Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Jean 3:34

New Testament
Chapter
Verses
1
῏Ην δὲ ἄνθρωπος ἐκ τῶν Φαρισαίων, Νικόδημος ὄνομα αὐτῷ, ἄρχων τῶν ’Ιουδαίων·

᾿̂Ēn dè ánthrōpos ek tō̂n Pharisaíōn, Nikódēmos ónoma autō̂i, árchōn tō̂n ’Ioudaíōn:

2
οὗτος ἦλθεν πρὸς αὐτὸν νυκτὸς καὶ εἶπεν αὐτῷ, ‘Ραββί, οἴδαμεν ὅτι ἀπὸ θεοῦ ἐλήλυθας διδάσκαλος· οὐδεὶς γὰρ δύναται ταῦτα τὰ σημεῖα ποιεῖν ἃ σὺ ποιεῖς, ἐὰν μὴ ᾖ ὁ θεὸς μετ’ αὐτοῦ.

hoûtos ē̂lthen pròs autòn nyktòs kaì eîpen autō̂i, ‘Rabbí, oídamen hóti apò theoû elḗlythas didáskalos: oudeìs gàr dýnatai taûta tà sēmeîa poieîn hà sỳ poieîs, eàn mḕ ē̂i ho theòs met’ autoû.

3
ἀπεκρίθη ’Ιησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῷ, ’Αμὴν ἀμὴν λέγω σοι, ἐὰν μή τις γεννηθῇ ἄνωθεν, οὐ δύναται ἰδεῖν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ.

apekríthē ’Iēsoûs kaì eîpen autō̂i, ’Amḕn amḕn légō soi, eàn mḗ tis gennēthē̂i ánōthen, ou dýnatai ideîn tḕn basileían toû theoû.

4
λέγει πρὸς αὐτὸν [ὁ] Νικόδημος, Πῶς δύναται ἄνθρωπος γεννηθῆναι γέρων ὤν; μὴ δύναται εἰς τὴν κοιλίαν τῆς μητρὸς αὐτοῦ δεύτερον εἰσελθεῖν καὶ γεννηθῆναι;

légei pròs autòn [ho] Nikódēmos, Pō̂s dýnatai ánthrōpos gennēthē̂nai gérōn ṓn? mḕ dýnatai eis tḕn koilían tē̂s mētròs autoû deúteron eiseltheîn kaì gennēthē̂nai?

5
ἀπεκρίθη ’Ιησοῦς, ’Αμὴν ἀμὴν λέγω σοι, ἐὰν μή τις γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ.

apekríthē ’Iēsoûs, ’Amḕn amḕn légō soi, eàn mḗ tis gennēthē̂i ex hýdatos kaì pneúmatos, ou dýnatai eiseltheîn eis tḕn basileían toû theoû.

6
τὸ γεγεννημένον ἐκ τῆς σαρκὸς σάρξ ἐστιν, καὶ τὸ γεγεννημένον ἐκ τοῦ πνεύματος πνεῦμά ἐστιν.

tò gegennēménon ek tē̂s sarkòs sárx estin, kaì tò gegennēménon ek toû pneúmatos pneûmá estin.

7
μὴ θαυμάσῃς ὅτι εἶπόν σοι, Δεῖ ὑμᾶς γεννηθῆναι ἄνωθεν.

mḕ thaumásēis hóti eîpón soi, Deî hymâs gennēthē̂nai ánōthen.

8
τὸ πνεῦμα ὅπου θέλει πνεῖ, καὶ τὴν φωνὴν αὐτοῦ ἀκούεις, ἀλλ’ οὐκ οἶδας πόθεν ἔρχεται καὶ ποῦ ὑπάγει· οὕτως ἐστὶν πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ πνεύματος.

tò pneûma hópou thélei pneî, kaì tḕn phōnḕn autoû akoúeis, all’ ouk oîdas póthen érchetai kaì poû hypágei: hoútōs estìn pâs ho gegennēménos ek toû pneúmatos.

