Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Jacques 3:10

New Testament
Chapter
Verses
1
Μὴ πολλοὶ διδάσκαλοι γίνεσθε, ἀδελφοί μου, εἰδότες ὅτι μεῖζον κρίμα λημψόμεθα.

Mḕ polloì didáskaloi gínesthe, adelphoí mou, eidótes hóti meîzon kríma lēmpsómetha.

2
πολλὰ γὰρ πταίομεν ἅπαντες. εἴ τις ἐν λόγῳ οὐ πταίει, οὗτος τέλειος ἀνήρ, δυνατὸς χαλιναγωγῆσαι καὶ ὅλον τὸ σῶμα.

pollà gàr ptaíomen hápantes. eí tis en lógōi ou ptaíei, hoûtos téleios anḗr, dynatòs chalinagōgē̂sai kaì hólon tò sō̂ma.

3
εἰ δὲ τῶν ἵππων τοὺς χαλινοὺς εἰς τὰ στόματα βάλλομεν εἰς τὸ πείθεσθαι αὐτοὺς ἡμῖν, καὶ ὅλον τὸ σῶμα αὐτῶν μετάγομεν.

ei dè tō̂n híppōn toùs chalinoùs eis tà stómata bállomen eis tò peíthesthai autoùs hēmîn, kaì hólon tò sō̂ma autō̂n metágomen.

4
ἰδοὺ καὶ τὰ πλοῖα, τηλικαῦτα ὄντα καὶ ὑπὸ ἀνέμων σκληρῶν ἐλαυνόμενα, μετάγεται ὑπὸ ἐλαχίστου πηδαλίου ὅπου ἡ ὁρμὴ τοῦ εὐθύνοντος βούλεται·

idoù kaì tà ploîa, tēlikaûta ónta kaì hypò anémōn sklērō̂n elaunómena, metágetai hypò elachístou pēdalíou hópou hē hormḕ toû euthýnontos boúletai:

5
οὕτως καὶ ἡ γλῶσσα μικρὸν μέλος ἐστὶν καὶ μεγάλα αὐχεῖ. ’Ιδοὺ ἡλίκον πῦρ ἡλίκην ὕλην ἀνάπτει·

hoútōs kaì hē glō̂ssa mikròn mélos estìn kaì megála aucheî. ’Idoù hēlíkon pŷr hēlíkēn hýlēn anáptei:

6
καὶ ἡ γλῶσσα πῦρ, ὁ κόσμος τῆς ἀδικίας, ἡ γλῶσσα καθίσταται ἐν τοῖς μέλεσιν ἡμῶν, ἡ σπιλοῦσα ὅλον τὸ σῶμα καὶ φλογίζουσα τὸν τροχὸν τῆς γενέσεως καὶ φλογιζομένη ὑπὸ τῆς γεέννης.

kaì hē glō̂ssa pŷr, ho kósmos tē̂s adikías, hē glō̂ssa kathístatai en toîs mélesin hēmō̂n, hē spiloûsa hólon tò sō̂ma kaì phlogízousa tòn trochòn tē̂s genéseōs kaì phlogizoménē hypò tē̂s geénnēs.

7
πᾶσα γὰρ φύσις θηρίων τε καὶ πετεινῶν ἑρπετῶν τε καὶ ἐναλίων δαμάζεται καὶ δεδάμασται τῇ φύσει τῇ ἀνθρωπίνῃ·

pâsa gàr phýsis thēríōn te kaì peteinō̂n herpetō̂n te kaì enalíōn damázetai kaì dedámastai tē̂i phýsei tē̂i anthrōpínēi:

8
τὴν δὲ γλῶσσαν οὐδεὶς δαμάσαι δύναται ἀνθρώπων· ἀκατάστατον κακόν, μεστὴ ἰοῦ θανατηφόρου.

tḕn dè glō̂ssan oudeìs damásai dýnatai anthrṓpōn: akatástaton kakón, mestḕ ioû thanatēphórou.

