Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Luc 9:47

New Testament
Chapter
Verses
1
Συγκαλεσάμενος δὲ τοὺς δώδεκα ἔδωκεν αὐτοῖς δύναμιν καὶ ἐξουσίαν ἐπὶ πάντα τὰ δαιμόνια καὶ νόσους θεραπεύειν,

Synkalesámenos dè toùs dṓdeka édōken autoîs dýnamin kaì exousían epì pánta tà daimónia kaì nósous therapeúein,

2
καὶ ἀπέστειλεν αὐτοὺς κηρύσσειν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ καὶ ἰᾶσθαι [τοὺς ἀσθενεῖς],

kaì apésteilen autoùs kērýssein tḕn basileían toû theoû kaì iâsthai [toùs astheneîs],

3
καὶ εἶπεν πρὸς αὐτούς, Μηδὲν αἴρετε εἰς τὴν ὁδόν, μήτε ῥάβδον μήτε πήραν μήτε ἄρτον μήτε ἀργύριον, μήτε [ἀνὰ] δύο χιτῶνας ἔχειν.

kaì eîpen pròs autoús, Mēdèn aírete eis tḕn hodón, mḗte rhábdon mḗte pḗran mḗte árton mḗte argýrion, mḗte [anà] dýo chitō̂nas échein.

4
καὶ εἰς ἣν ἂν οἰκίαν εἰσέλθητε, ἐκεῖ μένετε καὶ ἐκεῖθεν ἐξέρχεσθε.

kaì eis hḕn àn oikían eisélthēte, ekeî ménete kaì ekeîthen exérchesthe.

5
καὶ ὅσοι ἂν μὴ δέχωνται ὑμᾶς, ἐξερχόμενοι ἀπὸ τῆς πόλεως ἐκείνης τὸν κονιορτὸν ἀπὸ τῶν ποδῶν ὑμῶν ἀποτινάσσετε εἰς μαρτύριον ἐπ’ αὐτούς.

kaì hósoi àn mḕ déchōntai hymâs, exerchómenoi apò tē̂s póleōs ekeínēs tòn koniortòn apò tō̂n podō̂n hymō̂n apotinássete eis martýrion ep’ autoús.

6
ἐξερχόμενοι δὲ διήρχοντο κατὰ τὰς κώμας εὐαγγελιζόμενοι καὶ θεραπεύοντες πανταχοῦ.

exerchómenoi dè diḗrchonto katà tàs kṓmas euangelizómenoi kaì therapeúontes pantachoû.

7
῎Ηκουσεν δὲ ‘Ηρῴδης ὁ τετραάρχης τὰ γινόμενα πάντα, καὶ διηπόρει διὰ τὸ λέγεσθαι ὑπό τινων ὅτι ’Ιωάννης ἠγέρθη ἐκ νεκρῶν,

῎Ēkousen dè ‘Ērṓidēs ho tetraárchēs tà ginómena pánta, kaì diēpórei dià tò légesthai hypó tinōn hóti ’Iōánnēs ēgérthē ek nekrō̂n,

8
ὑπό τινων δὲ ὅτι ’Ηλίας ἐφάνη, ἄλλων δὲ ὅτι προφήτης τις τῶν ἀρχαίων ἀνέστη.

hypó tinōn dè hóti ’Ēlías ephánē, állōn dè hóti prophḗtēs tis tō̂n archaíōn anéstē.

9
εἶπεν δὲ ‘Ηρῴδης, ’Ιωάννην ἐγὼ ἀπεκεφάλισα· τίς δέ ἐστιν οὗτος περὶ οὗ ἀκούω τοιαῦτα; καὶ ἐζήτει ἰδεῖν αὐτόν.

eîpen dè ‘Ērṓidēs, ’Iōánnēn egṑ apekephálisa: tís dé estin hoûtos perì hoû akoúō toiaûta? kaì ezḗtei ideîn autón.

10
Καὶ ὑποστρέψαντες οἱ ἀπόστολοι διηγήσαντο αὐτῷ ὅσα ἐποίησαν. καὶ παραλαβὼν αὐτοὺς ὑπεχώρησεν κατ’ ἰδίαν εἰς πόλιν καλουμένην Βηθσαϊδά.

