Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Jean 11:50

New Testament
Chapter
Verses
1
῏Ην δέ τις ἀσθενῶν, Λάζαρος ἀπὸ Βηθανίας, ἐκ τῆς κώμης Μαρίας καὶ Μάρθας τῆς ἀδελφῆς αὐτῆς.

᾿̂Ēn dé tis asthenō̂n, Lázaros apò Bēthanías, ek tē̂s kṓmēs Marías kaì Márthas tē̂s adelphē̂s autē̂s.

2
ἦν δὲ Μαριὰμ ἡ ἀλείψασα τὸν κύριον μύρῳ καὶ ἐκμάξασα τοὺς πόδας αὐτοῦ ταῖς θριξὶν αὐτῆς, ἧς ὁ ἀδελφὸς Λάζαρος ἠσθένει.

ē̂n dè Mariàm hē aleípsasa tòn kýrion mýrōi kaì ekmáxasa toùs pódas autoû taîs thrixìn autē̂s, hē̂s ho adelphòs Lázaros ēsthénei.

3
ἀπέστειλαν οὖν αἱ ἀδελφαὶ πρὸς αὐτὸν λέγουσαι, Κύριε, ἴδε ὃν φιλεῖς ἀσθενεῖ.

apésteilan oûn hai adelphaì pròs autòn légousai, Kýrie, íde hòn phileîs astheneî.

4
ἀκούσας δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν, Αὕτη ἡ ἀσθένεια οὐκ ἔστιν πρὸς θάνατον ἀλλ’ ὑπὲρ τῆς δόξης τοῦ θεοῦ, ἵνα δοξασθῇ ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ δι’ αὐτῆς.

akoúsas dè ho ’Iēsoûs eîpen, Haútē hē asthéneia ouk éstin pròs thánaton all’ hypèr tē̂s dóxēs toû theoû, hína doxasthē̂i ho hyiòs toû theoû di’ autē̂s.

5
ἠγάπα δὲ ὁ ’Ιησοῦς τὴν Μάρθαν καὶ τὴν ἀδελφὴν αὐτῆς καὶ τὸν Λάζαρον.

ēgápa dè ho ’Iēsoûs tḕn Márthan kaì tḕn adelphḕn autē̂s kaì tòn Lázaron.

6
ὡς οὖν ἤκουσεν ὅτι ἀσθενεῖ, τότε μὲν ἔμεινεν ἐν ᾧ ἦν τόπῳ δύο ἡμέρας·

hōs oûn ḗkousen hóti astheneî, tóte mèn émeinen en hō̂i ē̂n tópōi dýo hēméras:

7
ἔπειτα μετὰ τοῦτο λέγει τοῖς μαθηταῖς, ῎Αγωμεν εἰς τὴν ’Ιουδαίαν πάλιν.

épeita metà toûto légei toîs mathētaîs, ῎Agōmen eis tḕn ’Ioudaían pálin.

8
λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταί, ‘Ραββί, νῦν ἐζήτουν σε λιθάσαι οἱ ’Ιουδαῖοι, καὶ πάλιν ὑπάγεις ἐκεῖ;

légousin autō̂i hoi mathētaí, ‘Rabbí, nŷn ezḗtoun se lithásai hoi ’Ioudaîoi, kaì pálin hypágeis ekeî?

9
ἀπεκρίθη ’Ιησοῦς, Οὐχὶ δώδεκα ὧραί εἰσιν τῆς ἡμέρας; ἐάν τις περιπατῇ ἐν τῇ ἡμέρᾳ, οὐ προσκόπτει, ὅτι τὸ φῶς τοῦ κόσμου τούτου βλέπει·

apekríthē ’Iēsoûs, Ouchì dṓdeka hō̂raí eisin tē̂s hēméras? eán tis peripatē̂i en tē̂i hēmérāi, ou proskóptei, hóti tò phō̂s toû kósmou toútou blépei:

10
ἐὰν δέ τις περιπατῇ ἐν τῇ νυκτί, προσκόπτει, ὅτι τὸ φῶς οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ.

eàn dé tis peripatē̂i en tē̂i nyktí, proskóptei, hóti tò phō̂s ouk éstin en autō̂i.

