Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Jean 12:43

New Testament
Chapter
Verses
1
‘Ο οὖν ’Ιησοῦς πρὸ ἓξ ἡμερῶν τοῦ πάσχα ἦλθεν εἰς Βηθανίαν, ὅπου ἦν Λάζαρος, ὃν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν ’Ιησοῦς.

‘O oûn ’Iēsoûs prò hèx hēmerō̂n toû páscha ē̂lthen eis Bēthanían, hópou ē̂n Lázaros, hòn ḗgeiren ek nekrō̂n ’Iēsoûs.

2
ἐποίησαν οὖν αὐτῷ δεῖπνον ἐκεῖ, καὶ ἡ Μάρθα διηκόνει, ὁ δὲ Λάζαρος εἷς ἦν ἐκ τῶν ἀνακειμένων σὺν αὐτῷ.

epoíēsan oûn autō̂i deîpnon ekeî, kaì hē Mártha diēkónei, ho dè Lázaros heîs ē̂n ek tō̂n anakeiménōn sỳn autō̂i.

3
ἡ οὖν Μαριὰμ λαβοῦσα λίτραν μύρου νάρδου πιστικῆς πολυτίμου ἤλειψεν τοὺς πόδας τοῦ ’Ιησοῦ καὶ ἐξέμαξεν ταῖς θριξὶν αὐτῆς τοὺς πόδας αὐτοῦ· ἡ δὲ οἰκία ἐπληρώθη ἐκ τῆς ὀσμῆς τοῦ μύρου.

hē oûn Mariàm laboûsa lítran mýrou nárdou pistikē̂s polytímou ḗleipsen toùs pódas toû ’Iēsoû kaì exémaxen taîs thrixìn autē̂s toùs pódas autoû: hē dè oikía eplērṓthē ek tē̂s osmē̂s toû mýrou.

4
λέγει δὲ ’Ιούδας ὁ ’Ισκαριώτης εἷς τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ὁ μέλλων αὐτὸν παραδιδόναι,

légei dè ’Ioúdas ho ’Iskariṓtēs heîs tō̂n mathētō̂n autoû, ho méllōn autòn paradidónai,

5
Διὰ τί τοῦτο τὸ μύρον οὐκ ἐπράθη τριακοσίων δηναρίων καὶ ἐδόθη πτωχοῖς;

Dià tí toûto tò mýron ouk epráthē triakosíōn dēnaríōn kaì edóthē ptōchoîs?

6
εἶπεν δὲ τοῦτο οὐχ ὅτι περὶ τῶν πτωχῶν ἔμελεν αὐτῷ ἀλλ’ ὅτι κλέπτης ἦν καὶ τὸ γλωσσόκομον ἔχων τὰ βαλλόμενα ἐβάσταζεν.

eîpen dè toûto ouch hóti perì tō̂n ptōchō̂n émelen autō̂i all’ hóti kléptēs ē̂n kaì tò glōssókomon échōn tà ballómena ebástazen.

7
εἶπεν οὖν ὁ ’Ιησοῦς, ῎Αφες αὐτήν, ἵνα εἰς τὴν ἡμέραν τοῦ ἐνταφιασμοῦ μου τηρήσῃ αὐτό·

eîpen oûn ho ’Iēsoûs, ῎Aphes autḗn, hína eis tḕn hēméran toû entaphiasmoû mou tērḗsēi autó:

8
τοὺς πτωχοὺς γὰρ πάντοτε ἔχετε μεθ’ ἑαυτῶν, ἐμὲ δὲ οὐ πάντοτε ἔχετε.

toùs ptōchoùs gàr pántote échete meth’ heautō̂n, emè dè ou pántote échete.

9
῎Εγνω οὖν [ὁ] ὄχλος πολὺς ἐκ τῶν ’Ιουδαίων ὅτι ἐκεῖ ἐστιν, καὶ ἦλθον οὐ διὰ τὸν ’Ιησοῦν μόνον ἀλλ’ ἵνα καὶ τὸν Λάζαρον ἴδωσιν ὃν ἤγειρεν ἐκ νεκρῶν.

῎Egnō oûn [ho] óchlos polỳs ek tō̂n ’Ioudaíōn hóti ekeî estin, kaì ē̂lthon ou dià tòn ’Iēsoûn mónon all’ hína kaì tòn Lázaron ídōsin hòn ḗgeiren ek nekrō̂n.