Kaì hypostrépsantes hoi apóstoloi diēgḗsanto autō̂i hósa epoíēsan. kaì paralabṑn autoùs hypechṓrēsen kat’ idían eis pólin kalouménēn Bēthsaïdá.

11
οἱ δὲ ὄχλοι γνόντες ἠκολούθησαν αὐτῷ. καὶ ἀποδεξάμενος αὐτοὺς ἐλάλει αὐτοῖς περὶ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ, καὶ τοὺς χρείαν ἔχοντας θεραπείας ἰᾶτο.

hoi dè óchloi gnóntes ēkoloúthēsan autō̂i. kaì apodexámenos autoùs elálei autoîs perì tē̂s basileías toû theoû, kaì toùs chreían échontas therapeías iâto.

12
‘Η δὲ ἡμέρα ἤρξατο κλίνειν· προσελθόντες δὲ οἱ δώδεκα εἶπαν αὐτῷ, ’Απόλυσον τὸν ὄχλον, ἵνα πορευθέντες εἰς τὰς κύκλῳ κώμας καὶ ἀγροὺς καταλύσωσιν καὶ εὕρωσιν ἐπισιτισμόν, ὅτι ὧδε ἐν ἐρήμῳ τόπῳ ἐσμέν.

‘Ē dè hēméra ḗrxato klínein: proselthóntes dè hoi dṓdeka eîpan autō̂i, ’Apólyson tòn óchlon, hína poreuthéntes eis tàs kýklōi kṓmas kaì agroùs katalýsōsin kaì heúrōsin episitismón, hóti hō̂de en erḗmōi tópōi esmén.

13
εἶπεν δὲ πρὸς αὐτούς, Δότε αὐτοῖς ὑμεῖς φαγεῖν. οἱ δὲ εἶπαν, Οὐκ εἰσὶν ἡμῖν πλεῖον ἢ ἄρτοι πέντε καὶ ἰχθύες δύο, εἰ μήτι πορευθέντες ἡμεῖς ἀγοράσωμεν εἰς πάντα τὸν λαὸν τοῦτον βρώματα.

eîpen dè pròs autoús, Dóte autoîs hymeîs phageîn. hoi dè eîpan, Ouk eisìn hēmîn pleîon ḕ ártoi pénte kaì ichthýes dýo, ei mḗti poreuthéntes hēmeîs agorásōmen eis pánta tòn laòn toûton brṓmata.

14
ἦσαν γὰρ ὡσεὶ ἄνδρες πεντακισχίλιοι. εἶπεν δὲ πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ, Κατακλίνατε αὐτοὺς κλισίας [ὡσεὶ] ἀνὰ πεντήκοντα.

ē̂san gàr hōseì ándres pentakischílioi. eîpen dè pròs toùs mathētàs autoû, Kataklínate autoùs klisías [hōseì] anà pentḗkonta.

15
καὶ ἐποίησαν οὕτως καὶ κατέκλιναν ἅπαντας.

kaì epoíēsan hoútōs kaì katéklinan hápantas.

16
λαβὼν δὲ τοὺς πέντε ἄρτους καὶ τοὺς δύο ἰχθύας ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν εὐλόγησεν αὐτοὺς καὶ κατέκλασεν καὶ ἐδίδου τοῖς μαθηταῖς παραθεῖναι τῷ ὄχλῳ.

labṑn dè toùs pénte ártous kaì toùs dýo ichthýas anablépsas eis tòn ouranòn eulógēsen autoùs kaì katéklasen kaì edídou toîs mathētaîs paratheînai tō̂i óchlōi.

17
καὶ ἔφαγον καὶ ἐχορτάσθησαν πάντες, καὶ ἤρθη τὸ περισσεῦσαν αὐτοῖς κλασμάτων κόφινοι δώδεκα.

kaì éphagon kaì echortásthēsan pántes, kaì ḗrthē tò perisseûsan autoîs klasmátōn kóphinoi dṓdeka.

