Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 15:6

New Testament
Chapter
Verses
1
῏Ησαν δὲ αὐτῷ ἐγγίζοντες πάντες οἱ τελῶναι καὶ οἱ ἁμαρτωλοὶ ἀκούειν αὐτοῦ.

᾿̂Ēsan dè autō̂i engízontes pántes hoi telō̂nai kaì hoi hamartōloì akoúein autoû.

2
καὶ διεγόγγυζον οἵ τε Φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς λέγοντες ὅτι οὗτος ἁμαρτωλοὺς προσδέχεται καὶ συνεσθίει αὐτοῖς.

kaì diegóngyzon hoí te Pharisaîoi kaì hoi grammateîs légontes hóti hoûtos hamartōloùs prosdéchetai kaì synesthíei autoîs.

3
εἶπεν δὲ πρὸς αὐτοὺς τὴν παραβολὴν ταύτην λέγων,

eîpen dè pròs autoùs tḕn parabolḕn taútēn légōn,

4
Τίς ἄνθρωπος ἐξ ὑμῶν ἔχων ἑκατὸν πρόβατα καὶ ἀπολέσας ἐξ αὐτῶν ἓν οὐ καταλείπει τὰ ἐνενήκοντα ἐννέα ἐν τῇ ἐρήμῳ καὶ πορεύεται ἐπὶ τὸ ἀπολωλὸς ἕως εὕρῃ αὐτό;

Tís ánthrōpos ex hymō̂n échōn hekatòn próbata kaì apolésas ex autō̂n hèn ou kataleípei tà enenḗkonta ennéa en tē̂i erḗmōi kaì poreúetai epì tò apolōlòs héōs heúrēi autó?

5
καὶ εὑρὼν ἐπιτίθησιν ἐπὶ τοὺς ὤμους αὐτοῦ χαίρων,

kaì heurṑn epitíthēsin epì toùs ṓmous autoû chaírōn,

6
καὶ ἐλθὼν εἰς τὸν οἶκον συγκαλεῖ τοὺς φίλους καὶ τοὺς γείτονας λέγων αὐτοῖς, Συγχάρητέ μοι, ὅτι εὗρον τὸ πρόβατόν μου τὸ ἀπολωλός.

kaì elthṑn eis tòn oîkon synkaleî toùs phílous kaì toùs geítonas légōn autoîs, Synchárēté moi, hóti heûron tò próbatón mou tò apolōlós.

7
λέγω ὑμῖν ὅτι οὕτως χαρὰ ἐν τῷ οὐρανῷ ἔσται ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι ἢ ἐπὶ ἐνενήκοντα ἐννέα δικαίοις οἵτινες οὐ χρείαν ἔχουσιν μετανοίας.

légō hymîn hóti hoútōs charà en tō̂i ouranō̂i éstai epì henì hamartōlō̂i metanooûnti ḕ epì enenḗkonta ennéa dikaíois hoítines ou chreían échousin metanoías.

8
῍Η τίς γυνὴ δραχμὰς ἔχουσα δέκα, ἐὰν ἀπολέσῃ δραχμὴν μίαν, οὐχὶ ἅπτει λύχνον καὶ σαροῖ τὴν οἰκίαν καὶ ζητεῖ ἐπιμελῶς ἕως οὗ εὕρῃ;

῍Ē tís gynḕ drachmàs échousa déka, eàn apolésēi drachmḕn mían, ouchì háptei lýchnon kaì saroî tḕn oikían kaì zēteî epimelō̂s héōs hoû heúrēi?

9
καὶ εὑροῦσα συγκαλεῖ τὰς φίλας καὶ γείτονας λέγουσα, Συγχάρητέ μοι, ὅτι εὗρον τὴν δραχμὴν ἣν ἀπώλεσα.

kaì heuroûsa synkaleî tàs phílas kaì geítonas légousa, Synchárēté moi, hóti heûron tḕn drachmḕn hḕn apṓlesa.

10
οὕτως, λέγω ὑμῖν, γίνεται χαρὰ ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων τοῦ θεοῦ ἐπὶ ἑνὶ ἁμαρτωλῷ μετανοοῦντι.

hoútōs, légō hymîn, gínetai charà enṓpion tō̂n angélōn toû theoû epì henì hamartōlō̂i metanooûnti.

11
Εἶπεν δέ, ῎Ανθρωπός τις εἶχεν δύο υἱούς.

Eîpen dé, ῎Anthrōpós tis eîchen dýo hyioús.

