Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Jean 6:48

New Testament
Chapter
Verses
1
Μετὰ ταῦτα ἀπῆλθεν ὁ ’Ιησοῦς πέραν τῆς θαλάσσης τῆς Γαλιλαίας τῆς Τιβεριάδος.

Metà taûta apē̂lthen ho ’Iēsoûs péran tē̂s thalássēs tē̂s Galilaías tē̂s Tiberiádos.

2
ἠκολούθει δὲ αὐτῷ ὄχλος πολύς, ὅτι ἐθεώρουν τὰ σημεῖα ἃ ἐποίει ἐπὶ τῶν ἀσθενούντων.

ēkoloúthei dè autō̂i óchlos polýs, hóti etheṓroun tà sēmeîa hà epoíei epì tō̂n asthenoúntōn.

3
ἀνῆλθεν δὲ εἰς τὸ ὄρος ’Ιησοῦς, καὶ ἐκεῖ ἐκάθητο μετὰ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ.

anē̂lthen dè eis tò óros ’Iēsoûs, kaì ekeî ekáthēto metà tō̂n mathētō̂n autoû.

4
ἦν δὲ ἐγγὺς τὸ πάσχα, ἡ ἑορτὴ τῶν ’Ιουδαίων.

ē̂n dè engỳs tò páscha, hē heortḕ tō̂n ’Ioudaíōn.

5
ἐπάρας οὖν τοὺς ὀφθαλμοὺς ὁ ’Ιησοῦς καὶ θεασάμενος ὅτι πολὺς ὄχλος ἔρχεται πρὸς αὐτὸν λέγει πρὸς Φίλιππον, Πόθεν ἀγοράσωμεν ἄρτους ἵνα φάγωσιν οὗτοι;

epáras oûn toùs ophthalmoùs ho ’Iēsoûs kaì theasámenos hóti polỳs óchlos érchetai pròs autòn légei pròs Phílippon, Póthen agorásōmen ártous hína phágōsin hoûtoi?

6
τοῦτο δὲ ἔλεγεν πειράζων αὐτόν, αὐτὸς γὰρ ᾔδει τί ἔμελλεν ποιεῖν.

toûto dè élegen peirázōn autón, autòs gàr ḗidei tí émellen poieîn.

7
ἀπεκρίθη αὐτῷ ὁ Φίλιππος, Διακοσίων δηναρίων ἄρτοι οὐκ ἀρκοῦσιν αὐτοῖς ἵνα ἕκαστος βραχύ τι λάβῃ.

apekríthē autō̂i ho Phílippos, Diakosíōn dēnaríōn ártoi ouk arkoûsin autoîs hína hékastos brachý ti lábēi.

8
λέγει αὐτῷ εἷς ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, ’Ανδρέας ὁ ἀδελφὸς Σίμωνος Πέτρου,

légei autō̂i heîs ek tō̂n mathētō̂n autoû, ’Andréas ho adelphòs Símōnos Pétrou,

9
῎Εστιν παιδάριον ὧδε ὃς ἔχει πέντε ἄρτους κριθίνους καὶ δύο ὀψάρια· ἀλλὰ ταῦτα τί ἐστιν εἰς τοσούτους;

῎Estin paidárion hō̂de hòs échei pénte ártous krithínous kaì dýo opsária: allà taûta tí estin eis tosoútous?

10
εἶπεν ὁ ’Ιησοῦς, Ποιήσατε τοὺς ἀνθρώπους ἀναπεσεῖν. ἦν δὲ χόρτος πολὺς ἐν τῷ τόπῳ. ἀνέπεσαν οὖν οἱ ἄνδρες τὸν ἀριθμὸν ὡς πεντακισχίλιοι.

eîpen ho ’Iēsoûs, Poiḗsate toùs anthrṓpous anapeseîn. ē̂n dè chórtos polỳs en tō̂i tópōi. anépesan oûn hoi ándres tòn arithmòn hōs pentakischílioi.

11
ἔλαβεν οὖν τοὺς ἄρτους ὁ ’Ιησοῦς καὶ εὐχαριστήσας διέδωκεν τοῖς ἀνακειμένοις, ὁμοίως καὶ ἐκ τῶν ὀψαρίων ὅσον ἤθελον.

