Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 20:16

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐγένετο ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν διδάσκοντος αὐτοῦ τὸν λαὸν ἐν τῷ ἱερῷ καὶ εὐαγγελιζομένου ἐπέστησαν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς σὺν τοῖς πρεσβυτέροις,

Kaì egéneto en miā̂i tō̂n hēmerō̂n didáskontos autoû tòn laòn en tō̂i hierō̂i kaì euangelizoménou epéstēsan hoi archiereîs kaì hoi grammateîs sỳn toîs presbytérois,

2
καὶ εἶπαν λέγοντες πρὸς αὐτόν, Εἰπὸν ἡμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς, ἢ τίς ἐστιν ὁ δούς σοι τὴν ἐξουσίαν ταύτην.

kaì eîpan légontes pròs autón, Eipòn hēmîn en poíāi exousíāi taûta poieîs, ḕ tís estin ho doús soi tḕn exousían taútēn.

3
ἀποκριθεὶς δὲ εἶπεν πρὸς αὐτούς, ’Ερωτήσω ὑμᾶς κἀγὼ λόγον, καὶ εἴπατέ μοι·

apokritheìs dè eîpen pròs autoús, ’Erōtḗsō hymâs kagṑ lógon, kaì eípaté moi:

4
Τὸ βάπτισμα ’Ιωάννου ἐξ οὐρανοῦ ἦν ἢ ἐξ ἀνθρώπων;

Tò báptisma ’Iōánnou ex ouranoû ē̂n ḕ ex anthrṓpōn?

5
οἱ δὲ συνελογίσαντο πρὸς ἑαυτοὺς λέγοντες ὅτι ἐὰν εἴπωμεν, ’Εξ οὐρανοῦ, ἐρεῖ, Διὰ τί οὐκ ἐπιστεύσατε αὐτῷ;

hoi dè synelogísanto pròs heautoùs légontes hóti eàn eípōmen, ’Ex ouranoû, ereî, Dià tí ouk episteúsate autō̂i?

6
ἐὰν δὲ εἴπωμεν, ’Εξ ἀνθρώπων, ὁ λαὸς ἅπας καταλιθάσει ἡμᾶς, πεπεισμένος γάρ ἐστιν ’Ιωάννην προφήτην εἶναι.

eàn dè eípōmen, ’Ex anthrṓpōn, ho laòs hápas katalithásei hēmâs, pepeisménos gár estin ’Iōánnēn prophḗtēn eînai.

7
καὶ ἀπεκρίθησαν μὴ εἰδέναι πόθεν.

kaì apekríthēsan mḕ eidénai póthen.

8
καὶ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐδὲ ἐγὼ λέγω ὑμῖν ἐν ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιῶ.

kaì ho ’Iēsoûs eîpen autoîs, Oudè egṑ légō hymîn en poíāi exousíāi taûta poiō̂.

9
῎Ηρξατο δὲ πρὸς τὸν λαὸν λέγειν τὴν παραβολὴν ταύτην· ῎Ανθρωπός [τις] ἐφύτευσεν ἀμπελῶνα, καὶ ἐξέδετο αὐτὸν γεωργοῖς, καὶ ἀπεδήμησεν χρόνους ἱκανούς.

῎Ērxato dè pròs tòn laòn légein tḕn parabolḕn taútēn: ῎Anthrōpós [tis] ephýteusen ampelō̂na, kaì exédeto autòn geōrgoîs, kaì apedḗmēsen chrónous hikanoús.

10
καὶ καιρῷ ἀπέστειλεν πρὸς τοὺς γεωργοὺς δοῦλον, ἵνα ἀπὸ τοῦ καρποῦ τοῦ ἀμπελῶνος δώσουσιν αὐτῷ· οἱ δὲ γεωργοὶ ἐξαπέστειλαν αὐτὸν δείραντες κενόν.

kaì kairō̂i apésteilen pròs toùs geōrgoùs doûlon, hína apò toû karpoû toû ampelō̂nos dṓsousin autō̂i: hoi dè geōrgoì exapésteilan autòn deírantes kenón.

11
καὶ προσέθετο ἕτερον πέμψαι δοῦλον· οἱ δὲ κἀκεῖνον δείραντες καὶ ἀτιμάσαντες ἐξαπέστειλαν κενόν.

kaì prosétheto héteron pémpsai doûlon: hoi dè kakeînon deírantes kaì atimásantes exapésteilan kenón.