18
Καὶ ἐγένετο ἐν τῷ εἶναι αὐτὸν προσευχόμενον κατὰ μόνας συνῆσαν αὐτῷ οἱ μαθηταί, καὶ ἐπηρώτησεν αὐτοὺς λέγων, Τίνα με λέγουσιν οἱ ὄχλοι εἶναι;

Kaì egéneto en tō̂i eînai autòn proseuchómenon katà mónas synē̂san autō̂i hoi mathētaí, kaì epērṓtēsen autoùs légōn, Tína me légousin hoi óchloi eînai?

19
οἱ δὲ ἀποκριθέντες εἶπαν, ’Ιωάννην τὸν βαπτιστήν, ἄλλοι δὲ ’Ηλίαν, ἄλλοι δὲ ὅτι προφήτης τις τῶν ἀρχαίων ἀνέστη.

hoi dè apokrithéntes eîpan, ’Iōánnēn tòn baptistḗn, álloi dè ’Ēlían, álloi dè hóti prophḗtēs tis tō̂n archaíōn anéstē.

20
εἶπεν δὲ αὐτοῖς, ‘Υμεῖς δὲ τίνα με λέγετε εἶναι; Πέτρος δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν, Τὸν Χριστὸν τοῦ θεοῦ.

eîpen dè autoîs, ‘Ymeîs dè tína me légete eînai? Pétros dè apokritheìs eîpen, Tòn Christòn toû theoû.

21
‘Ο δὲ ἐπιτιμήσας αὐτοῖς παρήγγειλεν μηδενὶ λέγειν τοῦτο,

‘O dè epitimḗsas autoîs parḗngeilen mēdenì légein toûto,

22
εἰπὼν ὅτι δεῖ τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου πολλὰ παθεῖν καὶ ἀποδοκιμασθῆναι ἀπὸ τῶν πρεσβυτέρων καὶ ἀρχιερέων καὶ γραμματέων καὶ ἀποκτανθῆναι καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθῆναι.

eipṑn hóti deî tòn hyiòn toû anthrṓpou pollà patheîn kaì apodokimasthē̂nai apò tō̂n presbytérōn kaì archieréōn kaì grammatéōn kaì apoktanthē̂nai kaì tē̂i trítēi hēmérāi egerthē̂nai.

23
῎Ελεγεν δὲ πρὸς πάντας, Εἴ τις θέλει ὀπίσω μου ἔρχεσθαι, ἀρνησάσθω ἑαυτὸν καὶ ἀράτω τὸν σταυρὸν αὐτοῦ καθ’ ἡμέραν, καὶ ἀκολουθείτω μοι.

῎Elegen dè pròs pántas, Eí tis thélei opísō mou érchesthai, arnēsásthō heautòn kaì arátō tòn stauròn autoû kath’ hēméran, kaì akoloutheítō moi.

24
ὃς γὰρ ἂν θέλῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ σῶσαι, ἀπολέσει αὐτήν· ὃς δ’ ἂν ἀπολέσῃ τὴν ψυχὴν αὐτοῦ ἕνεκεν ἐμοῦ, οὗτος σώσει αὐτήν.

hòs gàr àn thélēi tḕn psychḕn autoû sō̂sai, apolései autḗn: hòs d’ àn apolésēi tḕn psychḕn autoû héneken emoû, hoûtos sṓsei autḗn.

25
τί γὰρ ὠφελεῖται ἄνθρωπος κερδήσας τὸν κόσμον ὅλον ἑαυτὸν δὲ ἀπολέσας ἢ ζημιωθείς;

tí gàr ōpheleîtai ánthrōpos kerdḗsas tòn kósmon hólon heautòn dè apolésas ḕ zēmiōtheís?

26
ὃς γὰρ ἂν ἐπαισχυνθῇ με καὶ τοὺς ἐμοὺς λόγους, τοῦτον ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐπαισχυνθήσεται, ὅταν ἔλθῃ ἐν τῇ δόξῃ αὐτοῦ καὶ τοῦ πατρὸς καὶ τῶν ἁγίων ἀγγέλων.

hòs gàr àn epaischynthē̂i me kaì toùs emoùs lógous, toûton ho hyiòs toû anthrṓpou epaischynthḗsetai, hótan élthēi en tē̂i dóxēi autoû kaì toû patròs kaì tō̂n hagíōn angélōn.

