Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 4:1

New Testament
Chapter
Verses
1
’Ιησοῦς δὲ πλήρης πνεύματος ἁγίου ὑπέστρεψεν ἀπὸ τοῦ ’Ιορδάνου, καὶ ἤγετο ἐν τῷ πνεύματι ἐν τῇ ἐρήμῳ

’Iēsoûs dè plḗrēs pneúmatos hagíou hypéstrepsen apò toû ’Iordánou, kaì ḗgeto en tō̂i pneúmati en tē̂i erḗmōi

2
ἡμέρας τεσσαράκοντα πειραζόμενος ὑπὸ τοῦ διαβόλου. καὶ οὐκ ἔφαγεν οὐδὲν ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, καὶ συντελεσθεισῶν αὐτῶν ἐπείνασεν.

hēméras tessarákonta peirazómenos hypò toû diabólou. kaì ouk éphagen oudèn en taîs hēmérais ekeínais, kaì syntelestheisō̂n autō̂n epeínasen.

3
Εἶπεν δὲ αὐτῷ ὁ διάβολος, Εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ, εἰπὲ τῷ λίθῳ τούτῳ ἵνα γένηται ἄρτος.

Eîpen dè autō̂i ho diábolos, Ei hyiòs eî toû theoû, eipè tō̂i líthōi toútōi hína génētai ártos.

4
καὶ ἀπεκρίθη πρὸς αὐτὸν ὁ ’Ιησοῦς, Γέγραπται ὅτι οὐκ ἐπ’ ἄρτῳ μόνῳ ζήσεται ὁ ἄνθρωπος.

kaì apekríthē pròs autòn ho ’Iēsoûs, Gégraptai hóti ouk ep’ ártōi mónōi zḗsetai ho ánthrōpos.

5
Καὶ ἀναγαγὼν αὐτὸν ἔδειξεν αὐτῷ πάσας τὰς βασιλείας τῆς οἰκουμένης ἐν στιγμῇ χρόνου·

Kaì anagagṑn autòn édeixen autō̂i pásas tàs basileías tē̂s oikouménēs en stigmē̂i chrónou:

6
καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ διάβολος, Σοὶ δώσω τὴν ἐξουσίαν ταύτην ἅπασαν καὶ τὴν δόξαν αὐτῶν, ὅτι ἐμοὶ παραδέδοται καὶ ᾧ ἐὰν θέλω δίδωμι αὐτήν·

kaì eîpen autō̂i ho diábolos, Soì dṓsō tḕn exousían taútēn hápasan kaì tḕn dóxan autō̂n, hóti emoì paradédotai kaì hō̂i eàn thélō dídōmi autḗn:

7
σὺ οὖν ἐὰν προσκυνήσῃς ἐνώπιον ἐμοῦ, ἔσται σοῦ πᾶσα.

sỳ oûn eàn proskynḗsēis enṓpion emoû, éstai soû pâsa.

8
καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Γέγραπται, Κύριον τὸν θεόν σου προσκυνήσεις καὶ αὐτῷ μόνῳ λατρεύσεις.

kaì apokritheìs ho ’Iēsoûs eîpen autō̂i, Gégraptai, Kýrion tòn theón sou proskynḗseis kaì autō̂i mónōi latreúseis.

9
῎Ηγαγεν δὲ αὐτὸν εἰς ’Ιερουσαλὴμ καὶ ἔστησεν ἐπὶ τὸ πτερύγιον τοῦ ἱεροῦ, καὶ εἶπεν αὐτῷ, Εἰ υἱὸς εἶ τοῦ θεοῦ, βάλε σεαυτὸν ἐντεῦθεν κάτω·

῎Ēgagen dè autòn eis ’Ierousalḕm kaì éstēsen epì tò pterýgion toû hieroû, kaì eîpen autō̂i, Ei hyiòs eî toû theoû, bále seautòn enteûthen kátō:

10
γέγραπται γὰρ ὅτι τοῖς ἀγγέλοις αὐτοῦ ἐντελεῖται περὶ σοῦ τοῦ διαφυλάξαι σε,

gégraptai gàr hóti toîs angélois autoû enteleîtai perì soû toû diaphyláxai se,

11
καὶ ὅτι ἐπὶ χειρῶν ἀροῦσίν σε μήποτε προσκόψῃς πρὸς λίθον τὸν πόδα σου.

kaì hóti epì cheirō̂n aroûsín se mḗpote proskópsēis pròs líthon tòn póda sou.

