Bibles in ancient languages
Old translations
Modern translations

Novum Testamentum Graecum Marc 14:6

New Testament
Chapter
Verses
1
῏Ην δὲ τὸ πάσχα καὶ τὰ ἄζυμα μετὰ δύο ἡμέρας. καὶ ἐζήτουν οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ γραμματεῖς πῶς αὐτὸν ἐν δόλῳ κρατήσαντες ἀποκτείνωσιν·

᾿̂Ēn dè tò páscha kaì tà ázyma metà dýo hēméras. kaì ezḗtoun hoi archiereîs kaì hoi grammateîs pō̂s autòn en dólōi kratḗsantes apokteínōsin:

2
ἔλεγον γάρ, Μὴ ἐν τῇ ἑορτῇ, μήποτε ἔσται θόρυβος τοῦ λαοῦ.

élegon gár, Mḕ en tē̂i heortē̂i, mḗpote éstai thórybos toû laoû.

3
Καὶ ὄντος αὐτοῦ ἐν Βηθανίᾳ ἐν τῇ οἰκίᾳ Σίμωνος τοῦ λεπροῦ κατακειμένου αὐτοῦ ἦλθεν γυνὴ ἔχουσα ἀλάβαστρον μύρου νάρδου πιστικῆς πολυτελοῦς· συντρίψασα τὴν ἀλάβαστρον κατέχεεν αὐτοῦ τῆς κεφαλῆς.

Kaì óntos autoû en Bēthaníāi en tē̂i oikíāi Símōnos toû leproû katakeiménou autoû ē̂lthen gynḕ échousa alábastron mýrou nárdou pistikē̂s polyteloûs: syntrípsasa tḕn alábastron katécheen autoû tē̂s kephalē̂s.

4
ἦσαν δέ τινες ἀγανακτοῦντες πρὸς ἑαυτούς, Εἰς τί ἡ ἀπώλεια αὕτη τοῦ μύρου γέγονεν;

ē̂san dé tines aganaktoûntes pròs heautoús, Eis tí hē apṓleia haútē toû mýrou gégonen?

5
ἠδύνατο γὰρ τοῦτο τὸ μύρον πραθῆναι ἐπάνω δηναρίων τριακοσίων καὶ δοθῆναι τοῖς πτωχοῖς· καὶ ἐνεβριμῶντο αὐτῇ.

ēdýnato gàr toûto tò mýron prathē̂nai epánō dēnaríōn triakosíōn kaì dothē̂nai toîs ptōchoîs: kaì enebrimō̂nto autē̂i.

6
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν, ῎Αφετε αὐτήν· τί αὐτῇ κόπους παρέχετε; καλὸν ἔργον ἠργάσατο ἐν ἐμοί.

ho dè ’Iēsoûs eîpen, ῎Aphete autḗn: tí autē̂i kópous paréchete? kalòn érgon ērgásato en emoí.

7
πάντοτε γὰρ τοὺς πτωχοὺς ἔχετε μεθ’ ἑαυτῶν, καὶ ὅταν θέλητε δύνασθε αὐτοῖς εὖ ποιῆσαι, ἐμὲ δὲ οὐ πάντοτε ἔχετε.

pántote gàr toùs ptōchoùs échete meth’ heautō̂n, kaì hótan thélēte dýnasthe autoîs eû poiē̂sai, emè dè ou pántote échete.

8
ὃ ἔσχεν ἐποίησεν· προέλαβεν μυρίσαι τὸ σῶμά μου εἰς τὸν ἐνταφιασμόν.

hò éschen epoíēsen: proélaben myrísai tò sō̂má mou eis tòn entaphiasmón.