27
λέγω δὲ ὑμῖν ἀληθῶς, εἰσίν τινες τῶν αὐτοῦ ἑστηκότων οἳ οὐ μὴ γεύσωνται θανάτου ἕως ἂν ἴδωσιν τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ.

légō dè hymîn alēthō̂s, eisín tines tō̂n autoû hestēkótōn hoì ou mḕ geúsōntai thanátou héōs àn ídōsin tḕn basileían toû theoû.

28
’Εγένετο δὲ μετὰ τοὺς λόγους τούτους ὡσεὶ ἡμέραι ὀκτὼ [καὶ] παραλαβὼν Πέτρον καὶ ’Ιωάννην καὶ ’Ιάκωβον ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος προσεύξασθαι.

’Egéneto dè metà toùs lógous toútous hōseì hēmérai oktṑ [kaì] paralabṑn Pétron kaì ’Iōánnēn kaì ’Iákōbon anébē eis tò óros proseúxasthai.

29
καὶ ἐγένετο ἐν τῷ προσεύχεσθαι αὐτὸν τὸ εἶδος τοῦ προσώπου αὐτοῦ ἕτερον καὶ ὁ ἱματισμὸς αὐτοῦ λευκὸς ἐξαστράπτων.

kaì egéneto en tō̂i proseúchesthai autòn tò eîdos toû prosṓpou autoû héteron kaì ho himatismòs autoû leukòs exastráptōn.

30
καὶ ἰδοὺ ἄνδρες δύο συνελάλουν αὐτῷ, οἵτινες ἦσαν Μωϋσῆς καὶ ’Ηλίας,

kaì idoù ándres dýo syneláloun autō̂i, hoítines ē̂san Mōÿsē̂s kaì ’Ēlías,

31
οἳ ὀφθέντες ἐν δόξῃ ἔλεγον τὴν ἔξοδον αὐτοῦ ἣν ἤμελλεν πληροῦν ἐν ’Ιερουσαλήμ.

hoì ophthéntes en dóxēi élegon tḕn éxodon autoû hḕn ḗmellen plēroûn en ’Ierousalḗm.

32
ὁ δὲ Πέτρος καὶ οἱ σὺν αὐτῷ ἦσαν βεβαρημένοι ὕπνῳ· διαγρηγορήσαντες δὲ εἶδον τὴν δόξαν αὐτοῦ καὶ τοὺς δύο ἄνδρας τοὺς συνεστῶτας αὐτῷ.

ho dè Pétros kaì hoi sỳn autō̂i ē̂san bebarēménoi hýpnōi: diagrēgorḗsantes dè eîdon tḕn dóxan autoû kaì toùs dýo ándras toùs synestō̂tas autō̂i.

33
καὶ ἐγένετο ἐν τῷ διαχωρίζεσθαι αὐτοὺς ἀπ’ αὐτοῦ εἶπεν ὁ Πέτρος πρὸς τὸν ’Ιησοῦν, ’Επιστάτα, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι, καὶ ποιήσωμεν σκηνὰς τρεῖς, μίαν σοὶ καὶ μίαν Μωϋσεῖ καὶ μίαν ’Ηλίᾳ, μὴ εἰδὼς ὃ λέγει.

kaì egéneto en tō̂i diachōrízesthai autoùs ap’ autoû eîpen ho Pétros pròs tòn ’Iēsoûn, ’Epistáta, kalón estin hēmâs hō̂de eînai, kaì poiḗsōmen skēnàs treîs, mían soì kaì mían Mōÿseî kaì mían ’Ēlíāi, mḕ eidṑs hò légei.

34
ταῦτα δὲ αὐτοῦ λέγοντος ἐγένετο νεφέλη καὶ ἐπεσκίαζεν αὐτούς· ἐφοβήθησαν δὲ ἐν τῷ εἰσελθεῖν αὐτοὺς εἰς τὴν νεφέλην.

taûta dè autoû légontos egéneto nephélē kaì epeskíazen autoús: ephobḗthēsan dè en tō̂i eiseltheîn autoùs eis tḕn nephélēn.

35
καὶ φωνὴ ἐγένετο ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα, Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἐκλελεγμένος, αὐτοῦ ἀκούετε.

kaì phōnḕ egéneto ek tē̂s nephélēs légousa, Hoûtós estin ho hyiós mou ho eklelegménos, autoû akoúete.