12
καὶ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς ὅτι εἴρηται, Οὐκ ἐκπειράσεις κύριον τὸν θεόν σου.

kaì apokritheìs eîpen autō̂i ho ’Iēsoûs hóti eírētai, Ouk ekpeiráseis kýrion tòn theón sou.

13
Καὶ συντελέσας πάντα πειρασμὸν ὁ διάβολος ἀπέστη ἀπ’ αὐτοῦ ἄχρι καιροῦ.

Kaì syntelésas pánta peirasmòn ho diábolos apéstē ap’ autoû áchri kairoû.

14
Καὶ ὑπέστρεψεν ὁ ’Ιησοῦς ἐν τῇ δυνάμει τοῦ πνεύματος εἰς τὴν Γαλιλαίαν. καὶ φήμη ἐξῆλθεν καθ’ ὅλης τῆς περιχώρου περὶ αὐτοῦ.

Kaì hypéstrepsen ho ’Iēsoûs en tē̂i dynámei toû pneúmatos eis tḕn Galilaían. kaì phḗmē exē̂lthen kath’ hólēs tē̂s perichṓrou perì autoû.

15
καὶ αὐτὸς ἐδίδασκεν ἐν ταῖς συναγωγαῖς αὐτῶν, δοξαζόμενος ὑπὸ πάντων.

kaì autòs edídasken en taîs synagōgaîs autō̂n, doxazómenos hypò pántōn.

16
Καὶ ἦλθεν εἰς Ναζαρά, οὗ ἦν τεθραμμένος, καὶ εἰσῆλθεν κατὰ τὸ εἰωθὸς αὐτῷ ἐν τῇ ἡμέρᾳ τῶν σαββάτων εἰς τὴν συναγωγήν, καὶ ἀνέστη ἀναγνῶναι.

Kaì ē̂lthen eis Nazará, hoû ē̂n tethramménos, kaì eisē̂lthen katà tò eiōthòs autō̂i en tē̂i hēmérāi tō̂n sabbátōn eis tḕn synagōgḗn, kaì anéstē anagnō̂nai.

17
καὶ ἐπεδόθη αὐτῷ βιβλίον τοῦ προφήτου ’Ησαΐου, καὶ ἀναπτύξας τὸ βιβλίον εὗρεν τὸν τόπον οὗ ἦν γεγραμμένον,

kaì epedóthē autō̂i biblíon toû prophḗtou ’Ēsaḯou, kaì anaptýxas tò biblíon heûren tòn tópon hoû ē̂n gegramménon,

18
Πνεῦμα κυρίου ἐπ’ ἐμέ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέν με εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς, ἀπέσταλκέν με κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν, ἀποστεῖλαι τεθραυσμένους ἐν ἀφέσει,

Pneûma kyríou ep’ emé, hoû heíneken échrisén me euangelísasthai ptōchoîs, apéstalkén me kērýxai aichmalṓtois áphesin kaì typhloîs anáblepsin, aposteîlai tethrausménous en aphései,

19
κηρύξαι ἐνιαυτὸν κυρίου δεκτόν.

kērýxai eniautòn kyríou dektón.

