Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 11:46

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν τόπῳ τινὶ προσευχόμενον, ὡς ἐπαύσατο, εἶπέν τις τῶν μαθητῶν αὐτοῦ πρὸς αὐτόν, Κύριε, δίδαξον ἡμᾶς προσεύχεσθαι, καθὼς καὶ ’Ιωάννης ἐδίδαξεν τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ.

Kaì egéneto en tō̂i eînai autòn en tópōi tinì proseuchómenon, hōs epaúsato, eîpén tis tō̂n mathētō̂n autoû pròs autón, Kýrie, dídaxon hēmâs proseúchesthai, kathṑs kaì ’Iōánnēs edídaxen toùs mathētàs autoû.

2
εἶπεν δὲ αὐτοῖς, ῞Οταν προσεύχησθε, λέγετε, Πάτερ, ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου· ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου

eîpen dè autoîs, ῞Otan proseúchēsthe, légete, Páter, hagiasthḗtō tò ónomá sou: elthétō hē basileía sou

3
τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δίδου ἡμῖν τὸ καθ’ ἡμέραν·

tòn árton hēmō̂n tòn epioúsion dídou hēmîn tò kath’ hēméran:

4
καὶ ἄφες ἡμῖν τὰς ἁμαρτίας ἡμῶν, καὶ γὰρ αὐτοὶ ἀφίομεν παντὶ ὀφείλοντι ἡμῖν· καὶ μὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν.

kaì áphes hēmîn tàs hamartías hēmō̂n, kaì gàr autoì aphíomen pantì opheílonti hēmîn: kaì mḕ eisenénkēis hēmâs eis peirasmón.

5
Καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς, Τίς ἐξ ὑμῶν ἕξει φίλον καὶ πορεύσεται πρὸς αὐτὸν μεσονυκτίου καὶ εἴπῃ αὐτῷ, Φίλε, χρῆσόν μοι τρεῖς ἄρτους,

Kaì eîpen pròs autoús, Tís ex hymō̂n héxei phílon kaì poreúsetai pròs autòn mesonyktíou kaì eípēi autō̂i, Phíle, chrē̂són moi treîs ártous,

6
ἐπειδὴ φίλος μου παρεγένετο ἐξ ὁδοῦ πρός με καὶ οὐκ ἔχω ὃ παραθήσω αὐτῷ·

epeidḕ phílos mou paregéneto ex hodoû prós me kaì ouk échō hò parathḗsō autō̂i:

7
κἀκεῖνος ἔσωθεν ἀποκριθεὶς εἴπῃ, Μή μοι κόπους πάρεχε· ἤδη ἡ θύρα κέκλεισται, καὶ τὰ παιδία μου μετ’ ἐμοῦ εἰς τὴν κοίτην εἰσίν· οὐ δύναμαι ἀναστὰς δοῦναί σοι.

kakeînos ésōthen apokritheìs eípēi, Mḗ moi kópous páreche: ḗdē hē thýra kékleistai, kaì tà paidía mou met’ emoû eis tḕn koítēn eisín: ou dýnamai anastàs doûnaí soi.

8
λέγω ὑμῖν, εἰ καὶ οὐ δώσει αὐτῷ ἀναστὰς διὰ τὸ εἶναι φίλον αὐτοῦ, διά γε τὴν ἀναίδειαν αὐτοῦ ἐγερθεὶς δώσει αὐτῷ ὅσων χρῄζει.

légō hymîn, ei kaì ou dṓsei autō̂i anastàs dià tò eînai phílon autoû, diá ge tḕn anaídeian autoû egertheìs dṓsei autō̂i hósōn chrḗizei.

9
κἀγὼ ὑμῖν λέγω, αἰτεῖτε, καὶ δοθήσεται ὑμῖν· ζητεῖτε, καὶ εὑρήσετε· κρούετε, καὶ ἀνοιγήσεται ὑμῖν.

kagṑ hymîn légō, aiteîte, kaì dothḗsetai hymîn: zēteîte, kaì heurḗsete: kroúete, kaì anoigḗsetai hymîn.

