Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 5:21

New Testament
Chapter
Verses
1
’Εγένετο δὲ ἐν τῷ τὸν ὄχλον ἐπικεῖσθαι αὐτῷ καὶ ἀκούειν τὸν λόγον τοῦ θεοῦ καὶ αὐτὸς ἦν ἑστὼς παρὰ τὴν λίμνην Γεννησαρέτ,

’Egéneto dè en tō̂i tòn óchlon epikeîsthai autō̂i kaì akoúein tòn lógon toû theoû kaì autòs ē̂n hestṑs parà tḕn límnēn Gennēsarét,

2
καὶ εἶδεν δύο πλοῖα ἑστῶτα παρὰ τὴν λίμνην· οἱ δὲ ἁλιεῖς ἀπ’ αὐτῶν ἀποβάντες ἔπλυνον τὰ δίκτυα.

kaì eîden dýo ploîa hestō̂ta parà tḕn límnēn: hoi dè halieîs ap’ autō̂n apobántes éplynon tà díktya.

3
ἐμβὰς δὲ εἰς ἓν τῶν πλοίων, ὃ ἦν Σίμωνος, ἠρώτησεν αὐτὸν ἀπὸ τῆς γῆς ἐπαναγαγεῖν ὀλίγον, καθίσας δὲ ἐκ τοῦ πλοίου ἐδίδασκεν τοὺς ὄχλους.

embàs dè eis hèn tō̂n ploíōn, hò ē̂n Símōnos, ērṓtēsen autòn apò tē̂s gē̂s epanagageîn olígon, kathísas dè ek toû ploíou edídasken toùs óchlous.

4
ὡς δὲ ἐπαύσατο λαλῶν, εἶπεν πρὸς τὸν Σίμωνα, ’Επανάγαγε εἰς τὸ βάθος καὶ χαλάσατε τὰ δίκτυα ὑμῶν εἰς ἄγραν.

hōs dè epaúsato lalō̂n, eîpen pròs tòn Símōna, ’Epanágage eis tò báthos kaì chalásate tà díktya hymō̂n eis ágran.

5
καὶ ἀποκριθεὶς Σίμων εἶπεν, ’Επιστάτα, δι’ ὅλης νυκτὸς κοπιάσαντες οὐδὲν ἐλάβομεν, ἐπὶ δὲ τῷ ῥήματί σου χαλάσω τὰ δίκτυα.

kaì apokritheìs Símōn eîpen, ’Epistáta, di’ hólēs nyktòs kopiásantes oudèn elábomen, epì dè tō̂i rhḗmatí sou chalásō tà díktya.

6
καὶ τοῦτο ποιήσαντες συνέκλεισαν πλῆθος ἰχθύων πολύ, διερρήσσετο δὲ τὰ δίκτυα αὐτῶν.

kaì toûto poiḗsantes synékleisan plē̂thos ichthýōn polý, dierrḗsseto dè tà díktya autō̂n.

7
καὶ κατένευσαν τοῖς μετόχοις ἐν τῷ ἑτέρῳ πλοίῳ τοῦ ἐλθόντας συλλαβέσθαι αὐτοῖς· καὶ ἦλθαν, καὶ ἔπλησαν ἀμφότερα τὰ πλοῖα ὥστε βυθίζεσθαι αὐτά.

kaì katéneusan toîs metóchois en tō̂i hetérōi ploíōi toû elthóntas syllabésthai autoîs: kaì ē̂lthan, kaì éplēsan amphótera tà ploîa hṓste bythízesthai autá.

8
ἰδὼν δὲ Σίμων Πέτρος προσέπεσεν τοῖς γόνασιν ’Ιησοῦ λέγων, ῎Εξελθε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός εἰμι, κύριε·

idṑn dè Símōn Pétros prosépesen toîs gónasin ’Iēsoû légōn, ῎Exelthe ap’ emoû, hóti anḕr hamartōlós eimi, kýrie:

9
θάμβος γὰρ περιέσχεν αὐτὸν καὶ πάντας τοὺς σὺν αὐτῷ ἐπὶ τῇ ἄγρᾳ τῶν ἰχθύων ὧν συνέλαβον,

thámbos gàr periéschen autòn kaì pántas toùs sỳn autō̂i epì tē̂i ágrāi tō̂n ichthýōn hō̂n synélabon,

10
ὁμοίως δὲ καὶ ’Ιάκωβον καὶ ’Ιωάννην υἱοὺς Ζεβεδαίου, οἳ ἦσαν κοινωνοὶ τῷ Σίμωνι. καὶ εἶπεν πρὸς τὸν Σίμωνα ὁ ’Ιησοῦς, Μὴ φοβοῦ· ἀπὸ τοῦ νῦν ἀνθρώπους ἔσῃ ζωγρῶν.

homoíōs dè kaì ’Iákōbon kaì ’Iōánnēn hyioùs Zebedaíou, hoì ē̂san koinōnoì tō̂i Símōni. kaì eîpen pròs tòn Símōna ho ’Iēsoûs, Mḕ phoboû: apò toû nŷn anthrṓpous ésēi zōgrō̂n.