élaben oûn toùs ártous ho ’Iēsoûs kaì eucharistḗsas diédōken toîs anakeiménois, homoíōs kaì ek tō̂n opsaríōn hóson ḗthelon.

12
ὡς δὲ ἐνεπλήσθησαν λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Συναγάγετε τὰ περισσεύσαντα κλάσματα, ἵνα μή τι ἀπόληται.

hōs dè eneplḗsthēsan légei toîs mathētaîs autoû, Synagágete tà perisseúsanta klásmata, hína mḗ ti apólētai.

13
συνήγαγον οὖν, καὶ ἐγέμισαν δώδεκα κοφίνους κλασμάτων ἐκ τῶν πέντε ἄρτων τῶν κριθίνων ἃ ἐπερίσσευσαν τοῖς βεβρωκόσιν.

synḗgagon oûn, kaì egémisan dṓdeka kophínous klasmátōn ek tō̂n pénte ártōn tō̂n krithínōn hà eperísseusan toîs bebrōkósin.

14
Οἱ οὖν ἄνθρωποι ἰδόντες ὃ ἐποίησεν σημεῖον ἔλεγον ὅτι Οὗτός ἐστιν ἀληθῶς ὁ προφήτης ὁ ἐρχόμενος εἰς τὸν κόσμον.

Hoi oûn ánthrōpoi idóntes hò epoíēsen sēmeîon élegon hóti Hoûtós estin alēthō̂s ho prophḗtēs ho erchómenos eis tòn kósmon.

15
’Ιησοῦς οὖν γνοὺς ὅτι μέλλουσιν ἔρχεσθαι καὶ ἁρπάζειν αὐτὸν ἵνα ποιήσωσιν βασιλέα ἀνεχώρησεν πάλιν εἰς τὸ ὄρος αὐτὸς μόνος.

’Iēsoûs oûn gnoùs hóti méllousin érchesthai kaì harpázein autòn hína poiḗsōsin basiléa anechṓrēsen pálin eis tò óros autòs mónos.

16
‘Ως δὲ ὀψία ἐγένετο κατέβησαν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἐπὶ τὴν θάλασσαν,

‘Ōs dè opsía egéneto katébēsan hoi mathētaì autoû epì tḕn thálassan,

17
καὶ ἐμβάντες εἰς πλοῖον ἤρχοντο πέραν τῆς θαλάσσης εἰς Καφαρναούμ. καὶ σκοτία ἤδη ἐγεγόνει καὶ οὔπω ἐληλύθει πρὸς αὐτοὺς ὁ ’Ιησοῦς,

kaì embántes eis ploîon ḗrchonto péran tē̂s thalássēs eis Kapharnaoúm. kaì skotía ḗdē egegónei kaì oúpō elēlýthei pròs autoùs ho ’Iēsoûs,

18
ἥ τε θάλασσα ἀνέμου μεγάλου πνέοντος διεγείρετο.

hḗ te thálassa anémou megálou pnéontos diegeíreto.

19
ἐληλακότες οὖν ὡς σταδίους εἴκοσι πέντε ἢ τριάκοντα θεωροῦσιν τὸν ’Ιησοῦν περιπατοῦντα ἐπὶ τῆς θαλάσσης καὶ ἐγγὺς τοῦ πλοίου γινόμενον, καὶ ἐφοβήθησαν.

elēlakótes oûn hōs stadíous eíkosi pénte ḕ triákonta theōroûsin tòn ’Iēsoûn peripatoûnta epì tē̂s thalássēs kaì engỳs toû ploíou ginómenon, kaì ephobḗthēsan.

20
ὁ δὲ λέγει αὐτοῖς, ’Εγώ εἰμι, μὴ φοβεῖσθε.

ho dè légei autoîs, ’Egṓ eimi, mḕ phobeîsthe.

21
ἤθελον οὖν λαβεῖν αὐτὸν εἰς τὸ πλοῖον, καὶ εὐθέως ἐγένετο τὸ πλοῖον ἐπὶ τῆς γῆς εἰς ἣν ὑπῆγον.

ḗthelon oûn labeîn autòn eis tò ploîon, kaì euthéōs egéneto tò ploîon epì tē̂s gē̂s eis hḕn hypē̂gon.