10
πᾶς γὰρ ὁ αἰτῶν λαμβάνει, καὶ ὁ ζητῶν εὑρίσκει, καὶ τῷ κρούοντι ἀνοίγεται.

pâs gàr ho aitō̂n lambánei, kaì ho zētō̂n heurískei, kaì tō̂i kroúonti anoígetai.

11
τίνα δὲ ἐξ ὑμῶν αἰτήσει τὸν πατέρα ὁ υἱὸς ἰχθύν, καὶ ἀντὶ ἰχθύος ὄφιν αὐτῷ ἐπιδώσει;

tína dè ex hymō̂n aitḗsei tòn patéra ho hyiòs ichthýn, kaì antì ichthýos óphin autō̂i epidṓsei?

12
ἢ καὶ αἰτήσει ᾠόν, ἐπιδώσει αὐτῷ σκορπίον;

ḕ kaì aitḗsei ōión, epidṓsei autō̂i skorpíon?

13
εἰ οὖν ὑμεῖς πονηροὶ ὑπάρχοντες οἴδατε δόματα ἀγαθὰ διδόναι τοῖς τέκνοις ὑμῶν, πόσῳ μᾶλλον ὁ πατὴρ [ὁ] ἐξ οὐρανοῦ δώσει πνεῦμα ἅγιον τοῖς αἰτοῦσιν αὐτόν.

ei oûn hymeîs ponēroì hypárchontes oídate dómata agathà didónai toîs téknois hymō̂n, pósōi mâllon ho patḕr [ho] ex ouranoû dṓsei pneûma hágion toîs aitoûsin autón.

14
Καὶ ἦν ἐκβάλλων δαιμόνιον[, καὶ αὐτὸ αὐτὸ ἦν] κωφόν· ἐγένετο δὲ τοῦ δαιμονίου ἐξελθόντος ἐλάλησεν ὁ κωφός. καὶ ἐθαύμασαν οἱ ὄχλοι·

Kaì ē̂n ekbállōn daimónion[, kaì autò autò ē̂n] kōphón: egéneto dè toû daimoníou exelthóntos elálēsen ho kōphós. kaì ethaúmasan hoi óchloi:

15
τινὲς δὲ ἐξ αὐτῶν εἶπαν, ’Εν Βεελζεβοὺλ τῷ ἄρχοντι τῶν δαιμονίων ἐκβάλλει τὰ δαιμόνια·

tinès dè ex autō̂n eîpan, ’En Beelzeboùl tō̂i árchonti tō̂n daimoníōn ekbállei tà daimónia:

16
ἕτεροι δὲ πειράζοντες σημεῖον ἐξ οὐρανοῦ ἐζήτουν παρ’ αὐτοῦ.

héteroi dè peirázontes sēmeîon ex ouranoû ezḗtoun par’ autoû.

17
αὐτὸς δὲ εἰδὼς αὐτῶν τὰ διανοήματα εἶπεν αὐτοῖς, Πᾶσα βασιλεία ἐφ’ ἑαυτὴν διαμερισθεῖσα ἐρημοῦται, καὶ οἶκος ἐπὶ οἶκον πίπτει.

autòs dè eidṑs autō̂n tà dianoḗmata eîpen autoîs, Pâsa basileía eph’ heautḕn diameristheîsa erēmoûtai, kaì oîkos epì oîkon píptei.

18
εἰ δὲ καὶ ὁ Σατανᾶς ἐφ’ ἑαυτὸν διεμερίσθη, πῶς σταθήσεται ἡ βασιλεία αὐτοῦ; ὅτι λέγετε ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλειν με τὰ δαιμόνια.

ei dè kaì ho Satanâs eph’ heautòn diemerísthē, pō̂s stathḗsetai hē basileía autoû? hóti légete en Beelzeboùl ekbállein me tà daimónia.

19
εἰ δὲ ἐγὼ ἐν Βεελζεβοὺλ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, οἱ υἱοὶ ὑμῶν ἐν τίνι ἐκβάλλουσιν; διὰ τοῦτο αὐτοὶ ὑμῶν κριταὶ ἔσονται.

ei dè egṑ en Beelzeboùl ekbállō tà daimónia, hoi hyioì hymō̂n en tíni ekbállousin? dià toûto autoì hymō̂n kritaì ésontai.

