Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 2:17

New Testament
Chapter
Verses
1
’Εγένετο δὲ ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις ἐξῆλθεν δόγμα παρὰ Καίσαρος Αὐγούστου ἀπογράφεσθαι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην.

’Egéneto dè en taîs hēmérais ekeínais exē̂lthen dógma parà Kaísaros Augoústou apográphesthai pâsan tḕn oikouménēn.

2
αὕτη ἀπογραφὴ πρώτη ἐγένετο ἡγεμονεύοντος τῆς Συρίας Κυρηνίου.

haútē apographḕ prṓtē egéneto hēgemoneúontos tē̂s Syrías Kyrēníou.

3
καὶ ἐπορεύοντο πάντες ἀπογράφεσθαι, ἕκαστος εἰς τὴν ἑαυτοῦ πόλιν.

kaì eporeúonto pántes apográphesthai, hékastos eis tḕn heautoû pólin.

4
’Ανέβη δὲ καὶ ’Ιωσὴφ ἀπὸ τῆς Γαλιλαίας ἐκ πόλεως Ναζαρὲθ εἰς τὴν ’Ιουδαίαν εἰς πόλιν Δαυὶδ ἥτις καλεῖται Βηθλέεμ, διὰ τὸ εἶναι αὐτὸν ἐξ οἴκου καὶ πατριᾶς Δαυίδ,

’Anébē dè kaì ’Iōsḕph apò tē̂s Galilaías ek póleōs Nazarèth eis tḕn ’Ioudaían eis pólin Dauìd hḗtis kaleîtai Bēthléem, dià tò eînai autòn ex oíkou kaì patriâs Dauíd,

5
ἀπογράψασθαι σὺν Μαριὰμ τῇ ἐμνηστευμένῃ αὐτῷ, οὔσῃ ἐγκύῳ.

apográpsasthai sỳn Mariàm tē̂i emnēsteuménēi autō̂i, oúsēi enkýōi.

6
ἐγένετο δὲ ἐν τῷ εἶναι αὐτοὺς ἐκεῖ ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ τεκεῖν αὐτήν,

egéneto dè en tō̂i eînai autoùs ekeî eplḗsthēsan hai hēmérai toû tekeîn autḗn,

7
καὶ ἔτεκεν τὸν υἱὸν αὐτῆς τὸν πρωτότοκον· καὶ ἐσπαργάνωσεν αὐτὸν καὶ ἀνέκλινεν αὐτὸν ἐν φάτνῃ, διότι οὐκ ἦν αὐτοῖς τόπος ἐν τῷ καταλύματι.

kaì éteken tòn hyiòn autē̂s tòn prōtótokon: kaì espargánōsen autòn kaì anéklinen autòn en phátnēi, dióti ouk ē̂n autoîs tópos en tō̂i katalýmati.

8
Καὶ ποιμένες ἦσαν ἐν τῇ χώρᾳ τῇ αὐτῇ ἀγραυλοῦντες καὶ φυλάσσοντες φυλακὰς τῆς νυκτὸς ἐπὶ τὴν ποίμνην αὐτῶν.

Kaì poiménes ē̂san en tē̂i chṓrāi tē̂i autē̂i agrauloûntes kaì phylássontes phylakàs tē̂s nyktòs epì tḕn poímnēn autō̂n.

9
καὶ ἄγγελος κυρίου ἐπέστη αὐτοῖς καὶ δόξα κυρίου περιέλαμψεν αὐτούς, καὶ ἐφοβήθησαν φόβον μέγαν.

kaì ángelos kyríou epéstē autoîs kaì dóxa kyríou periélampsen autoús, kaì ephobḗthēsan phóbon mégan.

10
καὶ εἶπεν αὐτοῖς ὁ ἄγγελος, Μὴ φοβεῖσθε, ἰδοὺ γὰρ εὐαγγελίζομαι ὑμῖν χαρὰν μεγάλην ἥτις ἔσται παντὶ τῷ λαῷ,

kaì eîpen autoîs ho ángelos, Mḕ phobeîsthe, idoù gàr euangelízomai hymîn charàn megálēn hḗtis éstai pantì tō̂i laō̂i,

11
ὅτι ἐτέχθη ὑμῖν σήμερον σωτὴρ ὅς ἐστιν Χριστὸς κύριος ἐν πόλει Δαυίδ·

hóti etéchthē hymîn sḗmeron sōtḕr hós estin Christòs kýrios en pólei Dauíd:

12
καὶ τοῦτο ὑμῖν τὸ σημεῖον, εὑρήσετε βρέφος ἐσπαργανωμένον καὶ κείμενον ἐν φάτνῃ.

kaì toûto hymîn tò sēmeîon, heurḗsete bréphos esparganōménon kaì keímenon en phátnēi.