11
ταῦτα εἶπεν, καὶ μετὰ τοῦτο λέγει αὐτοῖς, Λάζαρος ὁ φίλος ἡμῶν κεκοίμηται, ἀλλὰ πορεύομαι ἵνα ἐξυπνίσω αὐτόν.

taûta eîpen, kaì metà toûto légei autoîs, Lázaros ho phílos hēmō̂n kekoímētai, allà poreúomai hína exypnísō autón.

12
εἶπαν οὖν οἱ μαθηταὶ αὐτῷ, Κύριε, εἰ κεκοίμηται σωθήσεται.

eîpan oûn hoi mathētaì autō̂i, Kýrie, ei kekoímētai sōthḗsetai.

13
εἰρήκει δὲ ὁ ’Ιησοῦς περὶ τοῦ θανάτου αὐτοῦ. ἐκεῖνοι δὲ ἔδοξαν ὅτι περὶ τῆς κοιμήσεως τοῦ ὕπνου λέγει.

eirḗkei dè ho ’Iēsoûs perì toû thanátou autoû. ekeînoi dè édoxan hóti perì tē̂s koimḗseōs toû hýpnou légei.

14
τότε οὖν εἶπεν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς παρρησίᾳ, Λάζαρος ἀπέθανεν,

tóte oûn eîpen autoîs ho ’Iēsoûs parrēsíāi, Lázaros apéthanen,

15
καὶ χαίρω δι’ ὑμᾶς, ἵνα πιστεύσητε, ὅτι οὐκ ἤμην ἐκεῖ· ἀλλὰ ἄγωμεν πρὸς αὐτόν.

kaì chaírō di’ hymâs, hína pisteúsēte, hóti ouk ḗmēn ekeî: allà ágōmen pròs autón.

16
εἶπεν οὖν θωμᾶς ὁ λεγόμενος Δίδυμος τοῖς συμμαθηταῖς, ῎Αγωμεν καὶ ἡμεῖς ἵνα ἀποθάνωμεν μετ’ αὐτοῦ.

eîpen oûn thōmâs ho legómenos Dídymos toîs symmathētaîs, ῎Agōmen kaì hēmeîs hína apothánōmen met’ autoû.

17
’Ελθὼν οὖν ὁ ’Ιησοῦς εὗρεν αὐτὸν τέσσαρας ἤδη ἡμέρας ἔχοντα ἐν τῷ μνημείῳ.

’Elthṑn oûn ho ’Iēsoûs heûren autòn téssaras ḗdē hēméras échonta en tō̂i mnēmeíōi.

18
ἦν δὲ ἡ Βηθανία ἐγγὺς τῶν ‘Ιεροσολύμων ὡς ἀπὸ σταδίων δεκαπέντε.

ē̂n dè hē Bēthanía engỳs tō̂n ‘Ierosolýmōn hōs apò stadíōn dekapénte.

19
πολλοὶ δὲ ἐκ τῶν ’Ιουδαίων ἐληλύθεισαν πρὸς τὴν Μάρθαν καὶ Μαριὰμ ἵνα παραμυθήσωνται αὐτὰς περὶ τοῦ ἀδελφοῦ.

polloì dè ek tō̂n ’Ioudaíōn elēlýtheisan pròs tḕn Márthan kaì Mariàm hína paramythḗsōntai autàs perì toû adelphoû.

20
ἡ οὖν Μάρθα ὡς ἤκουσεν ὅτι ’Ιησοῦς ἔρχεται ὑπήντησεν αὐτῷ· Μαριὰμ δὲ ἐν τῷ οἴκῳ ἐκαθέζετο.

hē oûn Mártha hōs ḗkousen hóti ’Iēsoûs érchetai hypḗntēsen autō̂i: Mariàm dè en tō̂i oíkōi ekathézeto.