9
ἀμὴν δὲ λέγω ὑμῖν, ὅπου ἐὰν κηρυχθῇ τὸ εὐαγγέλιον εἰς ὅλον τὸν κόσμον, καὶ ὃ ἐποίησεν αὕτη λαληθήσεται εἰς μνημόσυνον αὐτῆς.

amḕn dè légō hymîn, hópou eàn kērychthē̂i tò euangélion eis hólon tòn kósmon, kaì hò epoíēsen haútē lalēthḗsetai eis mnēmósynon autē̂s.

10
Καὶ ’Ιούδας ’Ισκαριὼθ ὁ εἷς τῶν δώδεκα ἀπῆλθεν πρὸς τοὺς ἀρχιερεῖς ἵνα αὐτὸν παραδοῖ [αὐτοῖς].

Kaì ’Ioúdas ’Iskariṑth ho heîs tō̂n dṓdeka apē̂lthen pròs toùs archiereîs hína autòn paradoî [autoîs].

11
οἱ δὲ ἀκούσαντες ἐχάρησαν καὶ ἐπηγγείλαντο αὐτῷ ἀργύριον δοῦναι. καὶ ἐζήτει πῶς αὐτὸν εὐκαίρως παραδοῖ.

hoi dè akoúsantes echárēsan kaì epēngeílanto autō̂i argýrion doûnai. kaì ezḗtei pō̂s autòn eukaírōs paradoî.

12
Καὶ τῇ πρώτῃ ἡμέρᾳ τῶν ἀζύμων, ὅτε τὸ πάσχα ἔθυον, λέγουσιν αὐτῷ οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ, Ποῦ θέλεις ἀπελθόντες ἑτοιμάσωμεν ἵνα φάγῃς τὸ πάσχα;

Kaì tē̂i prṓtēi hēmérāi tō̂n azýmōn, hóte tò páscha éthyon, légousin autō̂i hoi mathētaì autoû, Poû théleis apelthóntes hetoimásōmen hína phágēis tò páscha?

13
καὶ ἀποστέλλει δύο τῶν μαθητῶν αὐτοῦ καὶ λέγει αὐτοῖς, ‘Υπάγετε εἰς τὴν πόλιν, καὶ ἀπαντήσει ὑμῖν ἄνθρωπος κεράμιον ὕδατος βαστάζων· ἀκολουθήσατε αὐτῷ,

kaì apostéllei dýo tō̂n mathētō̂n autoû kaì légei autoîs, ‘Ypágete eis tḕn pólin, kaì apantḗsei hymîn ánthrōpos kerámion hýdatos bastázōn: akolouthḗsate autō̂i,

14
καὶ ὅπου ἐὰν εἰσέλθῃ εἴπατε τῷ οἰκοδεσπότῃ ὅτι ‘Ο διδάσκαλος λέγει, Ποῦ ἐστιν τὸ κατάλυμά μου ὅπου τὸ πάσχα μετὰ τῶν μαθητῶν μου φάγω;

kaì hópou eàn eisélthēi eípate tō̂i oikodespótēi hóti ‘O didáskalos légei, Poû estin tò katálymá mou hópou tò páscha metà tō̂n mathētō̂n mou phágō?

15
καὶ αὐτὸς ὑμῖν δείξει ἀνάγαιον μέγα ἐστρωμένον ἕτοιμον· καὶ ἐκεῖ ἑτοιμάσατε ἡμῖν.

kaì autòs hymîn deíxei anágaion méga estrōménon hétoimon: kaì ekeî hetoimásate hēmîn.

16
καὶ ἐξῆλθον οἱ μαθηταὶ καὶ ἦλθον εἰς τὴν πόλιν καὶ εὗρον καθὼς εἶπεν αὐτοῖς, καὶ ἡτοίμασαν τὸ πάσχα.

kaì exē̂lthon hoi mathētaì kaì ē̂lthon eis tḕn pólin kaì heûron kathṑs eîpen autoîs, kaì hētoímasan tò páscha.

17
Καὶ ὀψίας γενομένης ἔρχεται μετὰ τῶν δώδεκα.

Kaì opsías genoménēs érchetai metà tō̂n dṓdeka.

