Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 8:46

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ καθεξῆς καὶ αὐτὸς διώδευεν κατὰ πόλιν καὶ κώμην κηρύσσων καὶ εὐαγγελιζόμενος τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ, καὶ οἱ δώδεκα σὺν αὐτῷ,

Kaì egéneto en tō̂i kathexē̂s kaì autòs diṓdeuen katà pólin kaì kṓmēn kērýssōn kaì euangelizómenos tḕn basileían toû theoû, kaì hoi dṓdeka sỳn autō̂i,

2
καὶ γυναῖκές τινες αἳ ἦσαν τεθεραπευμέναι ἀπὸ πνευμάτων πονηρῶν καὶ ἀσθενειῶν, Μαρία ἡ καλουμένη Μαγδαληνή, ἀφ’ ἧς δαιμόνια ἑπτὰ ἐξεληλύθει,

kaì gynaîkés tines haì ē̂san tetherapeuménai apò pneumátōn ponērō̂n kaì astheneiō̂n, María hē kalouménē Magdalēnḗ, aph’ hē̂s daimónia heptà exelēlýthei,

3
καὶ ’Ιωάννα γυνὴ Χουζᾶ ἐπιτρόπου ‘Ηρῴδου καὶ Σουσάννα καὶ ἕτεραι πολλαί, αἵτινες διηκόνουν αὐτοῖς ἐκ τῶν ὑπαρχόντων αὐταῖς.

kaì ’Iōánna gynḕ Chouzâ epitrópou ‘Ērṓidou kaì Sousánna kaì héterai pollaí, haítines diēkónoun autoîs ek tō̂n hyparchóntōn autaîs.

4
Συνιόντος δὲ ὄχλου πολλοῦ καὶ τῶν κατὰ πόλιν ἐπιπορευομένων πρὸς αὐτὸν εἶπεν διὰ παραβολῆς,

Synióntos dè óchlou polloû kaì tō̂n katà pólin epiporeuoménōn pròs autòn eîpen dià parabolē̂s,

5
’Εξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι τὸν σπόρον αὐτοῦ. καὶ ἐν τῷ σπείρειν αὐτὸν ὃ μὲν ἔπεσεν παρὰ τὴν ὁδόν, καὶ κατεπατήθη καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατέφαγεν αὐτό.

’Exē̂lthen ho speírōn toû speîrai tòn spóron autoû. kaì en tō̂i speírein autòn hò mèn épesen parà tḕn hodón, kaì katepatḗthē kaì tà peteinà toû ouranoû katéphagen autó.

6
καὶ ἕτερον κατέπεσεν ἐπὶ τὴν πέτραν, καὶ φυὲν ἐξηράνθη διὰ τὸ μὴ ἔχειν ἰκμάδα.

kaì héteron katépesen epì tḕn pétran, kaì phyèn exēránthē dià tò mḕ échein ikmáda.

7
καὶ ἕτερον ἔπεσεν ἐν μέσῳ τῶν ἀκανθῶν, καὶ συμφυεῖσαι αἱ ἄκανθαι ἀπέπνιξαν αὐτό.

kaì héteron épesen en mésōi tō̂n akanthō̂n, kaì symphyeîsai hai ákanthai apépnixan autó.

8
καὶ ἕτερον ἔπεσεν εἰς τὴν γῆν τὴν ἀγαθήν, καὶ φυὲν ἐποίησεν καρπὸν ἑκατονταπλασίονα. ταῦτα λέγων ἐφώνει. ‘Ο ἔχων ὦτα ἀκούειν ἀκουέτω.

kaì héteron épesen eis tḕn gē̂n tḕn agathḗn, kaì phyèn epoíēsen karpòn hekatontaplasíona. taûta légōn ephṓnei. ‘O échōn ō̂ta akoúein akouétō.

9
’Επηρώτων δὲ αὐτὸν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ τίς αὕτη εἴη ἡ παραβολή.

’Epērṓtōn dè autòn hoi mathētaì autoû tís haútē eíē hē parabolḗ.

