Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 19:32

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ εἰσελθὼν διήρχετο τὴν ’Ιεριχώ.

Kaì eiselthṑn diḗrcheto tḕn ’Ierichṓ.

2
καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ὀνόματι καλούμενος Ζακχαῖος, καὶ αὐτὸς ἦν ἀρχιτελώνης καὶ αὐτὸς πλούσιος.

kaì idoù anḕr onómati kaloúmenos Zakchaîos, kaì autòs ē̂n architelṓnēs kaì autòs ploúsios.

3
καὶ ἐζήτει ἰδεῖν τὸν ’Ιησοῦν τίς ἐστιν, καὶ οὐκ ἠδύνατο ἀπὸ τοῦ ὄχλου ὅτι τῇ ἡλικίᾳ μικρὸς ἦν.

kaì ezḗtei ideîn tòn ’Iēsoûn tís estin, kaì ouk ēdýnato apò toû óchlou hóti tē̂i hēlikíāi mikròs ē̂n.

4
καὶ προδραμὼν εἰς τὸ ἔμπροσθεν ἀνέβη ἐπὶ συκομορέαν ἵνα ἴδῃ αὐτόν, ὅτι ἐκείνης ἤμελλεν διέρχεσθαι.

kaì prodramṑn eis tò émprosthen anébē epì sykomoréan hína ídēi autón, hóti ekeínēs ḗmellen diérchesthai.

5
καὶ ὡς ἦλθεν ἐπὶ τὸν τόπον, ἀναβλέψας ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτόν, Ζακχαῖε, σπεύσας κατάβηθι, σήμερον γὰρ ἐν τῷ οἴκῳ σου δεῖ με μεῖναι.

kaì hōs ē̂lthen epì tòn tópon, anablépsas ho ’Iēsoûs eîpen pròs autón, Zakchaîe, speúsas katábēthi, sḗmeron gàr en tō̂i oíkōi sou deî me meînai.

6
καὶ σπεύσας κατέβη, καὶ ὑπεδέξατο αὐτὸν χαίρων.

kaì speúsas katébē, kaì hypedéxato autòn chaírōn.

7
καὶ ἰδόντες πάντες διεγόγγυζον λέγοντες ὅτι Παρὰ ἁμαρτωλῷ ἀνδρὶ εἰσῆλθεν καταλῦσαι.

kaì idóntes pántes diegóngyzon légontes hóti Parà hamartōlō̂i andrì eisē̂lthen katalŷsai.

8
σταθεὶς δὲ Ζακχαῖος εἶπεν πρὸς τὸν κύριον, ’Ιδοὺ τὰ ἡμίσειά μου τῶν ὑπαρχόντων, κύριε, τοῖς πτωχοῖς δίδωμι, καὶ εἴ τινός τι ἐσυκοφάντησα ἀποδίδωμι τετραπλοῦν.

statheìs dè Zakchaîos eîpen pròs tòn kýrion, ’Idoù tà hēmíseiá mou tō̂n hyparchóntōn, kýrie, toîs ptōchoîs dídōmi, kaì eí tinós ti esykophántēsa apodídōmi tetraploûn.

9
εἶπεν δὲ πρὸς αὐτὸν ὁ ’Ιησοῦς ὅτι σήμερον σωτηρία τῷ οἴκῳ τούτῳ ἐγένετο, καθότι καὶ αὐτὸς υἱὸς ’Αβραάμ ἐστιν·

eîpen dè pròs autòn ho ’Iēsoûs hóti sḗmeron sōtēría tō̂i oíkōi toútōi egéneto, kathóti kaì autòs hyiòs ’Abraám estin:

10
ἦλθεν γὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ζητῆσαι καὶ σῶσαι τὸ ἀπολωλός.

ē̂lthen gàr ho hyiòs toû anthrṓpou zētē̂sai kaì sō̂sai tò apolōlós.

11
’Ακουόντων δὲ αὐτῶν ταῦτα προσθεὶς εἶπεν παραβολὴν διὰ τὸ ἐγγὺς εἶναι ’Ιερουσαλὴμ αὐτὸν καὶ δοκεῖν αὐτοὺς ὅτι παραχρῆμα μέλλει ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἀναφαίνεσθαι.

’Akouóntōn dè autō̂n taûta prostheìs eîpen parabolḕn dià tò engỳs eînai ’Ierousalḕm autòn kaì dokeîn autoùs hóti parachrē̂ma méllei hē basileía toû theoû anaphaínesthai.

12
εἶπεν οὖν, ῎Ανθρωπός τις εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακρὰν λαβεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν καὶ ὑποστρέψαι.

eîpen oûn, ῎Anthrōpós tis eugenḕs eporeúthē eis chṓran makràn labeîn heautō̂i basileían kaì hypostrépsai.

