Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 21:28

New Testament
Chapter
Verses
1
’Αναβλέψας δὲ εἶδεν τοὺς βάλλοντας εἰς τὸ γαζοφυλάκιον τὰ δῶρα αὐτῶν πλουσίους.

’Anablépsas dè eîden toùs bállontas eis tò gazophylákion tà dō̂ra autō̂n plousíous.

2
εἶδεν δέ τινα χήραν πενιχρὰν βάλλουσαν ἐκεῖ λεπτὰ δύο,

eîden dé tina chḗran penichràn bállousan ekeî leptà dýo,

3
καὶ εἶπεν, ’Αληθῶς λέγω ὑμῖν ὅτι ἡ χήρα αὕτη ἡ πτωχὴ πλεῖον πάντων ἔβαλεν·

kaì eîpen, ’Alēthō̂s légō hymîn hóti hē chḗra haútē hē ptōchḕ pleîon pántōn ébalen:

4
πάντες γὰρ οὗτοι ἐκ τοῦ περισσεύοντος αὐτοῖς ἔβαλον εἰς τὰ δῶρα, αὕτη δὲ ἐκ τοῦ ὑστερήματος αὐτῆς πάντα τὸν βίον ὃν εἶχεν ἔβαλεν.

pántes gàr hoûtoi ek toû perisseúontos autoîs ébalon eis tà dō̂ra, haútē dè ek toû hysterḗmatos autē̂s pánta tòn bíon hòn eîchen ébalen.

5
Καί τινων λεγόντων περὶ τοῦ ἱεροῦ, ὅτι λίθοις καλοῖς καὶ ἀναθήμασιν κεκόσμηται, εἶπεν,

Kaí tinōn legóntōn perì toû hieroû, hóti líthois kaloîs kaì anathḗmasin kekósmētai, eîpen,

6
Ταῦτα ἃ θεωρεῖτε, ἐλεύσονται ἡμέραι ἐν αἷς οὐκ ἀφεθήσεται λίθος ἐπὶ λίθῳ ὃς οὐ καταλυθήσεται.

Taûta hà theōreîte, eleúsontai hēmérai en haîs ouk aphethḗsetai líthos epì líthōi hòs ou katalythḗsetai.

7
’Επηρώτησαν δὲ αὐτὸν λέγοντες, Διδάσκαλε, πότε οὖν ταῦτα ἔσται, καὶ τί τὸ σημεῖον ὅταν μέλλῃ ταῦτα γίνεσθαι;

’Epērṓtēsan dè autòn légontes, Didáskale, póte oûn taûta éstai, kaì tí tò sēmeîon hótan méllēi taûta gínesthai?

8
ὁ δὲ εἶπεν, Βλέπετε μὴ πλανηθῆτε· πολλοὶ γὰρ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου λέγοντες, ’Εγώ εἰμι· καί, ‘Ο καιρὸς ἤγγικεν· μὴ πορευθῆτε ὀπίσω αὐτῶν.

ho dè eîpen, Blépete mḕ planēthē̂te: polloì gàr eleúsontai epì tō̂i onómatí mou légontes, ’Egṓ eimi: kaí, ‘O kairòs ḗngiken: mḕ poreuthē̂te opísō autō̂n.

9
ὅταν δὲ ἀκούσητε πολέμους καὶ ἀκαταστασίας, μὴ πτοηθῆτε· δεῖ γὰρ ταῦτα γενέσθαι πρῶτον, ἀλλ’ οὐκ εὐθέως τὸ τέλος.

hótan dè akoúsēte polémous kaì akatastasías, mḕ ptoēthē̂te: deî gàr taûta genésthai prō̂ton, all’ ouk euthéōs tò télos.

10
Τότε ἔλεγεν αὐτοῖς, ’Εγερθήσεται ἔθνος ἐπ’ ἔθνος καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν,

Tóte élegen autoîs, ’Egerthḗsetai éthnos ep’ éthnos kaì basileía epì basileían,

11
σεισμοί τε μεγάλοι καὶ κατὰ τόπους λιμοὶ καὶ λοιμοὶ ἔσονται, φόβητρά τε καὶ ἀπ’ οὐρανοῦ σημεῖα μεγάλα ἔσται.

seismoí te megáloi kaì katà tópous limoì kaì loimoì ésontai, phóbētrá te kaì ap’ ouranoû sēmeîa megála éstai.