18
καὶ ἀνακειμένων αὐτῶν καὶ ἐσθιόντων ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν, ’Αμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι εἷς ἐξ ὑμῶν παραδώσει με, ὁ ἐσθίων μετ’ ἐμοῦ.

kaì anakeiménōn autō̂n kaì esthióntōn ho ’Iēsoûs eîpen, ’Amḕn légō hymîn hóti heîs ex hymō̂n paradṓsei me, ho esthíōn met’ emoû.

19
ἤρξαντο λυπεῖσθαι καὶ λέγειν αὐτῷ εἷς κατὰ εἷς, Μήτι ἐγώ;

ḗrxanto lypeîsthai kaì légein autō̂i heîs katà heîs, Mḗti egṓ?

20
ὁ δὲ εἶπεν αὐτοῖς, Εἷς [ἐκ] τῶν δώδεκα, ὁ ἐμβαπτόμενος μετ’ ἐμοῦ εἰς τὸ τρύβλιον.

ho dè eîpen autoîs, Heîs [ek] tō̂n dṓdeka, ho embaptómenos met’ emoû eis tò trýblion.

21
ὅτι ὁ μὲν υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ὑπάγει καθὼς γέγραπται περὶ αὐτοῦ, οὐαὶ δὲ τῷ ἀνθρώπῳ ἐκείνῳ δι’ οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοται· καλὸν αὐτῷ εἰ οὐκ ἐγεννήθη ὁ ἄνθρωπος ἐκεῖνος.

hóti ho mèn hyiòs toû anthrṓpou hypágei kathṑs gégraptai perì autoû, ouaì dè tō̂i anthrṓpōi ekeínōi di’ hoû ho hyiòs toû anthrṓpou paradídotai: kalòn autō̂i ei ouk egennḗthē ho ánthrōpos ekeînos.

22
Καὶ ἐσθιόντων αὐτῶν λαβὼν ἄρτον εὐλογήσας ἔκλασεν καὶ ἔδωκεν αὐτοῖς καὶ εἶπεν, Λάβετε, τοῦτό ἐστιν τὸ σῶμά μου.

Kaì esthióntōn autō̂n labṑn árton eulogḗsas éklasen kaì édōken autoîs kaì eîpen, Lábete, toûtó estin tò sō̂má mou.

23
καὶ λαβὼν ποτήριον εὐχαριστήσας ἔδωκεν αὐτοῖς, καὶ ἔπιον ἐξ αὐτοῦ πάντες.

kaì labṑn potḗrion eucharistḗsas édōken autoîs, kaì épion ex autoû pántes.

24
καὶ εἶπεν αὐτοῖς, Τοῦτό ἐστιν τὸ αἷμά μου τῆς διαθήκης τὸ ἐκχυννόμενον ὑπὲρ πολλῶν·

kaì eîpen autoîs, Toûtó estin tò haîmá mou tē̂s diathḗkēs tò ekchynnómenon hypèr pollō̂n:

25
ἀμὴν λέγω ὑμῖν ὅτι οὐκέτι οὐ μὴ πίω ἐκ τοῦ γενήματος τῆς ἀμπέλου ἕως τῆς ἡμέρας ἐκείνης ὅταν αὐτὸ πίνω καινὸν ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ.

amḕn légō hymîn hóti oukéti ou mḕ píō ek toû genḗmatos tē̂s ampélou héōs tē̂s hēméras ekeínēs hótan autò pínō kainòn en tē̂i basileíāi toû theoû.

26
Καὶ ὑμνήσαντες ἐξῆλθον εἰς τὸ ῎Ορος τῶν ’Ελαιῶν.

Kaì hymnḗsantes exē̂lthon eis tò ῎Oros tō̂n ’Elaiō̂n.

