Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Marc 10:24

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐκεῖθεν ἀναστὰς ἔρχεται εἰς τὰ ὅρια τῆς ’Ιουδαίας [καὶ] πέραν τοῦ ’Ιορδάνου, καὶ συμπορεύονται πάλιν ὄχλοι πρὸς αὐτόν, καὶ ὡς εἰώθει πάλιν ἐδίδασκεν αὐτούς.

Kaì ekeîthen anastàs érchetai eis tà hória tē̂s ’Ioudaías [kaì] péran toû ’Iordánou, kaì symporeúontai pálin óchloi pròs autón, kaì hōs eiṓthei pálin edídasken autoús.

2
καὶ [προσελθόντες Φαρισαῖοι] ἐπηρώτων αὐτὸν εἰ ἔξεστιν ἀνδρὶ γυναῖκα ἀπολῦσαι, πειράζοντες αὐτόν.

kaì [proselthóntes Pharisaîoi] epērṓtōn autòn ei éxestin andrì gynaîka apolŷsai, peirázontes autón.

3
ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν αὐτοῖς, Τί ὑμῖν ἐνετείλατο Μωϋσῆς;

ho dè apokritheìs eîpen autoîs, Tí hymîn eneteílato Mōÿsē̂s?

4
οἱ δὲ εἶπαν, ’Επέτρεψεν Μωϋσῆς βιβλίον ἀποστασίου γράψαι καὶ ἀπολῦσαι.

hoi dè eîpan, ’Epétrepsen Mōÿsē̂s biblíon apostasíou grápsai kaì apolŷsai.

5
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Πρὸς τὴν σκληροκαρδίαν ὑμῶν ἔγραψεν ὑμῖν τὴν ἐντολὴν ταύτην.

ho dè ’Iēsoûs eîpen autoîs, Pròs tḕn sklērokardían hymō̂n égrapsen hymîn tḕn entolḕn taútēn.

6
ἀπὸ δὲ ἀρχῆς κτίσεως ἄρσεν καὶ θῆλυ ἐποίησεν αὐτούς·

apò dè archē̂s ktíseōs ársen kaì thē̂ly epoíēsen autoús:

7
ἕνεκεν τούτου καταλείψει ἄνθρωπος τὸν πατέρα αὐτοῦ καὶ τὴν μητέρα [καὶ προσκολληθήσεται πρὸς τὴν γυναῖκα αὐτοῦ],

héneken toútou kataleípsei ánthrōpos tòn patéra autoû kaì tḕn mētéra [kaì proskollēthḗsetai pròs tḕn gynaîka autoû],

8
καὶ ἔσονται οἱ δύο εἰς σάρκα μίαν· ὥστε οὐκέτι εἰσὶν δύο ἀλλὰ μία σάρξ.

kaì ésontai hoi dýo eis sárka mían: hṓste oukéti eisìn dýo allà mía sárx.

9
ὃ οὖν ὁ θεὸς συνέζευξεν ἄνθρωπος μὴ χωριζέτω.

hò oûn ho theòs synézeuxen ánthrōpos mḕ chōrizétō.

10
Καὶ εἰς τὴν οἰκίαν πάλιν οἱ μαθηταὶ περὶ τούτου ἐπηρώτων αὐτόν.

Kaì eis tḕn oikían pálin hoi mathētaì perì toútou epērṓtōn autón.

11
καὶ λέγει αὐτοῖς, ῝Ος ἂν ἀπολύσῃ τὴν γυναῖκα αὐτοῦ καὶ γαμήσῃ ἄλλην μοιχᾶται ἐπ’ αὐτήν,

kaì légei autoîs, ῝Os àn apolýsēi tḕn gynaîka autoû kaì gamḗsēi állēn moichâtai ep’ autḗn,

12
καὶ ἐὰν αὐτὴ ἀπολύσασα τὸν ἄνδρα αὐτῆς γαμήσῃ ἄλλον μοιχᾶται.

kaì eàn autḕ apolýsasa tòn ándra autē̂s gamḗsēi állon moichâtai.

13
Καὶ προσέφερον αὐτῷ παιδία ἵνα αὐτῶν ἅψηται· οἱ δὲ μαθηταὶ ἐπετίμησαν αὐτοῖς.

Kaì prosépheron autō̂i paidía hína autō̂n hápsētai: hoi dè mathētaì epetímēsan autoîs.