9
ἀπεκρίθη Νικόδημος καὶ εἶπεν αὐτῷ, Πῶς δύναται ταῦτα γενέσθαι;

apekríthē Nikódēmos kaì eîpen autō̂i, Pō̂s dýnatai taûta genésthai?

10
ἀπεκρίθη ’Ιησοῦς καὶ εἶπεν αὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ διδάσκαλος τοῦ ’Ισραὴλ καὶ ταῦτα οὐ γινώσκεις;

apekríthē ’Iēsoûs kaì eîpen autō̂i, Sỳ eî ho didáskalos toû ’Israḕl kaì taûta ou ginṓskeis?

11
ἀμὴν ἀμὴν λέγω σοι ὅτι ὃ οἴδαμεν λαλοῦμεν καὶ ὃ ἑωράκαμεν μαρτυροῦμεν, καὶ τὴν μαρτυρίαν ἡμῶν οὐ λαμβάνετε.

amḕn amḕn légō soi hóti hò oídamen laloûmen kaì hò heōrákamen martyroûmen, kaì tḕn martyrían hēmō̂n ou lambánete.

12
εἰ τὰ ἐπίγεια εἶπον ὑμῖν καὶ οὐ πιστεύετε, πῶς ἐὰν εἴπω ὑμῖν τὰ ἐπουράνια πιστεύσετε;

ei tà epígeia eîpon hymîn kaì ou pisteúete, pō̂s eàn eípō hymîn tà epouránia pisteúsete?

13
καὶ οὐδεὶς ἀναβέβηκεν εἰς τὸν οὐρανὸν εἰ μὴ ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς, ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου.

kaì oudeìs anabébēken eis tòn ouranòn ei mḕ ho ek toû ouranoû katabás, ho hyiòs toû anthrṓpou.

14
καὶ καθὼς Μωϋσῆς ὕψωσεν τὸν ὄφιν ἐν τῇ ἐρήμῳ, οὕτως ὑψωθῆναι δεῖ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου,

kaì kathṑs Mōÿsē̂s hýpsōsen tòn óphin en tē̂i erḗmōi, hoútōs hypsōthē̂nai deî tòn hyiòn toû anthrṓpou,

15
ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων ἐν αὐτῷ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον.

hína pâs ho pisteúōn en autō̂i échēi zōḕn aiṓnion.

16
Οὕτως γὰρ ἠγάπησεν ὁ θεὸς τὸν κόσμον, ὥστε τὸν υἱὸν τὸν μονογενῆ ἔδωκεν, ἵνα πᾶς ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν μὴ ἀπόληται ἀλλ’ ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον.

Hoútōs gàr ēgápēsen ho theòs tòn kósmon, hṓste tòn hyiòn tòn monogenē̂ édōken, hína pâs ho pisteúōn eis autòn mḕ apólētai all’ échēi zōḕn aiṓnion.

17
οὐ γὰρ ἀπέστειλεν ὁ θεὸς τὸν υἱὸν εἰς τὸν κόσμον ἵνα κρίνῃ τὸν κόσμον, ἀλλ’ ἵνα σωθῇ ὁ κόσμος δι’ αὐτοῦ.

ou gàr apésteilen ho theòs tòn hyiòn eis tòn kósmon hína krínēi tòn kósmon, all’ hína sōthē̂i ho kósmos di’ autoû.

18
ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ κρίνεται· ὁ [δὲ] μὴ πιστεύων ἤδη κέκριται, ὅτι μὴ πεπίστευκεν εἰς τὸ ὄνομα τοῦ μονογενοῦς υἱοῦ τοῦ θεοῦ.

ho pisteúōn eis autòn ou krínetai: ho [dè] mḕ pisteúōn ḗdē kékritai, hóti mḕ pepísteuken eis tò ónoma toû monogenoûs hyioû toû theoû.

