Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 16:17

New Testament
Chapter
Verses
1
῎Ελεγεν δὲ καὶ πρὸς τοὺς μαθητάς, ῎Ανθρωπός τις ἦν πλούσιος ὃς εἶχεν οἰκονόμον, καὶ οὗτος διεβλήθη αὐτῷ ὡς διασκορπίζων τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ.

῎Elegen dè kaì pròs toùs mathētás, ῎Anthrōpós tis ē̂n ploúsios hòs eîchen oikonómon, kaì hoûtos dieblḗthē autō̂i hōs diaskorpízōn tà hypárchonta autoû.

2
καὶ φωνήσας αὐτὸν εἶπεν αὐτῷ, Τί τοῦτο ἀκούω περὶ σοῦ; ἀπόδος τὸν λόγον τῆς οἰκονομίας σου, οὐ γὰρ δύνῃ ἔτι οἰκονομεῖν.

kaì phōnḗsas autòn eîpen autō̂i, Tí toûto akoúō perì soû? apódos tòn lógon tē̂s oikonomías sou, ou gàr dýnēi éti oikonomeîn.

3
εἶπεν δὲ ἐν ἑαυτῷ ὁ οἰκονόμος, Τί ποιήσω, ὅτι ὁ κύριός μου ἀφαιρεῖται τὴν οἰκονομίαν ἀπ’ ἐμοῦ; σκάπτειν οὐκ ἰσχύω, ἐπαιτεῖν αἰσχύνομαι.

eîpen dè en heautō̂i ho oikonómos, Tí poiḗsō, hóti ho kýriós mou aphaireîtai tḕn oikonomían ap’ emoû? skáptein ouk ischýō, epaiteîn aischýnomai.

4
ἔγνων τί ποιήσω, ἵνα ὅταν μετασταθῶ ἐκ τῆς οἰκονομίας δέξωνταί με εἰς τοὺς οἴκους ἑαυτῶν.

égnōn tí poiḗsō, hína hótan metastathō̂ ek tē̂s oikonomías déxōntaí me eis toùs oíkous heautō̂n.

5
καὶ προσκαλεσάμενος ἕνα ἕκαστον τῶν χρεοφειλετῶν τοῦ κυρίου ἑαυτοῦ ἔλεγεν τῷ πρώτῳ, Πόσον ὀφείλεις τῷ κυρίῳ μου;

kaì proskalesámenos héna hékaston tō̂n chreopheiletō̂n toû kyríou heautoû élegen tō̂i prṓtōi, Póson opheíleis tō̂i kyríōi mou?

6
ὁ δὲ εἶπεν, ‘Εκατὸν βάτους ἐλαίου. ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ, Δέξαι σου τὰ γράμματα καὶ καθίσας ταχέως γράψον πεντήκοντα.

ho dè eîpen, ‘Ekatòn bátous elaíou. ho dè eîpen autō̂i, Déxai sou tà grámmata kaì kathísas tachéōs grápson pentḗkonta.

7
ἔπειτα ἑτέρῳ εἶπεν, Σὺ δὲ πόσον ὀφείλεις; ὁ δὲ εἶπεν, ‘Εκατὸν κόρους σίτου. λέγει αὐτῷ, Δέξαι σου τὰ γράμματα καὶ γράψον ὀγδοήκοντα.

épeita hetérōi eîpen, Sỳ dè póson opheíleis? ho dè eîpen, ‘Ekatòn kórous sítou. légei autō̂i, Déxai sou tà grámmata kaì grápson ogdoḗkonta.

8
καὶ ἐπῄνεσεν ὁ κύριος τὸν οἰκονόμον τῆς ἀδικίας ὅτι φρονίμως ἐποίησεν· ὅτι οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου φρονιμώτεροι ὑπὲρ τοὺς υἱοὺς τοῦ φωτὸς εἰς τὴν γενεὰν τὴν ἑαυτῶν εἰσιν.

kaì epḗinesen ho kýrios tòn oikonómon tē̂s adikías hóti phronímōs epoíēsen: hóti hoi hyioì toû aiō̂nos toútou phronimṓteroi hypèr toùs hyioùs toû phōtòs eis tḕn geneàn tḕn heautō̂n eisin.

9
Καὶ ἐγὼ ὑμῖν λέγω, ἑαυτοῖς ποιήσατε φίλους ἐκ τοῦ μαμωνᾶ τῆς ἀδικίας, ἵνα ὅταν ἐκλίπῃ δέξωνται ὑμᾶς εἰς τὰς αἰωνίους σκηνάς.

Kaì egṑ hymîn légō, heautoîs poiḗsate phílous ek toû mamōnâ tē̂s adikías, hína hótan eklípēi déxōntai hymâs eis tàs aiōníous skēnás.

10
ὁ πιστὸς ἐν ἐλαχίστῳ καὶ ἐν πολλῷ πιστός ἐστιν, καὶ ὁ ἐν ἐλαχίστῳ ἄδικος καὶ ἐν πολλῷ ἄδικός ἐστιν.

ho pistòs en elachístōi kaì en pollō̂i pistós estin, kaì ho en elachístōi ádikos kaì en pollō̂i ádikós estin.