12
καὶ προσέθετο τρίτον πέμψαι· οἱ δὲ καὶ τοῦτον τραυματίσαντες ἐξέβαλον.

kaì prosétheto tríton pémpsai: hoi dè kaì toûton traumatísantes exébalon.

13
εἶπεν δὲ ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος, Τί ποιήσω; πέμψω τὸν υἱόν μου τὸν ἀγαπητόν· ἴσως τοῦτον ἐντραπήσονται.

eîpen dè ho kýrios toû ampelō̂nos, Tí poiḗsō? pémpsō tòn hyión mou tòn agapētón: ísōs toûton entrapḗsontai.

14
ἰδόντες δὲ αὐτὸν οἱ γεωργοὶ διελογίζοντο πρὸς ἀλλήλους λέγοντες, Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· ἀποκτείνωμεν αὐτόν, ἵνα ἡμῶν γένηται ἡ κληρονομία.

idóntes dè autòn hoi geōrgoì dielogízonto pròs allḗlous légontes, Hoûtós estin ho klēronómos: apokteínōmen autón, hína hēmō̂n génētai hē klēronomía.

15
καὶ ἐκβαλόντες αὐτὸν ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος ἀπέκτειναν. τί οὖν ποιήσει αὐτοῖς ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος;

kaì ekbalóntes autòn éxō toû ampelō̂nos apékteinan. tí oûn poiḗsei autoîs ho kýrios toû ampelō̂nos?

16
ἐλεύσεται καὶ ἀπολέσει τοὺς γεωργοὺς τούτους, καὶ δώσει τὸν ἀμπελῶνα ἄλλοις. ἀκούσαντες δὲ εἶπαν, Μὴ γένοιτο.

eleúsetai kaì apolései toùs geōrgoùs toútous, kaì dṓsei tòn ampelō̂na állois. akoúsantes dè eîpan, Mḕ génoito.

17
ὁ δὲ ἐμβλέψας αὐτοῖς εἶπεν, Τί οὖν ἐστιν τὸ γεγραμμένον τοῦτο· Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας;

ho dè emblépsas autoîs eîpen, Tí oûn estin tò gegramménon toûto: Líthon hòn apedokímasan hoi oikodomoûntes, hoûtos egenḗthē eis kephalḕn gōnías?

18
πᾶς ὁ πεσὼν ἐπ’ ἐκεῖνον τὸν λίθον συνθλασθήσεται· ἐφ’ ὃν δ’ ἂν πέσῃ, λικμήσει αὐτόν.

pâs ho pesṑn ep’ ekeînon tòn líthon synthlasthḗsetai: eph’ hòn d’ àn pésēi, likmḗsei autón.

19
Καὶ ἐζήτησαν οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ ἀρχιερεῖς ἐπιβαλεῖν ἐπ’ αὐτὸν τὰς χεῖρας ἐν αὐτῇ τῇ ὥρᾳ, καὶ ἐφοβήθησαν τὸν λαόν· ἔγνωσαν γὰρ ὅτι πρὸς αὐτοὺς εἶπεν τὴν παραβολὴν ταύτην.

Kaì ezḗtēsan hoi grammateîs kaì hoi archiereîs epibaleîn ep’ autòn tàs cheîras en autē̂i tē̂i hṓrāi, kaì ephobḗthēsan tòn laón: égnōsan gàr hóti pròs autoùs eîpen tḕn parabolḕn taútēn.

20
Καὶ παρατηρήσαντες ἀπέστειλαν ἐγκαθέτους ὑποκρινομένους ἑαυτοὺς δικαίους εἶναι, ἵνα ἐπιλάβωνται αὐτοῦ λόγου, ὥστε παραδοῦναι αὐτὸν τῇ ἀρχῇ καὶ τῇ ἐξουσίᾳ τοῦ ἡγεμόνος.

Kaì paratērḗsantes apésteilan enkathétous hypokrinoménous heautoùs dikaíous eînai, hína epilábōntai autoû lógou, hṓste paradoûnai autòn tē̂i archē̂i kaì tē̂i exousíāi toû hēgemónos.