20
εἰ δὲ ἐν δακτύλῳ θεοῦ ἐκβάλλω τὰ δαιμόνια, ἄρα ἔφθασεν ἐφ’ ὑμᾶς ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ.

ei dè en daktýlōi theoû ekbállō tà daimónia, ára éphthasen eph’ hymâs hē basileía toû theoû.

21
ὅταν ὁ ἰσχυρὸς καθωπλισμένος φυλάσσῃ τὴν ἑαυτοῦ αὐλήν, ἐν εἰρήνῃ ἐστὶν τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ·

hótan ho ischyròs kathōplisménos phylássēi tḕn heautoû aulḗn, en eirḗnēi estìn tà hypárchonta autoû:

22
ἐπὰν δὲ ἰσχυρότερος αὐτοῦ ἐπελθὼν νικήσῃ αὐτόν, τὴν πανοπλίαν αὐτοῦ αἴρει ἐφ’ ᾗ ἐπεποίθει, καὶ τὰ σκῦλα αὐτοῦ διαδίδωσιν.

epàn dè ischyróteros autoû epelthṑn nikḗsēi autón, tḕn panoplían autoû aírei eph’ hē̂i epepoíthei, kaì tà skŷla autoû diadídōsin.

23
ὁ μὴ ὢν μετ’ ἐμοῦ κατ’ ἐμοῦ ἐστιν, καὶ ὁ μὴ συνάγων μετ’ ἐμοῦ σκορπίζει.

ho mḕ ṑn met’ emoû kat’ emoû estin, kaì ho mḕ synágōn met’ emoû skorpízei.

24
῞Οταν τὸ ἀκάθαρτον πνεῦμα ἐξέλθῃ ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, διέρχεται δι’ ἀνύδρων τόπων ζητοῦν ἀνάπαυσιν, καὶ μὴ εὑρίσκον λέγει, ‘Υποστρέψω εἰς τὸν οἶκόν μου ὅθεν ἐξῆλθον·

῞Otan tò akátharton pneûma exélthēi apò toû anthrṓpou, diérchetai di’ anýdrōn tópōn zētoûn anápausin, kaì mḕ heurískon légei, ‘Ypostrépsō eis tòn oîkón mou hóthen exē̂lthon:

25
καὶ ἐλθὸν εὑρίσκει σεσαρωμένον καὶ κεκοσμημένον.

kaì elthòn heurískei sesarōménon kaì kekosmēménon.

26
τότε πορεύεται καὶ παραλαμβάνει ἕτερα πνεύματα πονηρότερα ἑαυτοῦ ἑπτά, καὶ εἰσελθόντα κατοικεῖ ἐκεῖ, καὶ γίνεται τὰ ἔσχατα τοῦ ἀνθρώπου ἐκείνου χείρονα τῶν πρώτων.

tóte poreúetai kaì paralambánei hétera pneúmata ponērótera heautoû heptá, kaì eiselthónta katoikeî ekeî, kaì gínetai tà éschata toû anthrṓpou ekeínou cheírona tō̂n prṓtōn.

27
’Εγένετο δὲ ἐν τῷ λέγειν αὐτὸν ταῦτα ἐπάρασά τις φωνὴν γυνὴ ἐκ τοῦ ὄχλου εἶπεν αὐτῷ, Μακαρία ἡ κοιλία ἡ βαστάσασά σε καὶ μαστοὶ οὓς ἐθήλασας.

’Egéneto dè en tō̂i légein autòn taûta epárasá tis phōnḕn gynḕ ek toû óchlou eîpen autō̂i, Makaría hē koilía hē bastásasá se kaì mastoì hoùs ethḗlasas.

28
αὐτὸς δὲ εἶπεν, Μενοῦν μακάριοι οἱ ἀκούοντες τὸν λόγον τοῦ θεοῦ καὶ φυλάσσοντες.

autòs dè eîpen, Menoûn makárioi hoi akoúontes tòn lógon toû theoû kaì phylássontes.

