Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 12:6

New Testament
Chapter
Verses
1
’Εν οἷς ἐπισυναχθεισῶν τῶν μυριάδων τοῦ ὄχλου, ὥστε καταπατεῖν ἀλλήλους, ἤρξατο λέγειν πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ πρῶτον, Προσέχετε ἑαυτοῖς ἀπὸ τῆς ζύμης, ἥτις ἐστὶν ὑπόκρισις, τῶν Φαρισαίων.

’En hoîs episynachtheisō̂n tō̂n myriádōn toû óchlou, hṓste katapateîn allḗlous, ḗrxato légein pròs toùs mathētàs autoû prō̂ton, Proséchete heautoîs apò tē̂s zýmēs, hḗtis estìn hypókrisis, tō̂n Pharisaíōn.

2
οὐδὲν δὲ συγκεκαλυμμένον ἐστὶν ὃ οὐκ ἀποκαλυφθήσεται, καὶ κρυπτὸν ὃ οὐ γνωσθήσεται.

oudèn dè synkekalymménon estìn hò ouk apokalyphthḗsetai, kaì kryptòn hò ou gnōsthḗsetai.

3
ἀνθ’ ὧν ὅσα ἐν τῇ σκοτίᾳ εἴπατε ἐν τῷ φωτὶ ἀκουσθήσεται, καὶ ὃ πρὸς τὸ οὖς ἐλαλήσατε ἐν τοῖς ταμείοις κηρυχθήσεται ἐπὶ τῶν δωμάτων.

anth’ hō̂n hósa en tē̂i skotíāi eípate en tō̂i phōtì akousthḗsetai, kaì hò pròs tò oûs elalḗsate en toîs tameíois kērychthḗsetai epì tō̂n dōmátōn.

4
Λέγω δὲ ὑμῖν τοῖς φίλοις μου, μὴ φοβηθῆτε ἀπὸ τῶν ἀποκτεινόντων τὸ σῶμα καὶ μετὰ ταῦτα μὴ ἐχόντων περισσότερόν τι ποιῆσαι.

Légō dè hymîn toîs phílois mou, mḕ phobēthē̂te apò tō̂n apokteinóntōn tò sō̂ma kaì metà taûta mḕ echóntōn perissóterón ti poiē̂sai.

5
ὑποδείξω δὲ ὑμῖν τίνα φοβηθῆτε· φοβήθητε τὸν μετὰ τὸ ἀποκτεῖναι ἔχοντα ἐξουσίαν ἐμβαλεῖν εἰς τὴν γέενναν· ναί, λέγω ὑμῖν, τοῦτον φοβήθητε.

hypodeíxō dè hymîn tína phobēthē̂te: phobḗthēte tòn metà tò apokteînai échonta exousían embaleîn eis tḕn géennan: naí, légō hymîn, toûton phobḗthēte.

6
οὐχὶ πέντε στρουθία πωλοῦνται ἀσσαρίων δύο; καὶ ἓν ἐξ αὐτῶν οὐκ ἔστιν ἐπιλελησμένον ἐνώπιον τοῦ θεοῦ.

ouchì pénte strouthía pōloûntai assaríōn dýo? kaì hèn ex autō̂n ouk éstin epilelēsménon enṓpion toû theoû.

7
ἀλλὰ καὶ αἱ τρίχες τῆς κεφαλῆς ὑμῶν πᾶσαι ἠρίθμηνται. μὴ φοβεῖσθε· πολλῶν στρουθίων διαφέρετε.

allà kaì hai tríches tē̂s kephalē̂s hymō̂n pâsai ēríthmēntai. mḕ phobeîsthe: pollō̂n strouthíōn diaphérete.

8
Λέγω δὲ ὑμῖν, πᾶς ὃς ἂν ὁμολογήσῃ ἐν ἐμοὶ ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὁμολογήσει ἐν αὐτῷ ἔμπροσθεν τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ·

Légō dè hymîn, pâs hòs àn homologḗsēi en emoì émprosthen tō̂n anthrṓpōn, kaì ho hyiòs toû anthrṓpou homologḗsei en autō̂i émprosthen tō̂n angélōn toû theoû:

9
ὁ δὲ ἀρνησάμενός με ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων ἀπαρνηθήσεται ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ.

ho dè arnēsámenós me enṓpion tō̂n anthrṓpōn aparnēthḗsetai enṓpion tō̂n angélōn toû theoû.