9
ἐν αὐτῇ εὐλογοῦμεν τὸν κύριον καὶ πατέρα, καὶ ἐν αὐτῇ καταρώμεθα τοὺς ἀνθρώπους τοὺς καθ’ ὁμοίωσιν θεοῦ γεγονότας·

en autē̂i eulogoûmen tòn kýrion kaì patéra, kaì en autē̂i katarṓmetha toùs anthrṓpous toùs kath’ homoíōsin theoû gegonótas:

10
ἐκ τοῦ αὐτοῦ στόματος ἐξέρχεται εὐλογία καὶ κατάρα. οὐ χρή, ἀδελφοί μου, ταῦτα οὕτως γίνεσθαι.

ek toû autoû stómatos exérchetai eulogía kaì katára. ou chrḗ, adelphoí mou, taûta hoútōs gínesthai.

11
μήτι ἡ πηγὴ ἐκ τῆς αὐτῆς ὀπῆς βρύει τὸ γλυκὺ καὶ τὸ πικρόν;

mḗti hē pēgḕ ek tē̂s autē̂s opē̂s brýei tò glykỳ kaì tò pikrón?

12
μὴ δύναται, ἀδελφοί μου, συκῆ ἐλαίας ποιῆσαι ἢ ἄμπελος σῦκα; οὔτε ἁλυκὸν γλυκὺ ποιῆσαι ὕδωρ.

mḕ dýnatai, adelphoí mou, sykē̂ elaías poiē̂sai ḕ ámpelos sŷka? oúte halykòn glykỳ poiē̂sai hýdōr.

13
Τίς σοφὸς καὶ ἐπιστήμων ἐν ὑμῖν; δειξάτω ἐκ τῆς καλῆς ἀναστροφῆς τὰ ἔργα αὐτοῦ ἐν πραΰτητι σοφίας.

Tís sophòs kaì epistḗmōn en hymîn? deixátō ek tē̂s kalē̂s anastrophē̂s tà érga autoû en praǘtēti sophías.

14
εἰ δὲ ζῆλον πικρὸν ἔχετε καὶ ἐριθείαν ἐν τῇ καρδίᾳ ὑμῶν, μὴ κατακαυχᾶσθε καὶ ψεύδεσθε κατὰ τῆς ἀληθείας.

ei dè zē̂lon pikròn échete kaì eritheían en tē̂i kardíāi hymō̂n, mḕ katakauchâsthe kaì pseúdesthe katà tē̂s alētheías.

15
οὐκ ἔστιν αὕτη ἡ σοφία ἄνωθεν κατερχομένη, ἀλλὰ ἐπίγειος, ψυχική, δαιμονιώδης·

ouk éstin haútē hē sophía ánōthen katerchoménē, allà epígeios, psychikḗ, daimoniṓdēs:

16
ὅπου γὰρ ζῆλος καὶ ἐριθεία, ἐκεῖ ἀκαταστασία καὶ πᾶν φαῦλον πρᾶγμα.

hópou gàr zē̂los kaì eritheía, ekeî akatastasía kaì pân phaûlon prâgma.

17
ἡ δὲ ἄνωθεν σοφία πρῶτον μὲν ἁγνή ἐστιν, ἔπειτα εἰρηνική, ἐπιεικής, εὐπειθής, μεστὴ ἐλέους καὶ καρπῶν ἀγαθῶν, ἀδιάκριτος, ἀνυπόκριτος·

hē dè ánōthen sophía prō̂ton mèn hagnḗ estin, épeita eirēnikḗ, epieikḗs, eupeithḗs, mestḕ eléous kaì karpō̂n agathō̂n, adiákritos, anypókritos:

18
καρπὸς δὲ δικαιοσύνης ἐν εἰρήνῃ σπείρεται τοῖς ποιοῦσιν εἰρήνην.

karpòs dè dikaiosýnēs en eirḗnēi speíretai toîs poioûsin eirḗnēn.