29
Τῶν δὲ ὄχλων ἐπαθροιζομένων ἤρξατο λέγειν, ‘Η γενεὰ αὕτη γενεὰ πονηρά ἐστιν· σημεῖον ζητεῖ, καὶ σημεῖον οὐ δοθήσεται αὐτῇ εἰ μὴ τὸ σημεῖον ’Ιωνᾶ.

Tō̂n dè óchlōn epathroizoménōn ḗrxato légein, ‘Ē geneà haútē geneà ponērá estin: sēmeîon zēteî, kaì sēmeîon ou dothḗsetai autē̂i ei mḕ tò sēmeîon ’Iōnâ.

30
καθὼς γὰρ ἐγένετο ’Ιωνᾶς τοῖς Νινευίταις σημεῖον, οὕτως ἔσται καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου τῇ γενεᾷ ταύτῃ.

kathṑs gàr egéneto ’Iōnâs toîs Nineuítais sēmeîon, hoútōs éstai kaì ho hyiòs toû anthrṓpou tē̂i geneā̂i taútēi.

31
βασίλισσα νότου ἐγερθήσεται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῶν ἀνδρῶν τῆς γενεᾶς ταύτης καὶ κατακρινεῖ αὐτούς· ὅτι ἦλθεν ἐκ τῶν περάτων τῆς γῆς ἀκοῦσαι τὴν σοφίαν Σολομῶνος, καὶ ἰδοὺ πλεῖον Σολομῶνος ὧδε.

basílissa nótou egerthḗsetai en tē̂i krísei metà tō̂n andrō̂n tē̂s geneâs taútēs kaì katakrineî autoús: hóti ē̂lthen ek tō̂n perátōn tē̂s gē̂s akoûsai tḕn sophían Solomō̂nos, kaì idoù pleîon Solomō̂nos hō̂de.

32
ἄνδρες Νινευῖται ἀναστήσονται ἐν τῇ κρίσει μετὰ τῆς γενεᾶς ταύτης καὶ κατακρινοῦσιν αὐτήν· ὅτι μετενόησαν εἰς τὸ κήρυγμα ’Ιωνᾶ, καὶ ἰδοὺ πλεῖον ’Ιωνᾶ ὧδε.

ándres Nineuîtai anastḗsontai en tē̂i krísei metà tē̂s geneâs taútēs kaì katakrinoûsin autḗn: hóti metenóēsan eis tò kḗrygma ’Iōnâ, kaì idoù pleîon ’Iōnâ hō̂de.

33
Οὐδεὶς λύχνον ἅψας εἰς κρύπτην τίθησιν [οὐδὲ ὑπὸ τὸν μόδιον] ἀλλ’ ἐπὶ τὴν λυχνίαν, ἵνα οἱ εἰσπορευόμενοι τὸ φῶς βλέπωσιν.

Oudeìs lýchnon hápsas eis krýptēn títhēsin [oudè hypò tòn módion] all’ epì tḕn lychnían, hína hoi eisporeuómenoi tò phō̂s blépōsin.

34
ὁ λύχνος τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός σου. ὅταν ὁ ὀφθαλμός σου ἁπλοῦς ᾖ, καὶ ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινόν ἐστιν· ἐπὰν δὲ πονηρὸς ᾖ, καὶ τὸ σῶμά σου σκοτεινόν.

ho lýchnos toû sṓmatós estin ho ophthalmós sou. hótan ho ophthalmós sou haploûs ē̂i, kaì hólon tò sō̂má sou phōteinón estin: epàn dè ponēròs ē̂i, kaì tò sō̂má sou skoteinón.

35
σκόπει οὖν μὴ τὸ φῶς τὸ ἐν σοὶ σκότος ἐστίν.

skópei oûn mḕ tò phō̂s tò en soì skótos estín.