10
ὁ δὲ εἶπεν, ‘Υμῖν δέδοται γνῶναι τὰ μυστήρια τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ, τοῖς δὲ λοιποῖς ἐν παραβολαῖς, ἵνα βλέποντες μὴ βλέπωσιν καὶ ἀκούοντες μὴ συνιῶσιν.

ho dè eîpen, ‘Ymîn dédotai gnō̂nai tà mystḗria tē̂s basileías toû theoû, toîs dè loipoîs en parabolaîs, hína blépontes mḕ blépōsin kaì akoúontes mḕ syniō̂sin.

11
῎Εστιν δὲ αὕτη ἡ παραβολή· ‘Ο σπόρος ἐστὶν ὁ λόγος τοῦ θεοῦ.

῎Estin dè haútē hē parabolḗ: ‘O spóros estìn ho lógos toû theoû.

12
οἱ δὲ παρὰ τὴν ὁδόν εἰσιν οἱ ἀκούσαντες, εἶτα ἔρχεται ὁ διάβολος καὶ αἴρει τὸν λόγον ἀπὸ τῆς καρδίας αὐτῶν, ἵνα μὴ πιστεύσαντες σωθῶσιν.

hoi dè parà tḕn hodón eisin hoi akoúsantes, eîta érchetai ho diábolos kaì aírei tòn lógon apò tē̂s kardías autō̂n, hína mḕ pisteúsantes sōthō̂sin.

13
οἱ δὲ ἐπὶ τῆς πέτρας οἳ ὅταν ἀκούσωσιν μετὰ χαρᾶς δέχονται τὸν λόγον, καὶ οὗτοι ῥίζαν οὐκ ἔχουσιν, οἳ πρὸς καιρὸν πιστεύουσιν καὶ ἐν καιρῷ πειρασμοῦ ἀφίστανται.

hoi dè epì tē̂s pétras hoì hótan akoúsōsin metà charâs déchontai tòn lógon, kaì hoûtoi rhízan ouk échousin, hoì pròs kairòn pisteúousin kaì en kairō̂i peirasmoû aphístantai.

14
τὸ δὲ εἰς τὰς ἀκάνθας πεσόν, οὗτοί εἰσιν οἱ ἀκούσαντες, καὶ ὑπὸ μεριμνῶν καὶ πλούτου καὶ ἡδονῶν τοῦ βίου πορευόμενοι συμπνίγονται καὶ οὐ τελεσφοροῦσιν.

tò dè eis tàs akánthas pesón, hoûtoí eisin hoi akoúsantes, kaì hypò merimnō̂n kaì ploútou kaì hēdonō̂n toû bíou poreuómenoi sympnígontai kaì ou telesphoroûsin.

15
τὸ δὲ ἐν τῇ καλῇ γῇ, οὗτοί εἰσιν οἵτινες ἐν καρδίᾳ καλῇ καὶ ἀγαθῇ ἀκούσαντες τὸν λόγον κατέχουσιν καὶ καρποφοροῦσιν ἐν ὑπομονῇ.

tò dè en tē̂i kalē̂i gē̂i, hoûtoí eisin hoítines en kardíāi kalē̂i kaì agathē̂i akoúsantes tòn lógon katéchousin kaì karpophoroûsin en hypomonē̂i.

16
Οὐδεὶς δὲ λύχνον ἅψας καλύπτει αὐτὸν σκεύει ἢ ὑποκάτω κλίνης τίθησιν, ἀλλ’ ἐπὶ λυχνίας τίθησιν, ἵνα οἱ εἰσπορευόμενοι βλέπωσιν τὸ φῶς.

Oudeìs dè lýchnon hápsas kalýptei autòn skeúei ḕ hypokátō klínēs títhēsin, all’ epì lychnías títhēsin, hína hoi eisporeuómenoi blépōsin tò phō̂s.