13
καὶ ἐξαίφνης ἐγένετο σὺν τῷ ἀγγέλῳ πλῆθος στρατιᾶς οὐρανίου αἰνούντων τὸν θεὸν καὶ λεγόντων,

kaì exaíphnēs egéneto sỳn tō̂i angélōi plē̂thos stratiâs ouraníou ainoúntōn tòn theòn kaì legóntōn,

14
Δόξα ἐν ὑψίστοις θεῷ καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη ἐν ἀνθρώποις εὐδοκίας.

Dóxa en hypsístois theō̂i kaì epì gē̂s eirḗnē en anthrṓpois eudokías.

15
Καὶ ἐγένετο ὡς ἀπῆλθον ἀπ’ αὐτῶν εἰς τὸν οὐρανὸν οἱ ἄγγελοι, οἱ ποιμένες ἐλάλουν πρὸς ἀλλήλους, Διέλθωμεν δὴ ἕως Βηθλέεμ καὶ ἴδωμεν τὸ ῥῆμα τοῦτο τὸ γεγονὸς ὃ ὁ κύριος ἐγνώρισεν ἡμῖν.

Kaì egéneto hōs apē̂lthon ap’ autō̂n eis tòn ouranòn hoi ángeloi, hoi poiménes eláloun pròs allḗlous, Diélthōmen dḕ héōs Bēthléem kaì ídōmen tò rhē̂ma toûto tò gegonòs hò ho kýrios egnṓrisen hēmîn.

16
καὶ ἦλθον σπεύσαντες καὶ ἀνεῦρον τήν τε Μαριὰμ καὶ τὸν ’Ιωσὴφ καὶ τὸ βρέφος κείμενον ἐν τῇ φάτνῃ·

kaì ē̂lthon speúsantes kaì aneûron tḗn te Mariàm kaì tòn ’Iōsḕph kaì tò bréphos keímenon en tē̂i phátnēi:

17
ἰδόντες δὲ ἐγνώρισαν περὶ τοῦ ῥήματος τοῦ λαληθέντος αὐτοῖς περὶ τοῦ παιδίου τούτου.

idóntes dè egnṓrisan perì toû rhḗmatos toû lalēthéntos autoîs perì toû paidíou toútou.

18
καὶ πάντες οἱ ἀκούσαντες ἐθαύμασαν περὶ τῶν λαληθέντων ὑπὸ τῶν ποιμένων πρὸς αὐτούς·

kaì pántes hoi akoúsantes ethaúmasan perì tō̂n lalēthéntōn hypò tō̂n poiménōn pròs autoús:

19
ἡ δὲ Μαριὰμ πάντα συνετήρει τὰ ῥήματα ταῦτα συμβάλλουσα ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῆς.

hē dè Mariàm pánta synetḗrei tà rhḗmata taûta symbállousa en tē̂i kardíāi autē̂s.

20
καὶ ὑπέστρεψαν οἱ ποιμένες δοξάζοντες καὶ αἰνοῦντες τὸν θεὸν ἐπὶ πᾶσιν οἷς ἤκουσαν καὶ εἶδον καθὼς ἐλαλήθη πρὸς αὐτούς.

kaì hypéstrepsan hoi poiménes doxázontes kaì ainoûntes tòn theòn epì pâsin hoîs ḗkousan kaì eîdon kathṑs elalḗthē pròs autoús.

21
Καὶ ὅτε ἐπλήσθησαν ἡμέραι ὀκτὼ τοῦ περιτεμεῖν αὐτόν, καὶ ἐκλήθη τὸ ὄνομα αὐτοῦ ’Ιησοῦς, τὸ κληθὲν ὑπὸ τοῦ ἀγγέλου πρὸ τοῦ συλλημφθῆναι αὐτὸν ἐν τῇ κοιλίᾳ.

Kaì hóte eplḗsthēsan hēmérai oktṑ toû peritemeîn autón, kaì eklḗthē tò ónoma autoû ’Iēsoûs, tò klēthèn hypò toû angélou prò toû syllēmphthē̂nai autòn en tē̂i koilíāi.