12
πρὸ δὲ τούτων πάντων ἐπιβαλοῦσιν ἐφ’ ὑμᾶς τὰς χεῖρας αὐτῶν καὶ διώξουσιν, παραδιδόντες εἰς τὰς συναγωγὰς καὶ φυλακάς, ἀπαγομένους ἐπὶ βασιλεῖς καὶ ἡγεμόνας ἕνεκεν τοῦ ὀνόματός μου·

prò dè toútōn pántōn epibaloûsin eph’ hymâs tàs cheîras autō̂n kaì diṓxousin, paradidóntes eis tàs synagōgàs kaì phylakás, apagoménous epì basileîs kaì hēgemónas héneken toû onómatós mou:

13
ἀποβήσεται ὑμῖν εἰς μαρτύριον.

apobḗsetai hymîn eis martýrion.

14
θέτε οὖν ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν μὴ προμελετᾶν ἀπολογηθῆναι,

théte oûn en taîs kardíais hymō̂n mḕ promeletân apologēthē̂nai,

15
ἐγὼ γὰρ δώσω ὑμῖν στόμα καὶ σοφίαν ᾗ οὐ δυνήσονται ἀντιστῆναι ἢ ἀντειπεῖν ἅπαντες οἱ ἀντικείμενοι ὑμῖν.

egṑ gàr dṓsō hymîn stóma kaì sophían hē̂i ou dynḗsontai antistē̂nai ḕ anteipeîn hápantes hoi antikeímenoi hymîn.

16
παραδοθήσεσθε δὲ καὶ ὑπὸ γονέων καὶ ἀδελφῶν καὶ συγγενῶν καὶ φίλων, καὶ θανατώσουσιν ἐξ ὑμῶν,

paradothḗsesthe dè kaì hypò gonéōn kaì adelphō̂n kaì syngenō̂n kaì phílōn, kaì thanatṓsousin ex hymō̂n,

17
καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου.

kaì ésesthe misoúmenoi hypò pántōn dià tò ónomá mou.

18
καὶ θρὶξ ἐκ τῆς κεφαλῆς ὑμῶν οὐ μὴ ἀπόληται.

kaì thrìx ek tē̂s kephalē̂s hymō̂n ou mḕ apólētai.

19
ἐν τῇ ὑπομονῇ ὑμῶν κτήσασθε τὰς ψυχὰς ὑμῶν.

en tē̂i hypomonē̂i hymō̂n ktḗsasthe tàs psychàs hymō̂n.

20
῞Οταν δὲ ἴδητε κυκλουμένην ὑπὸ στρατοπέδων ’Ιερουσαλήμ, τότε γνῶτε ὅτι ἤγγικεν ἡ ἐρήμωσις αὐτῆς.

῞Otan dè ídēte kyklouménēn hypò stratopédōn ’Ierousalḗm, tóte gnō̂te hóti ḗngiken hē erḗmōsis autē̂s.

21
τότε οἱ ἐν τῇ ’Ιουδαίᾳ φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη, καὶ οἱ ἐν μέσῳ αὐτῆς ἐκχωρείτωσαν, καὶ οἱ ἐν ταῖς χώραις μὴ εἰσερχέσθωσαν εἰς αὐτήν,

tóte hoi en tē̂i ’Ioudaíāi pheugétōsan eis tà órē, kaì hoi en mésōi autē̂s ekchōreítōsan, kaì hoi en taîs chṓrais mḕ eiserchésthōsan eis autḗn,

22
ὅτι ἡμέραι ἐκδικήσεως αὗταί εἰσιν τοῦ πλησθῆναι πάντα τὰ γεγραμμένα.

hóti hēmérai ekdikḗseōs haûtaí eisin toû plēsthē̂nai pánta tà gegramména.

23
οὐαὶ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις· ἔσται γὰρ ἀνάγκη μεγάλη ἐπὶ τῆς γῆς καὶ ὀργὴ τῷ λαῷ τούτῳ,

ouaì taîs en gastrì echoúsais kaì taîs thēlazoúsais en ekeínais taîs hēmérais: éstai gàr anánkē megálē epì tē̂s gē̂s kaì orgḕ tō̂i laō̂i toútōi,

24
καὶ πεσοῦνται στόματι μαχαίρης καὶ αἰχμαλωτισθήσονται εἰς τὰ ἔθνη πάντα, καὶ ’Ιερου- σαλὴμ ἔσται πατουμένη ὑπὸ ἐθνῶν, ἄχρι οὗ πληρωθῶσιν καιροὶ ἐθνῶν.

kaì pesoûntai stómati machaírēs kaì aichmalōtisthḗsontai eis tà éthnē pánta, kaì ’Ierou- salḕm éstai patouménē hypò ethnō̂n, áchri hoû plērōthō̂sin kairoì ethnō̂n.