17
οὐ γάρ ἐστιν κρυπτὸν ὃ οὐ φανερὸν γενήσεται, οὐδὲ ἀπόκρυφον ὃ οὐ μὴ γνωσθῇ καὶ εἰς φανερὸν ἔλθῃ.

ou gár estin kryptòn hò ou phaneròn genḗsetai, oudè apókryphon hò ou mḕ gnōsthē̂i kaì eis phaneròn élthēi.

18
βλέπετε οὖν πῶς ἀκούετε· ὃς ἂν γὰρ ἔχῃ, δοθήσεται αὐτῷ, καὶ ὃς ἂν μὴ ἔχῃ, καὶ ὃ δοκεῖ ἔχειν ἀρθήσεται ἀπ’ αὐτοῦ.

blépete oûn pō̂s akoúete: hòs àn gàr échēi, dothḗsetai autō̂i, kaì hòs àn mḕ échēi, kaì hò dokeî échein arthḗsetai ap’ autoû.

19
Παρεγένετο δὲ πρὸς αὐτὸν ἡ μήτηρ καὶ οἱ ἀδελφοὶ αὐτοῦ, καὶ οὐκ ἠδύναντο συντυχεῖν αὐτῷ διὰ τὸν ὄχλον.

Paregéneto dè pròs autòn hē mḗtēr kaì hoi adelphoì autoû, kaì ouk ēdýnanto syntycheîn autō̂i dià tòn óchlon.

20
ἀπηγγέλη δὲ αὐτῷ, ‘Η μήτηρ σου καὶ οἱ ἀδελφοί σου ἑστήκασιν ἔξω ἰδεῖν θέλοντές σε.

apēngélē dè autō̂i, ‘Ē mḗtēr sou kaì hoi adelphoí sou hestḗkasin éxō ideîn thélontés se.

21
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν πρὸς αὐτούς, Μήτηρ μου καὶ ἀδελφοί μου οὗτοί εἰσιν οἱ τὸν λόγον τοῦ θεοῦ ἀκούοντες καὶ ποιοῦντες.

ho dè apokritheìs eîpen pròs autoús, Mḗtēr mou kaì adelphoí mou hoûtoí eisin hoi tòn lógon toû theoû akoúontes kaì poioûntes.

22
’Εγένετο δὲ ἐν μιᾷ τῶν ἡμερῶν καὶ αὐτὸς ἐνέβη εἰς πλοῖον καὶ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς, Διέλθωμεν εἰς τὸ πέραν τῆς λίμνης· καὶ ἀνήχθησαν.

’Egéneto dè en miā̂i tō̂n hēmerō̂n kaì autòs enébē eis ploîon kaì hoi mathētaì autoû, kaì eîpen pròs autoús, Diélthōmen eis tò péran tē̂s límnēs: kaì anḗchthēsan.

23
πλεόντων δὲ αὐτῶν ἀφύπνωσεν. καὶ κατέβη λαῖλαψ ἀνέμου εἰς τὴν λίμνην, καὶ συνεπληροῦντο καὶ ἐκινδύνευον.

pleóntōn dè autō̂n aphýpnōsen. kaì katébē laîlaps anémou eis tḕn límnēn, kaì syneplēroûnto kaì ekindýneuon.

24
προσελθόντες δὲ διήγειραν αὐτὸν λέγοντες, ’Επιστάτα ἐπιστάτα, ἀπολλύμεθα. ὁ δὲ διεγερθεὶς ἐπετίμησεν τῷ ἀνέμῳ καὶ τῷ κλύδωνι τοῦ ὕδατος· καὶ ἐπαύσαντο, καὶ ἐγένετο γαλήνη.

proselthóntes dè diḗgeiran autòn légontes, ’Epistáta epistáta, apollýmetha. ho dè diegertheìs epetímēsen tō̂i anémōi kaì tō̂i klýdōni toû hýdatos: kaì epaúsanto, kaì egéneto galḗnē.