11
εἰ οὖν ἐν τῷ ἀδίκῳ μαμωνᾷ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ἀληθινὸν τίς ὑμῖν πιστεύσει;

ei oûn en tō̂i adíkōi mamōnā̂i pistoì ouk egénesthe, tò alēthinòn tís hymîn pisteúsei?

12
καὶ εἰ ἐν τῷ ἀλλοτρίῳ πιστοὶ οὐκ ἐγένεσθε, τὸ ὑμέτερον τίς δώσει ὑμῖν;

kaì ei en tō̂i allotríōi pistoì ouk egénesthe, tò hyméteron tís dṓsei hymîn?

13
Οὐδεὶς οἰκέτης δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν· ἢ γὰρ τὸν ἕνα μισήσει καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει, ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει. οὐ δύνασθε θεῷ δουλεύειν καὶ μαμωνᾷ.

Oudeìs oikétēs dýnatai dysì kyríois douleúein: ḕ gàr tòn héna misḗsei kaì tòn héteron agapḗsei, ḕ henòs anthéxetai kaì toû hetérou kataphronḗsei. ou dýnasthe theō̂i douleúein kaì mamōnā̂i.

14
῎Ηκουον δὲ ταῦτα πάντα οἱ Φαρισαῖοι φιλάργυροι ὑπάρχοντες, καὶ ἐξεμυκτήριζον αὐτόν.

῎Ēkouon dè taûta pánta hoi Pharisaîoi philárgyroi hypárchontes, kaì exemyktḗrizon autón.

15
καὶ εἶπεν αὐτοῖς, ‘Υμεῖς ἐστε οἱ δικαιοῦντες ἑαυτοὺς ἐνώπιον τῶν ἀνθρώπων, ὁ δὲ θεὸς γινώσκει τὰς καρδίας ὑμῶν· ὅτι τὸ ἐν ἀνθρώποις ὑψηλὸν βδέλυγμα ἐνώπιον τοῦ θεοῦ.

kaì eîpen autoîs, ‘Ymeîs este hoi dikaioûntes heautoùs enṓpion tō̂n anthrṓpōn, ho dè theòs ginṓskei tàs kardías hymō̂n: hóti tò en anthrṓpois hypsēlòn bdélygma enṓpion toû theoû.

16
‘Ο νόμος καὶ οἱ προφῆται μέχρι ’Ιωάννου· ἀπὸ τότε ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ εὐαγγελίζεται καὶ πᾶς εἰς αὐτὴν βιάζεται.

‘O nómos kaì hoi prophē̂tai méchri ’Iōánnou: apò tóte hē basileía toû theoû euangelízetai kaì pâs eis autḕn biázetai.

17
Εὐκοπώτερον δέ ἐστιν τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν παρελθεῖν ἢ τοῦ νόμου μίαν κεραίαν πεσεῖν.

Eukopṓteron dé estin tòn ouranòn kaì tḕn gē̂n pareltheîn ḕ toû nómou mían keraían peseîn.

18
Πᾶς ὁ ἀπολύων τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ γαμῶν ἑτέραν μοιχεύει, καὶ ὁ ἀπολελυμένην ἀπὸ ἀνδρὸς γαμῶν μοιχεύει.

Pâs ho apolýōn tḕn gynaîka autoû kaì gamō̂n hetéran moicheúei, kaì ho apolelyménēn apò andròs gamō̂n moicheúei.

19
῎Ανθρωπος δέ τις ἦν πλούσιος, καὶ ἐνεδιδύσκετο πορφύραν καὶ βύσσον εὐφραινόμενος καθ’ ἡμέραν λαμπρῶς.

῎Anthrōpos dé tis ē̂n ploúsios, kaì enedidýsketo porphýran kaì býsson euphrainómenos kath’ hēméran lamprō̂s.

20
πτωχὸς δέ τις ὀνόματι Λάζαρος ἐβέβλητο πρὸς τὸν πυλῶνα αὐτοῦ εἱλκωμένος

ptōchòs dé tis onómati Lázaros ebéblēto pròs tòn pylō̂na autoû heilkōménos

21
καὶ ἐπιθυμῶν χορτασθῆναι ἀπὸ τῶν πιπτόντων ἀπὸ τῆς τραπέζης τοῦ πλουσίου· ἀλλὰ καὶ οἱ κύνες ἐρχόμενοι ἐπέλειχον τὰ ἕλκη αὐτοῦ.

kaì epithymō̂n chortasthē̂nai apò tō̂n piptóntōn apò tē̂s trapézēs toû plousíou: allà kaì hoi kýnes erchómenoi epéleichon tà hélkē autoû.