21
εἶπεν οὖν ἡ Μάρθα πρὸς τὸν ’Ιησοῦν, Κύριε, εἰ ἦς ὧδε οὐκ ἂν ἀπέθανεν ὁ ἀδελφός μου·

eîpen oûn hē Mártha pròs tòn ’Iēsoûn, Kýrie, ei ē̂s hō̂de ouk àn apéthanen ho adelphós mou:

22
[ἀλλὰ] καὶ νῦν οἶδα ὅτι ὅσα ἂν αἰτήσῃ τὸν θεὸν δώσει σοι ὁ θεός.

[allà] kaì nŷn oîda hóti hósa àn aitḗsēi tòn theòn dṓsei soi ho theós.

23
λέγει αὐτῇ ὁ ’Ιησοῦς, ’Αναστήσεται ὁ ἀδελφός σου.

légei autē̂i ho ’Iēsoûs, ’Anastḗsetai ho adelphós sou.

24
λέγει αὐτῷ ἡ Μάρθα, Οἶδα ὅτι ἀναστήσεται ἐν τῇ ἀναστάσει ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ.

légei autō̂i hē Mártha, Oîda hóti anastḗsetai en tē̂i anastásei en tē̂i eschátēi hēmérāi.

25
εἶπεν αὐτῇ ὁ ’Ιησοῦς, ’Εγώ εἰμι ἡ ἀνάστασις καὶ ἡ ζωή· ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ κἂν ἀποθάνῃ ζήσεται,

eîpen autē̂i ho ’Iēsoûs, ’Egṓ eimi hē anástasis kaì hē zōḗ: ho pisteúōn eis emè kàn apothánēi zḗsetai,

26
καὶ πᾶς ὁ ζῶν καὶ πιστεύων εἰς ἐμὲ οὐ μὴ ἀποθάνῃ εἰς τὸν αἰῶνα· πιστεύεις τοῦτο;

kaì pâs ho zō̂n kaì pisteúōn eis emè ou mḕ apothánēi eis tòn aiō̂na: pisteúeis toûto?

27
λέγει αὐτῷ, Ναί, κύριε· ἐγὼ πεπίστευκα ὅτι σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ ὁ εἰς τὸν κόσμον ἐρχόμενος.

légei autō̂i, Naí, kýrie: egṑ pepísteuka hóti sỳ eî ho Christòs ho hyiòs toû theoû ho eis tòn kósmon erchómenos.

28
Καὶ ταῦτα εἰποῦσα ἀπῆλθεν καὶ ἐφώνησεν Μαριὰμ τὴν ἀδελφὴν αὐτῆς λάθρᾳ εἰποῦσα, ‘Ο διδάσκαλος πάρεστιν καὶ φωνεῖ σε.

Kaì taûta eipoûsa apē̂lthen kaì ephṓnēsen Mariàm tḕn adelphḕn autē̂s láthrāi eipoûsa, ‘O didáskalos párestin kaì phōneî se.

29
ἐκείνη δὲ ὡς ἤκουσεν ἠγέρθη ταχὺ καὶ ἤρχετο πρὸς αὐτόν·

ekeínē dè hōs ḗkousen ēgérthē tachỳ kaì ḗrcheto pròs autón:

30
οὔπω δὲ ἐληλύθει ὁ ’Ιησοῦς εἰς τὴν κώμην, ἀλλ’ ἦν ἔτι ἐν τῷ τόπῳ ὅπου ὑπήντησεν αὐτῷ ἡ Μάρθα.

oúpō dè elēlýthei ho ’Iēsoûs eis tḕn kṓmēn, all’ ē̂n éti en tō̂i tópōi hópou hypḗntēsen autō̂i hē Mártha.

31
οἱ οὖν ’Ιουδαῖοι οἱ ὄντες μετ’ αὐτῆς ἐν τῇ οἰκίᾳ καὶ παραμυθούμενοι αὐτήν, ἰδόντες τὴν Μαριὰμ ὅτι ταχέως ἀνέστη καὶ ἐξῆλθεν, ἠκολούθησαν αὐτῇ, δόξαντες ὅτι ὑπάγει εἰς τὸ μνημεῖον ἵνα κλαύσῃ ἐκεῖ.

hoi oûn ’Ioudaîoi hoi óntes met’ autē̂s en tē̂i oikíāi kaì paramythoúmenoi autḗn, idóntes tḕn Mariàm hóti tachéōs anéstē kaì exē̂lthen, ēkoloúthēsan autē̂i, dóxantes hóti hypágei eis tò mnēmeîon hína klaúsēi ekeî.