36
καὶ ἐν τῷ γενέσθαι τὴν φωνὴν εὑρέθη ’Ιησοῦς μόνος. καὶ αὐτοὶ ἐσίγησαν καὶ οὐδενὶ ἀπήγγειλαν ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις οὐδὲν ὧν ἑώρακαν.

kaì en tō̂i genésthai tḕn phōnḕn heuréthē ’Iēsoûs mónos. kaì autoì esígēsan kaì oudenì apḗngeilan en ekeínais taîs hēmérais oudèn hō̂n heṓrakan.

37
’Εγένετο δὲ τῇ ἑξῆς ἡμέρᾳ κατελθόντων αὐτῶν ἀπὸ τοῦ ὄρους συνήντησεν αὐτῷ ὄχλος πολύς.

’Egéneto dè tē̂i hexē̂s hēmérāi katelthóntōn autō̂n apò toû órous synḗntēsen autō̂i óchlos polýs.

38
καὶ ἰδοὺ ἀνὴρ ἀπὸ τοῦ ὄχλου ἐβόησεν λέγων, Διδάσκαλε, δέομαί σου ἐπιβλέψαι ἐπὶ τὸν υἱόν μου, ὅτι μονογενής μοί ἐστιν,

kaì idoù anḕr apò toû óchlou ebóēsen légōn, Didáskale, déomaí sou epiblépsai epì tòn hyión mou, hóti monogenḗs moí estin,

39
καὶ ἰδοὺ πνεῦμα λαμβάνει αὐτόν, καὶ ἐξαίφνης κράζει, καὶ σπαράσσει αὐτὸν μετὰ ἀφροῦ καὶ μόγις ἀποχωρεῖ ἀπ’ αὐτοῦ συντρῖβον αὐτόν·

kaì idoù pneûma lambánei autón, kaì exaíphnēs krázei, kaì sparássei autòn metà aphroû kaì mógis apochōreî ap’ autoû syntrîbon autón:

40
καὶ ἐδεήθην τῶν μαθητῶν σου ἵνα ἐκβάλωσιν αὐτό, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν.

kaì edeḗthēn tō̂n mathētō̂n sou hína ekbálōsin autó, kaì ouk ēdynḗthēsan.

41
ἀποκριθεὶς δὲ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν, ῏Ω γενεὰ ἄπιστος καὶ διεστραμμένη, ἕως πότε ἔσομαι πρὸς ὑμᾶς καὶ ἀνέξομαι ὑμῶν; προσάγαγε ὧδε τὸν υἱόν σου.

apokritheìs dè ho ’Iēsoûs eîpen, ᾿̂Ō geneà ápistos kaì diestramménē, héōs póte ésomai pròs hymâs kaì anéxomai hymō̂n? proságage hō̂de tòn hyión sou.

42
ἔτι δὲ προσερχομένου αὐτοῦ ἔρρηξεν αὐτὸν τὸ δαιμόνιον καὶ συνεσπάραξεν· ἐπετίμησεν δὲ ὁ ’Ιησοῦς τῷ πνεύματι τῷ ἀκαθάρτῳ, καὶ ἰάσατο τὸν παῖδα καὶ ἀπέδωκεν αὐτὸν τῷ πατρὶ αὐτοῦ.

éti dè proserchoménou autoû érrēxen autòn tò daimónion kaì synespáraxen: epetímēsen dè ho ’Iēsoûs tō̂i pneúmati tō̂i akathártōi, kaì iásato tòn paîda kaì apédōken autòn tō̂i patrì autoû.

43
ἐξεπλήσσοντο δὲ πάντες ἐπὶ τῇ μεγαλειότητι τοῦ θεοῦ. Πάντων δὲ θαυμαζόντων ἐπὶ πᾶσιν οἷς ἐποίει εἶπεν πρὸς τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ,

exeplḗssonto dè pántes epì tē̂i megaleiótēti toû theoû. Pántōn dè thaumazóntōn epì pâsin hoîs epoíei eîpen pròs toùs mathētàs autoû,

44
θέσθε ὑμεῖς εἰς τὰ ὦτα ὑμῶν τοὺς λόγους τούτους, ὁ γὰρ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου μέλλει παραδίδοσθαι εἰς χεῖρας ἀνθρώπων.

thésthe hymeîs eis tà ō̂ta hymō̂n toùs lógous toútous, ho gàr hyiòs toû anthrṓpou méllei paradídosthai eis cheîras anthrṓpōn.