11
καὶ καταγαγόντες τὰ πλοῖα ἐπὶ τὴν γῆν ἀφέντες πάντα ἠκολούθησαν αὐτῷ.

kaì katagagóntes tà ploîa epì tḕn gē̂n aphéntes pánta ēkoloúthēsan autō̂i.

12
Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν ἐν μιᾷ τῶν πόλεων καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ πλήρης λέπρας· καὶ ἰδὼν τὸν ’Ιησοῦν πεσὼν ἐπὶ πρόσωπον ἐδεήθη αὐτοῦ λέγων, Κύριε, ἐὰν θέλῃς δύνασαί με καθαρίσαι.

Kaì egéneto en tō̂i eînai autòn en miā̂i tō̂n póleōn kaì idoù anḕr plḗrēs lépras: kaì idṑn tòn ’Iēsoûn pesṑn epì prósōpon edeḗthē autoû légōn, Kýrie, eàn thélēis dýnasaí me katharísai.

13
καὶ ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἥψατο αὐτοῦ λέγων, θέλω, καθαρίσθητι· καὶ εὐθέως ἡ λέπρα ἀπῆλθεν ἀπ’ αὐτοῦ.

kaì ekteínas tḕn cheîra hḗpsato autoû légōn, thélō, katharísthēti: kaì euthéōs hē lépra apē̂lthen ap’ autoû.

14
καὶ αὐτὸς παρήγγειλεν αὐτῷ μηδενὶ εἰπεῖν, ἀλλὰ ἀπελθὼν δεῖξον σεαυτὸν τῷ ἱερεῖ, καὶ προσένεγκε περὶ τοῦ καθαρισμοῦ σου καθὼς προσέταξεν Μωϋσῆς, εἰς μαρτύριον αὐτοῖς.

kaì autòs parḗngeilen autō̂i mēdenì eipeîn, allà apelthṑn deîxon seautòn tō̂i hiereî, kaì prosénenke perì toû katharismoû sou kathṑs prosétaxen Mōÿsē̂s, eis martýrion autoîs.

15
διήρχετο δὲ μᾶλλον ὁ λόγος περὶ αὐτοῦ, καὶ συνήρχοντο ὄχλοι πολλοὶ ἀκούειν καὶ θεραπεύεσθαι ἀπὸ τῶν ἀσθενειῶν αὐτῶν·

diḗrcheto dè mâllon ho lógos perì autoû, kaì synḗrchonto óchloi polloì akoúein kaì therapeúesthai apò tō̂n astheneiō̂n autō̂n:

16
αὐτὸς δὲ ἦν ὑποχωρῶν ἐν ταῖς ἐρήμοις καὶ προσευχόμενος.

autòs dè ē̂n hypochōrō̂n en taîs erḗmois kaì proseuchómenos.

17
Καὶ ἐγένετο ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν καὶ αὐτὸς ἦν διδάσκων, καὶ ἦσαν καθήμενοι Φαρισαῖοι καὶ νομοδιδάσκαλοι οἳ ἦσαν ἐληλυθότες ἐκ πάσης κώμης τῆς Γαλιλαίας καὶ ’Ιουδαίας καὶ ’Ιερουσαλήμ· καὶ δύναμις κυρίου ἦν εἰς τὸ ἰᾶσθαι αὐτόν.

Kaì egéneto en miā̂i tō̂n hēmerō̂n kaì autòs ē̂n didáskōn, kaì ē̂san kathḗmenoi Pharisaîoi kaì nomodidáskaloi hoì ē̂san elēlythótes ek pásēs kṓmēs tē̂s Galilaías kaì ’Ioudaías kaì ’Ierousalḗm: kaì dýnamis kyríou ē̂n eis tò iâsthai autón.

18
καὶ ἰδοὺ ἄνδρες φέροντες ἐπὶ κλίνης ἄνθρωπον ὃς ἦν παραλελυμένος, καὶ ἐζήτουν αὐτὸν εἰσενεγκεῖν καὶ θεῖναι [αὐτὸν] ἐνώπιον αὐτοῦ.

kaì idoù ándres phérontes epì klínēs ánthrōpon hòs ē̂n paralelyménos, kaì ezḗtoun autòn eisenenkeîn kaì theînai [autòn] enṓpion autoû.