27
Καὶ λέγει αὐτοῖς ὁ ’Ιησοῦς ὅτι Πάντες σκανδαλισθήσεσθε, ὅτι γέγραπται, Πατάξω τὸν ποιμένα, καὶ τὰ πρόβατα διασκορπισθήσονται·

Kaì légei autoîs ho ’Iēsoûs hóti Pántes skandalisthḗsesthe, hóti gégraptai, Patáxō tòn poiména, kaì tà próbata diaskorpisthḗsontai:

28
ἀλλὰ μετὰ τὸ ἐγερθῆναί με προάξω ὑμᾶς εἰς τὴν Γαλιλαίαν.

allà metà tò egerthē̂naí me proáxō hymâs eis tḕn Galilaían.

29
ὁ δὲ Πέτρος ἔφη αὐτῷ, Εἰ καὶ πάντες σκανδαλισθήσονται, ἀλλ’ οὐκ ἐγώ.

ho dè Pétros éphē autō̂i, Ei kaì pántes skandalisthḗsontai, all’ ouk egṓ.

30
καὶ λέγει αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς, ’Αμὴν λέγω σοι ὅτι σὺ σήμερον ταύτῃ τῇ νυκτὶ πρὶν ἢ δὶς ἀλέκτορα φωνῆσαι τρίς με ἀπαρνήσῃ.

kaì légei autō̂i ho ’Iēsoûs, ’Amḕn légō soi hóti sỳ sḗmeron taútēi tē̂i nyktì prìn ḕ dìs aléktora phōnē̂sai trís me aparnḗsēi.

31
ὁ δὲ ἐκπερισσῶς ἐλάλει, ’Εὰν δέῃ με συναποθανεῖν σοι, οὐ μή σε ἀπαρνήσομαι. ὡσαύτως δὲ καὶ πάντες ἔλεγον.

ho dè ekperissō̂s elálei, ’Eàn déēi me synapothaneîn soi, ou mḗ se aparnḗsomai. hōsaútōs dè kaì pántes élegon.

32
Καὶ ἔρχονται εἰς χωρίον οὗ τὸ ὄνομα Γεθσημανί, καὶ λέγει τοῖς μαθηταῖς αὐτοῦ, Καθίσατε ὧδε ἕως προσεύξωμαι.

Kaì érchontai eis chōríon hoû tò ónoma Gethsēmaní, kaì légei toîs mathētaîs autoû, Kathísate hō̂de héōs proseúxōmai.

33
καὶ παραλαμβάνει τὸν Πέτρον καὶ [τὸν] ’Ιάκωβον καὶ [τὸν] ’Ιωάννην μετ’ αὐτοῦ, καὶ ἤρξατο ἐκθαμβεῖσθαι καὶ ἀδημονεῖν,

kaì paralambánei tòn Pétron kaì [tòn] ’Iákōbon kaì [tòn] ’Iōánnēn met’ autoû, kaì ḗrxato ekthambeîsthai kaì adēmoneîn,

34
καὶ λέγει αὐτοῖς, Περίλυπός ἐστιν ἡ ψυχή μου ἕως θανάτου· μείνατε ὧδε καὶ γρηγορεῖτε.

kaì légei autoîs, Perílypós estin hē psychḗ mou héōs thanátou: meínate hō̂de kaì grēgoreîte.

35
καὶ προελθὼν μικρὸν ἔπιπτεν ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ προσηύχετο ἵνα εἰ δυνατόν ἐστιν παρέλθῃ ἀπ’ αὐτοῦ ἡ ὥρα,

kaì proelthṑn mikròn épipten epì tē̂s gē̂s, kaì prosēýcheto hína ei dynatón estin parélthēi ap’ autoû hē hṓra,

36
καὶ ἔλεγεν, Αββα ὁ πατήρ, πάντα δυνατά σοι· παρένεγκε τὸ ποτήριον τοῦτο ἀπ’ ἐμοῦ· ἀλλ’ οὐ τί ἐγὼ θέλω ἀλλὰ τί σύ.

kaì élegen, Abba ho patḗr, pánta dynatá soi: parénenke tò potḗrion toûto ap’ emoû: all’ ou tí egṑ thélō allà tí sý.