10
ἐβουλεύσαντο δὲ οἱ ἀρχιερεῖς ἵνα καὶ τὸν Λάζαρον ἀποκτείνωσιν,

ebouleúsanto dè hoi archiereîs hína kaì tòn Lázaron apokteínōsin,

11
ὅτι πολλοὶ δι’ αὐτὸν ὑπῆγον τῶν ’Ιουδαίων καὶ ἐπίστευον εἰς τὸν ’Ιησοῦν.

hóti polloì di’ autòn hypē̂gon tō̂n ’Ioudaíōn kaì epísteuon eis tòn ’Iēsoûn.

12
Τῇ ἐπαύριον ὁ ὄχλος πολὺς ὁ ἐλθὼν εἰς τὴν ἑορτήν, ἀκούσαντες ὅτι ἔρχεται ὁ ’Ιησοῦς εἰς ‘Ιεροσόλυμα,

Tē̂i epaúrion ho óchlos polỳs ho elthṑn eis tḕn heortḗn, akoúsantes hóti érchetai ho ’Iēsoûs eis ‘Ierosólyma,

13
ἔλαβον τὰ βαΐα τῶν φοινίκων καὶ ἐξῆλθον εἰς ὑπάντησιν αὐτῷ, καὶ ἐκραύγαζον, ‘Ωσαννά· εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ἐν ὀνόματι κυρίου, καὶ ὁ βασιλεὺς τοῦ ’Ισραήλ.

élabon tà baḯa tō̂n phoiníkōn kaì exē̂lthon eis hypántēsin autō̂i, kaì ekraúgazon, ‘Ōsanná: eulogēménos ho erchómenos en onómati kyríou, kaì ho basileùs toû ’Israḗl.

14
εὑρὼν δὲ ὁ ’Ιησοῦς ὀνάριον ἐκάθισεν ἐπ’ αὐτό, καθώς ἐστιν γεγραμμένον,

heurṑn dè ho ’Iēsoûs onárion ekáthisen ep’ autó, kathṓs estin gegramménon,

15
Μὴ φοβοῦ, θυγάτηρ Σιών· ἰδοὺ ὁ βασιλεύς σου ἔρχεται, καθήμενος ἐπὶ πῶλον ὄνου.

Mḕ phoboû, thygátēr Siṓn: idoù ho basileús sou érchetai, kathḗmenos epì pō̂lon ónou.

16
ταῦτα οὐκ ἔγνωσαν αὐτοῦ οἱ μαθηταὶ τὸ πρῶτον, ἀλλ’ ὅτε ἐδοξάσθη ’Ιησοῦς τότε ἐμνήσθησαν ὅτι ταῦτα ἦν ἐπ’ αὐτῷ γεγραμμένα καὶ ταῦτα ἐποίησαν αὐτῷ.

taûta ouk égnōsan autoû hoi mathētaì tò prō̂ton, all’ hóte edoxásthē ’Iēsoûs tóte emnḗsthēsan hóti taûta ē̂n ep’ autō̂i gegramména kaì taûta epoíēsan autō̂i.

17
ἐμαρτύρει οὖν ὁ ὄχλος ὁ ὢν μετ’ αὐτοῦ ὅτε τὸν Λάζαρον ἐφώνησεν ἐκ τοῦ μνημείου καὶ ἤγειρεν αὐτὸν ἐκ νεκρῶν.

emartýrei oûn ho óchlos ho ṑn met’ autoû hóte tòn Lázaron ephṓnēsen ek toû mnēmeíou kaì ḗgeiren autòn ek nekrō̂n.

18
διὰ τοῦτο [καὶ] ὑπήντησεν αὐτῷ ὁ ὄχλος ὅτι ἤκουσαν τοῦτο αὐτὸν πεποιηκέναι τὸ σημεῖον.

dià toûto [kaì] hypḗntēsen autō̂i ho óchlos hóti ḗkousan toûto autòn pepoiēkénai tò sēmeîon.

19
οἱ οὖν Φαρισαῖοι εἶπαν πρὸς ἑαυτούς, θεωρεῖτε ὅτι οὐκ ὠφελεῖτε οὐδέν· ἴδε ὁ κόσμος ὀπίσω αὐτοῦ ἀπῆλθεν.

hoi oûn Pharisaîoi eîpan pròs heautoús, theōreîte hóti ouk ōpheleîte oudén: íde ho kósmos opísō autoû apē̂lthen.