22
Τῇ ἐπαύριον ὁ ὄχλος ὁ ἑστηκὼς πέραν τῆς θαλάσσης εἶδον ὅτι πλοιάριον ἄλλο οὐκ ἦν ἐκεῖ εἰ μὴ ἕν, καὶ ὅτι οὐ συνεισῆλθεν τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ ὁ ’Ιησοῦς εἰς τὸ πλοῖον ἀλλὰ μόνοι οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ ἀπῆλθον·

Tē̂i epaúrion ho óchlos ho hestēkṑs péran tē̂s thalássēs eîdon hóti ploiárion állo ouk ē̂n ekeî ei mḕ hén, kaì hóti ou syneisē̂lthen toîs mathētaîs autoû ho ’Iēsoûs eis tò ploîon allà mónoi hoi mathētaì autoû apē̂lthon:

23
ἄλλα ἦλθεν πλοῖα ἐκ Τιβεριάδος ἐγγὺς τοῦ τόπου ὅπου ἔφαγον τὸν ἄρτον [εὐχαριστήσαντος τοῦ κυρίου].

álla ē̂lthen ploîa ek Tiberiádos engỳs toû tópou hópou éphagon tòn árton [eucharistḗsantos toû kyríou].

24
ὅτε οὖν εἶδεν ὁ ὄχλος ὅτι ’Ιησοῦς οὐκ ἔστιν ἐκεῖ οὐδὲ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, ἐνέβησαν αὐτοὶ εἰς τὰ πλοιάρια καὶ ἦλθον εἰς Καφαρναοὺμ ζητοῦντες τὸν ’Ιησοῦν.

hóte oûn eîden ho óchlos hóti ’Iēsoûs ouk éstin ekeî oudè hoi mathētaì autoû, enébēsan autoì eis tà ploiária kaì ē̂lthon eis Kapharnaoùm zētoûntes tòn ’Iēsoûn.

25
καὶ εὑρόντες αὐτὸν πέραν τῆς θαλάσσης εἶπον αὐτῷ, ‘Ραββί, πότε ὧδε γέγονας;

kaì heuróntes autòn péran tē̂s thalássēs eîpon autō̂i, ‘Rabbí, póte hō̂de gégonas?

26
ἀπεκρίθη αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς καὶ εἶπεν, ’Αμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ζητεῖτέ με οὐχ ὅτι εἴδετε σημεῖα ἀλλ’ ὅτι ἐφάγετε ἐκ τῶν ἄρτων καὶ ἐχορτάσθητε.

apekríthē autoîs ho ’Iēsoûs kaì eîpen, ’Amḕn amḕn légō hymîn, zēteîté me ouch hóti eídete sēmeîa all’ hóti ephágete ek tō̂n ártōn kaì echortásthēte.

27
ἐργάζεσθε μὴ τὴν βρῶσιν τὴν ἀπολλυμένην ἀλλὰ τὴν βρῶσιν τὴν μένουσαν εἰς ζωὴν αἰώνιον, ἣν ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὑμῖν δώσει· τοῦτον γὰρ ὁ πατὴρ ἐσφράγισεν ὁ θεός.

ergázesthe mḕ tḕn brō̂sin tḕn apollyménēn allà tḕn brō̂sin tḕn ménousan eis zōḕn aiṓnion, hḕn ho hyiòs toû anthrṓpou hymîn dṓsei: toûton gàr ho patḕr esphrágisen ho theós.

28
εἶπον οὖν πρὸς αὐτόν, Τί ποιῶμεν ἵνα ἐργαζώμεθα τὰ ἔργα τοῦ θεοῦ;

eîpon oûn pròs autón, Tí poiō̂men hína ergazṓmetha tà érga toû theoû?

29
ἀπεκρίθη ὁ ’Ιησοῦς καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Τοῦτό ἐστιν τὸ ἔργον τοῦ θεοῦ, ἵνα πιστεύητε εἰς ὃν ἀπέστειλεν ἐκεῖνος.

apekríthē ho ’Iēsoûs kaì eîpen autoîs, Toûtó estin tò érgon toû theoû, hína pisteúēte eis hòn apésteilen ekeînos.