36
εἰ οὖν τὸ σῶμά σου ὅλον φωτεινόν, μὴ ἔχον μέρος τι σκοτεινόν, ἔσται φωτεινὸν ὅλον ὡς ὅταν ὁ λύχνος τῇ ἀστραπῇ φωτίζῃ σε.

ei oûn tò sō̂má sou hólon phōteinón, mḕ échon méros ti skoteinón, éstai phōteinòn hólon hōs hótan ho lýchnos tē̂i astrapē̂i phōtízēi se.

37
’Εν δὲ τῷ λαλῆσαι ἐρωτᾷ αὐτὸν Φαρισαῖος ὅπως ἀριστήσῃ παρ’ αὐτῷ· εἰσελθὼν δὲ ἀνέπεσεν.

’En dè tō̂i lalē̂sai erōtā̂i autòn Pharisaîos hópōs aristḗsēi par’ autō̂i: eiselthṑn dè anépesen.

38
ὁ δὲ Φαρισαῖος ἰδὼν ἐθαύμασεν ὅτι οὐ πρῶτον ἐβαπτίσθη πρὸ τοῦ ἀρίστου.

ho dè Pharisaîos idṑn ethaúmasen hóti ou prō̂ton ebaptísthē prò toû arístou.

39
εἶπεν δὲ ὁ κύριος πρὸς αὐτόν, Νῦν ὑμεῖς οἱ Φαρισαῖοι τὸ ἔξωθεν τοῦ ποτηρίου καὶ τοῦ πίνακος καθαρίζετε, τὸ δὲ ἔσωθεν ὑμῶν γέμει ἁρπαγῆς καὶ πονηρίας.

eîpen dè ho kýrios pròs autón, Nŷn hymeîs hoi Pharisaîoi tò éxōthen toû potēríou kaì toû pínakos katharízete, tò dè ésōthen hymō̂n gémei harpagē̂s kaì ponērías.

40
ἄφρονες, οὐχ ὁ ποιήσας τὸ ἔξωθεν καὶ τὸ ἔσωθεν ἐποίησεν;

áphrones, ouch ho poiḗsas tò éxōthen kaì tò ésōthen epoíēsen?

41
πλὴν τὰ ἐνόντα δότε ἐλεημοσύνην, καὶ ἰδοὺ πάντα καθαρὰ ὑμῖν ἐστιν.

plḕn tà enónta dóte eleēmosýnēn, kaì idoù pánta katharà hymîn estin.

42
ἀλλὰ οὐαὶ ὑμῖν τοῖς Φαρισαίοις, ὅτι ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον καὶ τὸ πήγανον καὶ πᾶν λάχανον, καὶ παρέρχεσθε τὴν κρίσιν καὶ τὴν ἀγάπην τοῦ θεοῦ· ταῦτα δὲ ἔδει ποιῆσαι κἀκεῖνα μὴ παρεῖναι.

allà ouaì hymîn toîs Pharisaíois, hóti apodekatoûte tò hēdýosmon kaì tò pḗganon kaì pân láchanon, kaì parérchesthe tḕn krísin kaì tḕn agápēn toû theoû: taûta dè édei poiē̂sai kakeîna mḕ pareînai.

43
οὐαὶ ὑμῖν τοῖς Φαρισαίοις, ὅτι ἀγαπᾶτε τὴν πρωτοκαθεδρίαν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ τοὺς ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς.

ouaì hymîn toîs Pharisaíois, hóti agapâte tḕn prōtokathedrían en taîs synagōgaîs kaì toùs aspasmoùs en taîs agoraîs.

44
οὐαὶ ὑμῖν, ὅτι ἐστὲ ὡς τὰ μνημεῖα τὰ ἄδηλα, καὶ οἱ ἄνθρωποι [οἱ] περιπατοῦντες ἐπάνω οὐκ οἴδασιν.

ouaì hymîn, hóti estè hōs tà mnēmeîa tà ádēla, kaì hoi ánthrōpoi [hoi] peripatoûntes epánō ouk oídasin.

45
’Αποκριθεὶς δέ τις τῶν νομικῶν λέγει αὐτῷ, Διδάσκαλε, ταῦτα λέγων καὶ ἡμᾶς ὑβρίζεις.

’Apokritheìs dé tis tō̂n nomikō̂n légei autō̂i, Didáskale, taûta légōn kaì hēmâs hybrízeis.