20
῏Ησαν δὲ ῞Ελληνές τινες ἐκ τῶν ἀναβαινόντων ἵνα προσκυνήσωσιν ἐν τῇ ἑορτῇ·

᾿̂Ēsan dè ῞Ellēnés tines ek tō̂n anabainóntōn hína proskynḗsōsin en tē̂i heortē̂i:

21
οὗτοι οὖν προσῆλθον Φιλίππῳ τῷ ἀπὸ Βηθσαϊδὰ τῆς Γαλιλαίας, καὶ ἠρώτων αὐτὸν λέγοντες, Κύριε, θέλομεν τὸν ’Ιησοῦν ἰδεῖν.

hoûtoi oûn prosē̂lthon Philíppōi tō̂i apò Bēthsaïdà tē̂s Galilaías, kaì ērṓtōn autòn légontes, Kýrie, thélomen tòn ’Iēsoûn ideîn.

22
ἔρχεται ὁ Φίλιππος καὶ λέγει τῷ ’Ανδρέᾳ· ἔρχεται ’Ανδρέας καὶ Φίλιππος καὶ λέγουσιν τῷ ’Ιησοῦ.

érchetai ho Phílippos kaì légei tō̂i ’Andréāi: érchetai ’Andréas kaì Phílippos kaì légousin tō̂i ’Iēsoû.

23
ὁ δὲ ’Ιησοῦς ἀποκρίνεται αὐτοῖς λέγων, ’Ελήλυθεν ἡ ὥρα ἵνα δοξασθῇ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου.

ho dè ’Iēsoûs apokrínetai autoîs légōn, ’Elḗlythen hē hṓra hína doxasthē̂i ho hyiòs toû anthrṓpou.

24
ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ ὁ κόκκος τοῦ σίτου πεσὼν εἰς τὴν γῆν ἀποθάνῃ, αὐτὸς μόνος μένει· ἐὰν δὲ ἀποθάνῃ, πολὺν καρπὸν φέρει.

amḕn amḕn légō hymîn, eàn mḕ ho kókkos toû sítou pesṑn eis tḕn gē̂n apothánēi, autòs mónos ménei: eàn dè apothánēi, polỳn karpòn phérei.

25
ὁ φιλῶν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἀπολλύει αὐτήν, καὶ ὁ μισῶν τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἐν τῷ κόσμῳ τούτῳ εἰς ζωὴν αἰώνιον φυλάξει αὐτήν.

ho philō̂n tḕn psychḕn autoû apollýei autḗn, kaì ho misō̂n tḕn psychḕn autoû en tō̂i kósmōi toútōi eis zōḕn aiṓnion phyláxei autḗn.

26
ἐὰν ἐμοί τις διακονῇ, ἐμοὶ ἀκολουθείτω, καὶ ὅπου εἰμὶ ἐγὼ ἐκεῖ καὶ ὁ διάκονος ὁ ἐμὸς ἔσται· ἐάν τις ἐμοὶ διακονῇ τιμήσει αὐτὸν ὁ πατήρ.

eàn emoí tis diakonē̂i, emoì akoloutheítō, kaì hópou eimì egṑ ekeî kaì ho diákonos ho emòs éstai: eán tis emoì diakonē̂i timḗsei autòn ho patḗr.

27
Νῦν ἡ ψυχή μου τετάρακται. καὶ τί εἴπω; Πάτερ, σῶσόν με ἐκ τῆς ὥρας ταύτης; ἀλλὰ διὰ τοῦτο ἦλθον εἰς τὴν ὥραν ταύτην.

Nŷn hē psychḗ mou tetáraktai. kaì tí eípō? Páter, sō̂són me ek tē̂s hṓras taútēs? allà dià toûto ē̂lthon eis tḕn hṓran taútēn.

28
πάτερ, δόξασόν σου τὸ ὄνομα. ἦλθεν οὖν φωνὴ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, Καὶ ἐδόξασα καὶ πάλιν δοξάσω.

páter, dóxasón sou tò ónoma. ē̂lthen oûn phōnḕ ek toû ouranoû, Kaì edóxasa kaì pálin doxásō.

29
ὁ οὖν ὄχλος ὁ ἑστὼς καὶ ἀκούσας ἔλεγεν βροντὴν γεγονέναι· ἄλλοι ἔλεγον, ῎Αγγελος αὐτῷ λελάληκεν.

ho oûn óchlos ho hestṑs kaì akoúsas élegen brontḕn gegonénai: álloi élegon, ῎Angelos autō̂i lelálēken.