32
ἡ οὖν Μαριὰμ ὡς ἦλθεν ὅπου ἦν ’Ιησοῦς ἰδοῦσα αὐτὸν ἔπεσεν αὐτοῦ πρὸς τοὺς πόδας, λέγουσα αὐτῷ, Κύριε, εἰ ἦς ὧδε οὐκ ἄν μου ἀπέθανεν ὁ ἀδελφός.

hē oûn Mariàm hōs ē̂lthen hópou ē̂n ’Iēsoûs idoûsa autòn épesen autoû pròs toùs pódas, légousa autō̂i, Kýrie, ei ē̂s hō̂de ouk án mou apéthanen ho adelphós.

33
’Ιησοῦς οὖν ὡς εἶδεν αὐτὴν κλαίουσαν καὶ τοὺς συνελθόντας αὐτῇ ’Ιουδαίους κλαίοντας, ἐνεβριμήσατο τῷ πνεύματι καὶ ἐτάραξεν ἑαυτόν,

’Iēsoûs oûn hōs eîden autḕn klaíousan kaì toùs synelthóntas autē̂i ’Ioudaíous klaíontas, enebrimḗsato tō̂i pneúmati kaì etáraxen heautón,

34
καὶ εἶπεν, Ποῦ τεθείκατε αὐτόν; λέγουσιν αὐτῷ, Κύριε, ἔρχου καὶ ἴδε.

kaì eîpen, Poû tetheíkate autón? légousin autō̂i, Kýrie, érchou kaì íde.

35
ἐδάκρυσεν ὁ ’Ιησοῦς.

edákrysen ho ’Iēsoûs.

36
ἔλεγον οὖν οἱ ’Ιουδαῖοι, ῎Ιδε πῶς ἐφίλει αὐτόν.

élegon oûn hoi ’Ioudaîoi, ῎Ide pō̂s ephílei autón.

37
τινὲς δὲ ἐξ αὐτῶν εἶπαν, Οὐκ ἐδύνατο οὗτος ὁ ἀνοίξας τοὺς ὀφθαλμοὺς τοῦ τυφλοῦ ποιῆσαι ἵνα καὶ οὗτος μὴ ἀποθάνῃ;

tinès dè ex autō̂n eîpan, Ouk edýnato hoûtos ho anoíxas toùs ophthalmoùs toû typhloû poiē̂sai hína kaì hoûtos mḕ apothánēi?

38
’Ιησοῦς οὖν πάλιν ἐμβριμώμενος ἐν ἑαυτῷ ἔρχεται εἰς τὸ μνημεῖον· ἦν δὲ σπήλαιον, καὶ λίθος ἐπέκειτο ἐπ’ αὐτῷ.

’Iēsoûs oûn pálin embrimṓmenos en heautō̂i érchetai eis tò mnēmeîon: ē̂n dè spḗlaion, kaì líthos epékeito ep’ autō̂i.

39
λέγει ὁ ’Ιησοῦς, ῎Αρατε τὸν λίθον. λέγει αὐτῷ ἡ ἀδελφὴ τοῦ τετελευτηκότος Μάρθα, Κύριε, ἤδη ὄζει, τεταρταῖος γάρ ἐστιν.

légei ho ’Iēsoûs, ῎Arate tòn líthon. légei autō̂i hē adelphḕ toû teteleutēkótos Mártha, Kýrie, ḗdē ózei, tetartaîos gár estin.

40
λέγει αὐτῇ ὁ ’Ιησοῦς, Οὐκ εἶπόν σοι ὅτι ἐὰν πιστεύσῃς ὄψῃ τὴν δόξαν τοῦ θεοῦ;

légei autē̂i ho ’Iēsoûs, Ouk eîpón soi hóti eàn pisteúsēis ópsēi tḕn dóxan toû theoû?