30
εἶπον οὖν αὐτῷ, Τί οὖν ποιεῖς σὺ σημεῖον, ἵνα ἴδωμεν καὶ πιστεύσωμέν σοι; τί ἐργάζῃ;

eîpon oûn autō̂i, Tí oûn poieîs sỳ sēmeîon, hína ídōmen kaì pisteúsōmén soi? tí ergázēi?

31
οἱ πατέρες ἡμῶν τὸ μάννα ἔφαγον ἐν τῇ ἐρήμῳ, καθώς ἐστιν γεγραμμένον, ῎Αρτον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς φαγεῖν.

hoi patéres hēmō̂n tò mánna éphagon en tē̂i erḗmōi, kathṓs estin gegramménon, ῎Arton ek toû ouranoû édōken autoîs phageîn.

32
εἶπεν οὖν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, ’Αμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, οὐ Μωϋσῆς δέδωκεν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ, ἀλλ’ ὁ πατήρ μου δίδωσιν ὑμῖν τὸν ἄρτον ἐκ τοῦ οὐρανοῦ τὸν ἀληθινόν·

eîpen oûn autoîs ho ’Iēsoûs, ’Amḕn amḕn légō hymîn, ou Mōÿsē̂s dédōken hymîn tòn árton ek toû ouranoû, all’ ho patḗr mou dídōsin hymîn tòn árton ek toû ouranoû tòn alēthinón:

33
ὁ γὰρ ἄρτος τοῦ θεοῦ ἐστιν ὁ καταβαίνων ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καὶ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ.

ho gàr ártos toû theoû estin ho katabaínōn ek toû ouranoû kaì zōḕn didoùs tō̂i kósmōi.

34
Εἶπον οὖν πρὸς αὐτόν, Κύριε, πάντοτε δὸς ἡμῖν τὸν ἄρτον τοῦτον.

Eîpon oûn pròs autón, Kýrie, pántote dòs hēmîn tòn árton toûton.

35
εἶπεν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, ’Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς· ὁ ἐρχόμενος πρός με οὐ μὴ πεινάσῃ, καὶ ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ οὐ μὴ διψήσει πώποτε.

eîpen autoîs ho ’Iēsoûs, ’Egṓ eimi ho ártos tē̂s zōē̂s: ho erchómenos prós me ou mḕ peinásēi, kaì ho pisteúōn eis emè ou mḕ dipsḗsei pṓpote.

36
ἀλλ’ εἶπον ὑμῖν ὅτι καὶ ἑωράκατέ [με] καὶ οὐ πιστεύετε.

all’ eîpon hymîn hóti kaì heōrákaté [me] kaì ou pisteúete.

37
Πᾶν ὃ δίδωσίν μοι ὁ πατὴρ πρὸς ἐμὲ ἥξει, καὶ τὸν ἐρχόμενον πρὸς ἐμὲ οὐ μὴ ἐκβάλω ἔξω,

Pân hò dídōsín moi ho patḕr pròs emè hḗxei, kaì tòn erchómenon pròs emè ou mḕ ekbálō éxō,

38
ὅτι καταβέβηκα ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ οὐχ ἵνα ποιῶ τὸ θέλημα τὸ ἐμὸν ἀλλὰ τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με·

hóti katabébēka apò toû ouranoû ouch hína poiō̂ tò thélēma tò emòn allà tò thélēma toû pémpsantós me:

39
τοῦτο δέ ἐστιν τὸ θέλημα τοῦ πέμψαντός με, ἵνα πᾶν ὃ δέδωκέν μοι μὴ ἀπολέσω ἐξ αὐτοῦ ἀλλὰ ἀναστήσω αὐτὸ [ἐν] τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ.

toûto dé estin tò thélēma toû pémpsantós me, hína pân hò dédōkén moi mḕ apolésō ex autoû allà anastḗsō autò [en] tē̂i eschátēi hēmérāi.

40
τοῦτο γάρ ἐστιν τὸ θέλημα τοῦ πατρός μου, ἵνα πᾶς ὁ θεωρῶν τὸν υἱὸν καὶ πιστεύων εἰς αὐτὸν ἔχῃ ζωὴν αἰώνιον, καὶ ἀναστήσω αὐτὸν ἐγὼ [ἐν] τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ.

toûto gár estin tò thélēma toû patrós mou, hína pâs ho theōrō̂n tòn hyiòn kaì pisteúōn eis autòn échēi zōḕn aiṓnion, kaì anastḗsō autòn egṑ [en] tē̂i eschátēi hēmérāi.

