Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Marc 13:36

New Testament
Chapter
Verses
1
Καὶ ἐκπορευομένου αὐτοῦ ἐκ τοῦ ἱεροῦ λέγει αὐτῷ εἷς [ἐκ] τῶν μαθητῶν αὐτοῦ, Διδάσκαλε, ἴδε ποταποὶ λίθοι καὶ ποταπαὶ οἰκοδομαί.

Kaì ekporeuoménou autoû ek toû hieroû légei autō̂i heîs [ek] tō̂n mathētō̂n autoû, Didáskale, íde potapoì líthoi kaì potapaì oikodomaí.

2
καὶ ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτῷ, Βλέπεις ταύτας τὰς μεγάλας οἰκοδομάς; οὐ μὴ ἀφεθῇ ὧδε λίθος ἐπὶ λίθον ὃς οὐ μὴ καταλυθῇ.

kaì ho ’Iēsoûs eîpen autō̂i, Blépeis taútas tàs megálas oikodomás? ou mḕ aphethē̂i hō̂de líthos epì líthon hòs ou mḕ katalythē̂i.

3
Καὶ καθημένου αὐτοῦ εἰς τὸ ῎Ορος τῶν ’Ελαιῶν κατέναντι τοῦ ἱεροῦ ἐπηρώτα αὐτὸν κατ’ ἰδίαν Πέτρος καὶ ’Ιάκωβος καὶ ’Ιωάννης καὶ ’Ανδρέας,

Kaì kathēménou autoû eis tò ῎Oros tō̂n ’Elaiō̂n katénanti toû hieroû epērṓta autòn kat’ idían Pétros kaì ’Iákōbos kaì ’Iōánnēs kaì ’Andréas,

4
Εἰπὸν ἡμῖν πότε ταῦτα ἔσται, καὶ τί τὸ σημεῖον ὅταν μέλλῃ ταῦτα συντελεῖσθαι πάντα.

Eipòn hēmîn póte taûta éstai, kaì tí tò sēmeîon hótan méllēi taûta synteleîsthai pánta.

5
ὁ δὲ ’Ιησοῦς ἤρξατο λέγειν αὐτοῖς, Βλέπετε μή τις ὑμᾶς πλανήσῃ·

ho dè ’Iēsoûs ḗrxato légein autoîs, Blépete mḗ tis hymâs planḗsēi:

6
πολλοὶ ἐλεύσονται ἐπὶ τῷ ὀνόματί μου λέγοντες ὅτι ’Εγώ εἰμι, καὶ πολλοὺς πλανήσουσιν.

polloì eleúsontai epì tō̂i onómatí mou légontes hóti ’Egṓ eimi, kaì polloùs planḗsousin.

7
ὅταν δὲ ἀκούσητε πολέμους καὶ ἀκοὰς πολέμων, μὴ θροεῖσθε· δεῖ γενέσθαι, ἀλλ’ οὔπω τὸ τέλος.

hótan dè akoúsēte polémous kaì akoàs polémōn, mḕ throeîsthe: deî genésthai, all’ oúpō tò télos.

8
ἐγερθήσεται γὰρ ἔθνος ἐπ’ ἔθνος καὶ βασιλεία ἐπὶ βασιλείαν, ἔσονται σεισμοὶ κατὰ τόπους, ἔσονται λιμοί· ἀρχὴ ὠδίνων ταῦτα.

egerthḗsetai gàr éthnos ep’ éthnos kaì basileía epì basileían, ésontai seismoì katà tópous, ésontai limoí: archḕ ōdínōn taûta.

9
βλέπετε δὲ ὑμεῖς ἑαυτούς· παραδώσουσιν ὑμᾶς εἰς συνέδρια καὶ εἰς συναγωγὰς δαρήσεσθε καὶ ἐπὶ ἡγεμόνων καὶ βασιλέων σταθήσεσθε ἕνεκεν ἐμοῦ εἰς μαρτύριον αὐτοῖς.

blépete dè hymeîs heautoús: paradṓsousin hymâs eis synédria kaì eis synagōgàs darḗsesthe kaì epì hēgemónōn kaì basiléōn stathḗsesthe héneken emoû eis martýrion autoîs.

10
καὶ εἰς πάντα τὰ ἔθνη πρῶτον δεῖ κηρυχθῆναι τὸ εὐαγγέλιον.

kaì eis pánta tà éthnē prō̂ton deî kērychthē̂nai tò euangélion.

11
καὶ ὅταν ἄγωσιν ὑμᾶς παραδιδόντες, μὴ προμεριμνᾶτε τί λαλήσητε, ἀλλ’ ὃ ἐὰν δοθῇ ὑμῖν ἐν ἐκείνῃ τῇ ὥρᾳ τοῦτο λαλεῖτε, οὐ γάρ ἐστε ὑμεῖς οἱ λαλοῦντες ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον.

kaì hótan ágōsin hymâs paradidóntes, mḕ promerimnâte tí lalḗsēte, all’ hò eàn dothē̂i hymîn en ekeínēi tē̂i hṓrāi toûto laleîte, ou gár este hymeîs hoi laloûntes allà tò pneûma tò hágion.