45
οἱ δὲ ἠγνόουν τὸ ῥῆμα τοῦτο, καὶ ἦν παρακεκαλυμμένον ἀπ’ αὐτῶν ἵνα μὴ αἴσθωνται αὐτό, καὶ ἐφοβοῦντο ἐρωτῆσαι αὐτὸν περὶ τοῦ ῥήματος τούτου.

hoi dè ēgnóoun tò rhē̂ma toûto, kaì ē̂n parakekalymménon ap’ autō̂n hína mḕ aísthōntai autó, kaì ephoboûnto erōtē̂sai autòn perì toû rhḗmatos toútou.

46
Εἰσῆλθεν δὲ διαλογισμὸς ἐν αὐτοῖς, τὸ τίς ἂν εἴη μείζων αὐτῶν.

Eisē̂lthen dè dialogismòs en autoîs, tò tís àn eíē meízōn autō̂n.

47
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἰδὼς τὸν διαλογισμὸν τῆς καρδίας αὐτῶν ἐπιλαβόμενος παιδίον ἔστησεν αὐτὸ παρ’ ἑαυτῷ,

ho dè ’Iēsoûs eidṑs tòn dialogismòn tē̂s kardías autō̂n epilabómenos paidíon éstēsen autò par’ heautō̂i,

48
καὶ εἶπεν αὐτοῖς, ῝Ος ἂν δέξηται τοῦτο τὸ παιδίον ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου ἐμὲ δέχεται, καὶ ὃς ἂν ἐμὲ δέξηται δέχεται τὸν ἀποστείλαντά με· ὁ γὰρ μικρότερος ἐν πᾶσιν ὑμῖν ὑπάρχων οὗτός ἐστιν μέγας.

kaì eîpen autoîs, ῝Os àn déxētai toûto tò paidíon epì tō̂i onómatí mou emè déchetai, kaì hòs àn emè déxētai déchetai tòn aposteílantá me: ho gàr mikróteros en pâsin hymîn hypárchōn hoûtós estin mégas.

49
’Αποκριθεὶς δὲ [ὁ] ’Ιωάννης εἶπεν, ’Επιστάτα, εἴδομέν τινα ἐν τῷ ὀνόματί σου ἐκβάλλοντα δαιμόνια, καὶ ἐκωλύομεν αὐτὸν ὅτι οὐκ ἀκολουθεῖ μεθ’ ἡμῶν.

’Apokritheìs dè [ho] ’Iōánnēs eîpen, ’Epistáta, eídomén tina en tō̂i onómatí sou ekbállonta daimónia, kaì ekōlýomen autòn hóti ouk akoloutheî meth’ hēmō̂n.

50
εἶπεν δὲ πρὸς αὐτὸν ὁ ’Ιησοῦς, Μὴ κωλύετε, ὃς γὰρ οὐκ ἔστιν καθ’ ὑμῶν ὑπὲρ ὑμῶν ἐστιν.

eîpen dè pròs autòn ho ’Iēsoûs, Mḕ kōlýete, hòs gàr ouk éstin kath’ hymō̂n hypèr hymō̂n estin.

51
’Εγένετο δὲ ἐν τῷ συμπληροῦσθαι τὰς ἡμέρας τῆς ἀναλήμψεως αὐτοῦ καὶ αὐτὸς τὸ πρόσωπον ἐστήρισεν τοῦ πορεύεσθαι εἰς ’Ιερουσαλήμ,

’Egéneto dè en tō̂i symplēroûsthai tàs hēméras tē̂s analḗmpseōs autoû kaì autòs tò prósōpon estḗrisen toû poreúesthai eis ’Ierousalḗm,

52
καὶ ἀπέστειλεν ἀγγέλους πρὸ προσώπου αὐτοῦ. καὶ πορευθέντες εἰσῆλθον εἰς κώμην Σαμαριτῶν, ὡς ἑτοιμάσαι αὐτῷ·

kaì apésteilen angélous prò prosṓpou autoû. kaì poreuthéntes eisē̂lthon eis kṓmēn Samaritō̂n, hōs hetoimásai autō̂i:

53
καὶ οὐκ ἐδέξαντο αὐτόν, ὅτι τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἦν πορευόμενον εἰς ’Ιερουσαλήμ.

kaì ouk edéxanto autón, hóti tò prósōpon autoû ē̂n poreuómenon eis ’Ierousalḗm.