25
εἶπεν δὲ αὐτοῖς, Ποῦ ἡ πίστις ὑμῶν; φοβηθέντες δὲ ἐθαύμασαν, λέγοντες πρὸς ἀλλήλους, Τίς ἄρα οὗτός ἐστιν ὅτι καὶ τοῖς ἀνέμοις ἐπιτάσσει καὶ τῷ ὕδατι, καὶ ὑπακούουσιν αὐτῷ;

eîpen dè autoîs, Poû hē pístis hymō̂n? phobēthéntes dè ethaúmasan, légontes pròs allḗlous, Tís ára hoûtós estin hóti kaì toîs anémois epitássei kaì tō̂i hýdati, kaì hypakoúousin autō̂i?

26
Καὶ κατέπλευσαν εἰς τὴν χώραν τῶν Γεργεσηνῶν, ἥτις ἐστὶν ἀντιπέρα τῆς Γαλιλαίας.

Kaì katépleusan eis tḕn chṓran tō̂n Gergesēnō̂n, hḗtis estìn antipéra tē̂s Galilaías.

27
ἐξελθόντι δὲ αὐτῷ ἐπὶ τὴν γῆν ὑπήντησεν ἀνήρ τις ἐκ τῆς πόλεως ἔχων δαιμόνια· καὶ χρόνῳ ἱκανῷ οὐκ ἐνεδύσατο ἱμάτιον, καὶ ἐν οἰκίᾳ οὐκ ἔμενεν ἀλλ’ ἐν τοῖς μνήμασιν.

exelthónti dè autō̂i epì tḕn gē̂n hypḗntēsen anḗr tis ek tē̂s póleōs échōn daimónia: kaì chrónōi hikanō̂i ouk enedýsato himátion, kaì en oikíāi ouk émenen all’ en toîs mnḗmasin.

28
ἰδὼν δὲ τὸν ’Ιησοῦν ἀνακράξας προσέπεσεν αὐτῷ καὶ φωνῇ μεγάλῃ εἶπεν, Τί ἐμοὶ καὶ σοί, ’Ιησοῦ υἱὲ τοῦ θεοῦ τοῦ ὑψίστου; δέομαί σου, μή με βασανίσῃς.

idṑn dè tòn ’Iēsoûn anakráxas prosépesen autō̂i kaì phōnē̂i megálēi eîpen, Tí emoì kaì soí, ’Iēsoû hyiè toû theoû toû hypsístou? déomaí sou, mḗ me basanísēis.

29
παρήγγειλεν γὰρ τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ ἐξελθεῖν ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου. πολλοῖς γὰρ χρόνοις συνηρπάκει αὐτόν, καὶ ἐδεσμεύετο ἁλύσεσιν καὶ πέδαις φυλασσόμενος, καὶ διαρρήσσων τὰ δεσμὰ ἠλαύνετο ὑπὸ τοῦ δαιμονίου εἰς τὰς ἐρήμους.

parḗngeilen gàr tō̂i pneúmati tō̂i akathártōi exeltheîn apò toû anthrṓpou. polloîs gàr chrónois synērpákei autón, kaì edesmeúeto halýsesin kaì pédais phylassómenos, kaì diarrḗssōn tà desmà ēlaúneto hypò toû daimoníou eis tàs erḗmous.

30
ἐπηρώτησεν δὲ αὐτὸν ὁ ’Ιησοῦς, Τί σοι ὄνομά ἐστιν; ὁ δὲ εἶπεν, Λεγιών, ὅτι εἰσῆλθεν δαιμόνια πολλὰ εἰς αὐτόν.

epērṓtēsen dè autòn ho ’Iēsoûs, Tí soi ónomá estin? ho dè eîpen, Legiṓn, hóti eisē̂lthen daimónia pollà eis autón.

31
καὶ παρεκάλουν αὐτὸν ἵνα μὴ ἐπιτάξῃ αὐτοῖς εἰς τὴν ἄβυσσον ἀπελθεῖν.

kaì parekáloun autòn hína mḕ epitáxēi autoîs eis tḕn ábysson apeltheîn.