10
καὶ πᾶς ὃς ἐρεῖ λόγον εἰς τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου, ἀφεθήσεται αὐτῷ· τῷ δὲ εἰς τὸ ἅγιον πνεῦμα βλασφημήσαντι οὐκ ἀφεθήσεται.

kaì pâs hòs ereî lógon eis tòn hyiòn toû anthrṓpou, aphethḗsetai autō̂i: tō̂i dè eis tò hágion pneûma blasphēmḗsanti ouk aphethḗsetai.

11
ὅταν δὲ εἰσφέρωσιν ὑμᾶς ἐπὶ τὰς συναγωγὰς καὶ τὰς ἀρχὰς καὶ τὰς ἐξουσίας, μὴ μεριμνήσητε πῶς [ἢ τί] ἀπολογήσησθε ἢ τί εἴπητε·

hótan dè eisphérōsin hymâs epì tàs synagōgàs kaì tàs archàs kaì tàs exousías, mḕ merimnḗsēte pō̂s [ḕ tí] apologḗsēsthe ḕ tí eípēte:

12
τὸ γὰρ ἅγιον πνεῦμα διδάξει ὑμᾶς ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἃ δεῖ εἰπεῖν.

tò gàr hágion pneûma didáxei hymâs en autē̂i tē̂i hṓrāi hà deî eipeîn.

13
Εἶπεν δέ τις ἐκ τοῦ ὄχλου αὐτῷ, Διδάσκαλε, εἰπὲ τῷ ἀδελφῷ μου μερίσασθαι μετ’ ἐμοῦ τὴν κληρονομίαν.

Eîpen dé tis ek toû óchlou autō̂i, Didáskale, eipè tō̂i adelphō̂i mou merísasthai met’ emoû tḕn klēronomían.

14
ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ, ῎Ανθρωπε, τίς με κατέστησεν κριτὴν ἢ μεριστὴν ἐφ’ ὑμᾶς;

ho dè eîpen autō̂i, ῎Anthrōpe, tís me katéstēsen kritḕn ḕ meristḕn eph’ hymâs?

15
εἶπεν δὲ πρὸς αὐτούς, ‘Ορᾶτε καὶ φυλάσσεσθε ἀπὸ πάσης πλεονεξίας, ὅτι οὐκ ἐν τῷ περισσεύειν τινὶ ἡ ζωὴ αὐτοῦ ἐστιν ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐτῷ.

eîpen dè pròs autoús, ‘Orâte kaì phylássesthe apò pásēs pleonexías, hóti ouk en tō̂i perisseúein tinì hē zōḕ autoû estin ek tō̂n hyparchóntōn autō̂i.

16
Εἶπεν δὲ παραβολὴν πρὸς αὐτοὺς λέγων, ’Ανθρώπου τινὸς πλουσίου εὐφόρησεν ἡ χώρα.

Eîpen dè parabolḕn pròs autoùs légōn, ’Anthrṓpou tinòs plousíou euphórēsen hē chṓra.

17
καὶ διελογίζετο ἐν ἑαυτῷ λέγων, Τί ποιήσω, ὅτι οὐκ ἔχω ποῦ συνάξω τοὺς καρπούς μου;

kaì dielogízeto en heautō̂i légōn, Tí poiḗsō, hóti ouk échō poû synáxō toùs karpoús mou?

18
καὶ εἶπεν, Τοῦτο ποιήσω· καθελῶ μου τὰς ἀποθήκας καὶ μείζονας οἰκοδομήσω, καὶ συνάξω ἐκεῖ πάντα τὸν σῖτον καὶ τὰ ἀγαθά μου,

kaì eîpen, Toûto poiḗsō: kathelō̂ mou tàs apothḗkas kaì meízonas oikodomḗsō, kaì synáxō ekeî pánta tòn sîton kaì tà agathá mou,

19
καὶ ἐρῶ τῇ ψυχῇ μου, Ψυχή, ἔχεις πολλὰ ἀγαθὰ κείμενα εἰς ἔτη πολλά· ἀναπαύου, φάγε, πίε, εὐφραίνου.

kaì erō̂ tē̂i psychē̂i mou, Psychḗ, écheis pollà agathà keímena eis étē pollá: anapaúou, pháge, píe, euphraínou.