19
αὕτη δέ ἐστιν ἡ κρίσις, ὅτι τὸ φῶς ἐλήλυθεν εἰς τὸν κόσμον καὶ ἠγάπησαν οἱ ἄνθρωποι μᾶλλον τὸ σκότος ἢ τὸ φῶς, ἦν γὰρ αὐτῶν πονηρὰ τὰ ἔργα.

haútē dé estin hē krísis, hóti tò phō̂s elḗlythen eis tòn kósmon kaì ēgápēsan hoi ánthrōpoi mâllon tò skótos ḕ tò phō̂s, ē̂n gàr autō̂n ponērà tà érga.

20
πᾶς γὰρ ὁ φαῦλα πράσσων μισεῖ τὸ φῶς καὶ οὐκ ἔρχεται πρὸς τὸ φῶς, ἵνα μὴ ἐλεγχθῇ τὰ ἔργα αὐτοῦ·

pâs gàr ho phaûla prássōn miseî tò phō̂s kaì ouk érchetai pròs tò phō̂s, hína mḕ elenchthē̂i tà érga autoû:

21
ὁ δὲ ποιῶν τὴν ἀλήθειαν ἔρχεται πρὸς τὸ φῶς, ἵνα φανερωθῇ αὐτοῦ τὰ ἔργα ὅτι ἐν θεῷ ἐστιν εἰργασμένα.

ho dè poiō̂n tḕn alḗtheian érchetai pròs tò phō̂s, hína phanerōthē̂i autoû tà érga hóti en theō̂i estin eirgasména.

22
Μετὰ ταῦτα ἦλθεν ὁ ’Ιησοῦς καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἰς τὴν ’Ιουδαίαν γῆν, καὶ ἐκεῖ διέτριβεν μετ’ αὐτῶν καὶ ἐβάπτιζεν.

Metà taûta ē̂lthen ho ’Iēsoûs kaì hoi mathētaì autoû eis tḕn ’Ioudaían gē̂n, kaì ekeî diétriben met’ autō̂n kaì ebáptizen.

23
ἦν δὲ καὶ ὁ ’Ιωάννης βαπτίζων ἐν Αἰνὼν ἐγγὺς τοῦ Σαλείμ, ὅτι ὕδατα πολλὰ ἦν ἐκεῖ, καὶ παρεγίνοντο καὶ ἐβαπτίζοντο·

ē̂n dè kaì ho ’Iōánnēs baptízōn en Ainṑn engỳs toû Saleím, hóti hýdata pollà ē̂n ekeî, kaì paregínonto kaì ebaptízonto:

24
οὔπω γὰρ ἦν βεβλημένος εἰς τὴν φυλακὴν ὁ ’Ιωάννης.

oúpō gàr ē̂n beblēménos eis tḕn phylakḕn ho ’Iōánnēs.

25
’Εγένετο οὖν ζήτησις ἐκ τῶν μαθητῶν ’Ιωάννου μετὰ ’Ιουδαίου περὶ καθαρισμοῦ.

’Egéneto oûn zḗtēsis ek tō̂n mathētō̂n ’Iōánnou metà ’Ioudaíou perì katharismoû.

26
καὶ ἦλθον πρὸς τὸν ’Ιωάννην καὶ εἶπαν αὐτῷ, ‘Ραββί, ὃς ἦν μετὰ σοῦ πέραν τοῦ ’Ιορδάνου, ᾧ σὺ μεμαρτύρηκας, ἴδε οὗτος βαπτίζει καὶ πάντες ἔρχονται πρὸς αὐτόν.

kaì ē̂lthon pròs tòn ’Iōánnēn kaì eîpan autō̂i, ‘Rabbí, hòs ē̂n metà soû péran toû ’Iordánou, hō̂i sỳ memartýrēkas, íde hoûtos baptízei kaì pántes érchontai pròs autón.

27
ἀπεκρίθη ’Ιωάννης καὶ εἶπεν, Οὐ δύναται ἄνθρωπος λαμβάνειν οὐδὲ ἓν ἐὰν μὴ ᾖ δεδομένον αὐτῷ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ.

apekríthē ’Iōánnēs kaì eîpen, Ou dýnatai ánthrōpos lambánein oudè hèn eàn mḕ ē̂i dedoménon autō̂i ek toû ouranoû.