14
ἰδὼν δὲ ὁ ’Ιησοῦς ἠγανάκτησεν καὶ εἶπεν αὐτοῖς, ῎Αφετε τὰ παιδία ἔρχεσθαι πρός με, μὴ κωλύετε αὐτά, τῶν γὰρ τοιούτων ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ.

idṑn dè ho ’Iēsoûs ēganáktēsen kaì eîpen autoîs, ῎Aphete tà paidía érchesthai prós me, mḕ kōlýete autá, tō̂n gàr toioútōn estìn hē basileía toû theoû.

15
ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ὃς ἂν μὴ δέξηται τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ ὡς παιδίον, οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς αὐτήν.

amḕn légō hymîn, hòs àn mḕ déxētai tḕn basileían toû theoû hōs paidíon, ou mḕ eisélthēi eis autḗn.

16
καὶ ἐναγκαλισάμενος αὐτὰ κατευλόγει τιθεὶς τὰς χεῖρας ἐπ’ αὐτά.

kaì enankalisámenos autà kateulógei titheìs tàs cheîras ep’ autá.

17
Καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ εἰς ὁδὸν προσδραμὼν εἷς καὶ γονυπετήσας αὐτὸν ἐπηρώτα αὐτόν, Διδάσκαλε ἀγαθέ, τί ποιήσω ἵνα ζωὴν αἰώνιον κληρονομήσω;

Kaì ekporeuoménou autoû eis hodòn prosdramṑn heîs kaì gonypetḗsas autòn epērṓta autón, Didáskale agathé, tí poiḗsō hína zōḕn aiṓnion klēronomḗsō?

18
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Τί με λέγεις ἀγαθόν; οὐδεὶς ἀγαθὸς εἰ μὴ εἷς ὁ θεός.

ho dè ’Iēsoûs eîpen autō̂i, Tí me légeis agathón? oudeìs agathòs ei mḕ heîs ho theós.

19
τὰς ἐντολὰς οἶδας· Μὴ φονεύσῃς, Μὴ μοιχεύσῃς, Μὴ κλέψῃς, Μὴ ψευδομαρτυρήσῃς, Μὴ ἀποστερήσῃς, Τίμα τὸν πατέρα σου καὶ τὴν μητέρα.

tàs entolàs oîdas: Mḕ phoneúsēis, Mḕ moicheúsēis, Mḕ klépsēis, Mḕ pseudomartyrḗsēis, Mḕ aposterḗsēis, Tíma tòn patéra sou kaì tḕn mētéra.

20
ὁ δὲ ἔφη αὐτῷ, Διδάσκαλε, ταῦτα πάντα ἐφυλαξάμην ἐκ νεότητός μου.

ho dè éphē autō̂i, Didáskale, taûta pánta ephylaxámēn ek neótētós mou.

21
ὁ δὲ ’Ιησοῦς ἐμβλέψας αὐτῷ ἠγάπησεν αὐτὸν καὶ εἶπεν αὐτῷ, ῞Εν σε ὑστερεῖ· ὕπαγε ὅσα ἔχεις πώλησον καὶ δὸς [τοῖς] πτωχοῖς, καὶ ἕξεις θησαυρὸν ἐν οὐρανῷ, καὶ δεῦρο ἀκολούθει μοι.

ho dè ’Iēsoûs emblépsas autō̂i ēgápēsen autòn kaì eîpen autō̂i, ῞En se hystereî: hýpage hósa écheis pṓlēson kaì dòs [toîs] ptōchoîs, kaì héxeis thēsauròn en ouranō̂i, kaì deûro akoloúthei moi.

22
ὁ δὲ στυγνάσας ἐπὶ τῷ λόγῳ ἀπῆλθεν λυπούμενος, ἦν γὰρ ἔχων κτήματα πολλά.

ho dè stygnásas epì tō̂i lógōi apē̂lthen lypoúmenos, ē̂n gàr échōn ktḗmata pollá.

23
Καὶ περιβλεψάμενος ὁ ’Ιησοῦς λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Πῶς δυσκόλως οἱ τὰ χρήματα ἔχοντες εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσελεύσονται.

Kaì periblepsámenos ho ’Iēsoûs légei toîs mathētaîs autoû, Pō̂s dyskólōs hoi tà chrḗmata échontes eis tḕn basileían toû theoû eiseleúsontai.