32
῏Ην δὲ ἐκεῖ ἀγέλη χοίρων ἱκανῶν βοσκομένη ἐν τῷ ὄρει· καὶ παρεκάλεσαν αὐτὸν ἵνα ἐπιτρέψῃ αὐτοῖς εἰς ἐκείνους εἰσελθεῖν· καὶ ἐπέτρεψεν αὐτοῖς.

᾿̂Ēn dè ekeî agélē choírōn hikanō̂n boskoménē en tō̂i órei: kaì parekálesan autòn hína epitrépsēi autoîs eis ekeínous eiseltheîn: kaì epétrepsen autoîs.

33
ἐξελθόντα δὲ τὰ δαιμόνια ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου εἰσῆλθον εἰς τοὺς χοίρους, καὶ ὥρμησεν ἡ ἀγέλη κατὰ τοῦ κρημνοῦ εἰς τὴν λίμνην καὶ ἀπεπνίγη.

exelthónta dè tà daimónia apò toû anthrṓpou eisē̂lthon eis toùs choírous, kaì hṓrmēsen hē agélē katà toû krēmnoû eis tḕn límnēn kaì apepnígē.

34
ἰδόντες δὲ οἱ βόσκοντες τὸ γεγονὸς ἔφυγον καὶ ἀπήγγειλαν εἰς τὴν πόλιν καὶ εἰς τοὺς ἀγρούς.

idóntes dè hoi bóskontes tò gegonòs éphygon kaì apḗngeilan eis tḕn pólin kaì eis toùs agroús.

35
ἐξῆλθον δὲ ἰδεῖν τὸ γεγονὸς καὶ ἦλθον πρὸς τὸν ’Ιησοῦν, καὶ εὗρον καθήμενον τὸν ἄνθρωπον ἀφ’ οὗ τὰ δαιμόνια ἐξῆλθεν ἱματισμένον καὶ σωφρονοῦντα παρὰ τοὺς πόδας τοῦ ’Ιησοῦ, καὶ ἐφοβήθησαν.

exē̂lthon dè ideîn tò gegonòs kaì ē̂lthon pròs tòn ’Iēsoûn, kaì heûron kathḗmenon tòn ánthrōpon aph’ hoû tà daimónia exē̂lthen himatisménon kaì sōphronoûnta parà toùs pódas toû ’Iēsoû, kaì ephobḗthēsan.

36
ἀπήγγειλαν δὲ αὐτοῖς οἱ ἰδόντες πῶς ἐσώθη ὁ δαιμονισθείς.

apḗngeilan dè autoîs hoi idóntes pō̂s esṓthē ho daimonistheís.

37
καὶ ἠρώτησεν αὐτὸν ἅπαν τὸ πλῆθος τῆς περιχώρου τῶν Γεργεσηνῶν ἀπελθεῖν ἀπ’ αὐτῶν, ὅτι φόβῳ μεγάλῳ συνείχοντο· αὐτὸς δὲ ἐμβὰς εἰς πλοῖον ὑπέστρεψεν.

kaì ērṓtēsen autòn hápan tò plē̂thos tē̂s perichṓrou tō̂n Gergesēnō̂n apeltheîn ap’ autō̂n, hóti phóbōi megálōi syneíchonto: autòs dè embàs eis ploîon hypéstrepsen.

38
ἐδεῖτο δὲ αὐτοῦ ὁ ἀνὴρ ἀφ’ οὗ ἐξεληλύθει τὰ δαιμόνια εἶναι σὺν αὐτῷ· ἀπέλυσεν δὲ αὐτὸν λέγων,

edeîto dè autoû ho anḕr aph’ hoû exelēlýthei tà daimónia eînai sỳn autō̂i: apélysen dè autòn légōn,

39
‘Υπόστρεφε εἰς τὸν οἶκόν σου, καὶ διηγοῦ ὅσα σοι ἐποίησεν ὁ θεός. καὶ ἀπῆλθεν καθ’ ὅλην τὴν πόλιν κηρύσσων ὅσα ἐποίησεν αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς.