20
εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ θεός, ῎Αφρων, ταύτῃ τῇ νυκτὶ τὴν ψυχήν σου ἀπαιτοῦσιν ἀπὸ σοῦ· ἃ δὲ ἡτοίμασας, τίνι ἔσται;

eîpen dè autō̂i ho theós, ῎Aphrōn, taútēi tē̂i nyktì tḕn psychḗn sou apaitoûsin apò soû: hà dè hētoímasas, tíni éstai?

21
οὕτως ὁ θησαυρίζων ἑαυτῷ καὶ μὴ εἰς θεὸν πλουτῶν.

hoútōs ho thēsaurízōn heautō̂i kaì mḕ eis theòn ploutō̂n.

22
Εἶπεν δὲ πρὸς τοὺς μαθητάς, Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, μὴ μεριμνᾶτε τῇ ψυχῇ τί φάγητε, μηδὲ τῷ σώματι τί ἐνδύσησθε.

Eîpen dè pròs toùs mathētás, Dià toûto légō hymîn, mḕ merimnâte tē̂i psychē̂i tí phágēte, mēdè tō̂i sṓmati tí endýsēsthe.

23
ἡ γὰρ ψυχὴ πλεῖόν ἐστιν τῆς τροφῆς καὶ τὸ σῶμα τοῦ ἐνδύματος.

hē gàr psychḕ pleîón estin tē̂s trophē̂s kaì tò sō̂ma toû endýmatos.

24
κατανοήσατε τοὺς κόρακας ὅτι οὐ σπείρουσιν οὐδὲ θερίζουσιν, οἷς οὐκ ἔστιν ταμεῖον οὐδὲ ἀποθήκη, καὶ ὁ θεὸς τρέφει αὐτούς· πόσῳ μᾶλλον ὑμεῖς διαφέρετε τῶν πετεινῶν.

katanoḗsate toùs kórakas hóti ou speírousin oudè therízousin, hoîs ouk éstin tameîon oudè apothḗkē, kaì ho theòs tréphei autoús: pósōi mâllon hymeîs diaphérete tō̂n peteinō̂n.

25
τίς δὲ ἐξ ὑμῶν μεριμνῶν δύναται ἐπὶ τὴν ἡλικίαν αὐτοῦ προσθεῖναι πῆχυν;

tís dè ex hymō̂n merimnō̂n dýnatai epì tḕn hēlikían autoû prostheînai pē̂chyn?

26
εἰ οὖν οὐδὲ ἐλάχιστον δύνασθε, τί περὶ τῶν λοιπῶν μεριμνᾶτε;

ei oûn oudè eláchiston dýnasthe, tí perì tō̂n loipō̂n merimnâte?

27
κατανοήσατε τὰ κρίνα πῶς αὐξάνει· οὐ κοπιᾷ οὐδὲ νήθει· λέγω δὲ ὑμῖν, οὐδὲ Σολομὼν ἐν πάσῃ τῇ δόξῃ αὐτοῦ περιεβάλετο ὡς ἓν τούτων.

katanoḗsate tà krína pō̂s auxánei: ou kopiā̂i oudè nḗthei: légō dè hymîn, oudè Solomṑn en pásēi tē̂i dóxēi autoû periebáleto hōs hèn toútōn.

28
εἰ δὲ ἐν ἀγρῷ τὸν χόρτον ὄντα σήμερον καὶ αὔριον εἰς κλίβανον βαλλόμενον ὁ θεὸς οὕτως ἀμφιάζει, πόσῳ μᾶλλον ὑμᾶς, ὀλιγόπιστοι.

ei dè en agrō̂i tòn chórton ónta sḗmeron kaì aúrion eis klíbanon ballómenon ho theòs hoútōs amphiázei, pósōi mâllon hymâs, oligópistoi.

29
καὶ ὑμεῖς μὴ ζητεῖτε τί φάγητε καὶ τί πίητε, καὶ μὴ μετεωρίζεσθε·

kaì hymeîs mḕ zēteîte tí phágēte kaì tí píēte, kaì mḕ meteōrízesthe:

30
ταῦτα γὰρ πάντα τὰ ἔθνη τοῦ κόσμου ἐπιζητοῦσιν· ὑμῶν δὲ ὁ πατὴρ οἶδεν ὅτι χρῄζετε τούτων.

taûta gàr pánta tà éthnē toû kósmou epizētoûsin: hymō̂n dè ho patḕr oîden hóti chrḗizete toútōn.