12
καὶ εἶπεν ὁ νεώτερος αὐτῶν τῷ πατρί, Πάτερ, δός μοι τὸ ἐπιβάλλον μέρος τῆς οὐσίας. ὁ δὲ διεῖλεν αὐτοῖς τὸν βίον.

kaì eîpen ho neṓteros autō̂n tō̂i patrí, Páter, dós moi tò epibállon méros tē̂s ousías. ho dè dieîlen autoîs tòn bíon.

13
καὶ μετ’ οὐ πολλὰς ἡμέρας συναγαγὼν ἅπαντα ὁ νεώτερος υἱὸς ἀπεδήμησεν εἰς χώραν μακράν, καὶ ἐκεῖ διεσκόρπισεν τὴν οὐσίαν αὐτοῦ ζῶν ἀσώτως.

kaì met’ ou pollàs hēméras synagagṑn hápanta ho neṓteros hyiòs apedḗmēsen eis chṓran makrán, kaì ekeî dieskórpisen tḕn ousían autoû zō̂n asṓtōs.

14
δαπανήσαντος δὲ αὐτοῦ πάντα ἐγένετο λιμὸς ἰσχυρὰ κατὰ τὴν χώραν ἐκείνην, καὶ αὐτὸς ἤρξατο ὑστερεῖσθαι.

dapanḗsantos dè autoû pánta egéneto limòs ischyrà katà tḕn chṓran ekeínēn, kaì autòs ḗrxato hystereîsthai.

15
καὶ πορευθεὶς ἐκολλήθη ἑνὶ τῶν πολιτῶν τῆς χώρας ἐκείνης, καὶ ἔπεμψεν αὐτὸν εἰς τοὺς ἀγροὺς αὐτοῦ βόσκειν χοίρους·

kaì poreutheìs ekollḗthē henì tō̂n politō̂n tē̂s chṓras ekeínēs, kaì épempsen autòn eis toùs agroùs autoû bóskein choírous:

16
καὶ ἐπεθύμει χορτασθῆναι ἐκ τῶν κερατίων ὧν ἤσθιον οἱ χοῖροι, καὶ οὐδεὶς ἐδίδου αὐτῷ.

kaì epethýmei chortasthē̂nai ek tō̂n keratíōn hō̂n ḗsthion hoi choîroi, kaì oudeìs edídou autō̂i.

17
εἰς ἑαυτὸν δὲ ἐλθὼν ἔφη, Πόσοι μίσθιοι τοῦ πατρός μου περισσεύονται ἄρτων, ἐγὼ δὲ λιμῷ ὧδε ἀπόλλυμαι.

eis heautòn dè elthṑn éphē, Pósoi místhioi toû patrós mou perisseúontai ártōn, egṑ dè limō̂i hō̂de apóllymai.

18
ἀναστὰς πορεύσομαι πρὸς τὸν πατέρα μου καὶ ἐρῶ αὐτῷ, Πάτερ, ἥμαρτον εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἐνώπιόν σου,

anastàs poreúsomai pròs tòn patéra mou kaì erō̂ autō̂i, Páter, hḗmarton eis tòn ouranòn kaì enṓpión sou,

19
οὐκέτι εἰμὶ ἄξιος κληθῆναι υἱός σου· ποίησόν με ὡς ἕνα τῶν μισθίων σου.

oukéti eimì áxios klēthē̂nai hyiós sou: poíēsón me hōs héna tō̂n misthíōn sou.

20
καὶ ἀναστὰς ἦλθεν πρὸς τὸν πατέρα ἑαυτοῦ. ἔτι δὲ αὐτοῦ μακρὰν ἀπέχοντος εἶδεν αὐτὸν ὁ πατὴρ αὐτοῦ καὶ ἐσπλαγχνίσθη καὶ δραμὼν ἐπέπεσεν ἐπὶ τὸν τράχηλον αὐτοῦ καὶ κατεφίλησεν αὐτόν.

kaì anastàs ē̂lthen pròs tòn patéra heautoû. éti dè autoû makràn apéchontos eîden autòn ho patḕr autoû kaì esplanchnísthē kaì dramṑn epépesen epì tòn tráchēlon autoû kaì katephílēsen autón.

21
εἶπεν δὲ ὁ υἱὸς αὐτῷ, Πάτερ, ἥμαρτον εἰς τὸν οὐρανὸν καὶ ἐνώπιόν σου, οὐκέτι εἰμὶ ἄξιος κληθῆναι υἱός σου.

eîpen dè ho hyiòs autō̂i, Páter, hḗmarton eis tòn ouranòn kaì enṓpión sou, oukéti eimì áxios klēthē̂nai hyiós sou.

