Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 22:16

New Testament
Chapter
Verses
1
῎Ηγγιζεν δὲ ἡ ἑορτὴ τῶν ἀζύμων ἡ λεγομένη πάσχα.

῎Ēngizen dè hē heortḕ tō̂n azýmōn hē legoménē páscha.

2
καὶ ἐζήτουν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς τὸ πῶς ἀνέλωσιν αὐτόν, ἐφοβοῦντο γὰρ τὸν λαόν.

kaì ezḗtoun hoi archiereîs kaì hoi grammateîs tò pō̂s anélōsin autón, ephoboûnto gàr tòn laón.

3
Εἰσῆλθεν δὲ Σατανᾶς εἰς ’Ιούδαν τὸν καλούμενον ’Ισκαριώτην, ὄντα ἐκ τοῦ ἀριθμοῦ τῶν δώδεκα·

Eisē̂lthen dè Satanâs eis ’Ioúdan tòn kaloúmenon ’Iskariṓtēn, ónta ek toû arithmoû tō̂n dṓdeka:

4
καὶ ἀπελθὼν συνελάλησεν τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ στρατηγοῖς τὸ πῶς αὐτοῖς παραδῷ αὐτόν.

kaì apelthṑn synelálēsen toîs archiereûsin kaì stratēgoîs tò pō̂s autoîs paradō̂i autón.

5
καὶ ἐχάρησαν καὶ συνέθεντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι.

kaì echárēsan kaì synéthento autō̂i argýrion doûnai.

6
καὶ ἐξωμολόγησεν, καὶ ἐζήτει εὐκαιρίαν τοῦ παραδοῦναι αὐτὸν ἄτερ ὄχλου αὐτοῖς.

kaì exōmológēsen, kaì ezḗtei eukairían toû paradoûnai autòn áter óchlou autoîs.

7
῏Ηλθεν δὲ ἡ ἡμέρα τῶν ἀζύμων, [ἐν] ᾗ ἔδει θύεσθαι τὸ πάσχα.

᾿̂Ēlthen dè hē hēméra tō̂n azýmōn, [en] hē̂i édei thýesthai tò páscha.

8
καὶ ἀπέστειλεν Πέτρον καὶ ’Ιωάννην εἰπών, Πορευθέντες ἑτοιμάσατε ἡμῖν τὸ πάσχα ἵνα φάγωμεν.

kaì apésteilen Pétron kaì ’Iōánnēn eipṓn, Poreuthéntes hetoimásate hēmîn tò páscha hína phágōmen.

9
οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ, Ποῦ θέλεις ἑτοιμάσωμεν;

hoi dè eîpan autō̂i, Poû théleis hetoimásōmen?

10
ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, ’Ιδοὺ εἰσελθόντων ὑμῶν εἰς τὴν πόλιν συναντήσει ὑμῖν ἄνθρωπος κεράμιον ὕδατος βαστάζων· ἀκολουθήσατε αὐτῷ εἰς τὴν οἰκίαν εἰς ἣν εἰσπορεύεται.

ho dè eîpen autoîs, ’Idoù eiselthóntōn hymō̂n eis tḕn pólin synantḗsei hymîn ánthrōpos kerámion hýdatos bastázōn: akolouthḗsate autō̂i eis tḕn oikían eis hḕn eisporeúetai.

11
καὶ ἐρεῖτε τῷ οἰκοδεσπότῃ τῆς οἰκίας, Λέγει σοι ὁ διδάσκαλος, Ποῦ ἐστιν τὸ κατάλυμα ὅπου τὸ πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν μου φάγω;

kaì ereîte tō̂i oikodespótēi tē̂s oikías, Légei soi ho didáskalos, Poû estin tò katályma hópou tò páscha metà tō̂n mathētō̂n mou phágō?

12
κἀκεῖνος ὑμῖν δείξει ἀνάγαιον μέγα ἐστρωμένον· ἐκεῖ ἑτοιμάσατε.

kakeînos hymîn deíxei anágaion méga estrōménon: ekeî hetoimásate.

13
ἀπελθόντες δὲ εὗρον καθὼς εἰρήκει αὐτοῖς, καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα.

apelthóntes dè heûron kathṑs eirḗkei autoîs, kaì hētoímasan tò páscha.

14
Καὶ ὅτε ἐγένετο ἡ ὥρα, ἀνέπεσεν καὶ οἱ ἀπόστολοι σὺν αὐτῷ.