41
’Εγόγγυζον οὖν οἱ ’Ιουδαῖοι περὶ αὐτοῦ ὅτι εἶπεν, ’Εγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ καταβὰς ἐκ τοῦ οὐρανοῦ,

’Egóngyzon oûn hoi ’Ioudaîoi perì autoû hóti eîpen, ’Egṓ eimi ho ártos ho katabàs ek toû ouranoû,

42
καὶ ἔλεγον, Οὐχ οὗτός ἐστιν ’Ιησοῦς ὁ υἱὸς ’Ιωσήφ, οὗ ἡμεῖς οἴδαμεν τὸν πατέρα καὶ τὴν μητέρα; πῶς νῦν λέγει ὅτι ’Εκ τοῦ οὐρανοῦ καταβέβηκα;

kaì élegon, Ouch hoûtós estin ’Iēsoûs ho hyiòs ’Iōsḗph, hoû hēmeîs oídamen tòn patéra kaì tḕn mētéra? pō̂s nŷn légei hóti ’Ek toû ouranoû katabébēka?

43
ἀπεκρίθη ’Ιησοῦς καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Μὴ γογγύζετε μετ’ ἀλλήλων.

apekríthē ’Iēsoûs kaì eîpen autoîs, Mḕ gongýzete met’ allḗlōn.

44
οὐδεὶς δύναται ἐλθεῖν πρός με ἐὰν μὴ ὁ πατὴρ ὁ πέμψας με ἑλκύσῃ αὐτόν, κἀγὼ ἀναστήσω αὐτὸν ἐν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ.

oudeìs dýnatai eltheîn prós me eàn mḕ ho patḕr ho pémpsas me helkýsēi autón, kagṑ anastḗsō autòn en tē̂i eschátēi hēmérāi.

45
ἔστιν γεγραμμένον ἐν τοῖς προφήταις, Καὶ ἔσονται πάντες διδακτοὶ θεοῦ· πᾶς ὁ ἀκούσας παρὰ τοῦ πατρὸς καὶ μαθὼν ἔρχεται πρὸς ἐμέ.

éstin gegramménon en toîs prophḗtais, Kaì ésontai pántes didaktoì theoû: pâs ho akoúsas parà toû patròs kaì mathṑn érchetai pròs emé.

46
οὐχ ὅτι τὸν πατέρα ἑώρακέν τις εἰ μὴ ὁ ὢν παρὰ τοῦ θεοῦ, οὗτος ἑώρακεν τὸν πατέρα.

ouch hóti tòn patéra heṓrakén tis ei mḕ ho ṑn parà toû theoû, hoûtos heṓraken tòn patéra.

47
ἀμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὁ πιστεύων ἔχει ζωὴν αἰώνιον.

amḕn amḕn légō hymîn, ho pisteúōn échei zōḕn aiṓnion.

48
ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος τῆς ζωῆς.

egṓ eimi ho ártos tē̂s zōē̂s.

49
οἱ πατέρες ὑμῶν ἔφαγον ἐν τῇ ἐρήμῳ τὸ μάννα καὶ ἀπέθανον·

hoi patéres hymō̂n éphagon en tē̂i erḗmōi tò mánna kaì apéthanon:

50
οὗτός ἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβαίνων ἵνα τις ἐξ αὐτοῦ φάγῃ καὶ μὴ ἀποθάνῃ.

hoûtós estin ho ártos ho ek toû ouranoû katabaínōn hína tis ex autoû phágēi kaì mḕ apothánēi.

51
ἐγώ εἰμι ὁ ἄρτος ὁ ζῶν ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς· ἐάν τις φάγῃ ἐκ τούτου τοῦ ἄρτου ζήσει εἰς τὸν αἰῶνα· καὶ ὁ ἄρτος δὲ ὃν ἐγὼ δώσω ἡ σάρξ μού ἐστιν ὑπὲρ τῆς τοῦ κόσμου ζωῆς.

egṓ eimi ho ártos ho zō̂n ho ek toû ouranoû katabás: eán tis phágēi ek toútou toû ártou zḗsei eis tòn aiō̂na: kaì ho ártos dè hòn egṑ dṓsō hē sárx moú estin hypèr tē̂s toû kósmou zōē̂s.