31
πλὴν ζητεῖτε τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, καὶ ταῦτα προστεθήσεται ὑμῖν.

plḕn zēteîte tḕn basileían autoû, kaì taûta prostethḗsetai hymîn.

32
Μὴ φοβοῦ, τὸ μικρὸν ποίμνιον, ὅτι εὐδόκησεν ὁ πατὴρ ὑμῶν δοῦναι ὑμῖν τὴν βασιλείαν.

Mḕ phoboû, tò mikròn poímnion, hóti eudókēsen ho patḕr hymō̂n doûnai hymîn tḕn basileían.

33
Πωλήσατε τὰ ὑπάρχοντα ὑμῶν καὶ δότε ἐλεημοσύνην· ποιήσατε ἑαυτοῖς βαλλάντια μὴ παλαιούμενα, θησαυρὸν ἀνέκλειπτον ἐν τοῖς οὐρανοῖς, ὅπου κλέπτης οὐκ ἐγγίζει οὐδὲ σὴς διαφθείρει·

Pōlḗsate tà hypárchonta hymō̂n kaì dóte eleēmosýnēn: poiḗsate heautoîs ballántia mḕ palaioúmena, thēsauròn anékleipton en toîs ouranoîs, hópou kléptēs ouk engízei oudè sḕs diaphtheírei:

34
ὅπου γάρ ἐστιν ὁ θησαυρὸς ὑμῶν, ἐκεῖ καὶ ἡ καρδία ὑμῶν ἔσται.

hópou gár estin ho thēsauròs hymō̂n, ekeî kaì hē kardía hymō̂n éstai.

35
῎Εστωσαν ὑμῶν αἱ ὀσφύες περιεζωσμέναι καὶ οἱ λύχνοι καιόμενοι,

῎Estōsan hymō̂n hai osphýes periezōsménai kaì hoi lýchnoi kaiómenoi,

36
καὶ ὑμεῖς ὅμοιοι ἀνθρώποις προσδεχομένοις τὸν κύριον ἑαυτῶν πότε ἀναλύσῃ ἐκ τῶν γάμων, ἵνα ἐλθόντος καὶ κρούσαντος εὐθέως ἀνοίξωσιν αὐτῷ.

kaì hymeîs hómoioi anthrṓpois prosdechoménois tòn kýrion heautō̂n póte analýsēi ek tō̂n gámōn, hína elthóntos kaì kroúsantos euthéōs anoíxōsin autō̂i.

37
μακάριοι οἱ δοῦλοι ἐκεῖνοι, οὓς ἐλθὼν ὁ κύριος εὑρήσει γρηγοροῦντας· ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι περιζώσεται καὶ ἀνακλινεῖ αὐτοὺς καὶ παρελθὼν διακονήσει αὐτοῖς.

makárioi hoi doûloi ekeînoi, hoùs elthṑn ho kýrios heurḗsei grēgoroûntas: amḕn légō hymîn hóti perizṓsetai kaì anaklineî autoùs kaì parelthṑn diakonḗsei autoîs.

38
κἂν ἐν τῇ δευτέρᾳ κἂν ἐν τῇ τρίτῃ φυλακῇ ἔλθῃ καὶ εὕρῃ οὕτως, μακάριοί εἰσιν ἐκεῖνοι.

kàn en tē̂i deutérāi kàn en tē̂i trítēi phylakē̂i élthēi kaì heúrēi hoútōs, makárioí eisin ekeînoi.

39
τοῦτο δὲ γινώσκετε ὅτι εἰ ᾔδει ὁ οἰκοδεσπότης ποίᾳ ὥρᾳ ὁ κλέπτης ἔρχεται, οὐκ ἂν ἀφῆκεν διορυχθῆναι τὸν οἶκον αὐτοῦ.

toûto dè ginṓskete hóti ei ḗidei ho oikodespótēs poíāi hṓrāi ho kléptēs érchetai, ouk àn aphē̂ken diorychthē̂nai tòn oîkon autoû.

40
καὶ ὑμεῖς γίνεσθε ἕτοιμοι, ὅτι ᾗ ὥρᾳ οὐ δοκεῖτε ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἔρχεται.

kaì hymeîs gínesthe hétoimoi, hóti hē̂i hṓrāi ou dokeîte ho hyiòs toû anthrṓpou érchetai.