24
οἱ δὲ μαθηταὶ ἐθαμβοῦντο ἐπὶ τοῖς λόγοις αὐτοῦ. ὁ δὲ ’Ιησοῦς πάλιν ἀποκριθεὶς λέγει αὐτοῖς, Τέκνα, πῶς δύσκολόν ἐστιν εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσελθεῖν·

hoi dè mathētaì ethamboûnto epì toîs lógois autoû. ho dè ’Iēsoûs pálin apokritheìs légei autoîs, Tékna, pō̂s dýskolón estin eis tḕn basileían toû theoû eiseltheîn:

25
εὐκοπώτερόν ἐστιν κάμηλον διὰ τρυμαλιᾶς ῥαφίδος διελθεῖν ἢ πλούσιον εἰς τὴν βασιλείαν τοῦ θεοῦ εἰσελθεῖν.

eukopṓterón estin kámēlon dià trymaliâs rhaphídos dieltheîn ḕ ploúsion eis tḕn basileían toû theoû eiseltheîn.

26
οἱ δὲ περισσῶς ἐξεπλήσσοντο λέγοντες πρὸς ἑαυτούς, Καὶ τίς δύναται σωθῆναι;

hoi dè perissō̂s exeplḗssonto légontes pròs heautoús, Kaì tís dýnatai sōthē̂nai?

27
ἐμβλέψας αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς λέγει, Παρὰ ἀνθρώποις ἀδύνατον ἀλλ’ οὐ παρὰ θεῷ, πάντα γὰρ δυνατὰ παρὰ τῷ θεῷ.

emblépsas autoîs ho ’Iēsoûs légei, Parà anthrṓpois adýnaton all’ ou parà theō̂i, pánta gàr dynatà parà tō̂i theō̂i.

28
῎Ηρξατο λέγειν ὁ Πέτρος αὐτῷ, ’Ιδοὺ ἡμεῖς ἀφήκαμεν πάντα καὶ ἠκολουθήκαμέν σοι.

῎Ērxato légein ho Pétros autō̂i, ’Idoù hēmeîs aphḗkamen pánta kaì ēkolouthḗkamén soi.

29
ἔφη ὁ ’Ιησοῦς, ’Αμὴν λέγω ὑμῖν, οὐδείς ἐστιν ὃς ἀφῆκεν οἰκίαν ἢ ἀδελφοὺς ἢ ἀδελφὰς ἢ μητέρα ἢ πατέρα ἢ τέκνα ἢ ἀγροὺς ἕνεκεν ἐμοῦ καὶ ἕνεκεν τοῦ εὐαγγελίου,

éphē ho ’Iēsoûs, ’Amḕn légō hymîn, oudeís estin hòs aphē̂ken oikían ḕ adelphoùs ḕ adelphàs ḕ mētéra ḕ patéra ḕ tékna ḕ agroùs héneken emoû kaì héneken toû euangelíou,

30
ἐὰν μὴ λάβῃ ἑκατονταπλασίονα νῦν ἐν τῷ καιρῷ τούτῳ οἰκίας καὶ ἀδελφοὺς καὶ ἀδελφὰς καὶ μητέρας καὶ τέκνα καὶ ἀγροὺς μετὰ διωγμῶν, καὶ ἐν τῷ αἰῶνι τῷ ἐρχομένῳ ζωὴν αἰώνιον.

eàn mḕ lábēi hekatontaplasíona nŷn en tō̂i kairō̂i toútōi oikías kaì adelphoùs kaì adelphàs kaì mētéras kaì tékna kaì agroùs metà diōgmō̂n, kaì en tō̂i aiō̂ni tō̂i erchoménōi zōḕn aiṓnion.

31
πολλοὶ δὲ ἔσονται πρῶτοι ἔσχατοι καὶ [οἱ] ἔσχατοι πρῶτοι.

polloì dè ésontai prō̂toi éschatoi kaì [hoi] éschatoi prō̂toi.

32
῏Ησαν δὲ ἐν τῇ ὁδῷ ἀναβαίνοντες εἰς ‘Ιεροσόλυμα, καὶ ἦν προάγων αὐτοὺς ὁ ’Ιησοῦς, καὶ ἐθαμβοῦντο, οἱ δὲ ἀκολουθοῦντες ἐφοβοῦντο. καὶ παραλαβὼν πάλιν τοὺς δώδεκα ἤρξατο αὐτοῖς λέγειν τὰ μέλλοντα αὐτῷ συμβαίνειν,

᾿̂Ēsan dè en tē̂i hodō̂i anabaínontes eis ‘Ierosólyma, kaì ē̂n proágōn autoùs ho ’Iēsoûs, kaì ethamboûnto, hoi dè akolouthoûntes ephoboûnto. kaì paralabṑn pálin toùs dṓdeka ḗrxato autoîs légein tà méllonta autō̂i symbaínein,