52
’Εμάχοντο οὖν πρὸς ἀλλήλους οἱ ’Ιουδαῖοι λέγοντες, Πῶς δύναται οὗτος ἡμῖν δοῦναι τὴν σάρκα [αὐτοῦ] φαγεῖν;

’Emáchonto oûn pròs allḗlous hoi ’Ioudaîoi légontes, Pō̂s dýnatai hoûtos hēmîn doûnai tḕn sárka [autoû] phageîn?

53
εἶπεν οὖν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, ’Αμὴν ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἐὰν μὴ φάγητε τὴν σάρκα τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου καὶ πίητε αὐτοῦ τὸ αἷμα, οὐκ ἔχετε ζωὴν ἐν ἑαυτοῖς.

eîpen oûn autoîs ho ’Iēsoûs, ’Amḕn amḕn légō hymîn, eàn mḕ phágēte tḕn sárka toû hyioû toû anthrṓpou kaì píēte autoû tò haîma, ouk échete zōḕn en heautoîs.

54
ὁ τρώγων μου τὴν σάρκα καὶ πίνων μου τὸ αἷμα ἔχει ζωὴν αἰώνιον, κἀγὼ ἀναστήσω αὐτὸν τῇ ἐσχάτῃ ἡμέρᾳ·

ho trṓgōn mou tḕn sárka kaì pínōn mou tò haîma échei zōḕn aiṓnion, kagṑ anastḗsō autòn tē̂i eschátēi hēmérāi:

55
ἡ γὰρ σάρξ μου ἀληθής ἐστιν βρῶσις, καὶ τὸ αἷμά μου ἀληθής ἐστιν πόσις.

hē gàr sárx mou alēthḗs estin brō̂sis, kaì tò haîmá mou alēthḗs estin pósis.

56
ὁ τρώγων μου τὴν σάρκα καὶ πίνων μου τὸ αἷμα ἐν ἐμοὶ μένει κἀγὼ ἐν αὐτῷ.

ho trṓgōn mou tḕn sárka kaì pínōn mou tò haîma en emoì ménei kagṑ en autō̂i.

57
καθὼς ἀπέστειλέν με ὁ ζῶν πατὴρ κἀγὼ ζῶ διὰ τὸν πατέρα, καὶ ὁ τρώγων με κἀκεῖνος ζήσει δι’ ἐμέ.

kathṑs apésteilén me ho zō̂n patḕr kagṑ zō̂ dià tòn patéra, kaì ho trṓgōn me kakeînos zḗsei di’ emé.

58
οὗτός ἐστιν ὁ ἄρτος ὁ ἐκ τοῦ οὐρανοῦ καταβάς, οὐ καθὼς ἔφαγον οἱ πατέρες καὶ ἀπέθανον· ὁ τρώγων τοῦτον τὸν ἄρτον ζήσει εἰς τὸν αἰῶνα.

hoûtós estin ho ártos ho ek toû ouranoû katabás, ou kathṑs éphagon hoi patéres kaì apéthanon: ho trṓgōn toûton tòn árton zḗsei eis tòn aiō̂na.

59
Ταῦτα εἶπεν ἐν συναγωγῇ διδάσκων ἐν Καφαρναούμ.

Taûta eîpen en synagōgē̂i didáskōn en Kapharnaoúm.

60
Πολλοὶ οὖν ἀκούσαντες ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ εἶπαν, Σκληρός ἐστιν ὁ λόγος οὗτος· τίς δύναται αὐτοῦ ἀκούειν;

Polloì oûn akoúsantes ek tō̂n mathētō̂n autoû eîpan, Sklērós estin ho lógos hoûtos: tís dýnatai autoû akoúein?

61
εἰδὼς δὲ ὁ ’Ιησοῦς ἐν ἑαυτῷ ὅτι γογγύζουσιν περὶ τούτου οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἶπεν αὐτοῖς, Τοῦτο ὑμᾶς σκανδαλίζει;

eidṑs dè ho ’Iēsoûs en heautō̂i hóti gongýzousin perì toútou hoi mathētaì autoû eîpen autoîs, Toûto hymâs skandalízei?