19
καὶ μὴ εὑρόντες ποίας εἰσενέγκωσιν αὐτὸν διὰ τὸν ὄχλον ἀναβάντες ἐπὶ τὸ δῶμα διὰ τῶν κεράμων καθῆκαν αὐτὸν σὺν τῷ κλινιδίῳ εἰς τὸ μέσον ἔμπροσθεν τοῦ ’Ιησοῦ.

kaì mḕ heuróntes poías eisenénkōsin autòn dià tòn óchlon anabántes epì tò dō̂ma dià tō̂n kerámōn kathē̂kan autòn sỳn tō̂i klinidíōi eis tò méson émprosthen toû ’Iēsoû.

20
καὶ ἰδὼν τὴν πίστιν αὐτῶν εἶπεν, ῎Ανθρωπε, ἀφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου.

kaì idṑn tḕn pístin autō̂n eîpen, ῎Anthrōpe, aphéōntaí soi hai hamartíai sou.

21
καὶ ἤρξαντο διαλογίζεσθαι οἱ γραμματεῖς καὶ οἱ Φαρισαῖοι λέγοντες, Τίς ἐστιν οὗτος ὃς λαλεῖ βλασφημίας; τίς δύναται ἁμαρτίας ἀφεῖναι εἰ μὴ μόνος ὁ θεός;

kaì ḗrxanto dialogízesthai hoi grammateîs kaì hoi Pharisaîoi légontes, Tís estin hoûtos hòs laleî blasphēmías? tís dýnatai hamartías apheînai ei mḕ mónos ho theós?

22
ἐπιγνοὺς δὲ ὁ ’Ιησοῦς τοὺς διαλογισμοὺς αὐτῶν ἀποκριθεὶς εἶπεν πρὸς αὐτούς, Τί διαλογίζεσθε ἐν ταῖς καρδίαις ὑμῶν;

epignoùs dè ho ’Iēsoûs toùs dialogismoùs autō̂n apokritheìs eîpen pròs autoús, Tí dialogízesthe en taîs kardíais hymō̂n?

23
τί ἐστιν εὐκοπώτερον, εἰπεῖν, ’Αφέωνταί σοι αἱ ἁμαρτίαι σου, ἢ εἰπεῖν, ῎Εγειρε καὶ περιπάτει;

tí estin eukopṓteron, eipeîn, ’Aphéōntaí soi hai hamartíai sou, ḕ eipeîn, ῎Egeire kaì peripátei?

24
ἵνα δὲ εἰδῆτε ὅτι ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐξουσίαν ἔχει ἐπὶ τῆς γῆς ἀφιέναι ἁμαρτίας-εἶπεν τῷ παραλελυμένῳ, Σοὶ λέγω, ἔγειρε καὶ ἄρας τὸ κλινίδιόν σου πορεύου εἰς τὸν οἶκόν σου.

hína dè eidē̂te hóti ho hyiòs toû anthrṓpou exousían échei epì tē̂s gē̂s aphiénai hamartías-eîpen tō̂i paralelyménōi, Soì légō, égeire kaì áras tò klinídión sou poreúou eis tòn oîkón sou.

25
καὶ παραχρῆμα ἀναστὰς ἐνώπιον αὐτῶν, ἄρας ἐφ’ ὃ κατέκειτο, ἀπῆλθεν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ δοξάζων τὸν θεόν.

kaì parachrē̂ma anastàs enṓpion autō̂n, áras eph’ hò katékeito, apē̂lthen eis tòn oîkon autoû doxázōn tòn theón.

26
καὶ ἔκστασις ἔλαβεν ἅπαντας καὶ ἐδόξαζον τὸν θεόν, καὶ ἐπλήσθησαν φόβου λέγοντες ὅτι eἴδομεν παράδοξα σήμερον.

kaì ékstasis élaben hápantas kaì edóxazon tòn theón, kaì eplḗsthēsan phóbou légontes hóti eídomen parádoxa sḗmeron.

27
Καὶ μετὰ ταῦτα ἐξῆλθεν καὶ ἐθεάσατο τελώνην ὀνόματι Λευὶν καθήμενον ἐπὶ τὸ τελώνιον, καὶ εἶπεν αὐτῷ, ’Ακολούθει μοι.

Kaì metà taûta exē̂lthen kaì etheásato telṓnēn onómati Leuìn kathḗmenon epì tò telṓnion, kaì eîpen autō̂i, ’Akoloúthei moi.

28
καὶ καταλιπὼν πάντα ἀναστὰς ἠκολούθει αὐτῷ.

kaì katalipṑn pánta anastàs ēkoloúthei autō̂i.

29
Καὶ ἐποίησεν δοχὴν μεγάλην Λευὶς αὐτῷ ἐν τῇ οἰκίᾳ αὐτοῦ· καὶ ἦν ὄχλος πολὺς τελωνῶν καὶ ἄλλων οἳ ἦσαν μετ’ αὐτῶν κατακείμενοι.

