Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Marc 12:10

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἤρξατο αὐτοῖς ἐν παραβολαῖς λαλεῖν, ’Αμπελῶνα ἄνθρωπος ἐφύτευσεν, καὶ περιέθηκεν φραγμὸν καὶ ὤρυξεν ὑπολήνιον καὶ ᾠκοδόμησεν πύργον, καὶ ἐξέδετο αὐτὸν γεωργοῖς, καὶ ἀπεδήμησεν.

Kaì ḗrxato autoîs en parabolaîs laleîn, ’Ampelō̂na ánthrōpos ephýteusen, kaì periéthēken phragmòn kaì ṓryxen hypolḗnion kaì ōikodómēsen pýrgon, kaì exédeto autòn geōrgoîs, kaì apedḗmēsen.

2
καὶ ἀπέστειλεν πρὸς τοὺς γεωργοὺς τῷ καιρῷ δοῦλον, ἵνα παρὰ τῶν γεωργῶν λάβῃ ἀπὸ τῶν καρπῶν τοῦ ἀμπελῶνος·

kaì apésteilen pròs toùs geōrgoùs tō̂i kairō̂i doûlon, hína parà tō̂n geōrgō̂n lábēi apò tō̂n karpō̂n toû ampelō̂nos:

3
καὶ λαβόντες αὐτὸν ἔδειραν καὶ ἀπέστειλαν κενόν.

kaì labóntes autòn édeiran kaì apésteilan kenón.

4
καὶ πάλιν ἀπέστειλεν πρὸς αὐτοὺς ἄλλον δοῦλον· κἀκεῖνον ἐκεφαλίωσαν καὶ ἠτίμασαν.

kaì pálin apésteilen pròs autoùs állon doûlon: kakeînon ekephalíōsan kaì ētímasan.

5
καὶ ἄλλον ἀπέστειλεν, κἀκεῖνον ἀπέκτειναν, καὶ πολλοὺς ἄλλους, οὓς μὲν δέροντες οὓς δὲ ἀποκτέννοντες.

kaì állon apésteilen, kakeînon apékteinan, kaì polloùs állous, hoùs mèn dérontes hoùs dè apokténnontes.

6
ἔτι ἕνα εἶχεν, υἱὸν ἀγαπητόν· ἀπέστειλεν αὐτὸν ἔσχατον πρὸς αὐτοὺς λέγων ὅτι ’Εντραπήσονται τὸν υἱόν μου.

éti héna eîchen, hyiòn agapētón: apésteilen autòn éschaton pròs autoùs légōn hóti ’Entrapḗsontai tòn hyión mou.

7
ἐκεῖνοι δὲ οἱ γεωργοὶ πρὸς ἑαυτοὺς εἶπαν ὅτι Οὗτός ἐστιν ὁ κληρονόμος· δεῦτε ἀποκτείνωμεν αὐτόν, καὶ ἡμῶν ἔσται ἡ κληρονομία.

ekeînoi dè hoi geōrgoì pròs heautoùs eîpan hóti Hoûtós estin ho klēronómos: deûte apokteínōmen autón, kaì hēmō̂n éstai hē klēronomía.

8
καὶ λαβόντες ἀπέκτειναν αὐτόν, καὶ ἐξέβαλον αὐτὸν ἔξω τοῦ ἀμπελῶνος.

kaì labóntes apékteinan autón, kaì exébalon autòn éxō toû ampelō̂nos.

9
τί [οὖν] ποιήσει ὁ κύριος τοῦ ἀμπελῶνος; ἐλεύσεται καὶ ἀπολέσει τοὺς γεωργούς, καὶ δώσει τὸν ἀμπελῶνα ἄλλοις.

tí [oûn] poiḗsei ho kýrios toû ampelō̂nos? eleúsetai kaì apolései toùs geōrgoús, kaì dṓsei tòn ampelō̂na állois.