62
ἐὰν οὖν θεωρῆτε τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἀναβαίνοντα ὅπου ἦν τὸ πρότερον;

eàn oûn theōrē̂te tòn hyiòn toû anthrṓpou anabaínonta hópou ē̂n tò próteron?

63
τὸ πνεῦμά ἐστιν τὸ ζῳοποιοῦν, ἡ σὰρξ οὐκ ὠφελεῖ οὐδέν· τὰ ῥήματα ἃ ἐγὼ λελάληκα ὑμῖν πνεῦμά ἐστιν καὶ ζωή ἐστιν.

tò pneûmá estin tò zōiopoioûn, hē sàrx ouk ōpheleî oudén: tà rhḗmata hà egṑ lelálēka hymîn pneûmá estin kaì zōḗ estin.

64
ἀλλ’ εἰσὶν ἐξ ὑμῶν τινες οἳ οὐ πιστεύουσιν. ᾔδει γὰρ ἐξ ἀρχῆς ὁ ’Ιησοῦς τίνες εἰσὶν οἱ μὴ πιστεύοντες καὶ τίς ἐστιν ὁ παραδώσων αὐτόν.

all’ eisìn ex hymō̂n tines hoì ou pisteúousin. ḗidei gàr ex archē̂s ho ’Iēsoûs tínes eisìn hoi mḕ pisteúontes kaì tís estin ho paradṓsōn autón.

65
καὶ ἔλεγεν, Διὰ τοῦτο εἴρηκα ὑμῖν ὅτι οὐδεὶς δύναται ἐλθεῖν πρός με ἐὰν μὴ ᾖ δεδομένον αὐτῷ ἐκ τοῦ πατρός.

kaì élegen, Dià toûto eírēka hymîn hóti oudeìs dýnatai eltheîn prós me eàn mḕ ē̂i dedoménon autō̂i ek toû patrós.

66
’Εκ τούτου [οὖν] πολλοὶ ἐκ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ ἀπῆλθον εἰς τὰ ὀπίσω καὶ οὐκέτι μετ’ αὐτοῦ περιεπάτουν.

’Ek toútou [oûn] polloì ek tō̂n mathētō̂n autoû apē̂lthon eis tà opísō kaì oukéti met’ autoû periepátoun.

67
εἶπεν οὖν ὁ ’Ιησοῦς τοῖς δώδεκα, Μὴ καὶ ὑμεῖς θέλετε ὑπάγειν;

eîpen oûn ho ’Iēsoûs toîs dṓdeka, Mḕ kaì hymeîs thélete hypágein?

68
ἀπεκρίθη αὐτῷ Σίμων Πέτρος, Κύριε, πρὸς τίνα ἀπελευσόμεθα; ῥήματα ζωῆς αἰωνίου ἔχεις,

apekríthē autō̂i Símōn Pétros, Kýrie, pròs tína apeleusómetha? rhḗmata zōē̂s aiōníou écheis,

69
καὶ ἡμεῖς πεπιστεύκαμεν καὶ ἐγνώκαμεν ὅτι σὺ εἶ ὁ ἅγιος τοῦ θεοῦ.

kaì hēmeîs pepisteúkamen kaì egnṓkamen hóti sỳ eî ho hágios toû theoû.

70
ἀπεκρίθη αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Οὐκ ἐγὼ ὑμᾶς τοὺς δώδεκα ἐξελεξάμην, καὶ ἐξ ὑμῶν εἷς διάβολός ἐστιν;

apekríthē autoîs ho ’Iēsoûs, Ouk egṑ hymâs toùs dṓdeka exelexámēn, kaì ex hymō̂n heîs diábolós estin?

71
ἔλεγεν δὲ τὸν ’Ιούδαν Σίμωνος ’Ισκαριώτου· οὗτος γὰρ ἔμελλεν παραδιδόναι αὐτόν, εἷς [ὢν] ἐκ τῶν δώδεκα.

élegen dè tòn ’Ioúdan Símōnos ’Iskariṓtou: hoûtos gàr émellen paradidónai autón, heîs [ṑn] ek tō̂n dṓdeka.