Kaì hóte egéneto hē hṓra, anépesen kaì hoi apóstoloi sỳn autō̂i.

15
καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς, ’Επιθυμίᾳ ἐπεθύμησα τοῦτο τὸ πάσχα φαγεῖν μεθ’ ὑμῶν πρὸ τοῦ με παθεῖν·

kaì eîpen pròs autoús, ’Epithymíāi epethýmēsa toûto tò páscha phageîn meth’ hymō̂n prò toû me patheîn:

16
λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ φάγω αὐτὸ ἕως ὅτου πληρωθῇ ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ.

légō gàr hymîn hóti ou mḕ phágō autò héōs hótou plērōthē̂i en tē̂i basileíāi toû theoû.

17
καὶ δεξάμενος ποτήριον εὐχαριστήσας εἶπεν, Λάβετε τοῦτο καὶ διαμερίσατε εἰς ἑαυτούς·

kaì dexámenos potḗrion eucharistḗsas eîpen, Lábete toûto kaì diamerísate eis heautoús:

18
λέγω γὰρ ὑμῖν [ὅτι] οὐ μὴ πίω ἀπὸ τοῦ νῦν ἀπὸ τοῦ γενήματος τῆς ἀμπέλου ἕως οὗ ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ ἔλθῃ.

légō gàr hymîn [hóti] ou mḕ píō apò toû nŷn apò toû genḗmatos tē̂s ampélou héōs hoû hē basileía toû theoû élthēi.

19
καὶ λαβὼν ἄρτον εὐχαριστήσας ἔκλασεν καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς λέγων, Τοῦτό ἐστιν τὸ σῶμά μου 〚τὸ ὑπὲρ ὑμῶν διδόμενον· τοῦτο ποιεῖτε εἰς τὴν ἐμὴν ἀνάμνησιν.

kaì labṑn árton eucharistḗsas éklasen kaì édōken autoîs légōn, Toûtó estin tò sō̂má mou 〚tò hypèr hymō̂n didómenon: toûto poieîte eis tḕn emḕn anámnēsin.

20
καὶ τὸ ποτήριον ὡσαύτως μετὰ τὸ δειπνῆσαι, λέγων, Τοῦτο τὸ ποτήριον ἡ καινὴ διαθήκη ἐν τῷ αἵματί μου, τὸ ὑπὲρ ὑμῶν ἐκχυννόμενον〛.

kaì tò potḗrion hōsaútōs metà tò deipnē̂sai, légōn, Toûto tò potḗrion hē kainḕ diathḗkē en tō̂i haímatí mou, tò hypèr hymō̂n ekchynnómenon〛.

21
πλὴν ἰδοὺ ἡ χεὶρ τοῦ παραδιδόντος με μετ’ ἐμοῦ ἐπὶ τῆς τραπέζης·

plḕn idoù hē cheìr toû paradidóntos me met’ emoû epì tē̂s trapézēs:

22
ὅτι ὁ υἱὸς μὲν τοῦ ἀνθρώπου κατὰ τὸ ὡρισμένον πορεύεται, πλὴν οὐαὶ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι’ οὗ παραδίδοται.

hóti ho hyiòs mèn toû anthrṓpou katà tò hōrisménon poreúetai, plḕn ouaì tō̂i anthrṓpōi ekeínōi di’ hoû paradídotai.

23
καὶ αὐτοὶ ἤρξαντο συζητεῖν πρὸς ἑαυτοὺς τὸ τίς ἄρα εἴη ἐξ αὐτῶν ὁ τοῦτο μέλλων πράσσειν.

kaì autoì ḗrxanto syzēteîn pròs heautoùs tò tís ára eíē ex autō̂n ho toûto méllōn prássein.

24
’Εγένετο δὲ καὶ φιλονεικία ἐν αὐτοῖς, τὸ τίς αὐτῶν δοκεῖ εἶναι μείζων.

’Egéneto dè kaì philoneikía en autoîs, tò tís autō̂n dokeî eînai meízōn.

25
ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Οἱ βασιλεῖς τῶν ἐθνῶν κυριεύουσιν αὐτῶν καὶ οἱ ἐξουσιάζοντες αὐτῶν εὐεργέται καλοῦνται.

ho dè eîpen autoîs, Hoi basileîs tō̂n ethnō̂n kyrieúousin autō̂n kaì hoi exousiázontes autō̂n euergétai kaloûntai.