10
οὐδὲ τὴν γραφὴν ταύτην ἀνέγνωτε, Λίθον ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γωνίας·

oudè tḕn graphḕn taútēn anégnōte, Líthon hòn apedokímasan hoi oikodomoûntes, hoûtos egenḗthē eis kephalḕn gōnías:

11
παρὰ κυρίου ἐγένετο αὕτη, καὶ ἔστιν θαυμαστὴ ἐν ὀφθαλμοῖς ἡμῶν;

parà kyríou egéneto haútē, kaì éstin thaumastḕ en ophthalmoîs hēmō̂n?

12
Καὶ ἐζήτουν αὐτὸν κρατῆσαι, καὶ ἐφοβήθησαν τὸν ὄχλον, ἔγνωσαν γὰρ ὅτι πρὸς αὐτοὺς τὴν παραβολὴν εἶπεν. καὶ ἀφέντες αὐτὸν ἀπῆλθον.

Kaì ezḗtoun autòn kratē̂sai, kaì ephobḗthēsan tòn óchlon, égnōsan gàr hóti pròs autoùs tḕn parabolḕn eîpen. kaì aphéntes autòn apē̂lthon.

13
Καὶ ἀποστέλλουσιν πρὸς αὐτόν τινας τῶν Φαρισαίων καὶ τῶν ‘Ηρῳδιανῶν ἵνα αὐτὸν ἀγρεύσωσιν λόγῳ.

Kaì apostéllousin pròs autón tinas tō̂n Pharisaíōn kaì tō̂n ‘Ērōidianō̂n hína autòn agreúsōsin lógōi.

14
καὶ ἐλθόντες λέγουσιν αὐτῷ, Διδάσκαλε, οἴδαμεν ὅτι ἀληθὴς εἶ καὶ οὐ μέλει σοι περὶ οὐδενός, οὐ γὰρ βλέπεις εἰς πρόσωπον ἀνθρώπων, ἀλλ’ ἐπ’ ἀληθείας τὴν ὁδὸν τοῦ θεοῦ διδάσκεις· ἔξεστιν δοῦναι κῆνσον Καίσαρι ἢ οὔ; δῶμεν ἢ μὴ δῶμεν;

kaì elthóntes légousin autō̂i, Didáskale, oídamen hóti alēthḕs eî kaì ou mélei soi perì oudenós, ou gàr blépeis eis prósōpon anthrṓpōn, all’ ep’ alētheías tḕn hodòn toû theoû didáskeis: éxestin doûnai kē̂nson Kaísari ḕ oú? dō̂men ḕ mḕ dō̂men?

15
ὁ δὲ εἰδὼς αὐτῶν τὴν ὑπόκρισιν εἶπεν αὐτοῖς, Τί με πειράζετε; φέρετέ μοι δηνάριον ἵνα ἴδω.

ho dè eidṑs autō̂n tḕn hypókrisin eîpen autoîs, Tí me peirázete? phéreté moi dēnárion hína ídō.

16
οἱ δὲ ἤνεγκαν. καὶ λέγει αὐτοῖς, Τίνος ἡ εἰκὼν αὕτη καὶ ἡ ἐπιγραφή; οἱ δὲ εἶπαν αὐτῷ, Καίσαρος.

hoi dè ḗnenkan. kaì légei autoîs, Tínos hē eikṑn haútē kaì hē epigraphḗ? hoi dè eîpan autō̂i, Kaísaros.

17
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, Τὰ Καίσαρος ἀπόδοτε Καίσαρι καὶ τὰ τοῦ θεοῦ τῷ θεῷ. καὶ ἐξεθαύμαζον ἐπ’ αὐτῷ.

ho dè ’Iēsoûs eîpen autoîs, Tà Kaísaros apódote Kaísari kaì tà toû theoû tō̂i theō̂i. kaì exethaúmazon ep’ autō̂i.

18
Καὶ ἔρχονται Σαδδουκαῖοι πρὸς αὐτόν, οἵτινες λέγουσιν ἀνάστασιν μὴ εἶναι, καὶ ἐπηρώτων αὐτὸν λέγοντες,

Kaì érchontai Saddoukaîoi pròs autón, hoítines légousin anástasin mḕ eînai, kaì epērṓtōn autòn légontes,

19
Διδάσκαλε, Μωϋσῆς ἔγραψεν ἡμῖν ὅτι ἐάν τινος ἀδελφὸς ἀποθάνῃ καὶ καταλίπῃ γυναῖκα καὶ μὴ ἀφῇ τέκνον, ἵνα λάβῃ ὁ ἀδελφὸς αὐτοῦ τὴν γυναῖκα καὶ ἐξαναστήσῃ σπέρμα τῷ ἀδελφῷ αὐτοῦ.