33
ὅτι ’Ιδοὺ ἀναβαίνομεν εἰς ‘Ιεροσόλυμα, καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδοθήσεται τοῖς ἀρχιερεῦσιν καὶ τοῖς γραμματεῦσιν, καὶ κατακρινοῦσιν αὐτὸν θανάτῳ καὶ παραδώσουσιν αὐτὸν τοῖς ἔθνεσιν

hóti ’Idoù anabaínomen eis ‘Ierosólyma, kaì ho hyiòs toû anthrṓpou paradothḗsetai toîs archiereûsin kaì toîs grammateûsin, kaì katakrinoûsin autòn thanátōi kaì paradṓsousin autòn toîs éthnesin

34
καὶ ἐμπαίξουσιν αὐτῷ καὶ ἐμπτύσουσιν αὐτῷ καὶ μαστιγώσουσιν αὐτὸν καὶ ἀποκτενοῦσιν, καὶ μετὰ τρεῖς ἡμέρας ἀναστήσεται.

kaì empaíxousin autō̂i kaì emptýsousin autō̂i kaì mastigṓsousin autòn kaì apoktenoûsin, kaì metà treîs hēméras anastḗsetai.

35
Καὶ προσπορεύονται αὐτῷ ’Ιάκωβος καὶ ’Ιωάννης οἱ υἱοὶ Ζεβεδαίου λέγοντες αὐτῷ, Διδάσκαλε, θέλομεν ἵνα ὃ ἐὰν αἰτήσωμέν σε ποιήσῃς ἡμῖν.

Kaì prosporeúontai autō̂i ’Iákōbos kaì ’Iōánnēs hoi hyioì Zebedaíou légontes autō̂i, Didáskale, thélomen hína hò eàn aitḗsōmén se poiḗsēis hēmîn.

36
ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Τί θέλετέ [με] ποιήσω ὑμῖν;

ho dè eîpen autoîs, Tí théleté [me] poiḗsō hymîn?

37
οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ, Δὸς ἡμῖν ἵνα εἷς σου ἐκ δεξιῶν καὶ εἷς ἐξ ἀριστερῶν καθίσωμεν ἐν τῇ δόξῃ σου.

hoi dè eîpan autō̂i, Dòs hēmîn hína heîs sou ek dexiō̂n kaì heîs ex aristerō̂n kathísōmen en tē̂i dóxēi sou.

38
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Οὐκ οἴδατε τί αἰτεῖσθε. δύνασθε πιεῖν τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ πίνω, ἢ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ βαπτίζομαι βαπτισθῆναι;

ho dè ’Iēsoûs eîpen autoîs, Ouk oídate tí aiteîsthe. dýnasthe pieîn tò potḗrion hò egṑ pínō, ḕ tò báptisma hò egṑ baptízomai baptisthē̂nai?

39
οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ, Δυνάμεθα. ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Τὸ ποτήριον ὃ ἐγὼ πίνω πίεσθε καὶ τὸ βάπτισμα ὃ ἐγὼ βαπτίζομαι βαπτισθήσεσθε,

hoi dè eîpan autō̂i, Dynámetha. ho dè ’Iēsoûs eîpen autoîs, Tò potḗrion hò egṑ pínō píesthe kaì tò báptisma hò egṑ baptízomai baptisthḗsesthe,

40
τὸ δὲ καθίσαι ἐκ δεξιῶν μου ἢ ἐξ εὐωνύμων οὐκ ἔστιν ἐμὸν δοῦναι, ἀλλ’ οἷς ἡτοίμασται.

tò dè kathísai ek dexiō̂n mou ḕ ex euōnýmōn ouk éstin emòn doûnai, all’ hoîs hētoímastai.

41
Καὶ ἀκούσαντες οἱ δέκα ἤρξαντο ἀγανακτεῖν περὶ ’Ιακώβου καὶ ’Ιωάννου.

Kaì akoúsantes hoi déka ḗrxanto aganakteîn perì ’Iakṓbou kaì ’Iōánnou.

42
καὶ προσκαλεσάμενος αὐτοὺς ὁ ’Ιησοῦς λέγει αὐτοῖς, Οἴδατε ὅτι οἱ δοκοῦντες ἄρχειν τῶν ἐθνῶν κατακυριεύουσιν αὐτῶν καὶ οἱ μεγάλοι αὐτῶν κατεξουσιάζουσιν αὐτῶν.

kaì proskalesámenos autoùs ho ’Iēsoûs légei autoîs, Oídate hóti hoi dokoûntes árchein tō̂n ethnō̂n katakyrieúousin autō̂n kaì hoi megáloi autō̂n katexousiázousin autō̂n.