28
αὐτοὶ ὑμεῖς μοι μαρτυρεῖτε ὅτι εἶπον [ὅτι] Οὐκ εἰμὶ ἐγὼ ὁ Χριστός, ἀλλ’ ὅτι ’Απεσταλμένος εἰμὶ ἔμπροσθεν ἐκείνου.

autoì hymeîs moi martyreîte hóti eîpon [hóti] Ouk eimì egṑ ho Christós, all’ hóti ’Apestalménos eimì émprosthen ekeínou.

29
ὁ ἔχων τὴν νύμφην νυμφίος ἐστίν· ὁ δὲ φίλος τοῦ νυμφίου, ὁ ἑστηκὼς καὶ ἀκούων αὐτοῦ, χαρᾷ χαίρει διὰ τὴν φωνὴν τοῦ νυμφίου. αὕτη οὖν ἡ χαρὰ ἡ ἐμὴ πεπλήρωται.

ho échōn tḕn nýmphēn nymphíos estín: ho dè phílos toû nymphíou, ho hestēkṑs kaì akoúōn autoû, charā̂i chaírei dià tḕn phōnḕn toû nymphíou. haútē oûn hē charà hē emḕ peplḗrōtai.

30
ἐκεῖνον δεῖ αὐξάνειν, ἐμὲ δὲ ἐλαττοῦσθαι.

ekeînon deî auxánein, emè dè elattoûsthai.

31
‘Ο ἄνωθεν ἐρχόμενος ἐπάνω πάντων ἐστίν· ὁ ὢν ἐκ τῆς γῆς ἐκ τῆς γῆς ἐστιν καὶ ἐκ τῆς γῆς λαλεῖ. ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἐρχόμενος [ἐπάνω πάντων ἐστίν·]

‘O ánōthen erchómenos epánō pántōn estín: ho ṑn ek tē̂s gē̂s ek tē̂s gē̂s estin kaì ek tē̂s gē̂s laleî. ho ek toû ouranoû erchómenos [epánō pántōn estín:]

32
ὃ ἑώρακεν καὶ ἤκουσεν τοῦτο μαρτυρεῖ, καὶ τὴν μαρτυρίαν αὐτοῦ οὐδεὶς λαμβάνει.

hò heṓraken kaì ḗkousen toûto martyreî, kaì tḕn martyrían autoû oudeìs lambánei.

33
ὁ λαβὼν αὐτοῦ τὴν μαρτυρίαν ἐσφράγισεν ὅτι ὁ θεὸς ἀληθής ἐστιν.

ho labṑn autoû tḕn martyrían esphrágisen hóti ho theòs alēthḗs estin.

34
ὃν γὰρ ἀπέστειλεν ὁ θεὸς τὰ ῥήματα τοῦ θεοῦ λαλεῖ, οὐ γὰρ ἐκ μέτρου δίδωσιν τὸ πνεῦμα.

hòn gàr apésteilen ho theòs tà rhḗmata toû theoû laleî, ou gàr ek métrou dídōsin tò pneûma.

35
ὁ πατὴρ ἀγαπᾷ τὸν υἱόν, καὶ πάντα δέδωκεν ἐν τῇ χειρὶ αὐτοῦ.

ho patḕr agapā̂i tòn hyión, kaì pánta dédōken en tē̂i cheirì autoû.

36
ὁ πιστεύων εἰς τὸν υἱὸν ἔχει ζωὴν αἰώνιον· ὁ δὲ ἀπειθῶν τῷ υἱῷ οὐκ ὄψεται ζωήν, ἀλλ’ ἡ ὀργὴ τοῦ θεοῦ μένει ἐπ’ αὐτόν.

ho pisteúōn eis tòn hyiòn échei zōḕn aiṓnion: ho dè apeithō̂n tō̂i hyiō̂i ouk ópsetai zōḗn, all’ hē orgḕ toû theoû ménei ep’ autón.