54
ἰδόντες δὲ οἱ μαθηταὶ ’Ιάκωβος καὶ ’Ιωάννης εἶπαν, Κύριε, θέλεις εἴπωμεν πῦρ καταβῆναι ἀπὸ τοῦ οὐρανοῦ καὶ ἀναλῶσαι αὐτούς;

idóntes dè hoi mathētaì ’Iákōbos kaì ’Iōánnēs eîpan, Kýrie, théleis eípōmen pŷr katabē̂nai apò toû ouranoû kaì analō̂sai autoús?

55
στραφεὶς δὲ ἐπετίμησεν αὐτοῖς.

strapheìs dè epetímēsen autoîs.

56
καὶ ἐπορεύθησαν εἰς ἑτέραν κώμην.

kaì eporeúthēsan eis hetéran kṓmēn.

57
Καὶ πορευομένων αὐτῶν ἐν τῇ ὁδῷ εἶπέν τις πρὸς αὐτόν, ’Ακολουθήσω σοι ὅπου ἐὰν ἀπέρχῃ.

Kaì poreuoménōn autō̂n en tē̂i hodō̂i eîpén tis pròs autón, ’Akolouthḗsō soi hópou eàn apérchēi.

58
καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς, Αἱ ἀλώπεκες φωλεοὺς ἔχουσιν καὶ τὰ πετεινὰ τοῦ οὐρανοῦ κατασκηνώσεις, ὁ δὲ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἔχει ποῦ τὴν κεφαλὴν κλίνῃ.

kaì eîpen autō̂i ho ’Iēsoûs, Hai alṓpekes phōleoùs échousin kaì tà peteinà toû ouranoû kataskēnṓseis, ho dè hyiòs toû anthrṓpou ouk échei poû tḕn kephalḕn klínēi.

59
Εἶπεν δὲ πρὸς ἕτερον, ’Ακολούθει μοι. ὁ δὲ εἶπεν, [Κύριε,] ἐπίτρεψόν μοι ἀπελθόντι πρῶτον θάψαι τὸν πατέρα μου.

Eîpen dè pròs héteron, ’Akoloúthei moi. ho dè eîpen, [Kýrie,] epítrepsón moi apelthónti prō̂ton thápsai tòn patéra mou.

60
εἶπεν δὲ αὐτῷ, ῎Αφες τοὺς νεκροὺς θάψαι τοὺς ἑαυτῶν νεκρούς, σὺ δὲ ἀπελθὼν διάγγελλε τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ.

eîpen dè autō̂i, ῎Aphes toùs nekroùs thápsai toùs heautō̂n nekroús, sỳ dè apelthṑn diángelle tḕn basileían toû theoû.

61
Εἶπεν δὲ καὶ ἕτερος, ’Ακολουθήσω σοι, κύριε· πρῶτον δὲ ἐπίτρεψόν μοι ἀποτάξασθαι τοῖς εἰς τὸν οἶκόν μου.

Eîpen dè kaì héteros, ’Akolouthḗsō soi, kýrie: prō̂ton dè epítrepsón moi apotáxasthai toîs eis tòn oîkón mou.

62
εἶπεν δὲ ὁ ’Ιησοῦς, Οὐδεὶς ἐπιβαλὼν τὴν χεῖρα ἐπ’ ἄροτρον καὶ βλέπων εἰς τὰ ὀπίσω εὔθετός ἐστιν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ.

eîpen dè ho ’Iēsoûs, Oudeìs epibalṑn tḕn cheîra ep’ árotron kaì blépōn eis tà opísō eúthetós estin tē̂i basileíāi toû theoû.