37
καὶ ἔρχεται καὶ εὑρίσκει αὐτοὺς καθεύδοντας, καὶ λέγει τῷ Πέτρῳ, Σίμων, καθεύδεις; οὐκ ἴσχυσας μίαν ὥραν γρηγορῆσαι;

kaì érchetai kaì heurískei autoùs katheúdontas, kaì légei tō̂i Pétrōi, Símōn, katheúdeis? ouk íschysas mían hṓran grēgorē̂sai?

38
γρηγορεῖτε καὶ προσεύχεσθε, ἵνα μὴ ἔλθητε εἰς πειρασμόν· τὸ μὲν πνεῦμα πρόθυμον ἡ δὲ σὰρξ ἀσθενής.

grēgoreîte kaì proseúchesthe, hína mḕ élthēte eis peirasmón: tò mèn pneûma próthymon hē dè sàrx asthenḗs.

39
καὶ πάλιν ἀπελθὼν προσηύξατο τὸν αὐτὸν λόγον εἰπών.

kaì pálin apelthṑn prosēýxato tòn autòn lógon eipṓn.

40
καὶ πάλιν ἐλθὼν εὗρεν αὐτοὺς καθεύδοντας, ἦσαν γὰρ αὐτῶν οἱ ὀφθαλμοὶ καταβαρυνόμενοι, καὶ οὐκ ᾔδεισαν τί ἀποκριθῶσιν αὐτῷ.

kaì pálin elthṑn heûren autoùs katheúdontas, ē̂san gàr autō̂n hoi ophthalmoì katabarynómenoi, kaì ouk ḗideisan tí apokrithō̂sin autō̂i.

41
καὶ ἔρχεται τὸ τρίτον καὶ λέγει αὐτοῖς, Καθεύδετε τὸ λοιπὸν καὶ ἀναπαύεσθε; ἀπέχει· ἦλθεν ἡ ὥρα, ἰδοὺ παραδίδοται ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου εἰς τὰς χεῖρας τῶν ἁμαρτωλῶν.

kaì érchetai tò tríton kaì légei autoîs, Katheúdete tò loipòn kaì anapaúesthe? apéchei: ē̂lthen hē hṓra, idoù paradídotai ho hyiòs toû anthrṓpou eis tàs cheîras tō̂n hamartōlō̂n.

42
ἐγείρεσθε ἄγωμεν· ἰδοὺ ὁ παραδιδούς με ἤγγικεν.

egeíresthe ágōmen: idoù ho paradidoús me ḗngiken.

43
Καὶ εὐθὺς ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος παραγίνεται ’Ιούδας εἷς τῶν δώδεκα καὶ μετ’ αὐτοῦ ὄχλος μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων παρὰ τῶν ἀρχιερέων καὶ τῶν γραμματέων καὶ τῶν πρεσβυτέρων.

Kaì euthỳs éti autoû laloûntos paragínetai ’Ioúdas heîs tō̂n dṓdeka kaì met’ autoû óchlos metà machairō̂n kaì xýlōn parà tō̂n archieréōn kaì tō̂n grammatéōn kaì tō̂n presbytérōn.

44
δεδώκει δὲ ὁ παραδιδοὺς αὐτὸν σύσσημον αὐτοῖς λέγων, ῝Ον ἂν φιλήσω αὐτός ἐστιν· κρατήσατε αὐτὸν καὶ ἀπάγετε ἀσφαλῶς.

dedṓkei dè ho paradidoùs autòn sýssēmon autoîs légōn, ῝On àn philḗsō autós estin: kratḗsate autòn kaì apágete asphalō̂s.

45
καὶ ἐλθὼν εὐθὺς προσελθὼν αὐτῷ λέγει, ‘Ραββί, καὶ κατεφίλησεν αὐτόν.

kaì elthṑn euthỳs proselthṑn autō̂i légei, ‘Rabbí, kaì katephílēsen autón.