41
ἦραν οὖν τὸν λίθον. ὁ δὲ ’Ιησοῦς ἦρεν τοὺς ὀφθαλμοὺς ἄνω καὶ εἶπεν, Πάτερ, εὐχαριστῶ σοι ὅτι ἤκουσάς μου.

ē̂ran oûn tòn líthon. ho dè ’Iēsoûs ē̂ren toùs ophthalmoùs ánō kaì eîpen, Páter, eucharistō̂ soi hóti ḗkousás mou.

42
ἐγὼ δὲ ᾔδειν ὅτι πάντοτέ μου ἀκούεις· ἀλλὰ διὰ τὸν ὄχλον τὸν περιεστῶτα εἶπον, ἵνα πιστεύσωσιν ὅτι σύ με ἀπέστειλας.

egṑ dè ḗidein hóti pántoté mou akoúeis: allà dià tòn óchlon tòn periestō̂ta eîpon, hína pisteúsōsin hóti sý me apésteilas.

43
καὶ ταῦτα εἰπὼν φωνῇ μεγάλῃ ἐκραύγασεν, Λάζαρε, δεῦρο ἔξω.

kaì taûta eipṑn phōnē̂i megálēi ekraúgasen, Lázare, deûro éxō.

44
ἐξῆλθεν ὁ τεθνηκὼς δεδεμένος τοὺς πόδας καὶ τὰς χεῖρας κειρίαις, καὶ ἡ ὄψις αὐτοῦ σουδαρίῳ περιεδέδετο. λέγει αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Λύσατε αὐτὸν καὶ ἄφετε αὐτὸν ὑπάγειν.

exē̂lthen ho tethnēkṑs dedeménos toùs pódas kaì tàs cheîras keiríais, kaì hē ópsis autoû soudaríōi periedédeto. légei autoîs ho ’Iēsoûs, Lýsate autòn kaì áphete autòn hypágein.

45
Πολλοὶ οὖν ἐκ τῶν ’Ιουδαίων, οἱ ἐλθόντες πρὸς τὴν Μαριὰμ καὶ θεασάμενοι ἃ ἐποίησεν, ἐπίστευσαν εἰς αὐτόν·

Polloì oûn ek tō̂n ’Ioudaíōn, hoi elthóntes pròs tḕn Mariàm kaì theasámenoi hà epoíēsen, epísteusan eis autón:

46
τινὲς δὲ ἐξ αὐτῶν ἀπῆλθον πρὸς τοὺς Φαρισαίους καὶ εἶπαν αὐτοῖς ἃ ἐποίησεν ’Ιησοῦς.

tinès dè ex autō̂n apē̂lthon pròs toùs Pharisaíous kaì eîpan autoîs hà epoíēsen ’Iēsoûs.

47
συνήγαγον οὖν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι συνέδριον, καὶ ἔλεγον, Τί ποιοῦμεν, ὅτι οὗτος ὁ ἄνθρωπος πολλὰ ποιεῖ σημεῖα;

synḗgagon oûn hoi archiereîs kaì hoi Pharisaîoi synédrion, kaì élegon, Tí poioûmen, hóti hoûtos ho ánthrōpos pollà poieî sēmeîa?

48
ἐὰν ἀφῶμεν αὐτὸν οὕτως, πάντες πιστεύσουσιν εἰς αὐτόν, καὶ ἐλεύσονται οἱ ‘Ρωμαῖοι καὶ ἀροῦσιν ἡμῶν καὶ τὸν τόπον καὶ τὸ ἔθνος.

eàn aphō̂men autòn hoútōs, pántes pisteúsousin eis autón, kaì eleúsontai hoi ‘Rōmaîoi kaì aroûsin hēmō̂n kaì tòn tópon kaì tò éthnos.