26
ὑμεῖς δὲ οὐχ οὕτως, ἀλλ’ ὁ μείζων ἐν ὑμῖν γινέσθω ὡς ὁ νεώτερος, καὶ ὁ ἡγούμενος ὡς ὁ διακονῶν.

hymeîs dè ouch hoútōs, all’ ho meízōn en hymîn ginésthō hōs ho neṓteros, kaì ho hēgoúmenos hōs ho diakonō̂n.

27
τίς γὰρ μείζων, ὁ ἀνακείμενος ἢ ὁ διακονῶν; οὐχὶ ὁ ἀνακείμενος; ἐγὼ δὲ ἐν μέσῳ ὑμῶν εἰμι ὡς ὁ διακονῶν.

tís gàr meízōn, ho anakeímenos ḕ ho diakonō̂n? ouchì ho anakeímenos? egṑ dè en mésōi hymō̂n eimi hōs ho diakonō̂n.

28
ὑμεῖς δέ ἐστε οἱ διαμεμενηκότες μετ’ ἐμοῦ ἐν τοῖς πειρασμοῖς μου·

hymeîs dé este hoi diamemenēkótes met’ emoû en toîs peirasmoîs mou:

29
κἀγὼ διατίθεμαι ὑμῖν καθὼς διέθετό μοι ὁ πατήρ μου βασιλείαν

kagṑ diatíthemai hymîn kathṑs diéthetó moi ho patḗr mou basileían

30
ἵνα ἔσθητε καὶ πίνητε ἐπὶ τῆς τραπέζης μου ἐν τῇ βασιλείᾳ μου, καὶ καθήσεσθε ἐπὶ θρόνων τὰς δώδεκα φυλὰς κρίνοντες τοῦ ’Ισραήλ.

hína ésthēte kaì pínēte epì tē̂s trapézēs mou en tē̂i basileíāi mou, kaì kathḗsesthe epì thrónōn tàs dṓdeka phylàs krínontes toû ’Israḗl.

31
Σίμων Σίμων, ἰδοὺ ὁ Σατανᾶς ἐξῃτήσατο ὑμᾶς τοῦ σινιάσαι ὡς τὸν σῖτον·

Símōn Símōn, idoù ho Satanâs exēitḗsato hymâs toû siniásai hōs tòn sîton:

32
ἐγὼ δὲ ἐδεήθην περὶ σοῦ ἵνα μὴ ἐκλίπῃ ἡ πίστις σου· καὶ σύ ποτε ἐπιστρέψας στήρισον τοὺς ἀδελφούς σου.

egṑ dè edeḗthēn perì soû hína mḕ eklípēi hē pístis sou: kaì sý pote epistrépsas stḗrison toùs adelphoús sou.

33
ὁ δὲ εἶπεν αὐτῷ, Κύριε, μετὰ σοῦ ἕτοιμός εἰμι καὶ εἰς φυλακὴν καὶ εἰς θάνατον πορεύεσθαι.

ho dè eîpen autō̂i, Kýrie, metà soû hétoimós eimi kaì eis phylakḕn kaì eis thánaton poreúesthai.

34
ὁ δὲ εἶπεν, Λέγω σοι, Πέτρε, οὐ φωνήσει σήμερον ἀλέκτωρ ἕως τρίς με ἀπαρνήσῃ εἰδέναι.

ho dè eîpen, Légō soi, Pétre, ou phōnḗsei sḗmeron aléktōr héōs trís me aparnḗsēi eidénai.

35
Καὶ εἶπεν αὐτοῖς, ῞Οτε ἀπέστειλα ὑμᾶς ἄτερ βαλλαντίου καὶ πήρας καὶ ὑποδημάτων, μή τινος ὑστερήσατε; οἱ δὲ εἶπαν, Οὐθενός.

Kaì eîpen autoîs, ῞Ote apésteila hymâs áter ballantíou kaì pḗras kaì hypodēmátōn, mḗ tinos hysterḗsate? hoi dè eîpan, Outhenós.

36
εἶπεν δὲ αὐτοῖς, ’Αλλὰ νῦν ὁ ἔχων βαλλάντιον ἀράτω, ὁμοίως καὶ πήραν, καὶ ὁ μὴ ἔχων πωλησάτω τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ καὶ ἀγορασάτω μάχαιραν.

eîpen dè autoîs, ’Allà nŷn ho échōn ballántion arátō, homoíōs kaì pḗran, kaì ho mḕ échōn pōlēsátō tò himátion autoû kaì agorasátō máchairan.