12
καὶ παραδώσει ἀδελφὸς ἀδελφὸν εἰς θάνατον καὶ πατὴρ τέκνον, καὶ ἐπαναστήσονται τέκνα ἐπὶ γονεῖς καὶ θανατώσουσιν αὐτούς·

kaì paradṓsei adelphòs adelphòn eis thánaton kaì patḕr téknon, kaì epanastḗsontai tékna epì goneîs kaì thanatṓsousin autoús:

13
καὶ ἔσεσθε μισούμενοι ὑπὸ πάντων διὰ τὸ ὄνομά μου. ὁ δὲ ὑπομείνας εἰς τέλος οὗτος σωθήσεται.

kaì ésesthe misoúmenoi hypò pántōn dià tò ónomá mou. ho dè hypomeínas eis télos hoûtos sōthḗsetai.

14
῞Οταν δὲ ἴδητε τὸ βδέλυγμα τῆς ἐρημώσεως ἑστηκότα ὅπου οὐ δεῖ, ὁ ἀναγινώσκων νοείτω, τότε οἱ ἐν τῇ ’Ιουδαίᾳ φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη,

῞Otan dè ídēte tò bdélygma tē̂s erēmṓseōs hestēkóta hópou ou deî, ho anaginṓskōn noeítō, tóte hoi en tē̂i ’Ioudaíāi pheugétōsan eis tà órē,

15
ὁ [δὲ] ἐπὶ τοῦ δώματος μὴ καταβάτω μηδὲ εἰσελθάτω ἆραί τι ἐκ τῆς οἰκίας αὐτοῦ,

ho [dè] epì toû dṓmatos mḕ katabátō mēdè eiselthátō âraí ti ek tē̂s oikías autoû,

16
καὶ ὁ εἰς τὸν ἀγρὸν μὴ ἐπιστρεψάτω εἰς τὰ ὀπίσω ἆραι τὸ ἱμάτιον αὐτοῦ.

kaì ho eis tòn agròn mḕ epistrepsátō eis tà opísō ârai tò himátion autoû.

17
οὐαὶ δὲ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις καὶ ταῖς θηλαζούσαις ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις.

ouaì dè taîs en gastrì echoúsais kaì taîs thēlazoúsais en ekeínais taîs hēmérais.

18
προσεύχεσθε δὲ ἵνα μὴ γένηται χειμῶνος·

proseúchesthe dè hína mḕ génētai cheimō̂nos:

19
ἔσονται γὰρ αἱ ἡμέραι ἐκεῖναι θλῖψις οἵα οὐ γέγονεν τοιαύτη ἀπ’ ἀρχῆς κτίσεως ἣν ἔκτισεν ὁ θεὸς ἕως τοῦ νῦν καὶ οὐ μὴ γένηται.

ésontai gàr hai hēmérai ekeînai thlîpsis hoía ou gégonen toiaútē ap’ archē̂s ktíseōs hḕn éktisen ho theòs héōs toû nŷn kaì ou mḕ génētai.

20
καὶ εἰ μὴ ἐκολόβωσεν κύριος τὰς ἡμέρας, οὐκ ἂν ἐσώθη πᾶσα σάρξ. ἀλλὰ διὰ τοὺς ἐκλεκτοὺς οὓς ἐξελέξατο ἐκολόβωσεν τὰς ἡμέρας.

kaì ei mḕ ekolóbōsen kýrios tàs hēméras, ouk àn esṓthē pâsa sárx. allà dià toùs eklektoùs hoùs exeléxato ekolóbōsen tàs hēméras.

21
καὶ τότε ἐάν τις ὑμῖν εἴπῃ, ῎Ιδε ὧδε ὁ Χριστός, ῎Ιδε ἐκεῖ, μὴ πιστεύετε·

kaì tóte eán tis hymîn eípēi, ῎Ide hō̂de ho Christós, ῎Ide ekeî, mḕ pisteúete:

22
ἐγερθήσονται γὰρ ψευδόχριστοι καὶ ψευδοπροφῆται καὶ δώσουσιν σημεῖα καὶ τέρατα πρὸς τὸ ἀποπλανᾶν, εἰ δυνατόν, τοὺς ἐκλεκτούς.

egerthḗsontai gàr pseudóchristoi kaì pseudoprophē̂tai kaì dṓsousin sēmeîa kaì térata pròs tò apoplanân, ei dynatón, toùs eklektoús.

23
ὑμεῖς δὲ βλέπετε· προείρηκα ὑμῖν πάντα.

hymeîs dè blépete: proeírēka hymîn pánta.