‘Ypóstrephe eis tòn oîkón sou, kaì diēgoû hósa soi epoíēsen ho theós. kaì apē̂lthen kath’ hólēn tḕn pólin kērýssōn hósa epoíēsen autō̂i ho ’Iēsoûs.

40
’Εν δὲ τῷ ὑποστρέφειν τὸν ’Ιησοῦν ἀπεδέξατο αὐτὸν ὁ ὄχλος, ἦσαν γὰρ πάντες προσδοκῶντες αὐτόν.

’En dè tō̂i hypostréphein tòn ’Iēsoûn apedéxato autòn ho óchlos, ē̂san gàr pántes prosdokō̂ntes autón.

41
καὶ ἰδοὺ ἦλθεν ἀνὴρ ᾧ ὄνομα ’Ιάϊρος, καὶ οὗτος ἄρχων τῆς συναγωγῆς ὑπῆρχεν, καὶ πεσὼν παρὰ τοὺς πόδας τοῦ ’Ιησοῦ παρεκάλει αὐτὸν εἰσελθεῖν εἰς τὸν οἶκον αὐτοῦ,

kaì idoù ē̂lthen anḕr hō̂i ónoma ’Iáïros, kaì hoûtos árchōn tē̂s synagōgē̂s hypē̂rchen, kaì pesṑn parà toùs pódas toû ’Iēsoû parekálei autòn eiseltheîn eis tòn oîkon autoû,

42
ὅτι θυγάτηρ μονογενὴς ἦν αὐτῷ ὡς ἐτῶν δώδεκα καὶ αὐτὴ ἀπέθνῃσκεν. ’Εν δὲ τῷ ὑπάγειν αὐτὸν οἱ ὄχλοι συνέπνιγον αὐτόν.

hóti thygátēr monogenḕs ē̂n autō̂i hōs etō̂n dṓdeka kaì autḕ apéthnēisken. ’En dè tō̂i hypágein autòn hoi óchloi synépnigon autón.

43
καὶ γυνὴ οὖσα ἐν ῥύσει αἵματος ἀπὸ ἐτῶν δώδεκα, ἥτις [ἰατροῖς προσαναλώσασα ὅλον τὸν βίον] οὐκ ἴσχυ- σεν ἀπ’ οὐδενὸς θεραπευθῆναι,

kaì gynḕ oûsa en rhýsei haímatos apò etō̂n dṓdeka, hḗtis [iatroîs prosanalṓsasa hólon tòn bíon] ouk íschy- sen ap’ oudenòs therapeuthē̂nai,

44
προσελθοῦσα ὄπισθεν ἥψατο τοῦ κρασπέδου τοῦ ἱματίου αὐτοῦ, καὶ παραχρῆμα ἔστη ἡ ῥύσις τοῦ αἵματος αὐτῆς.

proselthoûsa ópisthen hḗpsato toû kraspédou toû himatíou autoû, kaì parachrē̂ma éstē hē rhýsis toû haímatos autē̂s.

45
καὶ εἶπεν ὁ ’Ιησοῦς, Τίς ὁ ἁψάμενός μου; ἀρνουμένων δὲ πάντων εἶπεν ὁ Πέτρος, ’Επιστάτα, οἱ ὄχλοι συνέχουσίν σε καὶ ἀποθλίβουσιν.

kaì eîpen ho ’Iēsoûs, Tís ho hapsámenós mou? arnouménōn dè pántōn eîpen ho Pétros, ’Epistáta, hoi óchloi synéchousín se kaì apothlíbousin.

46
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν, ῞Ηψατό μού τις, ἐγὼ γὰρ ἔγνων δύναμιν ἐξεληλυθυῖαν ἀπ’ ἐμοῦ.

ho dè ’Iēsoûs eîpen, ῞Ēpsató moú tis, egṑ gàr égnōn dýnamin exelēlythyîan ap’ emoû.