21
καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν λέγοντες, Διδάσκαλε, οἴδαμεν ὅτι ὀρθῶς λέγεις καὶ διδάσκεις καὶ οὐ λαμβάνεις πρόσωπον, ἀλλ’ ἐπ’ ἀληθείας τὴν ὁδὸν τοῦ θεοῦ διδάσκεις·

kaì epērṓtēsan autòn légontes, Didáskale, oídamen hóti orthō̂s légeis kaì didáskeis kaì ou lambáneis prósōpon, all’ ep’ alētheías tḕn hodòn toû theoû didáskeis:

22
ἔξεστιν ἡμᾶς Καίσαρι φόρον δοῦναι ἢ οὔ;

éxestin hēmâs Kaísari phóron doûnai ḕ oú?

23
κατανοήσας δὲ αὐτῶν τὴν πανουργίαν εἶπεν πρὸς αὐτούς,

katanoḗsas dè autō̂n tḕn panourgían eîpen pròs autoús,

24
Δείξατέ μοι δηνάριον· τίνος ἔχει εἰκόνα καὶ ἐπιγραφήν; οἱ δὲ εἶπαν, Καίσαρος.

Deíxaté moi dēnárion: tínos échei eikóna kaì epigraphḗn? hoi dè eîpan, Kaísaros.

25
ὁ δὲ εἶπεν πρὸς αὐτούς, Τοίνυν ἀπόδοτε τὰ Καίσαρος Καίσαρι καὶ τὰ τοῦ θεοῦ τῷ θεῷ.

ho dè eîpen pròs autoús, Toínyn apódote tà Kaísaros Kaísari kaì tà toû theoû tō̂i theō̂i.

26
καὶ οὐκ ἴσχυσαν ἐπιλαβέσθαι αὐτοῦ ῥήματος ἐναντίον τοῦ λαοῦ, καὶ θαυμάσαντες ἐπὶ τῇ ἀποκρίσει αὐτοῦ ἐσίγησαν.

kaì ouk íschysan epilabésthai autoû rhḗmatos enantíon toû laoû, kaì thaumásantes epì tē̂i apokrísei autoû esígēsan.

27
Προσελθόντες δέ τινες τῶν Σαδδουκαίων, οἱ ἀντιλέγοντες ἀνάστασιν μὴ εἶναι, ἐπηρώτησαν αὐτὸν

Proselthóntes dé tines tō̂n Saddoukaíōn, hoi antilégontes anástasin mḕ eînai, epērṓtēsan autòn

28
λέγοντες, Διδάσκαλε, Μωϋσῆς ἔγραψεν ἡμῖν, ἐάν τινος ἀδελφὸς ἀποθάνῃ ἔχων γυναῖκα, καὶ οὗτος ἄτεκνος ᾖ, ἵνα λάβῃ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ τὴν γυναῖκα καὶ ἐξαναστήσῃ σπέρμα τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ.

légontes, Didáskale, Mōÿsē̂s égrapsen hēmîn, eán tinos adelphòs apothánēi échōn gynaîka, kaì hoûtos áteknos ē̂i, hína lábēi ho adelphòs autoû tḕn gynaîka kaì exanastḗsēi spérma tō̂i adelphō̂i autoû.

29
ἑπτὰ οὖν ἀδελφοὶ ἦσαν· καὶ ὁ πρῶτος λαβὼν γυναῖκα ἀπέθανεν ἄτεκνος·

heptà oûn adelphoì ē̂san: kaì ho prō̂tos labṑn gynaîka apéthanen áteknos:

30
καὶ ὁ δεύτερος

kaì ho deúteros

31
καὶ ὁ τρίτος ἔλαβεν αὐτήν, ὡσαύτως δὲ καὶ οἱ ἑπτὰ οὐ κατέλιπον τέκνα καὶ ἀπέθανον.

kaì ho trítos élaben autḗn, hōsaútōs dè kaì hoi heptà ou katélipon tékna kaì apéthanon.

32
ὕστερον καὶ ἡ γυνὴ ἀπέθανεν.

hýsteron kaì hē gynḕ apéthanen.

33
ἡ γυνὴ οὖν ἐν τῇ ἀναστάσει τίνος αὐτῶν γίνεται γυνή; οἱ γὰρ ἑπτὰ ἔσχον αὐτὴν γυναῖκα.

hē gynḕ oûn en tē̂i anastásei tínos autō̂n gínetai gynḗ? hoi gàr heptà éschon autḕn gynaîka.