49
εἷς δέ τις ἐξ αὐτῶν Καϊάφας, ἀρχιερεὺς ὢν τοῦ ἐνιαυτοῦ ἐκείνου, εἶπεν αὐτοῖς, ‘Υμεῖς οὐκ οἴδατε οὐδέν,

heîs dé tis ex autō̂n Kaïáphas, archiereùs ṑn toû eniautoû ekeínou, eîpen autoîs, ‘Ymeîs ouk oídate oudén,

50
οὐδὲ λογίζεσθε ὅτι συμφέρει ὑμῖν ἵνα εἷς ἄνθρωπος ἀποθάνῃ ὑπὲρ τοῦ λαοῦ καὶ μὴ ὅλον τὸ ἔθνος ἀπόληται.

oudè logízesthe hóti symphérei hymîn hína heîs ánthrōpos apothánēi hypèr toû laoû kaì mḕ hólon tò éthnos apólētai.

51
τοῦτο δὲ ἀφ’ ἑαυτοῦ οὐκ εἶπεν, ἀλλὰ ἀρχιερεὺς ὢν τοῦ ἐνιαυτοῦ ἐκείνου ἐπροφήτευσεν ὅτι ἔμελλεν ’Ιησοῦς ἀποθνῄσκειν ὑπὲρ τοῦ ἔθνους,

toûto dè aph’ heautoû ouk eîpen, allà archiereùs ṑn toû eniautoû ekeínou eprophḗteusen hóti émellen ’Iēsoûs apothnḗiskein hypèr toû éthnous,

52
καὶ οὐχ ὑπὲρ τοῦ ἔθνους μόνον ἀλλ’ ἵνα καὶ τὰ τέκνα τοῦ θεοῦ τὰ διεσκορπισμένα συναγάγῃ εἰς ἕν.

kaì ouch hypèr toû éthnous mónon all’ hína kaì tà tékna toû theoû tà dieskorpisména synagágēi eis hén.

53
ἀπ’ ἐκείνης οὖν τῆς ἡμέρας ἐβουλεύσαντο ἵνα ἀποκτείνωσιν αὐτόν.

ap’ ekeínēs oûn tē̂s hēméras ebouleúsanto hína apokteínōsin autón.

54
‘Ο οὖν ’Ιησοῦς οὐκέτι παρρησίᾳ περιεπάτει ἐν τοῖς ’Ιουδαίοις, ἀλλὰ ἀπῆλθεν ἐκεῖθεν εἰς τὴν χώραν ἐγγὺς τῆς ἐρήμου, εἰς ’Εφραὶμ λεγομένην πόλιν, κἀκεῖ διέτριβεν μετὰ τῶν μαθητῶν.

‘O oûn ’Iēsoûs oukéti parrēsíāi periepátei en toîs ’Ioudaíois, allà apē̂lthen ekeîthen eis tḕn chṓran engỳs tē̂s erḗmou, eis ’Ephraìm legoménēn pólin, kakeî diétriben metà tō̂n mathētō̂n.

55
῏Ην δὲ ἐγγὺς τὸ πάσχα τῶν ’Ιουδαίων, καὶ ἀνέβησαν πολλοὶ εἰς ‘Ιεροσόλυμα ἐκ τῆς χώρας πρὸ τοῦ πάσχα ἵνα ἁγνίσωσιν ἑαυτούς.

᾿̂Ēn dè engỳs tò páscha tō̂n ’Ioudaíōn, kaì anébēsan polloì eis ‘Ierosólyma ek tē̂s chṓras prò toû páscha hína hagnísōsin heautoús.

56
ἐζήτουν οὖν τὸν ’Ιησοῦν καὶ ἔλεγον μετ’ ἀλλήλων ἐν τῷ ἱερῷ ἑστηκότες, Τί δοκεῖ ὑμῖν; ὅτι οὐ μὴ ἔλθῃ εἰς τὴν ἑορτήν;

ezḗtoun oûn tòn ’Iēsoûn kaì élegon met’ allḗlōn en tō̂i hierō̂i hestēkótes, Tí dokeî hymîn? hóti ou mḕ élthēi eis tḕn heortḗn?

57
δεδώκεισαν δὲ οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι ἐντολὴν ἵνα ἐάν τις γνῷ ποῦ ἐστιν μηνύσῃ, ὅπως πιάσωσιν αὐτόν.

dedṓkeisan dè hoi archiereîs kaì hoi Pharisaîoi entolḕn hína eán tis gnō̂i poû estin mēnýsēi, hópōs piásōsin autón.