46
οἱ δὲ ἐπέβαλον τὰς χεῖρας αὐτῷ καὶ ἐκράτησαν αὐτόν.

hoi dè epébalon tàs cheîras autō̂i kaì ekrátēsan autón.

47
εἷς δέ [τις] τῶν παρεστηκότων σπασάμενος τὴν μάχαιραν ἔπαισεν τὸν δοῦλον τοῦ ἀρχιερέως καὶ ἀφεῖλεν αὐτοῦ τὸ ὠτάριον.

heîs dé [tis] tō̂n parestēkótōn spasámenos tḕn máchairan épaisen tòn doûlon toû archieréōs kaì apheîlen autoû tò ōtárion.

48
καὶ ἀποκριθεὶς ὁ ’Ιησοῦς εἶπεν αὐτοῖς, ‘Ως ἐπὶ λῃστὴν ἐξήλθατε μετὰ μαχαιρῶν καὶ ξύλων συλλαβεῖν με;

kaì apokritheìs ho ’Iēsoûs eîpen autoîs, ‘Ōs epì lēistḕn exḗlthate metà machairō̂n kaì xýlōn syllabeîn me?

49
καθ’ ἡμέραν ἤμην πρὸς ὑμᾶς ἐν τῷ ἱερῷ διδάσκων καὶ οὐκ ἐκρατήσατέ με· ἀλλ’ ἵνα πληρωθῶσιν αἱ γραφαί.

kath’ hēméran ḗmēn pròs hymâs en tō̂i hierō̂i didáskōn kaì ouk ekratḗsaté me: all’ hína plērōthō̂sin hai graphaí.

50
καὶ ἀφέντες αὐτὸν ἔφυγον πάντες.

kaì aphéntes autòn éphygon pántes.

51
Καὶ νεανίσκος τις συνηκολούθει αὐτῷ περιβεβλημένος σινδόνα ἐπὶ γυμνοῦ, καὶ κρατοῦσιν αὐτόν·

Kaì neanískos tis synēkoloúthei autō̂i peribeblēménos sindóna epì gymnoû, kaì kratoûsin autón:

52
ὁ δὲ καταλιπὼν τὴν σινδόνα γυμνὸς ἔφυγεν.

ho dè katalipṑn tḕn sindóna gymnòs éphygen.

53
Καὶ ἀπήγαγον τὸν ’Ιησοῦν πρὸς τὸν ἀρχιερέα, καὶ συνέρχονται πάντες οἱ ἀρχιερεῖς καὶ οἱ πρεσβύτεροι καὶ οἱ γραμματεῖς.

Kaì apḗgagon tòn ’Iēsoûn pròs tòn archieréa, kaì synérchontai pántes hoi archiereîs kaì hoi presbýteroi kaì hoi grammateîs.

54
καὶ ὁ Πέτρος ἀπὸ μακρόθεν ἠκολούθησεν αὐτῷ ἕως ἔσω εἰς τὴν αὐλὴν τοῦ ἀρχιερέως, καὶ ἦν συγκαθήμενος μετὰ τῶν ὑπηρετῶν καὶ θερμαινόμενος πρὸς τὸ φῶς.

kaì ho Pétros apò makróthen ēkoloúthēsen autō̂i héōs ésō eis tḕn aulḕn toû archieréōs, kaì ē̂n synkathḗmenos metà tō̂n hypēretō̂n kaì thermainómenos pròs tò phō̂s.