43
οὐχ οὕτως δέ ἐστιν ἐν ὑμῖν· ἀλλ’ ὃς ἂν θέλῃ μέγας γενέσθαι ἐν ὑμῖν, ἔσται ὑμῶν διάκονος,

ouch hoútōs dé estin en hymîn: all’ hòs àn thélēi mégas genésthai en hymîn, éstai hymō̂n diákonos,

44
καὶ ὃς ἂν θέλῃ ἐν ὑμῖν εἶναι πρῶτος, ἔσται πάντων δοῦλος·

kaì hòs àn thélēi en hymîn eînai prō̂tos, éstai pántōn doûlos:

45
καὶ γὰρ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου οὐκ ἦλθεν διακονηθῆναι ἀλλὰ διακονῆσαι καὶ δοῦναι τὴν ψυχὴν αὐτοῦ λύτρον ἀντὶ πολλῶν.

kaì gàr ho hyiòs toû anthrṓpou ouk ē̂lthen diakonēthē̂nai allà diakonē̂sai kaì doûnai tḕn psychḕn autoû lýtron antì pollō̂n.

46
Καὶ ἔρχονται εἰς ’Ιεριχώ. καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ ἀπὸ ’Ιεριχὼ καὶ τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καὶ ὄχλου ἱκανοῦ ὁ υἱὸς Τιμαίου Βαρτιμαῖος τυφλὸς ἐκάθητο παρὰ τὴν ὁδὸν προσαιτῶν.

Kaì érchontai eis ’Ierichṓ. kaì ekporeuoménou autoû apò ’Ierichṑ kaì tō̂n mathētō̂n autoû kaì óchlou hikanoû ho hyiòs Timaíou Bartimaîos typhlòs ekáthēto parà tḕn hodòn prosaitō̂n.

47
καὶ ἀκούσας ὅτι ’Ιησοῦς ὁ Ναζαρηνός ἐστιν ἤρξατο κράζειν καὶ λέγειν, Υἱὲ Δαυὶδ ’Ιησοῦ, ἐλέησόν με.

kaì akoúsas hóti ’Iēsoûs ho Nazarēnós estin ḗrxato krázein kaì légein, Hyiè Dauìd ’Iēsoû, eléēsón me.

48
καὶ ἐπετίμων αὐτῷ πολλοὶ ἵνα σιωπήσῃ· ὁ δὲ πολλῷ μᾶλλον ἔκραζεν, Υἱὲ Δαυίδ, ἐλέησόν με.

kaì epetímōn autō̂i polloì hína siōpḗsēi: ho dè pollō̂i mâllon ékrazen, Hyiè Dauíd, eléēsón me.

49
καὶ στὰς ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν, Φωνήσατε αὐτόν. καὶ φωνοῦσιν τὸν τυφλὸν λέγοντες αὐτῷ, θάρσει, ἔγειρε, φωνεῖ σε.

kaì stàs ho ’Iēsoûs eîpen, Phōnḗsate autón. kaì phōnoûsin tòn typhlòn légontes autō̂i, thársei, égeire, phōneî se.

50
ὁ δὲ ἀποβαλὼν τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ ἀναπηδήσας ἦλθεν πρὸς τὸν ’Ιησοῦν.

ho dè apobalṑn tò himátion autoû anapēdḗsas ē̂lthen pròs tòn ’Iēsoûn.

51
καὶ ἀποκριθεὶς αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν, Τί σοι θέλεις ποιήσω; ὁ δὲ τυφλὸς εἶπεν αὐτῷ, Ραββουνι, ἵνα ἀναβλέψω.

kaì apokritheìs autō̂i ho ’Iēsoûs eîpen, Tí soi théleis poiḗsō? ho dè typhlòs eîpen autō̂i, Rabbouni, hína anablépsō.

52
καὶ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτῷ, ῞Υπαγε, ἡ πίστις σου σέσωκέν σε. καὶ εὐθὺς ἀνέβλεψεν, καὶ ἠκολούθει αὐτῷ ἐν τῇ ὁδῷ.

kaì ho ’Iēsoûs eîpen autō̂i, ῞Ypage, hē pístis sou sésōkén se. kaì euthỳs anéblepsen, kaì ēkoloúthei autō̂i en tē̂i hodō̂i.