Didáskale, Mōÿsē̂s égrapsen hēmîn hóti eán tinos adelphòs apothánēi kaì katalípēi gynaîka kaì mḕ aphē̂i téknon, hína lábēi ho adelphòs autoû tḕn gynaîka kaì exanastḗsēi spérma tō̂i adelphō̂i autoû.

20
ἑπτὰ ἀδελφοὶ ἦσαν· καὶ ὁ πρῶτος ἔλαβεν γυναῖκα, καὶ ἀποθνῄσκων οὐκ ἀφῆκεν σπέρμα·

heptà adelphoì ē̂san: kaì ho prō̂tos élaben gynaîka, kaì apothnḗiskōn ouk aphē̂ken spérma:

21
καὶ ὁ δεύτερος ἔλαβεν αὐτήν, καὶ ἀπέθανεν μὴ καταλιπὼν σπέρμα· καὶ ὁ τρίτος ὡσαύτως·

kaì ho deúteros élaben autḗn, kaì apéthanen mḕ katalipṑn spérma: kaì ho trítos hōsaútōs:

22
καὶ οἱ ἑπτὰ οὐκ ἀφῆκαν σπέρμα. ἔσχατον πάντων καὶ ἡ γυνὴ ἀπέθανεν.

kaì hoi heptà ouk aphē̂kan spérma. éschaton pántōn kaì hē gynḕ apéthanen.

23
ἐν τῇ ἀναστάσει [, ὅταν ἀναστῶσιν,] τίνος αὐτῶν ἔσται γυνή; οἱ γὰρ ἑπτὰ ἔσχον αὐτὴν γυναῖκα.

en tē̂i anastásei [, hótan anastō̂sin,] tínos autō̂n éstai gynḗ? hoi gàr heptà éschon autḕn gynaîka.

24
ἔφη αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς, Οὐ διὰ τοῦτο πλανᾶσθε μὴ εἰδότες τὰς γραφὰς μηδὲ τὴν δύναμιν τοῦ θεοῦ;

éphē autoîs ho ’Iēsoûs, Ou dià toûto planâsthe mḕ eidótes tàs graphàs mēdè tḕn dýnamin toû theoû?

25
ὅταν γὰρ ἐκ νεκρῶν ἀναστῶσιν, οὔτε γαμοῦσιν οὔτε γαμίζονται, ἀλλ’ εἰσὶν ὡς ἄγγελοι ἐν τοῖς οὐρανοῖς.

hótan gàr ek nekrō̂n anastō̂sin, oúte gamoûsin oúte gamízontai, all’ eisìn hōs ángeloi en toîs ouranoîs.

26
περὶ δὲ τῶν νεκρῶν ὅτι ἐγείρονται οὐκ ἀνέγνωτε ἐν τῇ βίβλῳ Μωϋσέως ἐπὶ τοῦ βάτου πῶς εἶπεν αὐτῷ ὁ θεὸς λέγων, ’Εγὼ ὁ θεὸς ’Αβραὰμ καὶ [ὁ] θεὸς ’Ισαὰκ καὶ [ὁ] θεὸς ’Ιακώβ;

perì dè tō̂n nekrō̂n hóti egeírontai ouk anégnōte en tē̂i bíblōi Mōÿséōs epì toû bátou pō̂s eîpen autō̂i ho theòs légōn, ’Egṑ ho theòs ’Abraàm kaì [ho] theòs ’Isaàk kaì [ho] theòs ’Iakṓb?

27
οὐκ ἔστιν θεὸς νεκρῶν ἀλλὰ ζώντων· πολὺ πλανᾶσθε.

ouk éstin theòs nekrō̂n allà zṓntōn: polỳ planâsthe.