22
ἐγένετο δὲ ἀποθανεῖν τὸν πτωχὸν καὶ ἀπενεχθῆναι αὐτὸν ὑπὸ τῶν ἀγγέλων εἰς τὸν κόλπον ’Αβραάμ· ἀπέθανεν δὲ καὶ ὁ πλούσιος καὶ ἐτάφη.

egéneto dè apothaneîn tòn ptōchòn kaì apenechthē̂nai autòn hypò tō̂n angélōn eis tòn kólpon ’Abraám: apéthanen dè kaì ho ploúsios kaì etáphē.

23
καὶ ἐν τῷ ᾅδῃ ἐπάρας τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ, ὑπάρχων ἐν βασάνοις, ὁρᾷ ’Αβραὰμ ἀπὸ μακρόθεν καὶ Λάζαρον ἐν τοῖς κόλποις αὐτοῦ.

kaì en tō̂i hā́idēi epáras toùs ophthalmoùs autoû, hypárchōn en basánois, horā̂i ’Abraàm apò makróthen kaì Lázaron en toîs kólpois autoû.

24
καὶ αὐτὸς φωνήσας εἶπεν, Πάτερ ’Αβραάμ, ἐλέησόν με καὶ πέμψον Λάζαρον ἵνα βάψῃ τὸ ἄκρον τοῦ δακτύλου αὐτοῦ ὕδατος καὶ καταψύξῃ τὴν γλῶσσάν μου, ὅτι ὀδυνῶμαι ἐν τῇ φλογὶ ταύτῃ.

kaì autòs phōnḗsas eîpen, Páter ’Abraám, eléēsón me kaì pémpson Lázaron hína bápsēi tò ákron toû daktýlou autoû hýdatos kaì katapsýxēi tḕn glō̂ssán mou, hóti odynō̂mai en tē̂i phlogì taútēi.

25
εἶπεν δὲ ’Αβραάμ, Τέκνον, μνήσθητι ὅτι ἀπέλαβες τὰ ἀγαθά σου ἐν τῇ ζωῇ σου, καὶ Λάζαρος ὁμοίως τὰ κακά· νῦν δὲ ὧδε παρακαλεῖται σὺ δὲ ὀδυνᾶσαι.

eîpen dè ’Abraám, Téknon, mnḗsthēti hóti apélabes tà agathá sou en tē̂i zōē̂i sou, kaì Lázaros homoíōs tà kaká: nŷn dè hō̂de parakaleîtai sỳ dè odynâsai.

26
καὶ ἐν πᾶσι τούτοις μεταξὺ ἡμῶν καὶ ὑμῶν χάσμα μέγα ἐστήρικται, ὅπως οἱ θέλοντες διαβῆναι ἔνθεν πρὸς ὑμᾶς μὴ δύνωνται, μηδὲ ἐκεῖθεν πρὸς ἡμᾶς διαπερῶσιν.

kaì en pâsi toútois metaxỳ hēmō̂n kaì hymō̂n chásma méga estḗriktai, hópōs hoi thélontes diabē̂nai énthen pròs hymâs mḕ dýnōntai, mēdè ekeîthen pròs hēmâs diaperō̂sin.

27
εἶπεν δέ, ’Ερωτῶ σε οὖν, πάτερ, ἵνα πέμψῃς αὐτὸν εἰς τὸν οἶκον τοῦ πατρός μου,

eîpen dé, ’Erōtō̂ se oûn, páter, hína pémpsēis autòn eis tòn oîkon toû patrós mou,

28
ἔχω γὰρ πέντε ἀδελφούς, ὅπως διαμαρτύρηται αὐτοῖς, ἵνα μὴ καὶ αὐτοὶ ἔλθωσιν εἰς τὸν τόπον τοῦτον τῆς βασάνου.

échō gàr pénte adelphoús, hópōs diamartýrētai autoîs, hína mḕ kaì autoì élthōsin eis tòn tópon toûton tē̂s basánou.

29
λέγει δὲ ’Αβραάμ, ῎Εχουσι Μωϋσέα καὶ τοὺς προφήτας· ἀκουσάτωσαν αὐτῶν.

légei dè ’Abraám, ῎Echousi Mōÿséa kaì toùs prophḗtas: akousátōsan autō̂n.

30
ὁ δὲ εἶπεν, Οὐχί, πάτερ ’Αβραάμ, ἀλλ’ ἐάν τις ἀπὸ νεκρῶν πορευθῇ πρὸς αὐτοὺς μετανοήσουσιν.

ho dè eîpen, Ouchí, páter ’Abraám, all’ eán tis apò nekrō̂n poreuthē̂i pròs autoùs metanoḗsousin.

31
εἶπεν δὲ αὐτῷ, Εἰ Μωϋσέως καὶ τῶν προφητῶν οὐκ ἀκούουσιν, οὐδ’ ἐάν τις ἐκ νεκρῶν ἀναστῇ πεισθήσονται.

eîpen dè autō̂i, Ei Mōÿséōs kaì tō̂n prophētō̂n ouk akoúousin, oud’ eán tis ek nekrō̂n anastē̂i peisthḗsontai.