25
Καὶ ἔσονται σημεῖα ἐν ἡλίῳ καὶ σελήνῃ καὶ ἄστροις, καὶ ἐπὶ τῆς γῆς συνοχὴ ἐθνῶν ἐν ἀπορίᾳ ἤχους θαλάσσης καὶ σάλου,

Kaì ésontai sēmeîa en hēlíōi kaì selḗnēi kaì ástrois, kaì epì tē̂s gē̂s synochḕ ethnō̂n en aporíāi ḗchous thalássēs kaì sálou,

26
ἀποψυχόντων ἀνθρώπων ἀπὸ φόβου καὶ προσδοκίας τῶν ἐπερχομένων τῇ οἰκουμένῃ, αἱ γὰρ δυνάμεις τῶν οὐρανῶν σαλευθήσονται.

apopsychóntōn anthrṓpōn apò phóbou kaì prosdokías tō̂n eperchoménōn tē̂i oikouménēi, hai gàr dynámeis tō̂n ouranō̂n saleuthḗsontai.

27
καὶ τότε ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν νεφέλῃ μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς.

kaì tóte ópsontai tòn hyiòn toû anthrṓpou erchómenon en nephélēi metà dynámeōs kaì dóxēs pollē̂s.

28
ἀρχομένων δὲ τούτων γίνεσθαι ἀνακύψατε καὶ ἐπάρατε τὰς κεφαλὰς ὑμῶν, διότι ἐγγίζει ἡ ἀπολύτρωσις ὑμῶν.

archoménōn dè toútōn gínesthai anakýpsate kaì epárate tàs kephalàs hymō̂n, dióti engízei hē apolýtrōsis hymō̂n.

29
Καὶ εἶπεν παραβολὴν αὐτοῖς· ῎Ιδετε τὴν συκῆν καὶ πάντα τὰ δένδρα·

Kaì eîpen parabolḕn autoîs: ῎Idete tḕn sykē̂n kaì pánta tà déndra:

30
ὅταν προβάλωσιν ἤδη, βλέποντες ἀφ’ ἑαυτῶν γινώσκετε ὅτι ἤδη ἐγγὺς τὸ θέρος ἐστίν·

hótan probálōsin ḗdē, blépontes aph’ heautō̂n ginṓskete hóti ḗdē engỳs tò théros estín:

31
οὕτως καὶ ὑμεῖς, ὅταν ἴδητε ταῦτα γινόμενα, γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ.

hoútōs kaì hymeîs, hótan ídēte taûta ginómena, ginṓskete hóti engýs estin hē basileía toû theoû.

32
ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη ἕως ἂν πάντα γένηται.

amḕn légō hymîn hóti ou mḕ parélthēi hē geneà haútē héōs àn pánta génētai.

33
ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρελεύσονται.

ho ouranòs kaì hē gē̂ pareleúsontai, hoi dè lógoi mou ou mḕ pareleúsontai.

34
Προσέχετε δὲ ἑαυτοῖς μήποτε βαρηθῶσιν ὑμῶν αἱ καρδίαι ἐν κραιπάλῃ καὶ μέθῃ καὶ μερίμναις βιωτικαῖς, καὶ ἐπιστῇ ἐφ’ ὑμᾶς αἰφνίδιος ἡ ἡμέρα ἐκείνη·

Proséchete dè heautoîs mḗpote barēthō̂sin hymō̂n hai kardíai en kraipálēi kaì méthēi kaì merímnais biōtikaîs, kaì epistē̂i eph’ hymâs aiphnídios hē hēméra ekeínē:

35
ὡς παγὶς γὰρ ἐπελεύσεται ἐπὶ πάντας τοὺς καθημένους ἐπὶ πρόσωπον πάσης τῆς γῆς.

hōs pagìs gàr epeleúsetai epì pántas toùs kathēménous epì prósōpon pásēs tē̂s gē̂s.

36
ἀγρυπνεῖτε δὲ ἐν παντὶ καιρῷ δεόμενοι ἵνα κατισχύσητε ἐκφυγεῖν ταῦτα πάντα τὰ μέλλοντα γίνεσθαι, καὶ σταθῆναι ἔμπροσθεν τοῦ υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου.

agrypneîte dè en pantì kairō̂i deómenoi hína katischýsēte ekphygeîn taûta pánta tà méllonta gínesthai, kaì stathē̂nai émprosthen toû hyioû toû anthrṓpou.

37
῏Ην δὲ τὰς ἡμέρας ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων, τὰς δὲ νύκτας ἐξερχόμενος ηὐλίζετο εἰς τὸ ὄρος τὸ καλούμενον ’Ελαιῶν·

᾿̂Ēn dè tàs hēméras en tō̂i hierō̂i didáskōn, tàs dè nýktas exerchómenos ēylízeto eis tò óros tò kaloúmenon ’Elaiō̂n:

38
καὶ πᾶς ὁ λαὸς ὤρθριζεν πρὸς αὐτὸν ἐν τῷ ἱερῷ ἀκούειν αὐτοῦ.

kaì pâs ho laòs ṓrthrizen pròs autòn en tō̂i hierō̂i akoúein autoû.