37
λέγω γὰρ ὑμῖν ὅτι τοῦτο τὸ γεγραμμένον δεῖ τελεσθῆναι ἐν ἐμοί, τὸ καὶ μετὰ ἀνόμων ἐλογίσθη· καὶ γὰρ τὸ περὶ ἐμοῦ τέλος ἔχει.

légō gàr hymîn hóti toûto tò gegramménon deî telesthē̂nai en emoí, tò kaì metà anómōn elogísthē: kaì gàr tò perì emoû télos échei.

38
οἱ δὲ εἶπαν, Κύριε, ἰδοὺ μάχαιραι ὧδε δύο. ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, ‘Ικανόν ἐστιν.

hoi dè eîpan, Kýrie, idoù máchairai hō̂de dýo. ho dè eîpen autoîs, ‘Ikanón estin.

39
Καὶ ἐξελθὼν ἐπορεύθη κατὰ τὸ ἔθος εἰς τὸ ὄρος τῶν ’Ελαιῶν· ἠκολούθησαν δὲ αὐτῷ καὶ οἱ μαθηταί.

Kaì exelthṑn eporeúthē katà tò éthos eis tò óros tō̂n ’Elaiō̂n: ēkoloúthēsan dè autō̂i kaì hoi mathētaí.

40
γενόμενος δὲ ἐπὶ τοῦ τόπου εἶπεν αὐτοῖς, Προσεύχεσθε μὴ εἰσελθεῖν εἰς πειρασμόν.

genómenos dè epì toû tópou eîpen autoîs, Proseúchesthe mḕ eiseltheîn eis peirasmón.

41
καὶ αὐτὸς ἀπεσπάσθη ἀπ’ αὐτῶν ὡσεὶ λίθου βολήν, καὶ θεὶς τὰ γόνατα προσηύχετο

kaì autòs apespásthē ap’ autō̂n hōseì líthou bolḗn, kaì theìs tà gónata prosēýcheto

42
λέγων, Πάτερ, εἰ βούλει παρένεγκε τοῦτο τὸ ποτήριον ἀπ’ ἐμοῦ· πλὴν μὴ τὸ θέλημά μου ἀλλὰ τὸ σὸν γινέσθω.

légōn, Páter, ei boúlei parénenke toûto tò potḗrion ap’ emoû: plḕn mḕ tò thélēmá mou allà tò sòn ginésthō.

43
[[ὤφθη δὲ αὐτῷ ἄγγελος ἀπ᾽ οὐρανοῦ ἐνισχύων αὐτόν.]]

[[ṓphthē dè autō̂i ángelos ap᾽ ouranoû enischýōn autón.]]

44
[[καὶ γενόμενος ἐν ἀγωνίᾳ ἐκτενέστερον προσηύχετο· καὶ ἐγένετο ὁ ἱδρὼς αὐτοῦ ὡσεὶ θρόμβοι αἵματος καταβαίνοντες ἐπὶ τὴν γῆν.]]

[[kaì genómenos en agōníāi ektenésteron prosēýcheto: kaì egéneto ho hidrṑs autoû hōseì thrómboi haímatos katabaínontes epì tḕn gē̂n.]]

45
καὶ ἀναστὰς ἀπὸ τῆς προσευχῆς ἐλθὼν πρὸς τοὺς μαθητὰς εὗρεν κοιμωμένους αὐτοὺς ἀπὸ τῆς λύπης,

kaì anastàs apò tē̂s proseuchē̂s elthṑn pròs toùs mathētàs heûren koimōménous autoùs apò tē̂s lýpēs,

46
καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Τί καθεύδετε; ἀναστάντες προσεύχεσθε, ἵνα μὴ εἰσέλθητε εἰς πειρασμόν.

kaì eîpen autoîs, Tí katheúdete? anastántes proseúchesthe, hína mḕ eisélthēte eis peirasmón.

47
῎Ετι αὐτοῦ λαλοῦντος ἰδοὺ ὄχλος, καὶ ὁ λεγόμενος ’Ιούδας εἷς τῶν δώδεκα προήρχετο αὐτούς, καὶ ἤγγισεν τῷ ’Ιησοῦ φιλῆσαι αὐτόν.

῎Eti autoû laloûntos idoù óchlos, kaì ho legómenos ’Ioúdas heîs tō̂n dṓdeka proḗrcheto autoús, kaì ḗngisen tō̂i ’Iēsoû philē̂sai autón.