55
οἱ δὲ ἀρχιερεῖς καὶ ὅλον τὸ συνέδριον ἐζήτουν κατὰ τοῦ ’Ιησοῦ μαρτυρίαν εἰς τὸ θανατῶσαι αὐτόν, καὶ οὐχ ηὕρισκον·

hoi dè archiereîs kaì hólon tò synédrion ezḗtoun katà toû ’Iēsoû martyrían eis tò thanatō̂sai autón, kaì ouch hēýriskon:

56
πολλοὶ γὰρ ἐψευδομαρτύρουν κατ’ αὐτοῦ, καὶ ἴσαι αἱ μαρτυρίαι οὐκ ἦσαν.

polloì gàr epseudomartýroun kat’ autoû, kaì ísai hai martyríai ouk ē̂san.

57
καί τινες ἀναστάντες ἐψευδομαρτύρουν κατ’ αὐτοῦ λέγοντες

kaí tines anastántes epseudomartýroun kat’ autoû légontes

58
ὅτι ‘Ημεῖς ἠκούσαμεν αὐτοῦ λέγοντος ὅτι ’Εγὼ καταλύσω τὸν ναὸν τοῦτον τὸν χειροποίητον καὶ διὰ τριῶν ἡμερῶν ἄλλον ἀχειροποίητον οἰκοδομήσω·

hóti ‘Ēmeîs ēkoúsamen autoû légontos hóti ’Egṑ katalýsō tòn naòn toûton tòn cheiropoíēton kaì dià triō̂n hēmerō̂n állon acheiropoíēton oikodomḗsō:

59
καὶ οὐδὲ οὕτως ἴση ἦν ἡ μαρτυρία αὐτῶν.

kaì oudè hoútōs ísē ē̂n hē martyría autō̂n.

60
καὶ ἀναστὰς ὁ ἀρχιερεὺς εἰς μέσον ἐπηρώτησεν τὸν ’Ιησοῦν λέγων, Οὐκ ἀποκρίνῃ οὐδέν; τί οὗτοί σου καταμαρτυροῦσιν;

kaì anastàs ho archiereùs eis méson epērṓtēsen tòn ’Iēsoûn légōn, Ouk apokrínēi oudén? tí hoûtoí sou katamartyroûsin?

61
ὁ δὲ ἐσιώπα καὶ οὐκ ἀπεκρίνατο οὐδέν. πάλιν ὁ ἀρχιερεὺς ἐπηρώτα αὐτὸν καὶ λέγει αὐτῷ, Σὺ εἶ ὁ Χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ εὐλογητοῦ;

ho dè esiṓpa kaì ouk apekrínato oudén. pálin ho archiereùs epērṓta autòn kaì légei autō̂i, Sỳ eî ho Christòs ho hyiòs toû eulogētoû?

62
ὁ δὲ ’Ιησοῦς εἶπεν, ’Εγώ εἰμι, καὶ ὄψεσθε τὸν υἱὸν τοῦ ἀνθρώπου ἐκ δεξιῶν καθήμενον τῆς δυνάμεως καὶ ἐρχόμενον μετὰ τῶν νεφελῶν τοῦ οὐρανοῦ.

ho dè ’Iēsoûs eîpen, ’Egṓ eimi, kaì ópsesthe tòn hyiòn toû anthrṓpou ek dexiō̂n kathḗmenon tē̂s dynámeōs kaì erchómenon metà tō̂n nephelō̂n toû ouranoû.

63
ὁ δὲ ἀρχιερεὺς διαρρήξας τοὺς χιτῶνας αὐτοῦ λέγει, Τί ἔτι χρείαν ἔχομεν μαρτύρων;

ho dè archiereùs diarrḗxas toùs chitō̂nas autoû légei, Tí éti chreían échomen martýrōn?

64
ἠκούσατε τῆς βλασφημίας· τί ὑμῖν φαίνεται; οἱ δὲ πάντες κατέκριναν αὐτὸν ἔνοχον εἶναι θανάτου.

ēkoúsate tē̂s blasphēmías: tí hymîn phaínetai? hoi dè pántes katékrinan autòn énochon eînai thanátou.