20
καὶ πτύξας τὸ βιβλίον ἀποδοὺς τῷ ὑπηρέτῃ ἐκάθισεν· καὶ πάντων οἱ ὀφθαλμοὶ ἐν τῇ συναγωγῇ ἦσαν ἀτενίζοντες αὐτῷ.

kaì ptýxas tò biblíon apodoùs tō̂i hypērétēi ekáthisen: kaì pántōn hoi ophthalmoì en tē̂i synagōgē̂i ē̂san atenízontes autō̂i.

21
ἤρξατο δὲ λέγειν πρὸς αὐτοὺς ὅτι σήμερον πεπλήρωται ἡ γραφὴ αὕτη ἐν τοῖς ὠσὶν ὑμῶν.

ḗrxato dè légein pròs autoùs hóti sḗmeron peplḗrōtai hē graphḕ haútē en toîs ōsìn hymō̂n.

22
Καὶ πάντες ἐμαρτύρουν αὐτῷ καὶ ἐθαύμαζον ἐπὶ τοῖς λόγοις τῆς χάριτος τοῖς ἐκπορευομένοις ἐκ τοῦ στόματος αὐτοῦ, καὶ ἔλεγον, Οὐχὶ υἱός ἐστιν ’Ιωσὴφ οὗτος;

Kaì pántes emartýroun autō̂i kaì ethaúmazon epì toîs lógois tē̂s cháritos toîs ekporeuoménois ek toû stómatos autoû, kaì élegon, Ouchì hyiós estin ’Iōsḕph hoûtos?

23
καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς, Πάντως ἐρεῖτέ μοι τὴν παραβολὴν ταύτην· ’Ιατρέ, θεράπευσον σεαυτόν· ὅσα ἠκούσαμεν γενόμενα εἰς τὴν Καφαρναοὺμ ποίησον καὶ ὧδε ἐν τῇ πατρίδι σου.

kaì eîpen pròs autoús, Pántōs ereîté moi tḕn parabolḕn taútēn: ’Iatré, therápeuson seautón: hósa ēkoúsamen genómena eis tḕn Kapharnaoùm poíēson kaì hō̂de en tē̂i patrídi sou.

24
εἶπεν δέ, ’Αμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐδεὶς προφήτης δεκτός ἐστιν ἐν τῇ πατρίδι αὐτοῦ.

eîpen dé, ’Amḕn légō hymîn hóti oudeìs prophḗtēs dektós estin en tē̂i patrídi autoû.

25
ἐπ’ ἀληθείας δὲ λέγω ὑμῖν, πολλαὶ χῆραι ἦσαν ἐν ταῖς ἡμέραις ’Ηλίου ἐν τῷ ’Ισραήλ, ὅτε ἐκλείσθη ὁ οὐρανὸς ἐπὶ ἔτη τρία καὶ μῆνας ἕξ, ὡς ἐγένετο λιμὸς μέγας ἐπὶ πᾶσαν τὴν γῆν,

ep’ alētheías dè légō hymîn, pollaì chē̂rai ē̂san en taîs hēmérais ’Ēlíou en tō̂i ’Israḗl, hóte ekleísthē ho ouranòs epì étē tría kaì mē̂nas héx, hōs egéneto limòs mégas epì pâsan tḕn gē̂n,

26
καὶ πρὸς οὐδεμίαν αὐτῶν ἐπέμφθη ’Ηλίας εἰ μὴ εἰς Σάρεπτα τῆς Σιδωνίας πρὸς γυναῖκα χήραν.

kaì pròs oudemían autō̂n epémphthē ’Ēlías ei mḕ eis Sárepta tē̂s Sidōnías pròs gynaîka chḗran.

27
καὶ πολλοὶ λεπροὶ ἦσαν ἐν τῷ ’Ισραὴλ ἐπὶ ’Ελισαίου τοῦ προφήτου, καὶ οὐδεὶς αὐτῶν ἐκαθαρίσθη εἰ μὴ Ναιμὰν ὁ Σύρος.

kaì polloì leproì ē̂san en tō̂i ’Israḕl epì ’Elisaíou toû prophḗtou, kaì oudeìs autō̂n ekatharísthē ei mḕ Naimàn ho Sýros.