22
Καὶ ὅτε ἐπλήσθησαν αἱ ἡμέραι τοῦ καθαρισμοῦ αὐτῶν κατὰ τὸν νόμον Μωϋσέως, ἀνήγαγον αὐτὸν εἰς ‘Ιεροσόλυμα παραστῆσαι τῷ κυρίῳ,

Kaì hóte eplḗsthēsan hai hēmérai toû katharismoû autō̂n katà tòn nómon Mōÿséōs, anḗgagon autòn eis ‘Ierosólyma parastē̂sai tō̂i kyríōi,

23
καθὼς γέγραπται ἐν νόμῳ κυρίου ὅτι Πᾶν ἄρσεν διανοῖγον μήτραν ἅγιον τῷ κυρίῳ κληθήσεται,

kathṑs gégraptai en nómōi kyríou hóti Pân ársen dianoîgon mḗtran hágion tō̂i kyríōi klēthḗsetai,

24
καὶ τοῦ δοῦναι θυσίαν κατὰ τὸ εἰρημένον ἐν τῷ νόμῳ κυρίου, ζεῦγος τρυγόνων ἢ δύο νοσσοὺς περιστερῶν.

kaì toû doûnai thysían katà tò eirēménon en tō̂i nómōi kyríou, zeûgos trygónōn ḕ dýo nossoùs peristerō̂n.

25
Καὶ ἰδοὺ ἄνθρωπος ἦν ἐν ’Ιερουσαλὴμ ᾧ ὄνομα Συμεών, καὶ ὁ ἄνθρωπος οὗτος δίκαιος καὶ εὐλαβής, προσδεχόμενος παράκλησιν τοῦ ’Ισραήλ, καὶ πνεῦμα ἦν ἅγιον ἐπ’ αὐτόν·

Kaì idoù ánthrōpos ē̂n en ’Ierousalḕm hō̂i ónoma Symeṓn, kaì ho ánthrōpos hoûtos díkaios kaì eulabḗs, prosdechómenos paráklēsin toû ’Israḗl, kaì pneûma ē̂n hágion ep’ autón:

26
καὶ ἦν αὐτῷ κεχρηματισμένον ὑπὸ τοῦ πνεύματος τοῦ ἁγίου μὴ ἰδεῖν θάνατον πρὶν [ἢ] ἂν ἴδῃ τὸν Χριστὸν κυρίου.

kaì ē̂n autō̂i kechrēmatisménon hypò toû pneúmatos toû hagíou mḕ ideîn thánaton prìn [ḕ] àn ídēi tòn Christòn kyríou.

27
καὶ ἦλθεν ἐν τῷ πνεύματι εἰς τὸ ἱερόν· καὶ ἐν τῷ εἰσαγαγεῖν τοὺς γονεῖς τὸ παιδίον ’Ιησοῦν τοῦ ποιῆσαι αὐτοὺς κατὰ τὸ εἰθισμένον τοῦ νόμου περὶ αὐτοῦ

kaì ē̂lthen en tō̂i pneúmati eis tò hierón: kaì en tō̂i eisagageîn toùs goneîs tò paidíon ’Iēsoûn toû poiē̂sai autoùs katà tò eithisménon toû nómou perì autoû

28
καὶ αὐτὸς ἐδέξατο αὐτὸ εἰς τὰς ἀγκάλας καὶ εὐλόγησεν τὸν θεὸν καὶ εἶπεν,

kaì autòs edéxato autò eis tàs ankálas kaì eulógēsen tòn theòn kaì eîpen,

29
Νῦν ἀπολύεις τὸν δοῦλόν σου, δέσποτα, κατὰ τὸ ῥῆμά σου ἐν εἰρήνῃ·

Nŷn apolýeis tòn doûlón sou, déspota, katà tò rhē̂má sou en eirḗnēi:

30
ὅτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου

hóti eîdon hoi ophthalmoí mou tò sōtḗrión sou

31
ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόσωπον πάντων τῶν λαῶν,

hò hētoímasas katà prósōpon pántōn tō̂n laō̂n,

32
φῶς εἰς ἀποκάλυψιν ἐθνῶν καὶ δόξαν λαοῦ σου ’Ισραήλ.

phō̂s eis apokálypsin ethnō̂n kaì dóxan laoû sou ’Israḗl.