13
καλέσας δὲ δέκα δούλους ἑαυτοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς δέκα μνᾶς καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς, Πραγματεύσασθε ἐν ᾧ ἔρχομαι.

kalésas dè déka doúlous heautoû édōken autoîs déka mnâs kaì eîpen pròs autoús, Pragmateúsasthe en hō̂i érchomai.

14
οἱ δὲ πολῖται αὐτοῦ ἐμίσουν αὐτόν, καὶ ἀπέστειλαν πρεσβείαν ὀπίσω αὐτοῦ λέγοντες, Οὐ θέλομεν τοῦτον βασιλεῦσαι ἐφ’ ἡμᾶς.

hoi dè polîtai autoû emísoun autón, kaì apésteilan presbeían opísō autoû légontes, Ou thélomen toûton basileûsai eph’ hēmâs.

15
Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ ἐπανελθεῖν αὐτὸν λαβόντα τὴν βασιλείαν καὶ εἶπεν φωνηθῆναι αὐτῷ τοὺς δούλους τούτους οἷς δεδώκει τὸ ἀργύριον, ἵνα γνοῖ τί διεπραγματεύσαντο.

Kaì egéneto en tō̂i epaneltheîn autòn labónta tḕn basileían kaì eîpen phōnēthē̂nai autō̂i toùs doúlous toútous hoîs dedṓkei tò argýrion, hína gnoî tí diepragmateúsanto.

16
παρεγένετο δὲ ὁ πρῶτος λέγων, Κύριε, ἡ μνᾶ σου δέκα προσηργάσατο μνᾶς.

paregéneto dè ho prō̂tos légōn, Kýrie, hē mnâ sou déka prosērgásato mnâs.

17
καὶ εἶπεν αὐτῷ, Εὖγε, ἀγαθὲ δοῦλε, ὅτι ἐν ἐλαχίστῳ πιστὸς ἐγένου, ἴσθι ἐξουσίαν ἔχων ἐπάνω δέκα πόλεων.

kaì eîpen autō̂i, Eûge, agathè doûle, hóti en elachístōi pistòs egénou, ísthi exousían échōn epánō déka póleōn.

18
καὶ ἦλθεν ὁ δεύτερος λέγων, ‘Η μνᾶ σου, κύριε, ἐποίησεν πέντε μνᾶς.

kaì ē̂lthen ho deúteros légōn, ‘Ē mnâ sou, kýrie, epoíēsen pénte mnâs.

19
εἶπεν δὲ καὶ τούτῳ, Καὶ σὺ ἐπάνω γίνου πέντε πόλεων.

eîpen dè kaì toútōi, Kaì sỳ epánō gínou pénte póleōn.

20
καὶ ὁ ἕτερος ἦλθεν λέγων, Κύριε, ἰδοὺ ἡ μνᾶ σου ἣν εἶχον ἀποκειμένην ἐν σουδαρίῳ·

kaì ho héteros ē̂lthen légōn, Kýrie, idoù hē mnâ sou hḕn eîchon apokeiménēn en soudaríōi:

21
ἐφοβούμην γάρ σε, ὅτι ἄνθρωπος αὐστηρὸς εἶ, αἴρεις ὃ οὐκ ἔθηκας καὶ θερίζεις ὃ οὐκ ἔσπειρας.

ephoboúmēn gár se, hóti ánthrōpos austēròs eî, aíreis hò ouk éthēkas kaì therízeis hò ouk éspeiras.

22
λέγει αὐτῷ, ’Εκ τοῦ στόματός σου κρίνω σε, πονηρὲ δοῦλε. ᾔδεις ὅτι ἐγὼ ἄνθρωπος αὐστηρός εἰμι, αἴρων ὃ οὐκ ἔθηκα καὶ θερίζων ὃ οὐκ ἔσπειρα;

légei autō̂i, ’Ek toû stómatós sou krínō se, ponērè doûle. ḗideis hóti egṑ ánthrōpos austērós eimi, aírōn hò ouk éthēka kaì therízōn hò ouk éspeira?

23
καὶ διὰ τί οὐκ ἔδωκάς μου τὸ ἀργύριον ἐπὶ τράπεζαν; κἀγὼ ἐλθὼν σὺν τόκῳ ἂν αὐτὸ ἔπραξα.

kaì dià tí ouk édōkás mou tò argýrion epì trápezan? kagṑ elthṑn sỳn tókōi àn autò épraxa.

24
καὶ τοῖς παρεστῶσιν εἶπεν, ῎Αρατε ἀπ’ αὐτοῦ τὴν μνᾶν καὶ δότε τῷ τὰς δέκα μνᾶς ἔχοντι

kaì toîs parestō̂sin eîpen, ῎Arate ap’ autoû tḕn mnân kaì dóte tō̂i tàs déka mnâs échonti

25
[καὶ εἶπαν αὐτῷ, Κύριε, ἔχει δέκα μνᾶς].