41
Εἶπεν δὲ ὁ Πέτρος, Κύριε, πρὸς ἡμᾶς τὴν παραβολὴν ταύτην λέγεις ἢ καὶ πρὸς πάντας;

Eîpen dè ho Pétros, Kýrie, pròs hēmâs tḕn parabolḕn taútēn légeis ḕ kaì pròs pántas?

42
καὶ εἶπεν ὁ κύριος, Τίς ἄρα ἐστὶν ὁ πιστὸς οἰκονόμος ὁ φρόνιμος, ὃν καταστήσει ὁ κύριος ἐπὶ τῆς θεραπείας αὐτοῦ τοῦ διδόναι ἐν καιρῷ [τὸ] σιτομέτριον;

kaì eîpen ho kýrios, Tís ára estìn ho pistòs oikonómos ho phrónimos, hòn katastḗsei ho kýrios epì tē̂s therapeías autoû toû didónai en kairō̂i [tò] sitométrion?

43
μακάριος ὁ δοῦλος ἐκεῖνος, ὃν ἐλθὼν ὁ κύριος αὐτοῦ εὑρήσει ποιοῦντα οὕτως·

makários ho doûlos ekeînos, hòn elthṑn ho kýrios autoû heurḗsei poioûnta hoútōs:

44
ἀληθῶς λέγω ὑμῖν ὅτι ἐπὶ πᾶσιν τοῖς ὑπάρχουσιν αὐτοῦ καταστήσει αὐτόν.

alēthō̂s légō hymîn hóti epì pâsin toîs hypárchousin autoû katastḗsei autón.

45
ἐὰν δὲ εἴπῃ ὁ δοῦλος ἐκεῖνος ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ, Χρονίζει ὁ κύριός μου ἔρχεσθαι, καὶ ἄρξηται τύπτειν τοὺς παῖδας καὶ τὰς παιδίσκας, ἐσθίειν τε καὶ πίνειν καὶ μεθύσκεσθαι,

eàn dè eípēi ho doûlos ekeînos en tē̂i kardíāi autoû, Chronízei ho kýriós mou érchesthai, kaì árxētai týptein toùs paîdas kaì tàs paidískas, esthíein te kaì pínein kaì methýskesthai,

46
ἥξει ὁ κύριος τοῦ δούλου ἐκείνου ἐν ἡμέρᾳ ᾗ οὐ προσδοκᾷ καὶ ἐν ὥρᾳ ᾗ οὐ γινώσκει, καὶ διχοτομήσει αὐτὸν καὶ τὸ μέρος αὐτοῦ μετὰ τῶν ἀπίστων θήσει.

hḗxei ho kýrios toû doúlou ekeínou en hēmérāi hē̂i ou prosdokā̂i kaì en hṓrāi hē̂i ou ginṓskei, kaì dichotomḗsei autòn kaì tò méros autoû metà tō̂n apístōn thḗsei.

47
ἐκεῖνος δὲ ὁ δοῦλος ὁ γνοὺς τὸ θέλημα τοῦ κυρίου αὐτοῦ καὶ μὴ ἑτοιμάσας ἢ ποιήσας πρὸς τὸ θέλημα αὐτοῦ δαρήσεται πολλάς·

ekeînos dè ho doûlos ho gnoùs tò thélēma toû kyríou autoû kaì mḕ hetoimásas ḕ poiḗsas pròs tò thélēma autoû darḗsetai pollás:

48
ὁ δὲ μὴ γνούς, ποιήσας δὲ ἄξια πληγῶν, δαρήσεται ὀλίγας. παντὶ δὲ ᾧ ἐδόθη πολύ, πολὺ ζητηθήσεται παρ’ αὐτοῦ, καὶ ᾧ παρέθεντο πολύ, περισσότερον αἰτήσουσιν αὐτόν.

ho dè mḕ gnoús, poiḗsas dè áxia plēgō̂n, darḗsetai olígas. pantì dè hō̂i edóthē polý, polỳ zētēthḗsetai par’ autoû, kaì hō̂i paréthento polý, perissóteron aitḗsousin autón.

49
Πῦρ ἦλθον βαλεῖν ἐπὶ τὴν γῆν, καὶ τί θέλω εἰ ἤδη ἀνήφθη.

Pŷr ē̂lthon baleîn epì tḕn gē̂n, kaì tí thélō ei ḗdē anḗphthē.