22
εἶπεν δὲ ὁ πατὴρ πρὸς τοὺς δούλους αὐτοῦ, Ταχὺ ἐξενέγκατε στολὴν τὴν πρώτην καὶ ἐνδύσατε αὐτόν, καὶ δότε δακτύλιον εἰς τὴν χεῖρα αὐτοῦ καὶ ὑποδήματα εἰς τοὺς πόδας,

eîpen dè ho patḕr pròs toùs doúlous autoû, Tachỳ exenénkate stolḕn tḕn prṓtēn kaì endýsate autón, kaì dóte daktýlion eis tḕn cheîra autoû kaì hypodḗmata eis toùs pódas,

23
καὶ φέρετε τὸν μόσχον τὸν σιτευτόν, θύσατε καὶ φαγόντες εὐφρανθῶμεν,

kaì phérete tòn móschon tòn siteutón, thýsate kaì phagóntes euphranthō̂men,

24
ὅτι οὗτος ὁ υἱός μου νεκρὸς ἦν καὶ ἀνέζησεν, ἦν ἀπολωλὼς καὶ εὑρέθη. καὶ ἤρξαντο εὐφραίνεσθαι.

hóti hoûtos ho hyiós mou nekròs ē̂n kaì anézēsen, ē̂n apolōlṑs kaì heuréthē. kaì ḗrxanto euphraínesthai.

25
῏Ην δὲ ὁ υἱὸς αὐτοῦ ὁ πρεσβύτερος ἐν ἀγρῷ· καὶ ὡς ἐρχόμενος ἤγγισεν τῇ οἰκίᾳ, ἤκουσεν συμφωνίας καὶ χορῶν,

᾿̂Ēn dè ho hyiòs autoû ho presbýteros en agrō̂i: kaì hōs erchómenos ḗngisen tē̂i oikíāi, ḗkousen symphōnías kaì chorō̂n,

26
καὶ προσκαλεσάμενος ἕνα τῶν παίδων ἐπυνθάνετο τί ἂν εἴη ταῦτα.

kaì proskalesámenos héna tō̂n paídōn epyntháneto tí àn eíē taûta.

27
ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ ὅτι ὁ ἀδελφός σου ἥκει, καὶ ἔθυσεν ὁ πατήρ σου τὸν μόσχον τὸν σιτευτόν, ὅτι ὑγιαίνοντα αὐτὸν ἀπέλαβεν.

ho dè eîpen autō̂i hóti ho adelphós sou hḗkei, kaì éthysen ho patḗr sou tòn móschon tòn siteutón, hóti hygiaínonta autòn apélaben.

28
ὠργίσθη δὲ καὶ οὐκ ἤθελεν εἰσελθεῖν. ὁ δὲ πατὴρ αὐτοῦ ἐξελθὼν παρεκάλει αὐτόν.

ōrgísthē dè kaì ouk ḗthelen eiseltheîn. ho dè patḕr autoû exelthṑn parekálei autón.

29
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν τῷ πατρὶ αὐτοῦ, ’Ιδοὺ τοσαῦτα ἔτη δουλεύω σοι καὶ οὐδέποτε ἐντολήν σου παρῆλθον, καὶ ἐμοὶ οὐδέποτε ἔδωκας ἔριφον ἵνα μετὰ τῶν φίλων μου εὐφρανθῶ·

ho dè apokritheìs eîpen tō̂i patrì autoû, ’Idoù tosaûta étē douleúō soi kaì oudépote entolḗn sou parē̂lthon, kaì emoì oudépote édōkas ériphon hína metà tō̂n phílōn mou euphranthō̂:

30
ὅτε δὲ ὁ υἱός σου οὗτος ὁ καταφαγών σου τὸν βίον μετὰ πορνῶν ἦλθεν, ἔθυσας αὐτῷ τὸν σιτευτὸν μόσχον.

hóte dè ho hyiós sou hoûtos ho kataphagṓn sou tòn bíon metà pornō̂n ē̂lthen, éthysas autō̂i tòn siteutòn móschon.

31
ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ, Τέκνον, σὺ πάντοτε μετ’ ἐμοῦ εἶ, καὶ πάντα τὰ ἐμὰ σά ἐστιν·

ho dè eîpen autō̂i, Téknon, sỳ pántote met’ emoû eî, kaì pánta tà emà sá estin:

32
εὐφρανθῆναι δὲ καὶ χαρῆναι ἔδει, ὅτι ὁ ἀδελφός σου οὗτος νεκρὸς ἦν καὶ ἔζησεν, καὶ ἀπολωλὼς καὶ εὑρέθη.

euphranthē̂nai dè kaì charē̂nai édei, hóti ho adelphós sou hoûtos nekròs ē̂n kaì ézēsen, kaì apolōlṑs kaì heuréthē.