Kaì epoíēsen dochḕn megálēn Leuìs autō̂i en tē̂i oikíāi autoû: kaì ē̂n óchlos polỳs telōnō̂n kaì állōn hoì ē̂san met’ autō̂n katakeímenoi.

30
καὶ ἐγόγγυζον οἱ Φαρισαῖοι καὶ οἱ γραμματεῖς αὐτῶν πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ λέγοντες, Διὰ τί μετὰ τῶν τελωνῶν καὶ ἁμαρτωλῶν ἐσθίετε καὶ πίνετε;

kaì egóngyzon hoi Pharisaîoi kaì hoi grammateîs autō̂n pròs toùs mathētàs autoû légontes, Dià tí metà tō̂n telōnō̂n kaì hamartōlō̂n esthíete kaì pínete?

31
καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτούς, Οὐ χρείαν ἔχουσιν οἱ ὑγιαίνοντες ἰατροῦ ἀλλὰ οἱ κακῶς ἔχοντες·

kaì apokritheìs ho ’Iēsoûs eîpen pròs autoús, Ou chreían échousin hoi hygiaínontes iatroû allà hoi kakō̂s échontes:

32
οὐκ ἐλήλυθα καλέσαι δικαίους ἀλλὰ ἁμαρτωλοὺς εἰς μετάνοιαν.

ouk elḗlytha kalésai dikaíous allà hamartōloùs eis metánoian.

33
Οἱ δὲ εἶπαν πρὸς αὐτόν, Οἱ μαθηταὶ ’Ιωάννου νηστεύουσιν πυκνὰ καὶ δεήσεις ποιοῦνται, ὁμοίως καὶ οἱ τῶν Φαρισαίων, οἱ δὲ σοὶ ἐσθίουσιν καὶ πίνουσιν.

Hoi dè eîpan pròs autón, Hoi mathētaì ’Iōánnou nēsteúousin pyknà kaì deḗseis poioûntai, homoíōs kaì hoi tō̂n Pharisaíōn, hoi dè soì esthíousin kaì pínousin.

34
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν πρὸς αὐτούς, Μὴ δύνασθε τοὺς υἱοὺς τοῦ νυμφῶνος ἐν ᾧ ὁ νυμφίος μετ’ αὐτῶν ἐστιν ποιῆσαι νηστεῦσαι;

ho dè ’Iēsoûs eîpen pròs autoús, Mḕ dýnasthe toùs hyioùs toû nymphō̂nos en hō̂i ho nymphíos met’ autō̂n estin poiē̂sai nēsteûsai?

35
ἐλεύσονται δὲ ἡμέραι, καὶ ὅταν ἀπαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν ὁ νυμφίος τότε νηστεύσουσιν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις.

eleúsontai dè hēmérai, kaì hótan aparthē̂i ap’ autō̂n ho nymphíos tóte nēsteúsousin en ekeínais taîs hēmérais.

36
῎Ελεγεν δὲ καὶ παραβολὴν πρὸς αὐτοὺς ὅτι οὐδεὶς ἐπίβλημα ἀπὸ ἱματίου καινοῦ σχίσας ἐπιβάλλει ἐπὶ ἱμάτιον παλαιόν· εἰ δὲ μήγε, καὶ τὸ καινὸν σχίσει καὶ τῷ παλαιῷ οὐ συμφωνήσει τὸ ἐπίβλημα τὸ ἀπὸ τοῦ καινοῦ.

῎Elegen dè kaì parabolḕn pròs autoùs hóti oudeìs epíblēma apò himatíou kainoû schísas epibállei epì himátion palaión: ei dè mḗge, kaì tò kainòn schísei kaì tō̂i palaiō̂i ou symphōnḗsei tò epíblēma tò apò toû kainoû.

37
καὶ οὐδεὶς βάλλει οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς παλαιούς· εἰ δὲ μήγε, ῥήξει ὁ οἶνος ὁ νέος τοὺς ἀσκούς, καὶ αὐτὸς ἐκχυθήσεται καὶ οἱ ἀσκοὶ ἀπολοῦνται·

kaì oudeìs bállei oînon néon eis askoùs palaioús: ei dè mḗge, rhḗxei ho oînos ho néos toùs askoús, kaì autòs ekchythḗsetai kaì hoi askoì apoloûntai:

38
ἀλλὰ οἶνον νέον εἰς ἀσκοὺς καινοὺς βλητέον.

allà oînon néon eis askoùs kainoùs blētéon.

39
[καὶ] οὐδεὶς πιὼν παλαιὸν θέλει νέον· λέγει γάρ, ‘Ο παλαιὸς χρηστός ἐστιν.

[kaì] oudeìs piṑn palaiòn thélei néon: légei gár, ‘O palaiòs chrēstós estin.