24
’Αλλὰ ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις μετὰ τὴν θλῖψιν ἐκείνην ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς,

’Allà en ekeínais taîs hēmérais metà tḕn thlîpsin ekeínēn ho hḗlios skotisthḗsetai, kaì hē selḗnē ou dṓsei tò phéngos autē̂s,

25
καὶ οἱ ἀστέρες ἔσονται ἐκ τοῦ οὐρανοῦ πίπτοντες, καὶ αἱ δυνάμεις αἱ ἐν τοῖς οὐρανοῖς σαλευθήσονται.

kaì hoi astéres ésontai ek toû ouranoû píptontes, kaì hai dynámeis hai en toîs ouranoîs saleuthḗsontai.

26
καὶ τότε ὄψονται τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐρχόμενον ἐν νεφέλαις μετὰ δυνάμεως πολλῆς καὶ δόξης.

kaì tóte ópsontai tòn hyiòn toû anthrṓpou erchómenon en nephélais metà dynámeōs pollē̂s kaì dóxēs.

27
καὶ τότε ἀποστελεῖ τοὺς ἀγγέλους καὶ ἐπισυνάξει τοὺς ἐκλεκτοὺς [αὐτοῦ] ἐκ τῶν τεσσάρων ἀνέμων ἀπ’ ἄκρου γῆς ἕως ἄκρου οὐρανοῦ.

kaì tóte aposteleî toùs angélous kaì episynáxei toùs eklektoùs [autoû] ek tō̂n tessárōn anémōn ap’ ákrou gē̂s héōs ákrou ouranoû.

28
’Απὸ δὲ τῆς συκῆς μάθετε τὴν παραβολήν· ὅταν ἤδη ὁ κλάδος αὐτῆς ἁπαλὸς γένηται καὶ ἐκφύῃ τὰ φύλλα, γινώσκετε ὅτι ἐγγὺς τὸ θέρος ἐστίν.

’Apò dè tē̂s sykē̂s máthete tḕn parabolḗn: hótan ḗdē ho kládos autē̂s hapalòs génētai kaì ekphýēi tà phýlla, ginṓskete hóti engỳs tò théros estín.

29
οὕτως καὶ ὑμεῖς, ὅταν ἴδητε ταῦτα γινόμενα, γινώσκετε ὅτι ἐγγύς ἐστιν ἐπὶ θύραις.

hoútōs kaì hymeîs, hótan ídēte taûta ginómena, ginṓskete hóti engýs estin epì thýrais.

30
ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐ μὴ παρέλθῃ ἡ γενεὰ αὕτη μέχρις οὗ ταῦτα πάντα γένηται.

amḕn légō hymîn hóti ou mḕ parélthēi hē geneà haútē méchris hoû taûta pánta génētai.

31
ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσονται, οἱ δὲ λόγοι μου οὐ μὴ παρελεύσονται.

ho ouranòs kaì hē gē̂ pareleúsontai, hoi dè lógoi mou ou mḕ pareleúsontai.

32
Περὶ δὲ τῆς ἡμέρας ἐκείνης ἢ τῆς ὥρας οὐδεὶς οἶδεν, οὐδὲ οἱ ἄγγελοι ἐν οὐρανῷ οὐδὲ ὁ υἱός, εἰ μὴ ὁ πατήρ.

Perì dè tē̂s hēméras ekeínēs ḕ tē̂s hṓras oudeìs oîden, oudè hoi ángeloi en ouranō̂i oudè ho hyiós, ei mḕ ho patḗr.

33
βλέπετε ἀγρυπνεῖτε· οὐκ οἴδατε γὰρ πότε ὁ καιρός ἐστιν.

blépete agrypneîte: ouk oídate gàr póte ho kairós estin.

34
ὡς ἄνθρωπος ἀπόδημος ἀφεὶς τὴν οἰκίαν αὐτοῦ καὶ δοὺς τοῖς δούλοις αὐτοῦ τὴν ἐξουσίαν, ἑκάστῳ τὸ ἔργον αὐτοῦ, καὶ τῷ θυρωρῷ ἐνετείλατο ἵνα γρηγορῇ.

hōs ánthrōpos apódēmos apheìs tḕn oikían autoû kaì doùs toîs doúlois autoû tḕn exousían, hekástōi tò érgon autoû, kaì tō̂i thyrōrō̂i eneteílato hína grēgorē̂i.

35
γρηγορεῖτε οὖν, οὐκ οἴδατε γὰρ πότε ὁ κύριος τῆς οἰκίας ἔρχεται, ἢ ὀψὲ ἢ μεσονύκτιον ἢ ἀλεκτοροφωνίας ἢ πρωΐ,

grēgoreîte oûn, ouk oídate gàr póte ho kýrios tē̂s oikías érchetai, ḕ opsè ḕ mesonýktion ḕ alektorophōnías ḕ prōḯ,

36
μὴ ἐλθὼν ἐξαίφνης εὕρῃ ὑμᾶς καθεύδοντας.

mḕ elthṑn exaíphnēs heúrēi hymâs katheúdontas.

37
ὃ δὲ ὑμῖν λέγω, πᾶσιν λέγω, γρηγορεῖτε.

hò dè hymîn légō, pâsin légō, grēgoreîte.