28
Καὶ προσελθὼν εἷς τῶν γραμματέων ἀκούσας αὐτῶν συζητούντων, ἰδὼν ὅτι καλῶς ἀπεκρίθη αὐτοῖς, ἐπηρώτησεν αὐτόν, Ποία ἐστὶν ἐντολὴ πρώτη πάντων;

Kaì proselthṑn heîs tō̂n grammatéōn akoúsas autō̂n syzētoúntōn, idṑn hóti kalō̂s apekríthē autoîs, epērṓtēsen autón, Poía estìn entolḕ prṓtē pántōn?

29
ἀπεκρίθη ὁ ’Ιησοῦς ὅτι Πρώτη ἐστίν, ῎Ακουε, ’Ισραήλ, κύριος ὁ θεὸς ἡμῶν κύριος εἷς ἐστιν,

apekríthē ho ’Iēsoûs hóti Prṓtē estín, ῎Akoue, ’Israḗl, kýrios ho theòs hēmō̂n kýrios heîs estin,

30
καὶ ἀγαπήσεις κύριον τὸν θεόν σου ἐξ ὅλης τῆς καρδίας σου καὶ ἐξ ὅλης τῆς ψυχῆς σου καὶ ἐξ ὅλης τῆς διανοίας σου καὶ ἐξ ὅλης τῆς ἰσχύος σου.

kaì agapḗseis kýrion tòn theón sou ex hólēs tē̂s kardías sou kaì ex hólēs tē̂s psychē̂s sou kaì ex hólēs tē̂s dianoías sou kaì ex hólēs tē̂s ischýos sou.

31
δευτέρα αὕτη, ’Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν. μείζων τούτων ἄλλη ἐντολὴ οὐκ ἔστιν.

deutéra haútē, ’Agapḗseis tòn plēsíon sou hōs seautón. meízōn toútōn állē entolḕ ouk éstin.

32
καὶ εἶπεν αὐτῷ ὁ γραμματεύς, Καλῶς, διδάσκαλε, ἐπ’ ἀληθείας εἶπες ὅτι εἷς ἐστιν καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος πλὴν αὐτοῦ·

kaì eîpen autō̂i ho grammateús, Kalō̂s, didáskale, ep’ alētheías eîpes hóti heîs estin kaì ouk éstin állos plḕn autoû:

33
καὶ τὸ ἀγαπᾶν αὐτὸν ἐξ ὅλης τῆς καρδίας καὶ ἐξ ὅλης τῆς συνέσεως καὶ ἐξ ὅλης τῆς ἰσχύος καὶ τὸ ἀγαπᾶν τὸν πλησίον ὡς ἑαυτὸν περισσότερόν ἐστιν πάντων τῶν ὁλοκαυτωμάτων καὶ θυσιῶν.

kaì tò agapân autòn ex hólēs tē̂s kardías kaì ex hólēs tē̂s synéseōs kaì ex hólēs tē̂s ischýos kaì tò agapân tòn plēsíon hōs heautòn perissóterón estin pántōn tō̂n holokautōmátōn kaì thysiō̂n.

34
καὶ ὁ ’Ιησοῦς ἰδὼν [αὐτὸν] ὅτι νουνεχῶς ἀπεκρίθη εἶπεν αὐτῷ, Οὐ μακρὰν εἶ ἀπὸ τῆς βασιλείας τοῦ θεοῦ. καὶ οὐδεὶς οὐκέτι ἐτόλμα αὐτὸν ἐπερωτῆσαι.

kaì ho ’Iēsoûs idṑn [autòn] hóti nounechō̂s apekríthē eîpen autō̂i, Ou makràn eî apò tē̂s basileías toû theoû. kaì oudeìs oukéti etólma autòn eperōtē̂sai.

35
Καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ’Ιησοῦς ἔλεγεν διδάσκων ἐν τῷ ἱερῷ, Πῶς λέγουσιν οἱ γραμματεῖς ὅτι ὁ Χριστὸς υἱὸς Δαυίδ ἐστιν;

Kaì apokritheìs ho ’Iēsoûs élegen didáskōn en tō̂i hierō̂i, Pō̂s légousin hoi grammateîs hóti ho Christòs hyiòs Dauíd estin?