30
ἀπεκρίθη καὶ εἶπεν ’Ιησοῦς, Οὐ δι’ ἐμὲ ἡ φωνὴ αὕτη γέγονεν ἀλλὰ δι’ ὑμᾶς.

apekríthē kaì eîpen ’Iēsoûs, Ou di’ emè hē phōnḕ haútē gégonen allà di’ hymâs.

31
νῦν κρίσις ἐστὶν τοῦ κόσμου τούτου, νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω·

nŷn krísis estìn toû kósmou toútou, nŷn ho árchōn toû kósmou toútou ekblēthḗsetai éxō:

32
κἀγὼ ἐὰν ὑψωθῶ ἐκ τῆς γῆς, πάντας ἑλκύσω πρὸς ἐμαυτόν.

kagṑ eàn hypsōthō̂ ek tē̂s gē̂s, pántas helkýsō pròs emautón.

33
τοῦτο δὲ ἔλεγεν σημαίνων ποίῳ θανάτῳ ἤμελλεν ἀποθνῄσκειν.

toûto dè élegen sēmaínōn poíōi thanátōi ḗmellen apothnḗiskein.

34
ἀπεκρίθη οὖν αὐτῷ ὁ ὄχλος, ‘Ημεῖς ἠκούσαμεν ἐκ τοῦ νόμου ὅτι ὁ Χριστὸς μένει εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ πῶς σὺ λέγεις ὅτι δεῖ ὑψωθῆναι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου; τίς ἐστιν οὗτος ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου;

apekríthē oûn autō̂i ho óchlos, ‘Ēmeîs ēkoúsamen ek toû nómou hóti ho Christòs ménei eis tòn aiō̂na, kaì pō̂s sỳ légeis hóti deî hypsōthē̂nai tòn hyiòn toû anthrṓpou? tís estin hoûtos ho hyiòs toû anthrṓpou?

35
εἶπεν οὖν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, ῎Ετι μικρὸν χρόνον τὸ φῶς ἐν ὑμῖν ἐστιν. περιπατεῖτε ὡς τὸ φῶς ἔχετε, ἵνα μὴ σκοτία ὑμᾶς καταλάβῃ· καὶ ὁ περιπατῶν ἐν τῇ σκοτίᾳ οὐκ οἶδεν ποῦ ὑπάγει.

eîpen oûn autoîs ho ’Iēsoûs, ῎Eti mikròn chrónon tò phō̂s en hymîn estin. peripateîte hōs tò phō̂s échete, hína mḕ skotía hymâs katalábēi: kaì ho peripatō̂n en tē̂i skotíāi ouk oîden poû hypágei.

36
ὡς τὸ φῶς ἔχετε, πιστεύετε εἰς τὸ φῶς, ἵνα υἱοὶ φωτὸς γένησθε. Ταῦτα ἐλάλησεν ’Ιησοῦς, καὶ ἀπελθὼν ἐκρύβη ἀπ’ αὐτῶν.

hōs tò phō̂s échete, pisteúete eis tò phō̂s, hína hyioì phōtòs génēsthe. Taûta elálēsen ’Iēsoûs, kaì apelthṑn ekrýbē ap’ autō̂n.

37
Τοσαῦτα δὲ αὐτοῦ σημεῖα πεποιηκότος ἔμπροσθεν αὐτῶν οὐκ ἐπίστευον εἰς αὐτόν,

Tosaûta dè autoû sēmeîa pepoiēkótos émprosthen autō̂n ouk epísteuon eis autón,

38
ἵνα ὁ λόγος ’Ησαΐου τοῦ προφήτου πληρωθῇ ὃν εἶπεν, Κύριε, τίς ἐπίστευσεν τῇ ἀκοῇ ἡμῶν; καὶ ὁ βραχίων κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη;

hína ho lógos ’Ēsaḯou toû prophḗtou plērōthē̂i hòn eîpen, Kýrie, tís epísteusen tē̂i akoē̂i hēmō̂n? kaì ho brachíōn kyríou tíni apekalýphthē?

39
διὰ τοῦτο οὐκ ἠδύναντο πιστεύειν, ὅτι πάλιν εἶπεν ’Ησαΐας,

dià toûto ouk ēdýnanto pisteúein, hóti pálin eîpen ’Ēsaḯas,

40
Τετύφλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμοὺς καὶ ἐπώρωσεν αὐτῶν τὴν καρδίαν, ἵνα μὴ ἴδωσιν τοῖς ὀφθαλμοῖς καὶ νοήσωσιν τῇ καρδίᾳ καὶ στραφῶσιν, καὶ ἰάσομαι αὐτούς.