[kaì eîpan autō̂i, Kýrie, échei déka mnâs].

26
λέγω ὑμῖν ὅτι παντὶ τῷ ἔχοντι δοθήσεται, ἀπὸ δὲ τοῦ μὴ ἔχοντος καὶ ὃ ἔχει ἀρθήσεται.

légō hymîn hóti pantì tō̂i échonti dothḗsetai, apò dè toû mḕ échontos kaì hò échei arthḗsetai.

27
πλὴν τοὺς ἐχθρούς μου τούτους τοὺς μὴ θελήσαντάς με βασιλεῦσαι ἐπ’ αὐτοὺς ἀγάγετε ὧδε καὶ κατασφάξατε αὐτοὺς ἔμπροσθέν μου.

plḕn toùs echthroús mou toútous toùs mḕ thelḗsantás me basileûsai ep’ autoùs agágete hō̂de kaì kataspháxate autoùs émprosthén mou.

28
Καὶ εἰπὼν ταῦτα ἐπορεύετο ἔμπροσθεν ἀναβαίνων εἰς ‘Ιεροσόλυμα.

Kaì eipṑn taûta eporeúeto émprosthen anabaínōn eis ‘Ierosólyma.

29
Καὶ ἐγένετο ὡς ἤγγισεν εἰς Βηθφαγὴ καὶ Βηθανιὰ πρὸς τὸ ὄρος τὸ καλούμενον ’Ελαιῶν, ἀπέστειλεν δύο τῶν μαθητῶν

Kaì egéneto hōs ḗngisen eis Bēthphagḕ kaì Bēthanià pròs tò óros tò kaloúmenon ’Elaiō̂n, apésteilen dýo tō̂n mathētō̂n

30
λέγων, ‘Υπάγετε εἰς τὴν κατέναντι κώμην, ἐν ᾗ εἰσπορευόμενοι εὑρήσετε πῶλον δεδεμένον, ἐφ’ ὃν οὐδεὶς πώποτε ἀνθρώπων ἐκάθισεν, καὶ λύσαντες αὐτὸν ἀγάγετε.

légōn, ‘Ypágete eis tḕn katénanti kṓmēn, en hē̂i eisporeuómenoi heurḗsete pō̂lon dedeménon, eph’ hòn oudeìs pṓpote anthrṓpōn ekáthisen, kaì lýsantes autòn agágete.

31
καὶ ἐάν τις ὑμᾶς ἐρωτᾷ, Διὰ τί λύετε; οὕτως ἐρεῖτε ὅτι ‘Ο κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει.

kaì eán tis hymâs erōtā̂i, Dià tí lýete? hoútōs ereîte hóti ‘O kýrios autoû chreían échei.

32
ἀπελθόντες δὲ οἱ ἀπεσταλμένοι εὗρον καθὼς εἶπεν αὐτοῖς.

apelthóntes dè hoi apestalménoi heûron kathṑs eîpen autoîs.

33
λυόντων δὲ αὐτῶν τὸν πῶλον εἶπαν οἱ κύριοι αὐτοῦ πρὸς αὐτούς, Τί λύετε τὸν πῶλον;

lyóntōn dè autō̂n tòn pō̂lon eîpan hoi kýrioi autoû pròs autoús, Tí lýete tòn pō̂lon?

34
οἱ δὲ εἶπαν ὅτι ὁ κύριος αὐτοῦ χρείαν ἔχει.

hoi dè eîpan hóti ho kýrios autoû chreían échei.

35
καὶ ἤγαγον αὐτὸν πρὸς τὸν ’Ιησοῦν, καὶ ἐπιρίψαντες αὐτῶν τὰ ἱμάτια ἐπὶ τὸν πῶλον ἐπεβίβασαν τὸν ’Ιησοῦν.

kaì ḗgagon autòn pròs tòn ’Iēsoûn, kaì epirípsantes autō̂n tà himátia epì tòn pō̂lon epebíbasan tòn ’Iēsoûn.

36
πορευομένου δὲ αὐτοῦ ὑπεστρώννυον τὰ ἱμάτια αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ.

poreuoménou dè autoû hypestrṓnnyon tà himátia autō̂n en tē̂i hodō̂i.