46
ὁ δὲ εἶπεν, Καὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς οὐαί, ὅτι φορτίζετε τοὺς ἀνθρώπους φορτία δυσβάστακτα, καὶ αὐτοὶ ἑνὶ τῶν δακτύλων ὑμῶν οὐ προσψαύετε τοῖς φορτίοις.

ho dè eîpen, Kaì hymîn toîs nomikoîs ouaí, hóti phortízete toùs anthrṓpous phortía dysbástakta, kaì autoì henì tō̂n daktýlōn hymō̂n ou prospsaúete toîs phortíois.

47
οὐαὶ ὑμῖν, ὅτι οἰκοδομεῖτε τὰ μνημεῖα τῶν προφητῶν, οἱ δὲ πατέρες ὑμῶν ἀπέκτειναν αὐτούς.

ouaì hymîn, hóti oikodomeîte tà mnēmeîa tō̂n prophētō̂n, hoi dè patéres hymō̂n apékteinan autoús.

48
ἄρα μάρτυρές ἐστε καὶ συνευδοκεῖτε τοῖς ἔργοις τῶν πατέρων ὑμῶν, ὅτι αὐτοὶ μὲν ἀπέκτειναν αὐτοὺς ὑμεῖς δὲ οἰκοδομεῖτε.

ára mártyrés este kaì syneudokeîte toîs érgois tō̂n patérōn hymō̂n, hóti autoì mèn apékteinan autoùs hymeîs dè oikodomeîte.

49
διὰ τοῦτο καὶ ἡ σοφία τοῦ θεοῦ εἶπεν, ’Αποστελῶ εἰς αὐτοὺς προφήτας καὶ ἀποστόλους, καὶ ἐξ αὐτῶν ἀποκτενοῦσιν καὶ διώξουσιν,

dià toûto kaì hē sophía toû theoû eîpen, ’Apostelō̂ eis autoùs prophḗtas kaì apostólous, kaì ex autō̂n apoktenoûsin kaì diṓxousin,

50
ἵνα ἐκζητηθῇ τὸ αἷμα πάντων τῶν προφητῶν τὸ ἐκκεχυμένον ἀπὸ καταβολῆς κόσμου ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης,

hína ekzētēthē̂i tò haîma pántōn tō̂n prophētō̂n tò ekkechyménon apò katabolē̂s kósmou apò tē̂s geneâs taútēs,

51
ἀπὸ αἵματος ῞Αβελ ἕως αἵματος Ζαχαρίου τοῦ ἀπολομένου μεταξὺ τοῦ θυσιαστηρίου καὶ τοῦ οἴκου· ναί, λέγω ὑμῖν, ἐκζητηθήσεται ἀπὸ τῆς γενεᾶς ταύτης.

apò haímatos ῞Abel héōs haímatos Zacharíou toû apoloménou metaxỳ toû thysiastēríou kaì toû oíkou: naí, légō hymîn, ekzētēthḗsetai apò tē̂s geneâs taútēs.

52
οὐαὶ ὑμῖν τοῖς νομικοῖς, ὅτι ἤρατε τὴν κλεῖδα τῆς γνώσεως· αὐτοὶ οὐκ εἰσήλθατε καὶ τοὺς εἰσερχομένους ἐκωλύσατε.

ouaì hymîn toîs nomikoîs, hóti ḗrate tḕn kleîda tē̂s gnṓseōs: autoì ouk eisḗlthate kaì toùs eiserchoménous ekōlýsate.

53
Κἀκεῖθεν ἐξελθόντος αὐτοῦ ἤρξαντο οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι δεινῶς ἐνέχειν καὶ ἀποστοματίζειν αὐτὸν περὶ πλειόνων,

Kakeîthen exelthóntos autoû ḗrxanto hoi grammateîs kaì hoi Pharisaîoi deinō̂s enéchein kaì apostomatízein autòn perì pleiónōn,

54
ἐνεδρεύοντες αὐτὸν θηρεῦσαί τι ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ.

enedreúontes autòn thēreûsaí ti ek toû stómatos autoû.