36
αὐτὸς Δαυὶδ εἶπεν ἐν τῷ πνεύματι τῷ ἁγίῳ, Εἶπεν κύριος τῷ κυρίῳ μου, Κάθου ἐκ δεξιῶν μου ἕως ἂν θῶ τοὺς ἐχθρούς σου ὑποκάτω τῶν ποδῶν σου.

autòs Dauìd eîpen en tō̂i pneúmati tō̂i hagíōi, Eîpen kýrios tō̂i kyríōi mou, Káthou ek dexiō̂n mou héōs àn thō̂ toùs echthroús sou hypokátō tō̂n podō̂n sou.

37
αὐτὸς Δαυὶδ λέγει αὐτὸν κύριον, καὶ πόθεν αὐτοῦ ἐστιν υἱός; καὶ [ὁ] πολὺς ὄχλος ἤκουεν αὐτοῦ ἡδέως.

autòs Dauìd légei autòn kýrion, kaì póthen autoû estin hyiós? kaì [ho] polỳs óchlos ḗkouen autoû hēdéōs.

38
Καὶ ἐν τῇ διδαχῇ αὐτοῦ ἔλεγεν, Βλέπετε ἀπὸ τῶν γραμματέων τῶν θελόντων ἐν στολαῖς περιπατεῖν καὶ ἀσπασμοὺς ἐν ταῖς ἀγοραῖς

Kaì en tē̂i didachē̂i autoû élegen, Blépete apò tō̂n grammatéōn tō̂n thelóntōn en stolaîs peripateîn kaì aspasmoùs en taîs agoraîs

39
καὶ πρωτοκαθεδρίας ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ πρωτοκλισίας ἐν τοῖς δείπνοις·

kaì prōtokathedrías en taîs synagōgaîs kaì prōtoklisías en toîs deípnois:

40
οἱ κατεσθίοντες τὰς οἰκίας τῶν χηρῶν καὶ προφάσει μακρὰ προσευχόμενοι, οὗτοι λήμψονται περισσότερον κρίμα.

hoi katesthíontes tàs oikías tō̂n chērō̂n kaì prophásei makrà proseuchómenoi, hoûtoi lḗmpsontai perissóteron kríma.

41
Καὶ καθίσας κατέναντι τοῦ γαζοφυλακίου ἐθεώρει πῶς ὁ ὄχλος βάλλει χαλκὸν εἰς τὸ γαζοφυλάκιον· καὶ πολλοὶ πλούσιοι ἔβαλλον πολλά·

Kaì kathísas katénanti toû gazophylakíou etheṓrei pō̂s ho óchlos bállei chalkòn eis tò gazophylákion: kaì polloì ploúsioi éballon pollá:

42
καὶ ἐλθοῦσα μία χήρα πτωχὴ ἔβαλεν λεπτὰ δύο, ὅ ἐστιν κοδράντης.

kaì elthoûsa mía chḗra ptōchḕ ébalen leptà dýo, hó estin kodrántēs.

43
καὶ προσκαλεσάμενος τοὺς μαθητὰς αὐτοῦ εἶπεν αὐτοῖς, ’Αμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι ἡ χήρα αὕτη ἡ πτωχὴ πλεῖον πάντων ἔβαλεν τῶν βαλλόντων εἰς τὸ γαζοφυλάκιον·

kaì proskalesámenos toùs mathētàs autoû eîpen autoîs, ’Amḕn légō hymîn hóti hē chḗra haútē hē ptōchḕ pleîon pántōn ébalen tō̂n ballóntōn eis tò gazophylákion:

44
πάντες γὰρ ἐκ τοῦ περισσεύοντος αὐτοῖς ἔβαλον, αὕτη δὲ ἐκ τῆς ὑστερήσεως αὐτῆς πάντα ὅσα εἶχεν ἔβαλεν, ὅλον τὸν βίον αὐτῆς.

pántes gàr ek toû perisseúontos autoîs ébalon, haútē dè ek tē̂s hysterḗseōs autē̂s pánta hósa eîchen ébalen, hólon tòn bíon autē̂s.