47
ἰδοῦσα δὲ ἡ γυνὴ ὅτι οὐκ ἔλαθεν τρέμουσα ἦλθεν καὶ προσπεσοῦσα αὐτῷ δι’ ἣν αἰτίαν ἥψατο αὐτοῦ ἀπήγγειλεν ἐνώπιον παντὸς τοῦ λαοῦ καὶ ὡς ἰάθη παραχρῆμα.

idoûsa dè hē gynḕ hóti ouk élathen trémousa ē̂lthen kaì prospesoûsa autō̂i di’ hḕn aitían hḗpsato autoû apḗngeilen enṓpion pantòs toû laoû kaì hōs iáthē parachrē̂ma.

48
ὁ δὲ εἶπεν αὐτῇ, θυγάτηρ, ἡ πίστις σου σέσωκέν σε· πορεύου εἰς εἰρήνην.

ho dè eîpen autē̂i, thygátēr, hē pístis sou sésōkén se: poreúou eis eirḗnēn.

49
῎Ετι αὐτοῦ λαλοῦντος ἔρχεταί τις παρὰ τοῦ ἀρχισυναγώγου λέγων ὅτι τέθνηκεν ἡ θυγάτηρ σου, μηκέτι σκύλλε τὸν διδάσκαλον.

῎Eti autoû laloûntos érchetaí tis parà toû archisynagṓgou légōn hóti téthnēken hē thygátēr sou, mēkéti skýlle tòn didáskalon.

50
ὁ δὲ ’Ιησοῦς ἀκούσας ἀπεκρίθη αὐτῷ, Μὴ φοβοῦ, μόνον πίστευσον, καὶ σωθήσεται.

ho dè ’Iēsoûs akoúsas apekríthē autō̂i, Mḕ phoboû, mónon písteuson, kaì sōthḗsetai.

51
ἐλθὼν δὲ εἰς τὴν οἰκίαν οὐκ ἀφῆκεν εἰσελθεῖν τινα σὺν αὐτῷ εἰ μὴ Πέτρον καὶ ’Ιωάννην καὶ ’Ιάκωβον καὶ τὸν πατέρα τῆς παιδὸς καὶ τὴν μητέρα.

elthṑn dè eis tḕn oikían ouk aphē̂ken eiseltheîn tina sỳn autō̂i ei mḕ Pétron kaì ’Iōánnēn kaì ’Iákōbon kaì tòn patéra tē̂s paidòs kaì tḕn mētéra.

52
ἔκλαιον δὲ πάντες καὶ ἐκόπτοντο αὐτήν. ὁ δὲ εἶπεν, Μὴ κλαίετε, οὐ γὰρ ἀπέθανεν ἀλλὰ καθεύδει.

éklaion dè pántes kaì ekóptonto autḗn. ho dè eîpen, Mḕ klaíete, ou gàr apéthanen allà katheúdei.

53
καὶ κατεγέλων αὐτοῦ, εἰδότες ὅτι ἀπέθανεν.

kaì kategélōn autoû, eidótes hóti apéthanen.

54
αὐτὸς δὲ κρατήσας τῆς χειρὸς αὐτῆς ἐφώνησεν λέγων, ‘Η παῖς, ἔγειρε.

autòs dè kratḗsas tē̂s cheiròs autē̂s ephṓnēsen légōn, ‘Ē paîs, égeire.

55
καὶ ἐπέστρεψεν τὸ πνεῦμα αὐτῆς, καὶ ἀνέστη παραχρῆμα, καὶ διέταξεν αὐτῇ δοθῆναι φαγεῖν.

kaì epéstrepsen tò pneûma autē̂s, kaì anéstē parachrē̂ma, kaì diétaxen autē̂i dothē̂nai phageîn.

56
καὶ ἐξέστησαν οἱ γονεῖς αὐτῆς· ὁ δὲ παρήγγειλεν αὐτοῖς μηδενὶ εἰπεῖν τὸ γεγονός.

kaì exéstēsan hoi goneîs autē̂s: ho dè parḗngeilen autoîs mēdenì eipeîn tò gegonós.