Tetýphlōken autō̂n toùs ophthalmoùs kaì epṓrōsen autō̂n tḕn kardían, hína mḕ ídōsin toîs ophthalmoîs kaì noḗsōsin tē̂i kardíāi kaì straphō̂sin, kaì iásomai autoús.

41
ταῦτα εἶπεν ’Ησαΐας, ὅτι εἶδεν τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐλάλησεν περὶ αὐτοῦ.

taûta eîpen ’Ēsaḯas, hóti eîden tḕn dóxan autoû, kaì elálēsen perì autoû.

42
ὅμως μέντοι καὶ ἐκ τῶν ἀρχόντων πολλοὶ ἐπίστευσαν εἰς αὐτόν, ἀλλὰ διὰ τοὺς Φαρισαίους οὐχ ὡμολόγουν ἵνα μὴ ἀποσυνάγωγοι γένωνται·

hómōs méntoi kaì ek tō̂n archóntōn polloì epísteusan eis autón, allà dià toùs Pharisaíous ouch hōmológoun hína mḕ aposynágōgoi génōntai:

43
ἠγάπησαν γὰρ τὴν δόξαν τῶν ἀνθρώπων μᾶλλον ἤπερ τὴν δόξαν τοῦ θεοῦ.

ēgápēsan gàr tḕn dóxan tō̂n anthrṓpōn mâllon ḗper tḕn dóxan toû theoû.

44
’Ιησοῦς δὲ ἔκραξεν καὶ εἶπεν, ‘Ο πιστεύων εἰς ἐμὲ οὐ πιστεύει εἰς ἐμὲ ἀλλὰ εἰς τὸν πέμψαντά με,

’Iēsoûs dè ékraxen kaì eîpen, ‘O pisteúōn eis emè ou pisteúei eis emè allà eis tòn pémpsantá me,

45
καὶ ὁ θεωρῶν ἐμὲ θεωρεῖ τὸν πέμψαντά με.

kaì ho theōrō̂n emè theōreî tòn pémpsantá me.

46
ἐγὼ φῶς εἰς τὸν κόσμον ἐλήλυθα, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ ἐν τῇ σκοτίᾳ μὴ μείνῃ.

egṑ phō̂s eis tòn kósmon elḗlytha, hína pâs ho pisteúōn eis emè en tē̂i skotíāi mḕ meínēi.

47
καὶ ἐάν τίς μου ἀκούσῃ τῶν ῥημάτων καὶ μὴ φυλάξῃ, ἐγὼ οὐ κρίνω αὐτόν, οὐ γὰρ ἦλθον ἵνα κρίνω τὸν κόσμον ἀλλ’ ἵνα σώσω τὸν κόσμον.

kaì eán tís mou akoúsēi tō̂n rhēmátōn kaì mḕ phyláxēi, egṑ ou krínō autón, ou gàr ē̂lthon hína krínō tòn kósmon all’ hína sṓsō tòn kósmon.

48
ὁ ἀθετῶν ἐμὲ καὶ μὴ λαμβάνων τὰ ῥήματά μου ἔχει τὸν κρίνοντα αὐτόν· ὁ λόγος ὃν ἐλάλησα ἐκεῖνος κρινεῖ αὐτὸν ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ·

ho athetō̂n emè kaì mḕ lambánōn tà rhḗmatá mou échei tòn krínonta autón: ho lógos hòn elálēsa ekeînos krineî autòn en tē̂i eschátēi hēmérāi:

49
ὅτι ἐγὼ ἐξ ἐμαυτοῦ οὐκ ἐλάλησα, ἀλλ’ ὁ πέμψας με πατὴρ αὐτός μοι ἐντολὴν δέδωκεν τί εἴπω καὶ τί λαλήσω.

hóti egṑ ex emautoû ouk elálēsa, all’ ho pémpsas me patḕr autós moi entolḕn dédōken tí eípō kaì tí lalḗsō.

50
καὶ οἶδα ὅτι ἡ ἐντολὴ αὐτοῦ ζωὴ αἰώνιός ἐστιν. ἃ οὖν ἐγὼ λαλῶ, καθὼς εἴρηκέν μοι ὁ πατήρ, οὕτως λαλῶ.

kaì oîda hóti hē entolḕ autoû zōḕ aiṓniós estin. hà oûn egṑ lalō̂, kathṑs eírēkén moi ho patḗr, hoútōs lalō̂.