65
Καὶ ἤρξαντό τινες ἐμπτύειν αὐτῷ καὶ περικαλύπτειν αὐτοῦ τὸ πρόσωπον καὶ κολαφίζειν αὐτὸν καὶ λέγειν αὐτῷ, Προφήτευσον, καὶ οἱ ὑπηρέται ῥαπίσμασιν αὐτὸν ἔλαβον.

Kaì ḗrxantó tines emptýein autō̂i kaì perikalýptein autoû tò prósōpon kaì kolaphízein autòn kaì légein autō̂i, Prophḗteuson, kaì hoi hypērétai rhapísmasin autòn élabon.

66
Καὶ ὄντος τοῦ Πέτρου κάτω ἐν τῇ αὐλῇ ἔρχεται μία τῶν παιδισκῶν τοῦ ἀρχιερέως,

Kaì óntos toû Pétrou kátō en tē̂i aulē̂i érchetai mía tō̂n paidiskō̂n toû archieréōs,

67
καὶ ἰδοῦσα τὸν Πέτρον θερμαινόμενον ἐμβλέψασα αὐτῷ λέγει, Καὶ σὺ μετὰ τοῦ Ναζαρηνοῦ ἦσθα τοῦ ’Ιησοῦ.

kaì idoûsa tòn Pétron thermainómenon emblépsasa autō̂i légei, Kaì sỳ metà toû Nazarēnoû ē̂stha toû ’Iēsoû.

68
ὁ δὲ ἠρνήσατο λέγων, Οὔτε οἶδα οὔτε ἐπίσταμαι σὺ τί λέγεις. καὶ ἐξῆλθεν ἔξω εἰς τὸ προαύλιον [· καὶ ἀλέκτωρ ἐφώνησεν].

ho dè ērnḗsato légōn, Oúte oîda oúte epístamai sỳ tí légeis. kaì exē̂lthen éxō eis tò proaúlion [: kaì aléktōr ephṓnēsen].

69
καὶ ἡ παιδίσκη ἰδοῦσα αὐτὸν ἤρξατο πάλιν λέγειν τοῖς παρεστῶσιν ὅτι Οὗτος ἐξ αὐτῶν ἐστιν.

kaì hē paidískē idoûsa autòn ḗrxato pálin légein toîs parestō̂sin hóti Hoûtos ex autō̂n estin.

70
ὁ δὲ πάλιν ἠρνεῖτο. καὶ μετὰ μικρὸν πάλιν οἱ παρεστῶτες ἔλεγον τῷ Πέτρῳ, ’Αληθῶς ἐξ αὐτῶν εἶ, καὶ γὰρ Γαλιλαῖος εἶ.

ho dè pálin ērneîto. kaì metà mikròn pálin hoi parestō̂tes élegon tō̂i Pétrōi, ’Alēthō̂s ex autō̂n eî, kaì gàr Galilaîos eî.

71
ὁ δὲ ἤρξατο ἀναθεματίζειν καὶ ὀμνύναι ὅτι Οὐκ οἶδα τὸν ἄνθρωπον τοῦτον ὃν λέγετε.

ho dè ḗrxato anathematízein kaì omnýnai hóti Ouk oîda tòn ánthrōpon toûton hòn légete.

72
καὶ εὐθὺς ἐκ δευτέρου ἀλέκτωρ ἐφώνησεν. καὶ ἀνεμνήσθη ὁ Πέτρος τὸ ῥῆμα ὡς εἶπεν αὐτῷ ὁ ’Ιησοῦς ὅτι Πρὶν ἀλέκτορα φωνῆσαι δὶς τρίς με ἀπαρνήσῃ· καὶ ἐπιβαλὼν ἔκλαιεν.

kaì euthỳs ek deutérou aléktōr ephṓnēsen. kaì anemnḗsthē ho Pétros tò rhē̂ma hōs eîpen autō̂i ho ’Iēsoûs hóti Prìn aléktora phōnē̂sai dìs trís me aparnḗsēi: kaì epibalṑn éklaien.