33
καὶ ἦν ὁ πατὴρ αὐτοῦ καὶ ἡ μήτηρ θαυμάζοντες ἐπὶ τοῖς λαλουμένοις περὶ αὐτοῦ.

kaì ē̂n ho patḕr autoû kaì hē mḗtēr thaumázontes epì toîs lalouménois perì autoû.

34
καὶ εὐλόγησεν αὐτοὺς Συμεὼν καὶ εἶπεν πρὸς Μαριὰμ τὴν μητέρα αὐτοῦ, ’Ιδοὺ οὗτος κεῖται εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν ἐν τῷ ’Ισραὴλ καὶ εἰς σημεῖον ἀντιλεγόμενον

kaì eulógēsen autoùs Symeṑn kaì eîpen pròs Mariàm tḕn mētéra autoû, ’Idoù hoûtos keîtai eis ptō̂sin kaì anástasin pollō̂n en tō̂i ’Israḕl kaì eis sēmeîon antilegómenon

35
(καὶ σοῦ [δὲ] αὐτῆς τὴν ψυχὴν διελεύσεται ῥομφαία), ὅπως ἂν ἀποκαλυφθῶσιν ἐκ πολλῶν καρδιῶν διαλογισμοί.

(kaì soû [dè] autē̂s tḕn psychḕn dieleúsetai rhomphaía), hópōs àn apokalyphthō̂sin ek pollō̂n kardiō̂n dialogismoí.

36
Καὶ ἦν ῞Αννα προφῆτις, θυγάτηρ Φανουήλ, ἐκ φυλῆς ’Ασήρ· αὕτη προβεβηκυῖα ἐν ἡμέραις πολλαῖς, ζήσασα μετὰ ἀνδρὸς ἔτη ἑπτὰ ἀπὸ τῆς παρθενίας αὐτῆς,

Kaì ē̂n ῞Anna prophē̂tis, thygátēr Phanouḗl, ek phylē̂s ’Asḗr: haútē probebēkyîa en hēmérais pollaîs, zḗsasa metà andròs étē heptà apò tē̂s parthenías autē̂s,

37
καὶ αὐτὴ χήρα ἕως ἐτῶν ὀγδοήκοντα τεσσάρων, ἣ οὐκ ἀφίστατο τοῦ ἱεροῦ νηστείαις καὶ δεήσεσιν λατρεύουσα νύκτα καὶ ἡμέραν.

kaì autḕ chḗra héōs etō̂n ogdoḗkonta tessárōn, hḕ ouk aphístato toû hieroû nēsteíais kaì deḗsesin latreúousa nýkta kaì hēméran.

38
καὶ αὐτῇ τῇ ὥρᾳ ἐπιστᾶσα ἀνθωμολογεῖτο τῷ θεῷ καὶ ἐλάλει περὶ αὐτοῦ πᾶσιν τοῖς προσδεχομένοις λύτρωσιν ’Ιερουσαλήμ.

kaì autē̂i tē̂i hṓrāi epistâsa anthōmologeîto tō̂i theō̂i kaì elálei perì autoû pâsin toîs prosdechoménois lýtrōsin ’Ierousalḗm.

39
Καὶ ὡς ἐτέλεσαν πάντα τὰ κατὰ τὸν νόμον κυρίου, ἐπέστρεψαν εἰς τὴν Γαλιλαίαν εἰς πόλιν ἑαυτῶν Ναζαρέθ.

Kaì hōs etélesan pánta tà katà tòn nómon kyríou, epéstrepsan eis tḕn Galilaían eis pólin heautō̂n Nazaréth.

40
Τὸ δὲ παιδίον ηὔξανεν καὶ ἐκραταιοῦτο πληρούμενον σοφίᾳ, καὶ χάρις θεοῦ ἦν ἐπ’ αὐτό.

Tò dè paidíon ēýxanen kaì ekrataioûto plēroúmenon sophíāi, kaì cháris theoû ē̂n ep’ autó.

41
Καὶ ἐπορεύοντο οἱ γονεῖς αὐτοῦ κατ’ ἔτος εἰς ’Ιερουσαλὴμ τῇ ἑορτῇ τοῦ πάσχα.

Kaì eporeúonto hoi goneîs autoû kat’ étos eis ’Ierousalḕm tē̂i heortē̂i toû páscha.