48
’Ιησοῦς δὲ εἶπεν αὐτῷ, ’Ιούδα, φιλήματι τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου παραδίδως;

’Iēsoûs dè eîpen autō̂i, ’Ioúda, philḗmati tòn hyiòn toû anthrṓpou paradídōs?

49
ἰδόντες δὲ οἱ περὶ αὐτὸν τὸ ἐσόμενον εἶπαν, Κύριε, εἰ πατάξομεν ἐν μαχαίρῃ;

idóntes dè hoi perì autòn tò esómenon eîpan, Kýrie, ei patáxomen en machaírēi?

50
καὶ ἐπάταξεν εἷς τις ἐξ αὐτῶν τοῦ ἀρχιερέως τὸν δοῦλον καὶ ἀφεῖλεν τὸ οὖς αὐτοῦ τὸ δεξιόν.

kaì epátaxen heîs tis ex autō̂n toû archieréōs tòn doûlon kaì apheîlen tò oûs autoû tò dexión.

51
ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν, ’Εᾶτε ἕως τούτου· καὶ ἁψάμενος τοῦ ὠτίου ἰάσατο αὐτόν.

apokritheìs dè ho ’Iēsoûs eîpen, ’Eâte héōs toútou: kaì hapsámenos toû ōtíou iásato autón.

52
εἶπεν δὲ ’Ιησοῦς πρὸς τοὺς παραγενομένους ἐπ’ αὐτὸν ἀρχιερεῖς καὶ στρατηγοὺς τοῦ ἱεροῦ καὶ πρεσβυτέρους, ‘Ως ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθατε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων;

eîpen dè ’Iēsoûs pròs toùs paragenoménous ep’ autòn archiereîs kaì stratēgoùs toû hieroû kaì presbytérous, ‘Ōs epì lēistḕn exḗlthate metà machairō̂n kaì xýlōn?

53
καθ’ ἡμέραν ὄντος μου μεθ’ ὑμῶν ἐν τῷ ἱερῷ οὐκ ἐξετείνατε τὰς χεῖρας ἐπ’ ἐμέ· ἀλλ’ αὕτη ἐστὶν ὑμῶν ἡ ὥρα καὶ ἡ ἐξουσία τοῦ σκότους.

kath’ hēméran óntos mou meth’ hymō̂n en tō̂i hierō̂i ouk exeteínate tàs cheîras ep’ emé: all’ haútē estìn hymō̂n hē hṓra kaì hē exousía toû skótous.

54
Συλλαβόντες δὲ αὐτὸν ἤγαγον καὶ εἰσήγαγον εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἀρχιερέως· ὁ δὲ Πέτρος ἠκολούθει μακρόθεν.

Syllabóntes dè autòn ḗgagon kaì eisḗgagon eis tḕn oikían toû archieréōs: ho dè Pétros ēkoloúthei makróthen.

55
περιαψάντων δὲ πῦρ ἐν μέσῳ τῆς αὐλῆς καὶ συγκαθισάντων ἐκάθητο ὁ Πέτρος μέσος αὐτῶν.

periapsántōn dè pŷr en mésōi tē̂s aulē̂s kaì synkathisántōn ekáthēto ho Pétros mésos autō̂n.

56
ἰδοῦσα δὲ αὐτὸν παιδίσκη τις καθήμενον πρὸς τὸ φῶς καὶ ἀτενίσασα αὐτῷ εἶπεν, Καὶ οὗτος σὺν αὐτῷ ἦν·

idoûsa dè autòn paidískē tis kathḗmenon pròs tò phō̂s kaì atenísasa autō̂i eîpen, Kaì hoûtos sỳn autō̂i ē̂n:

57
ὁ δὲ ἠρνήσατο λέγων, Οὐκ οἶδα αὐτόν, γύναι.

ho dè ērnḗsato légōn, Ouk oîda autón, gýnai.

58
καὶ μετὰ βραχὺ ἕτερος ἰδὼν αὐτὸν ἔφη, Καὶ σὺ ἐξ αὐτῶν εἶ· ὁ δὲ Πέτρος ἔφη, ῎Ανθρωπε, οὐκ εἰμί.

kaì metà brachỳ héteros idṑn autòn éphē, Kaì sỳ ex autō̂n eî: ho dè Pétros éphē, ῎Anthrōpe, ouk eimí.

