶ ἀπελήλυθεν καὶ εὐθέως ἐπελάθετο ὁποῖος ἦν.

katenóēsen gàr heautòn kaì apelḗlythen kaì euthéōs epelátheto hopoîos ē̂n.

25
ὁ δὲ παρακύψας εἰς νόμον τέλειον τὸν τῆς ἐλευθερίας καὶ παραμείνας, οὐκ ἀκροατὴς ἐπιλησμονῆς γενόμενος ἀλλὰ ποιητὴς ἔργου, οὗτος μακάριος ἐν τῇ ποιήσει αὐτοῦ ἔσται.

ho dè parakýpsas eis nómon téleion tòn tē̂s eleutherías kaì parameínas, ouk akroatḕs epilēsmonē̂s genómenos allà poiētḕs érgou, hoûtos makários en tē̂i poiḗsei autoû éstai.

26
Εἴ τις δοκεῖ θρησκὸς εἶναι, μὴ χαλιναγωγῶν γλῶσσαν αὐτοῦ ἀλλὰ ἀπατῶν καρδίαν αὐτοῦ, τούτου μάταιος ἡ θρησκεία.

Eí tis dokeî thrēskòs eînai, mḕ chalinagōgō̂n glō̂ssan autoû allà apatō̂n kardían autoû, toútou mátaios hē thrēskeía.

27
θρησκεία καθαρὰ καὶ ἀμίαντος παρὰ τῷ θεῷ καὶ πατρὶ αὕτη ἐστίν, ἐπισκέπτεσθαι ὀρφανοὺς καὶ χήρας ἐν τῇ θλίψει αὐτῶν, ἄσπιλον ἑαυτὸν τηρεῖν ἀπὸ τοῦ κόσμου.

thrēskeía katharà kaì amíantos parà tō̂i theō̂i kaì patrì haútē estín, episképtesthai orphanoùs kaì chḗras en tē̂i thlípsei autō̂n, áspilon heautòn tēreîn apò toû kósmou.