50
βάπτισμα δὲ ἔχω βαπτισθῆναι, καὶ πῶς συνέχομαι ἕως ὅτου τελεσθῇ.

báptisma dè échō baptisthē̂nai, kaì pō̂s synéchomai héōs hótou telesthē̂i.

51
δοκεῖτε ὅτι εἰρήνην παρεγενόμην δοῦναι ἐν τῇ γῇ; οὐχί, λέγω ὑμῖν, ἀλλ’ ἢ διαμερισμόν.

dokeîte hóti eirḗnēn paregenómēn doûnai en tē̂i gē̂i? ouchí, légō hymîn, all’ ḕ diamerismón.

52
ἔσονται γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν πέντε ἐν ἑνὶ οἴκῳ διαμεμερισμένοι, τρεῖς ἐπὶ δυσὶν καὶ δύο ἐπὶ τρισίν,

ésontai gàr apò toû nŷn pénte en henì oíkōi diamemerisménoi, treîs epì dysìn kaì dýo epì trisín,

53
διαμερισθήσονται πατὴρ ἐπὶ υἱῷ καὶ υἱὸς ἐπὶ πατρί, μήτηρ ἐπὶ τὴν θυγατέρα καὶ θυγάτηρ ἐπὶ τὴν μητέρα, πενθερὰ ἐπὶ τὴν νύμφην αὐτῆς καὶ νύμφη ἐπὶ τὴν πενθεράν.

diameristhḗsontai patḕr epì hyiō̂i kaì hyiòs epì patrí, mḗtēr epì tḕn thygatéra kaì thygátēr epì tḕn mētéra, pentherà epì tḕn nýmphēn autē̂s kaì nýmphē epì tḕn pentherán.

54
῎Ελεγεν δὲ καὶ τοῖς ὄχλοις, ῞Οταν ἴδητε [τὴν] νεφέλην ἀνατέλλουσαν ἐπὶ δυσμῶν, εὐθέως λέγετε ὅτι ἄμβρος ἔρχεται, καὶ γίνεται οὕτως·

῎Elegen dè kaì toîs óchlois, ῞Otan ídēte [tḕn] nephélēn anatéllousan epì dysmō̂n, euthéōs légete hóti ámbros érchetai, kaì gínetai hoútōs:

55
καὶ ὅταν νότον πνέοντα, λέγετε ὅτι καύσων ἔσται, καὶ γίνεται.

kaì hótan nóton pnéonta, légete hóti kaúsōn éstai, kaì gínetai.

56
ὑποκριταί, τὸ πρόσωπον τῆς γῆς καὶ τοῦ οὐρανοῦ οἴδατε δοκιμάζειν, τὸν καιρὸν δὲ τοῦτον πῶς οὐκ οἴδατε δοκιμάζειν;

hypokritaí, tò prósōpon tē̂s gē̂s kaì toû ouranoû oídate dokimázein, tòn kairòn dè toûton pō̂s ouk oídate dokimázein?

57
Τί δὲ καὶ ἀφ’ ἑαυτῶν οὐ κρίνετε τὸ δίκαιον;

Tí dè kaì aph’ heautō̂n ou krínete tò díkaion?

58
ὡς γὰρ ὑπάγεις μετὰ τοῦ ἀντιδίκου σου ἐπ’ ἄρχοντα, ἐν τῇ ὁδῷ δὸς ἐργασίαν ἀπηλλάχθαι ἀπ’ αὐτοῦ, μήποτε κατασύρῃ σε πρὸς τὸν κριτήν, καὶ ὁ κριτής σε παραδώσει τῷ πράκτορι, καὶ ὁ πράκτωρ σε βαλεῖ εἰς φυλακήν.

hōs gàr hypágeis metà toû antidíkou sou ep’ árchonta, en tē̂i hodō̂i dòs ergasían apēlláchthai ap’ autoû, mḗpote katasýrēi se pròs tòn kritḗn, kaì ho kritḗs se paradṓsei tō̂i práktori, kaì ho práktōr se baleî eis phylakḗn.

59
λέγω σοι, οὐ μὴ ἐξέλθῃς ἐκεῖθεν ἕως καὶ τὸ ἔσχατον λεπτὸν ἀποδῷς.

légō soi, ou mḕ exélthēis ekeîthen héōs kaì tò éschaton leptòn apodō̂is.