37
’Εγγίζοντος δὲ αὐτοῦ ἤδη πρὸς τῇ καταβάσει τοῦ ῎Ορους τῶν ’Ελαιῶν ἤρξαντο ἅπαν τὸ πλῆθος τῶν μαθητῶν χαίροντες αἰνεῖν τὸν θεὸν φωνῇ μεγάλῃ περὶ πασῶν ὧν εἶδον δυνάμεων,

’Engízontos dè autoû ḗdē pròs tē̂i katabásei toû ῎Orous tō̂n ’Elaiō̂n ḗrxanto hápan tò plē̂thos tō̂n mathētō̂n chaírontes aineîn tòn theòn phōnē̂i megálēi perì pasō̂n hō̂n eîdon dynámeōn,

38
λέγοντες, Εὐλογημένος ὁ ἐρχόμενος ὁ βασιλεὺς ἐν ὀνόματι κυρίου· ἐν οὐρανῷ εἰρήνη καὶ δόξα ἐν ὑψίστοις.

légontes, Eulogēménos ho erchómenos ho basileùs en onómati kyríou: en ouranō̂i eirḗnē kaì dóxa en hypsístois.

39
καί τινες τῶν Φαρισαίων ἀπὸ τοῦ ὄχλου εἶπαν πρὸς αὐτόν, Διδάσκαλε, ἐπιτίμησον τοῖς μαθηταῖς σου.

kaí tines tō̂n Pharisaíōn apò toû óchlou eîpan pròs autón, Didáskale, epitímēson toîs mathētaîs sou.

40
καὶ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Λέγω ὑμῖν, ἐὰν οὗτοι σιωπήσουσιν, οἱ λίθοι κράξουσιν.

kaì apokritheìs eîpen, Légō hymîn, eàn hoûtoi siōpḗsousin, hoi líthoi kráxousin.

41
Καὶ ὡς ἤγγισεν, ἰδὼν τὴν πόλιν ἔκλαυσεν ἐπ’ αὐτήν,

Kaì hōs ḗngisen, idṑn tḕn pólin éklausen ep’ autḗn,

42
λέγων ὅτι εἰ ἔγνως ἐν τῇ ἡμέρᾳ ταύτῃ καὶ σὺ τὰ πρὸς εἰρήνην ·νῦν δὲ ἐκρύβη ἀπὸ ὀφθαλμῶν σου.

légōn hóti ei égnōs en tē̂i hēmérāi taútēi kaì sỳ tà pròs eirḗnēn :nŷn dè ekrýbē apò ophthalmō̂n sou.

43
ὅτι ἥξουσιν ἡμέραι ἐπὶ σὲ καὶ παρεμβαλοῦσιν οἱ ἐχθροί σου χάρακά σοι καὶ περικυκλώσουσίν σε καὶ συνέξουσίν σε πάντοθεν,

hóti hḗxousin hēmérai epì sè kaì parembaloûsin hoi echthroí sou cháraká soi kaì perikyklṓsousín se kaì synéxousín se pántothen,

44
καὶ ἐδαφιοῦσίν σε καὶ τὰ τέκνα σου ἐν σοί, καὶ οὐκ ἀφήσουσιν λίθον ἐπὶ λίθον ἐν σοί, ἀνθ’ ὧν οὐκ ἔγνως τὸν καιρὸν τῆς ἐπισκοπῆς σου.

kaì edaphioûsín se kaì tà tékna sou en soí, kaì ouk aphḗsousin líthon epì líthon en soí, anth’ hō̂n ouk égnōs tòn kairòn tē̂s episkopē̂s sou.

45
Καὶ εἰσελθὼν εἰς τὸ ἱερὸν ἤρξατο ἐκβάλλειν τοὺς πωλοῦντας,

Kaì eiselthṑn eis tò hieròn ḗrxato ekbállein toùs pōloûntas,

46
λέγων αὐτοῖς, Γέγραπται, Καὶ ἔσται ὁ οἶκός μου οἶκος προσευχῆς, ὑμεῖς δὲ αὐτὸν ἐποιήσατε σπήλαιον λῃστῶν.

légōn autoîs, Gégraptai, Kaì éstai ho oîkós mou oîkos proseuchē̂s, hymeîs dè autòn epoiḗsate spḗlaion lēistō̂n.

47
Καὶ ἦν διδάσκων τὸ καθ’ ἡμέραν ἐν τῷ ἱερῷ. οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς ἐζήτουν αὐτὸν ἀπολέσαι καὶ οἱ πρῶτοι τοῦ λαοῦ·

Kaì ē̂n didáskōn tò kath’ hēméran en tō̂i hierō̂i. hoi dè archiereîs kaì hoi grammateîs ezḗtoun autòn apolésai kaì hoi prō̂toi toû laoû:

48
καὶ οὐχ εὕρισκον τὸ τί ποιήσωσιν, ὁ λαὸς γὰρ ἅπας ἐξεκρέματο αὐτοῦ ἀκούων.

kaì ouch heúriskon tò tí poiḗsōsin, ho laòs gàr hápas exekrémato autoû akoúōn.