28
καὶ ἐπλήσθησαν πάντες θυμοῦ ἐν τῇ συναγωγῇ ἀκούοντες ταῦτα,

kaì eplḗsthēsan pántes thymoû en tē̂i synagōgē̂i akoúontes taûta,

29
καὶ ἀναστάντες ἐξέβαλον αὐτὸν ἔξω τῆς πόλεως, καὶ ἤγαγον αὐτὸν ἕως ὀφρύος τοῦ ὄρους ἐφ’ οὗ ἡ πόλις ᾠκοδόμητο αὐτῶν, ὥστε κατακρημνίσαι αὐτόν·

kaì anastántes exébalon autòn éxō tē̂s póleōs, kaì ḗgagon autòn héōs ophrýos toû órous eph’ hoû hē pólis ōikodómēto autō̂n, hṓste katakrēmnísai autón:

30
αὐτὸς δὲ διελθὼν διὰ μέσου αὐτῶν ἐπορεύετο.

autòs dè dielthṑn dià mésou autō̂n eporeúeto.

31
Καὶ κατῆλθεν εἰς Καφαρναοὺμ πόλιν τῆς Γαλιλαίας. καὶ ἦν διδάσκων αὐτοὺς ἐν τοῖς σάββασιν·

Kaì katē̂lthen eis Kapharnaoùm pólin tē̂s Galilaías. kaì ē̂n didáskōn autoùs en toîs sábbasin:

32
καὶ ἐξεπλήσσοντο ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ, ὅτι ἐν ἐξουσίᾳ ἦν ὁ λόγος αὐτοῦ.

kaì exeplḗssonto epì tē̂i didachē̂i autoû, hóti en exousíāi ē̂n ho lógos autoû.

33
καὶ ἐν τῇ συναγωγῇ ἦν ἄνθρωπος ἔχων πνεῦμα δαιμονίου ἀκαθάρτου, καὶ ἀνέκραξεν φωνῇ μεγάλῃ,

kaì en tē̂i synagōgē̂i ē̂n ánthrōpos échōn pneûma daimoníou akathártou, kaì anékraxen phōnē̂i megálēi,

34
῎Εα, τί ἡμῖν καὶ σοί, ’Ιησοῦ Ναζαρηνέ; ἦλθες ἀπολέσαι ἡμᾶς; οἶδά σε τίς εἶ, ὁ ἅγιος τοῦ θεοῦ.

῎Ea, tí hēmîn kaì soí, ’Iēsoû Nazarēné? ē̂lthes apolésai hēmâs? oîdá se tís eî, ho hágios toû theoû.

35
καὶ ἐπετίμησεν αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς λέγων, Φιμώθητι καὶ ἔξελθε ἀπ’ αὐτοῦ. καὶ ῥίψαν αὐτὸν τὸ δαιμόνιον εἰς τὸ μέσον ἐξῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ μηδὲν βλάψαν αὐτόν.

kaì epetímēsen autō̂i ho ’Iēsoûs légōn, Phimṓthēti kaì éxelthe ap’ autoû. kaì rhípsan autòn tò daimónion eis tò méson exē̂lthen ap’ autoû mēdèn blápsan autón.

36
καὶ ἐγένετο θάμβος ἐπὶ πάντας, καὶ συνελάλουν πρὸς ἀλλήλους λέγοντες, Τίς ὁ λόγος οὗτος, ὅτι ἐν ἐξουσίᾳ καὶ δυνάμει ἐπιτάσσει τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασιν, καὶ ἐξέρχονται;

kaì egéneto thámbos epì pántas, kaì syneláloun pròs allḗlous légontes, Tís ho lógos hoûtos, hóti en exousíāi kaì dynámei epitássei toîs akathártois pneúmasin, kaì exérchontai?