42
καὶ ὅτε ἐγένετο ἐτῶν δώδεκα, ἀναβαινόντων αὐτῶν κατὰ τὸ ἔθος τῆς ἑορτῆς

kaì hóte egéneto etō̂n dṓdeka, anabainóntōn autō̂n katà tò éthos tē̂s heortē̂s

43
καὶ τελειωσάντων τὰς ἡμέρας, ἐν τῷ ὑποστρέφειν αὐτοὺς ὑπέμεινεν ’Ιησοῦς ὁ παῖς ἐν ’Ιερουσαλήμ, καὶ οὐκ ἔγνωσαν οἱ γονεῖς αὐτοῦ.

kaì teleiōsántōn tàs hēméras, en tō̂i hypostréphein autoùs hypémeinen ’Iēsoûs ho paîs en ’Ierousalḗm, kaì ouk égnōsan hoi goneîs autoû.

44
νομίσαντες δὲ αὐτὸν εἶναι ἐν τῇ συνοδίᾳ ἦλθον ἡμέρας ὁδὸν καὶ ἀνεζήτουν αὐτὸν ἐν τοῖς συγγενεῦσιν καὶ τοῖς γνωστοῖς,

nomísantes dè autòn eînai en tē̂i synodíāi ē̂lthon hēméras hodòn kaì anezḗtoun autòn en toîs syngeneûsin kaì toîs gnōstoîs,

45
καὶ μὴ εὑρόντες ὑπέστρεψαν εἰς ’Ιερουσαλὴμ ἀναζητοῦντες αὐτόν.

kaì mḕ heuróntes hypéstrepsan eis ’Ierousalḕm anazētoûntes autón.

46
καὶ ἐγένετο μετὰ ἡμέρας τρεῖς εὗρον αὐτὸν ἐν τῷ ἱερῷ καθεζόμενον ἐν μέσῳ τῶν διδασκάλων καὶ ἀκούοντα αὐτῶν καὶ ἐπερωτῶντα αὐτούς·

kaì egéneto metà hēméras treîs heûron autòn en tō̂i hierō̂i kathezómenon en mésōi tō̂n didaskálōn kaì akoúonta autō̂n kaì eperōtō̂nta autoús:

47
ἐξίσταντο δὲ πάντες οἱ ἀκούοντες αὐτοῦ ἐπὶ τῇ συνέσει καὶ ταῖς ἀποκρίσεσιν αὐτοῦ.

exístanto dè pántes hoi akoúontes autoû epì tē̂i synései kaì taîs apokrísesin autoû.

48
καὶ ἰδόντες αὐτὸν ἐξεπλάγησαν, καὶ εἶπεν πρὸς αὐτὸν ἡ μήτηρ αὐτοῦ, Τέκνον, τί ἐποίησας ἡμῖν οὕτως; ἰδοὺ ὁ πατήρ σου κἀγὼ ὀδυνώμενοι ἐζητοῦμέν σε.

kaì idóntes autòn exeplágēsan, kaì eîpen pròs autòn hē mḗtēr autoû, Téknon, tí epoíēsas hēmîn hoútōs? idoù ho patḗr sou kagṑ odynṓmenoi ezētoûmén se.

49
καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς, Τί ὅτι ἐζητεῖτέ με; οὐκ ᾔδειτε ὅτι ἐν τοῖς τοῦ πατρός μου δεῖ εἶναί με;

kaì eîpen pròs autoús, Tí hóti ezēteîté me? ouk ḗideite hóti en toîs toû patrós mou deî eînaí me?

50
καὶ αὐτοὶ οὐ συνῆκαν τὸ ῥῆμα ὃ ἐλάλησεν αὐτοῖς.

kaì autoì ou synē̂kan tò rhē̂ma hò elálēsen autoîs.

51
καὶ κατέβη μετ’ αὐτῶν καὶ ἦλθεν εἰς Ναζαρέθ, καὶ ἦν ὑποτασσόμενος αὐτοῖς. καὶ ἡ μήτηρ αὐτοῦ διετήρει πάντα τὰ ῥήματα ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτῆς.

kaì katébē met’ autō̂n kaì ē̂lthen eis Nazaréth, kaì ē̂n hypotassómenos autoîs. kaì hē mḗtēr autoû dietḗrei pánta tà rhḗmata en tē̂i kardíāi autē̂s.

52
Καὶ ’Ιησοῦς προέκοπτεν [ἐν τῇ] σοφίᾳ καὶ ἡλικίᾳ καὶ χάριτι παρὰ θεῷ καὶ ἀνθρώποις.

Kaì ’Iēsoûs proékopten [en tē̂i] sophíāi kaì hēlikíāi kaì cháriti parà theō̂i kaì anthrṓpois.