34
καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου γαμοῦσιν καὶ γαμίσκονται,

kaì eîpen autoîs ho ’Iēsoûs, Hoi hyioì toû aiō̂nos toútou gamoûsin kaì gamískontai,

35
οἱ δὲ καταξιωθέντες τοῦ αἰῶνος ἐκείνου τυχεῖν καὶ τῆς ἀναστάσεως τῆς ἐκ νεκρῶν οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται·

hoi dè kataxiōthéntes toû aiō̂nos ekeínou tycheîn kaì tē̂s anastáseōs tē̂s ek nekrō̂n oúte gamoûsin oúte gamízontai:

36
οὐδὲ γὰρ ἀποθανεῖν ἔτι δύνανται, ἰσάγγελοι γάρ εἰσιν, καὶ υἱοί εἰσιν θεοῦ, τῆς ἀναστάσεως υἱοὶ ὄντες.

oudè gàr apothaneîn éti dýnantai, isángeloi gár eisin, kaì hyioí eisin theoû, tē̂s anastáseōs hyioì óntes.

37
ὅτι δὲ ἐγείρονται οἱ νεκροὶ καὶ Μωϋσῆς ἐμήνυσεν ἐπὶ τῆς βάτου, ὡς λέγει κύριον τὸν θεὸν ’Αβραὰμ καὶ θεὸν ’Ισαὰκ καὶ θεὸν ’Ιακώβ·

hóti dè egeírontai hoi nekroì kaì Mōÿsē̂s emḗnysen epì tē̂s bátou, hōs légei kýrion tòn theòn ’Abraàm kaì theòn ’Isaàk kaì theòn ’Iakṓb:

38
θεὸς δὲ οὐκ ἔστιν νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων, πάντες γὰρ αὐτῷ ζῶσιν.

theòs dè ouk éstin nekrō̂n allà zṓntōn, pántes gàr autō̂i zō̂sin.

39
ἀποκριθέντες δέ τινες τῶν γραμματέων εἶπαν, Διδάσκαλε, καλῶς εἶπας·

apokrithéntes dé tines tō̂n grammatéōn eîpan, Didáskale, kalō̂s eîpas:

40
οὐκέτι γὰρ ἐτόλμων ἐπερωτᾶν αὐτὸν οὐδέν.

oukéti gàr etólmōn eperōtân autòn oudén.

41
Εἶπεν δὲ πρὸς αὐτούς, Πῶς λέγουσιν τὸν Χριστὸν εἶναι Δαυὶδ υἱόν;

Eîpen dè pròs autoús, Pō̂s légousin tòn Christòn eînai Dauìd hyión?

42
αὐτὸς γὰρ Δαυὶδ λέγει ἐν βίβλῳ ψαλμῶν, Εἶπεν κύριος τῷ κυρίῳ μου, Κάθου ἐκ δεξιῶν μου

autòs gàr Dauìd légei en bíblōi psalmō̂n, Eîpen kýrios tō̂i kyríōi mou, Káthou ek dexiō̂n mou

43
ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποπόδιον τῶν ποδῶν σου.

héōs àn thō̂ toùs echthroús sou hypopódion tō̂n podō̂n sou.

44
Δαυὶδ οὖν κύριον αὐτὸν καλεῖ, καὶ πῶς αὐτοῦ υἱός ἐστιν;

Dauìd oûn kýrion autòn kaleî, kaì pō̂s autoû hyiós estin?

45
’Ακούοντος δὲ παντὸς τοῦ λαοῦ εἶπεν τοῖς μαθηταῖς [αὐτοῦ],

’Akoúontos dè pantòs toû laoû eîpen toîs mathētaîs [autoû],

46
Προσέχετε ἀπὸ τῶν γραμματέων τῶν θελόντων περιπατεῖν ἐν στολαῖς καὶ φιλούντων ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς καὶ πρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ πρωτοκλισίας ἐν τοῖς δείπνοις,

Proséchete apò tō̂n grammatéōn tō̂n thelóntōn peripateîn en stolaîs kaì philoúntōn aspasmoùs en taîs agoraîs kaì prōtokathedrías en taîs synagōgaîs kaì prōtoklisías en toîs deípnois,

47
οἳ κατεσθίουσιν τὰς οἰκίας τῶν χηρῶν καὶ προφάσει μακρὰ προσεύχονται· οὗτοι λήμψονται περισσότερον κρίμα.

hoì katesthíousin tàs oikías tō̂n chērō̂n kaì prophásei makrà proseúchontai: hoûtoi lḗmpsontai perissóteron kríma.