59
καὶ διαστάσης ὡσεὶ ὥρας μιᾶς ἄλλος τις διϊσχυρίζετο λέγων, ’Επ’ ἀληθείας καὶ οὗτος μετ’ αὐτοῦ ἦν, καὶ γὰρ Γαλιλαῖός ἐστιν·

kaì diastásēs hōseì hṓras miâs állos tis diïschyrízeto légōn, ’Ep’ alētheías kaì hoûtos met’ autoû ē̂n, kaì gàr Galilaîós estin:

60
εἶπεν δὲ ὁ Πέτρος, ῎Ανθρωπε, οὐκ οἶδα ὃ λέγεις. καὶ παραχρῆμα ἔτι λαλοῦντος αὐτοῦ ἐφώνησεν ἀλέκτωρ.

eîpen dè ho Pétros, ῎Anthrōpe, ouk oîda hò légeis. kaì parachrē̂ma éti laloûntos autoû ephṓnēsen aléktōr.

61
καὶ στραφεὶς ὁ κύριος ἐνέβλεψεν τῷ Πέτρῳ, καὶ ὑπεμνήσθη ὁ Πέτρος τοῦ ῥήματος τοῦ κυρίου ὡς εἶπεν αὐτῷ ὅτι Πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι σήμερον ἀπαρνήσῃ με τρίς·

kaì strapheìs ho kýrios enéblepsen tō̂i Pétrōi, kaì hypemnḗsthē ho Pétros toû rhḗmatos toû kyríou hōs eîpen autō̂i hóti Prìn aléktora phōnē̂sai sḗmeron aparnḗsēi me trís:

62
καὶ ἐξελθὼν ἔξω ἔκλαυσεν πικρῶς.

kaì exelthṑn éxō éklausen pikrō̂s.

63
Καὶ οἱ ἄνδρες οἱ συνέχοντες αὐτὸν ἐνέπαιζον αὐτῷ δέροντες,

Kaì hoi ándres hoi synéchontes autòn enépaizon autō̂i dérontes,

64
καὶ περικαλύψαντες αὐτὸν ἐπηρώτων λέγοντες, Προφήτευσον, τίς ἐστιν ὁ παίσας σε;

kaì perikalýpsantes autòn epērṓtōn légontes, Prophḗteuson, tís estin ho paísas se?

65
καὶ ἕτερα πολλὰ βλασφημοῦντες ἔλεγον εἰς αὐτόν.

kaì hétera pollà blasphēmoûntes élegon eis autón.

66
Καὶ ὡς ἐγένετο ἡμέρα, συνήχθη τὸ πρεσβυτέριον τοῦ λαοῦ, ἀρχιερεῖς τε καὶ γραμματεῖς, καὶ ἀπήγαγον αὐτὸν εἰς τὸ συνέδριον αὐτῶν,

Kaì hōs egéneto hēméra, synḗchthē tò presbytérion toû laoû, archiereîs te kaì grammateîs, kaì apḗgagon autòn eis tò synédrion autō̂n,

67
λέγοντες, Εἰ σὺ εἶ ὁ Χριστός, εἰπὸν ἡμῖν. εἶπεν δὲ αὐτοῖς, ’Εὰν ὑμῖν εἴπω οὐ μὴ πιστεύσητε·

légontes, Ei sỳ eî ho Christós, eipòn hēmîn. eîpen dè autoîs, ’Eàn hymîn eípō ou mḕ pisteúsēte:

68
ἐὰν δὲ ἐρωτήσω οὐ μὴ ἀποκριθῆτε.

eàn dè erōtḗsō ou mḕ apokrithē̂te.

69
ἀπὸ τοῦ νῦν δὲ ἔσται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου καθήμενος ἐκ δεξιῶν τῆς δυνάμεως τοῦ θεοῦ.

apò toû nŷn dè éstai ho hyiòs toû anthrṓpou kathḗmenos ek dexiō̂n tē̂s dynámeōs toû theoû.

70
εἶπαν δὲ πάντες, Σὺ οὖν εἶ ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ; ὁ δὲ πρὸς αὐτοὺς ἔφη, ‘Υμεῖς λέγετε ὅτι ἐγώ εἰμι.

eîpan dè pántes, Sỳ oûn eî ho hyiòs toû theoû? ho dè pròs autoùs éphē, ‘Ymeîs légete hóti egṓ eimi.

71
οἱ δὲ εἶπαν, Τί ἔτι ἔχομεν μαρτυρίας χρείαν; αὐτοὶ γὰρ ἠκούσαμεν ἀπὸ τοῦ στόματος αὐτοῦ.

hoi dè eîpan, Tí éti échomen martyrías chreían? autoì gàr ēkoúsamen apò toû stómatos autoû.