37
καὶ ἐξεπορεύετο ἦχος περὶ αὐτοῦ εἰς πάντα τόπον τῆς περιχώρου.

kaì exeporeúeto ē̂chos perì autoû eis pánta tópon tē̂s perichṓrou.

38
’Αναστὰς δὲ ἀπὸ τῆς συναγωγῆς εἰσῆλθεν εἰς τὴν οἰκίαν Σίμωνος. πενθερὰ δὲ τοῦ Σίμωνος ἦν συνεχομένη πυρετῷ μεγάλῳ, καὶ ἠρώτησαν αὐτὸν περὶ αὐτῆς.

’Anastàs dè apò tē̂s synagōgē̂s eisē̂lthen eis tḕn oikían Símōnos. pentherà dè toû Símōnos ē̂n synechoménē pyretō̂i megálōi, kaì ērṓtēsan autòn perì autē̂s.

39
καὶ ἐπιστὰς ἐπάνω αὐτῆς ἐπετίμησεν τῷ πυρετῷ, καὶ ἀφῆκεν αὐτήν· παραχρῆμα δὲ ἀναστᾶσα διηκόνει αὐτοῖς.

kaì epistàs epánō autē̂s epetímēsen tō̂i pyretō̂i, kaì aphē̂ken autḗn: parachrē̂ma dè anastâsa diēkónei autoîs.

40
Δύνοντος δὲ τοῦ ἡλίου ἅπαντες ὅσοι εἶχον ἀσθενοῦντας νόσοις ποικίλαις ἤγαγον αὐτοὺς πρὸς αὐτόν· ὁ δὲ ἑνὶ ἑκάστῳ αὐτῶν τὰς χεῖρας ἐπιτιθεὶς ἐθεράπευεν αὐτούς.

Dýnontos dè toû hēlíou hápantes hósoi eîchon asthenoûntas nósois poikílais ḗgagon autoùs pròs autón: ho dè henì hekástōi autō̂n tàs cheîras epititheìs etherápeuen autoús.

41
ἐξήρχετο δὲ καὶ δαιμόνια ἀπὸ πολλῶν, κραυγάζοντα καὶ λέγοντα ὅτι Σὺ εἶ ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ. καὶ ἐπιτιμῶν οὐκ εἴα αὐτὰ λαλεῖν, ὅτι ᾔδεισαν τὸν Χριστὸν αὐτὸν εἶναι.

exḗrcheto dè kaì daimónia apò pollō̂n, kraugázonta kaì légonta hóti Sỳ eî ho hyiòs toû theoû. kaì epitimō̂n ouk eía autà laleîn, hóti ḗideisan tòn Christòn autòn eînai.

42
Γενομένης δὲ ἡμέρας ἐξελθὼν ἐπορεύθη εἰς ἔρημον τόπον· καὶ οἱ ὄχλοι ἐπεζήτουν αὐτόν, καὶ ἦλθον ἕως αὐτοῦ, καὶ κατεῖχον αὐτὸν τοῦ μὴ πορεύεσθαι ἀπ’ αὐτῶν.

Genoménēs dè hēméras exelthṑn eporeúthē eis érēmon tópon: kaì hoi óchloi epezḗtoun autón, kaì ē̂lthon héōs autoû, kaì kateîchon autòn toû mḕ poreúesthai ap’ autō̂n.

43
ὁ δὲ εἶπεν πρὸς αὐτοὺς ὅτι kαὶ ταῖς ἑτέραις πόλεσιν εὐαγγελίσασθαί με δεῖ τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ, ὅτι ἐπὶ τοῦτο ἀπεστάλην.

ho dè eîpen pròs autoùs hóti kaì taîs hetérais pólesin euangelísasthaí me deî tḕn basileían toû theoû, hóti epì toûto apestálēn.

44
καὶ ἦν κηρύσσων εἰς τὰς συναγωγὰς τῆς ’Ιουδαίας.

kaì ē̂n kērýssōn eis tàs synagōgàs tē̂s ’Ioudaías.